Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-21 / 44. szám

1981. február 21., szombat NÉPÚJSÁG A hagyományos moszkvai balettverseny a táncművészet egyik je­lentős nemzetközi eseménye. Hazánkat az ifjúsági kategóriában a Magyar Állami Balettintézet nyolcadikos növendékei képviselik. A fiatalok a júniusi versenyre a napi munkájuk mellett koncertpró­bákon készülnek. A képen: Szendrei Mariann, Kováts Tibor (MTI-fotó — Horvát Éva felvétele) Folyóiratszemle Egy sikertelen évad után Filmgyártásunk kérdőjelei o Forrás A tizenharmadik évfolya­mába lépett szépirodalmi, szociográfiai és művészeti lapnál alig lehet jobban szer­kesztett, s állandóbb színvo­nalú folyóiratot találni. Jel­lemzésére egy szóval az iz­galmas kifejezés illik. Ilyen a februári szám is, amely­ben Zám Tibor Mennyi baj van magunkkal című írásá­ban korunk egyik égető kér­désével, a szexuális kapcso­latok problémájával foglal­kozik. Varga Sulpic Sándor tanulmánya, a Magyaror­szág felfedezése filmen, a Harcmodor és a Békeidő, a két nagy sikerű magyar film kapcsán képet fest az alko­tók, de maga a dokumen­tumfilm pályafutásáról is. Színház és dráma két inter­jú témája is, az egyik Ha­rag György kolozsvári ren­dezővel, a másik pedig a szintén erdélyi Kocsis Ist­ván drámaíróval készült. A szépirodalmat Kőváry E. Péter elbeszélése, az „Ideg­osztály, avagy a főorvos macskája” képviseli. A hely­szín egy elképesztően furcsa gyógyintézet, amely nem szakterületénél fogva külön világ, hanem az ottani ideg­borzoló események miatt. A történet bár hagyományos stílusban íródott, mégis fan­tasztikus és groteszk, sőt ab­szurd is. Az éjjel-nappal szántszándékkal sötétben tar­tott szobákban teljes sze­mélyzettel, ám betegek nél­kül folyik az „édes élet”, amelybe épp az elbeszélés kezdetén csöppen bele egy mit sem sejtő fiatal orvos. A félelmetes hatású nagy csalást, az óriássá nőtt hum­bugot a felsőbb ellenőrzés sem leplezi le — bár köny- nyen megtehetné —, még akkor is, ha pont a fiatal orvost használják fel a ken­dőzésre. Neki kell ugyanis a teljes betegállományt meg­személyesíteni. Szobáról szo­bára hurcolva lóhalálban. A kényszerű, ám sikeres mutat­ványt aranyborotvával ho­norálják, amit távoztával a kukába dob. de amikor a macska — az egyetlen nor­mális élőlény — hangját meghallja, visszafordul. Tiszatá] A folyóirat élén Csoóri Sándor, Baka István, Csu­kás István, Ágh István, Ta­kács Gyula és Tandori De­zső verseit találjuk, s ebben a számban zárult le a tár­sadalomtudományi kutatások vidéki helyzetéről korábban indított vita, Koncz János A tartalmi fejlődés elsőbbsége című hozzászólásával. A ta­nulmányrovatban közölt négy írásból kettő különösen érdekes. Az egyik Bibó Ist­ván elemzése Illyés Gyula Églakók című verséről, amely, mint a bevezető mondja, „annak példája, hogy hogyan lehet egy vers­ben fokozatosan, minden ma­gyarázat és kommentár nél­kül kibontani a mondaniva­lót ...”. A másik tanul­mányt, az Élni a hagyo­mánnyal címűt Alföldy Jenő írta Kiss Annáról, aki „...az első a magyar költészetben, akinek a verseiben a népi­esség nem program, hanem önkifejezés, természetes megvalósulás — anélkül, hogy naiv művész volna. Mocsár Gábor hatvanadik születésnapjáról Bata Imre emlékezik meg, s közlik az író Világító emelet című hosszabb elbeszélését, me­lyet egy furcsa levéllel indít, majd az ebből kibomló tör­ténetet egy másik sztoriba helyezi. Egy szerkesztőség keretébe, ahol a levél végül a főnök fiókjában marad. Az alaptörténet az ország olyan pontján játszódik le — egy nagy árvíz idején —, ahová oly közel esik két másik or­szág, hogy az összemosódott folyóvizekkel együtt az ál­lamhatárok is elmosódnak. Amikor útlevél nélkül is könnyen másutt találják magukat az emberek. Akár akarják, akár nem. S a vé­gig érdekes elbeszélésben -már mirden ebből a helyzet­ből folyik tovább. Vass Márta Nemrég osztották ki a ma­gyar filmkritikusok szokásos évi díjait. Azaz, hogy idén éppen nem adtak ki díjat, mert nem találtak arra ér­demes filmet, s csak egy for­gatókönyvírót és két színészt jutalmaztak. A napokban zajlott le (február 8—13. kö­zött) a magyar játékfilmek szemléje Budapesten. A két esemény eléggé a filmművé­szet felé irányítja a közvéle­mény figyelmét. Talán nem túlzás azt állí­tani: a haragvó közvélemé­nyét. Mert a filmkritikusok legfeljebb megerősítették a közönség véleményét, hogy az elmúlt esztendő különö­sen gyenge termését hozta a magyar filmművészetnek. Fel kell hát tenni a kér­dést: miért? Egyértelmű vá­laszok azonban nincsenek, legfeljebb újabb kérdések, amelyeket azért érdemes