Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-22 / 45. szám
1981. íebruár 22., vasárnap Beszélgetés Márkus Lászlóval Rendhagyó módon, két jelenet között, szokatlanul sok szabad idő áll rendelkezésére. Ma este a Meráni fiút adják, azért választottuk ezt az időpontot a beszélgetésre. Mit tud kezdeni a színész ezzel a nagyon is viszonylagos szünettel, hiszen alig néhány méterrel az öltözőjétől folyik az előadás, és itt bent az öltözőben is érzékelhető valamiféle fojtott feszültség. — Nemigen tudok mit csinálni — vágja rá azonnal Márkus László. — Talán még soha nem volt ilyen szerepem, hiszen rendszerint végigjátszom az estéket, elejétől végig fenn vagyok a színpadon, s olyankor sokkal gyorsabban telik az idő is. Ezért hoztam be magammal a kis televíziómat, az valamennyire leköt. így is zavar a hosszú tétlenség, a szünet, olvasni semmiképpen sem tudnék, annyira azért nem vagyok nyugodt. — Elég gyakran van színpadon. — Ebben a szezonban még nem volt premierem, viszont négy repertoárdarabban is játszottam estéről estére. December végéig 58 előadásom volt, ami nem kevés. — A jelenből ugorjunk vissza a múltba, a kezdetekhez. Márkus László annak idején milyen ambíciókkal vágott neki a színpad világának? — Már gyerekkoromban is erősen lekötött a színház, az iskolában rossz tanuló voltam, ezt gyakran elmondom, semmi mással nem foglalkoztam, csakis a színházzal. Pesten, majd Kecskeméten jártam iskolába, de még le sem érettségiztem, amikor már Szegedre kerültem, Le- hotay Árpád színházában inaskodtam. ő kezdett el tanítani, útravalót adni erre a pályára. Két év múltán Pestre jöttem, a Színművészeti Főiskolára. — Melyik színházban helyezkedett el? — Mindenképpen vidékre akartam menni, így kerültem Debrecenbe, ahol Téry Árpád, a színház akkori igazgatója ragyogó társulatot toborzott egybe. Olyan színészekkel játszhattam, mint Sós Imre, Görbe János, Simor Erzsi... — Milyen műfajban kezdett? — Operett volt a vágyam. Így lettem a színház táncoskomikusa, nagyoperettek mellett azonban játszottam a A Három nővérben Almási Évával Márkus László civilben (MTI-fotó — KS) Hamletben, az Éjjeli menedékhelyben, a Két úr szolgájában ... Nagyon jól egyeztettem a különböző műfajokat. Remek lehetőség volt! A könnyű műfajt mindig is kedveltem. Tíz éve hagytam abba, mert már nem bírtam a terheket. — Vállalta a komikus jelzőt? — De még mennyire! Képességet éreztem magamban az ilyenfajta szerepek eljátszására, nem véletlenül kezdtem ezzel a pályám, amellett, hogy a drámai szerepeket is szívesen vállaltam. A vígjátékokban szereplő színész, a komikus, sokak szerint nem színész! Régen is, most is, kicsit lenézik a műfaj művelőit. Pedig az olyan színész, akinek nincs humora, nem lehet jó színész. Az igazi nagy színészek mind remek komédiások voltak. A humort persze nem lehet megtanulni. A színészetet mesterség szintjén el lehet sajátítani, de komikus vénára szert tenni ... — Ismeri önmagát? — Nem szoktam magamat figyelni. Talán egyetlen szem előtt levő erényem: az őszinteség. Akinek ez a jellemvonásom nem tetszik, az elfordul tőlem. Eleinte ezért volt annyi ellenfelem, nem tettem féket a szavaimra, nem szabályoztam a viselkedésemet. Fiatal, kezdő színészként mindez egészen magától értetődő volt. Hamis vagy mesterkélt sohasem voltam. Lehetséges, hogy évek során lecsendesedett viharos temperamentumom, és megfontoltabbá váltam. (De azért tudok kiabálni ma is, ha felbosszantanak.) — Vagyis kompromisszumot kötött? — Sokkal önzőbb vagyok, semhogy konfliktusaim legyenek bárkivel. Én csak jó hangulatban tudok dolgozni. Kiélezett helyzetekben inkább megalkuszom partnereimmel. — Sikeres színésznek tudja magát? — Azt állítják, sikeres vagyok. De az ember ezt sohasem tudhatja biztosan. Ha annak tekinti magát, a fejébe szállhat a dicsőség. Én másként látom magam. Minden újabb szerepem előtt izgulok, félek. Nagyfokú bizonytalanság vesz rajtam erőt. Én örülök ennek. Az önelégültség véget vetne minden további küzdelemnek, célnak. — Több évtizedes színészmúlt áll már ön mögött. — Egek! Jövőre lesz 30 éve, hogy színész lettem! Eleinte rossz káder voltam, de évek során mindez mögém került, hiszen közben kaptam egy Kossuth-díjat, és háromszor jutalmaztak a Jászai Mari-díjjal. Hogy mások hova sorolnak be? Ez szubjektív dolog, nem is nagyon érdekel. Mindig többet szeretnék elérni. Annyi energia van bennem. Ez alkati dolog. Engem jókedvvel hoztak a világra. Persze azért varrnak rossz periódusaim is. Nincs tökéletesen kielégített, boldog ember. Hogy mi lesz velem öregségemre! Hogy egyedül maradok! Én szolgája vagyok a színháznak. Nem tudom, hogy én cselekedtem e jól. Halhatatlanságra nem számíthatok. Néha bizony furdal a lelkiismeret — senkim sincs, és talán értelmetlen így. Viszont annyi mindent adok a köznek. Ha azt látom, hogy ezért szeretnek! — Valóban magányos? — Az ember úgyis egyedül marad, ha már nincs édesanyja. Nekem viszont van, és szoros kapcsolat van közöttünk. — A színház mellett mire jut még energiája? — Soha semmire sincs időm. Ha tehetem olvasok, zenét hallgatok és pihenek, fekszem az ágyon és nem gondolok semmire. Hiszen állandóan dolgozom, kivéve nyáron. Akkor szabad akarok lenni. Az idén először vállaltam Gyulán szerepet Jancsó Miklós mellett. Nem bántam meg ... Igyekszem jól gazdálkodni az idővel. A rádió nem foglalkoztat. Marad tehát a televíziózás, amit szeretek. Szívesen dolgozom jó hangulatú rendezőkkel. — És a film? — Valaha azt hittem, jobban sikeredik a kapcsolatom a filmezéssel, de az ott kapott szerepek nullák. Kivételt jelentenek a Fábry Zoltán rendezte filmek, főleg az Ötödik pecsét. Nem baj. A televíziónál nagyobb publicitást mór aligha kaphat az ember. — A színész jár-e színházba? — Érdekelt a színház egy ideig, de ma már kényelmes vagyok. — Otthon ott van a tv-készülék, amit imádok, mindent megnézek. Abszolút visszavonult életet élek, csak szűk baráti körrel érintkezem. Ez is hozzátartozik az önfegyelmezéshez. Azt hiszem, harmincéves színházi múlttal is jól tartom magam. — Bizonyos idő eltelte után a színész visszanéz... — Én mindent vállalok, ami mögöttem van. A fiatalkori botlásaimat is. Ma is boldogan csinálom azt, amit 35 éve elkezdtem. Energiám töretlen. Lehetséges, hogy erre születtem. Ügy vélem, legjobb tudásom szerint tettem, amit tennem kellett. Nem tündöklő üstökösként tűntem fel, de apróbb, nagyobb szerepeken át értem el oda, ahová egyszerre csak eljutottam. Én nem hiszek a gyors felfelé ívelésekben. Nagyon meg kell alapozni ezt a pályát. Ezt tudom ajánlani a kezdő színészeknek is. Éljék bele magukat ebbe a gondolatba. Mindent vállalniuk kell, mint ahogy én is vállaltam. Kevés olyan szerep volt, amit nem szerettem, de igyekeztem megszeretni azokat is, hogy mindig örömmel menjek be a színházba. Szémann Béla Autó — motor Kevesebb üzemanyaggal A Mercedes gépkocsikra kívánságra már felszerelik az új „Tempómat” berendezést (a képen látható kapcsolókarral helyezhető üzembe), amely biztosítja, hogy a kocsi a leggazdaságosabb állandó sebességgel fusson Egy ismert autókonstruktőr azt a merész kijelentést kockáztatta meg, hogy a motorok és karosszériák tökéletesítésével mintegy 50 százalékos üzemanyag-megtakarítás lenne elérhető. Olyan motorokat kellene konstruálni, mondta, amelyek nagyon hamar elérnék üzemi hőmérsékletüket; ezzel a városi forgalomban kb. 20 százalékos megtakarítást lehetne elérni. A karosszéria áramvonalasítása is hozhatna vagy 15 százalék megtakarítást. s közel ugyanennyi a jármű súlycsökkentésével, és a sebességváltó kapcsolásainak pontosításával is megvalósítható lenne. Az elmondottak bizonyságául szolgálhat az a hír, hogy a Volkswagen-gyárnak már sikerült is kialakítania egy ilyen „energiatakarékos” gépkocsit. Az IRW—II — még kísérleti futásait végző — típusjelű autó 997 kg önsúlyú, 1300 köbcentiméter hengerűrtartalmú, 1:13 sűrítési arány motorja 55 kW-os (75 lóerős). A 169 km/óra végsebességű kocsi 90 km/óra sebességnél 5,3 liter benzint fogyaszt, de még az óránkénti 120 kilométeres száguldásnál is csak 7,4 liter üzemanyagra van csupán szüksége. Érdekességként megemlíthető még, hogy már japán konstruktőrök is produkáltak egy olyan 550 köbcentiméteres, 23 kW~os (31 lóerős) örvénykamrás motort, amely 3,5—5 liter benzinnel is „megelégszik”. Ugyancsak Japánban egy olyan kéthengeres,, négyütemű, vízhűtéses, 23 kW-os motort is terveztek már, amely kocsiba szerelve 100 kilométerenként csak 3,1 liter benzint fogyaszt (ez pillanatnyilag világrekordnak számít). Különlegessége e motornak, hogy vezérműtengelye hengerenként három szelepet mozgat (a második kis szívószelepen át hajtóanyagban szegény keverék jut az égésiéibe). Addig is azonban, míg piacra kerülnek,, elérhetők lesznek az új energiatakarékos konstrukciók, kinek-ki- nek magának kell „ügyeskednie”, ha kevesebb benzinnel, tehát olcsóbban akar autózni. Mindenekelőtt szokjunk hozzá, hogy nyilvántartást vezessünk a fogyasztásról: minden tankolás után jegyezzük fel a betöltött benzin mennyiségét és a kilométeróra állását (ezék alapján kiszámítható a 100 kilométerre eső fogyasztás). Rendszeresen ellenőriztessük a motort (kompressziómérés!), mert a túlfogyasztás okai közt az elsők között szerepel a henger és a gyűrű kopása. Vezetésnél soha ne húzassuk túl az autót, a túlpörgetés ugyanig „eszi” a benzint. Csak akkor gyorsítsunk, ha valóban szükséges. „Villanyrendőr” előtt, ha már messziről látjuk, hogy vált a lámpa, ne fékezzünk, hanem hagyjuk üresben gurulni a kocsit, kihasználván a .,bele táplált” lendületet. Országúton tartsuk be az autó megadott ideális utazósebességét (ezen felül akár több literrel is növékedhet a fogyasztás 100 kilométerenként). Fölöslegesen ne előzzünk, mert ez a „legbenzin- igényesebb” manőver. S ha az elmondottak betartásával sem csökken a fogyasztás, keressük fel valamelyik beállítóállomást, ahoi műszeresen megvizsgálják és beszabályozzák a motort. Talán nem mindenki tud arról a benzintank és a porlasztó közé beiktatható elektromágneses szelepről, amely azért készül a Trabantok számára, hogy kisebb legyen e kocsiknál a benzinelfolyás- ból eredő üzemanyag-veszteség. Ugyancsak Trabantok (és Wartburgok) számára az ún. tolószelep is rövidesen forgalomba kerül, amelyet a kocsi kipufogócsövére kell majd felszerelni. Ennek használatával egyenletessebbé válik a kétütemű motorok alapjárati fordulatszáma, s mintegy 5 százalékos üzemanyag-megtakarítás jelentkezik. A Lada- ésSkoda- tulajdonosok a KE/H1 és KE1/H2 elektronikus benzin- megtakarító készülék beszerzésével és felszerelésével próbálhatják meg valamelyest csökkenteni az autózás költségeit. B. I. Egészség — higiénia Téli terhek Ma már mindenki tudja, hogy a tél folyamán az élelmiszerek C-vitamin-tartalma folyamatosan csökken, csak az a baj, hogy ez a megállapítás a panaszok olyan szemétládájává vált, amibe minden belefér. Ha megkérdezzük a panaszkodót, hogy mit érez, nem tud határozott választ adni. A legtöbben azt mondják, hogy olyan furcsa, kellemetlen érzés, amiben a végtagok' elnehezedése, az izmok erőtlensége, levertsége, a kedvetlenség, az érdeklődés hiánya, a pihenés és alvási vágy a legjellemzőbb tünetek. A minap valaki azt mondta, hogy úgy érzi, mintha agyondolgozta volna magát, pedig semmivel sem tesz többet, mint máskor. A barátom meg arról panaszkodott, hogy mintha összeverték volna. Érdekes, hogy ha a panaszkodókat bármilyen gondosan megvizsgálják, semmiféle szervi elváltozást nem találnak' náluk. Ez lenne az az úgynevezett „tavaszi fáradtság”, ami már a tél derekán jelentkezhet a nehéz és könnyű fizikai munkát végzők, illetve a testileg könnyűnek látszó ülő és szellemi dolgozók közt egyaránt. Ez már azt is bizonyítja, hogy a fáradtságot nem is az izmokban, hanem a központi idegrendszerben — elsősorban az agyban — kell keresni, és kialakulásában komoly szerepe van a vegetatív idegrendszernek. A kutatók már évtizedek óta észlelik, hogy az évszakok változásai a szervezet életritmusát befolyásolják. Az őszi rövidülő és a téli rövid napok alatt a környezet- változás nemcsak a kedélyállapotra, hanem az egyes szervek működésére is ráüti bélyegét. Az említett vegetatív idegrendszeren át a különböző ritmusszabályozó hormonok működése és hatása megváltozik. Észlelték, hogy a mellékvesekéreg hormonok és a fáradtság között kézzelfogható összefüggés van, és hogy a pajzsmirígy- működést az évszakok váltakozása befolyásolja. A további lépés a panaszok okainak feltárásában az, amikor azt bizonyítják, hogy a panaszok részben a megváltozott táplálkozásban kereshetők', és az a vitamin----e lsősorban a C-vitamin- — szegénység lenne. Tudjuk, hogy a táplálékok C-vitamin-tartalma a tél folyamán fokozatosan csökken. Ugyanakkor a mérsékelt égöv évszakártalmaként az itt élők vitaminigénye tavasszal megnövekedik. Ez az egymást keresztező folyamat okozza a C-vitamin-szegény- ség ma már ismert tüneteit, a gyulladásra való hajlamot, a vérszegénységet, a fertőzésekkel szembeni ellenállás csökkenését, a növekedési zavart, a sebgyógyulás lassúbbodását, és a panaszok együttes jelentkezési formáját, amely tavaszi fáradtság formájában jelentkezik, de nemcsak tavasszal, hanem bizonyos körülmények között már a tél derekán is. Az egész panaszkomplexum persze, ha nem is írható teljesen a C-vitamin-szegény- ség rovására, az biztos, hogy kialakulásában az A- és B- vitamin mennyiségének csökkenése is hátrányosan érezhető. ... És még valamit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Feltétlenül számolni kell az egyéb lezajlott betegségek után visszamaradt legyen- gültséggel, elcsigázottsággal. Az egymást gyorsan váltó fronthatások — a vérsavó kémhatásának eltolódása miatt — fokozzák az idegrendszeri panaszokat és a görcskészséget. Sőt, a fekénybetegség is mutat bizonyos szezonalitást. Tavasszal a fáradtságot az ilyen — ugyancsak az ideg- rendszer egyensúlyzavarára épülő — elváltozások okozhatják. No, és a tanács? Aránylag rövid: először vitamindús táplálkozás, elsősorban a C- vitamin-szükséglet naponkénti biztosítása, másodszor a szükséges pihenésről való folyamatos és rendszeres gondoskodás, harmadszor mély lélegzetvételekkel friss levegőn a tüdő kiszellőztetése, illetve a tüdőben visszamaradt levegő kicserélése és fel- frissítése. Végül a szeszesital-fogyasztás és dohányzás csökkentése, és kiegyensúlyozott életrend megszokása ... hogy átvészeljék a fáradtság évszakát, a telet, és a még veszedelmesebb télutót. Buga doktor Nem tündöklő üstökösként