mégis megfogalmazni, mert ezek nélkül keresni sem le­het a jó válaszokat. Kezdjük hát az újabb kér­déseket ezzel: vajon a ma­gyar filmművészet gyengén áll-e tehetségek dolgában; vajon nem azért készül-e sok érdektelen film, mert való­jában kevés a tehetség? Min­den nemzeti elfogultság nél­kül egyértelmű nemmel kell erre válaszolni. Ebből a szempontból — és csakis eb­ből a szempontból — érde­mes a magyar filmek külföl­di visszhangjára hivatkozni, ahol még ma is egy film­nagyhatalomnak kijáró elis­meréssel foglalkoznak ren­dezőink munkáival. Teszik ezt minden érdek, vagy po­litikai sandaság nélkül, s ez már önmagában is jelentős érv művészeink tehetsége mellett. Ha tehát a rendezők te­hetsége változatlan — mert miért veszett volna el az elmúlt tíz-tizenöt évben, ami már megvolt, sőt gyarapo­dott —, akkor a körülmé­nyek változtak meg. Ám ezekhez a változó körülmé­nyekhez talán nem alkal­mazkodtak eléggé a magyar filmművészek? E kérdésben valószínűleg már az igazság sok eleme felfedezhető, de nézzük meg közelebbről, va­lóban így történt-e? Bizo­nyos jelek ugyanis ennek el­lentmondani látszanak. Alig lehet vitatni, hogy a hetvenes években kibonta­kozott dokumentarista-játék- film stílus egyfajta válasz volt a valóság változó körül­ményeire. Ezzel a módszer­rel olyan részleteket, mai életünk olyan izgalmas, ak­tuális ellentmondásait pró­bálták bemutatni, mint pél­dául a káderkiválasztási módszereink fogyatékossá­gai (Jutalomutazás), a lakás- helyzet visszahatása az em­beri kapcsolatokra (Családi tűzfészek), a fiatalok beil­leszkedési nehézségei (.Film­regény), a társadalmi ér­dekkel való manipuláció (Harcmodor, Békeidő). Alig vitatható e filmek igazság- tartalma, és az a hitelesség, ahogy ezeket megjelenítet­ték a mozivásznon. Mégis felmerül a kérdés: jogos-e, indokolt-e e mód­szerre oly mértékben támasz­kodni, hogy a közelmúltban még külön stúdiót is hoztak létre, hogy megfelelő műhe­lye legyen az ilyen típusú filmek létrehozóinak? E mondat után bizony nagyon indokolt a kérdőjel. Végül is a módszer születése óta több mint tíz év telt el, azokkal az információkkal, amelye­ket ezek a filmek nyújtanak, ma már naponta találko­zunk a tömegkommunikációs eszközök segítségével, de a mozgalmi élet különböző fó­rumain is. Felfedezésértéke tehát megcsappant, ugyanak­kor ez a módszer nem na­gyon tud a művészi általá­nosítás szintjén többet mon­dani, mint magát a tényfel­tárást, a közönség pedig e stílus lazasága, hosszadal­massága miatt soha nem lá­togatta tömegesen ezeket a filmeket. A legjobbakat sem. Ezért, ha egy időben a fejlő­dést, az újat reprezentálhat­ták is ezek a művek, e mű­faj mindig is egyik oka volt annak, hogy a közönség leg­szélesebb rétegei távol ma­radtak a magyar filmektől. Az egyik kérdőjelünket te­hát a dokumentarizmus kap­csán bizony megválaszolat­lanul a levegőben kell hagy­ni. o Válaszolt persze más mó­don is a magyar film a megváltozott valóság kihívá­sára. Ez a válasz elvont, absztrakt, szimbolikus törté­netvezetésű, különleges film­nyelvi eszközökkel készült művekben jelentkezett. Olyan filmek születtek ebben a stílusban, mint a „Szaba­díts meg a gonosztól”, vagy éppen ebben az évben a „Csontváry” és a- Psyché”. Vitathatatlanul nagy igényű munkák ezek, amelyekben az emberi és művészi lét izgal­mas kérdéseire, a személyi­ség és a történelem mindig konfliktusokat hordozó vál­tozásaira keresték á választ megejtő, gyakran szemet gyönyörködtető látványél­ményeket is biztosítva a né­zőnek. Ügy tetszik azonban, hogy az e stílusban alkotó művészek gondolatai még nem eléggé letisztultak, és ezt a zavarosságot a forma­elemek tobzódásával próbál­ják elködösíteni. Mindez még a jóindulatú, nyitott néző számára is olyan rejt­vényfej tési feladatokat ad, amiért önmagában a látvány és a sikeres megfejtés esetén a gondolati végeredmény nem ad elég kárpótlást. Ilyenformán, ha a dokumen­tarizmus már nem nagyon lehet e korszak filmje, ez a szürrealisztikus stílus még nem lehet az. A valóság változásaira per­sze úgy is lehetett felelni, hogy a hagyományos filmes eszközrendszert próbálják meg a tartalmi elemekkel megújítani. Ehhez azonban valóban új tartalom és kifi­nomult filmdramaturgia, filmtechnika szükségeltetik. Nem véletlen, hogy az e stí­lusban alkotók szidják leg­többet — rendszerint jogta­lanul — az amerikai film­művészet hozzánk kerülő legjobb produkcióit. Ezeknek a filmeknek ugyanis az a legjellemzőbb tulajdonságuk, hogy a hollywoodi iskola leghagyományosabb, a kö­zönség érzelmi reakcióit mes­terien bekalkuláló módsze­reit megpróbálták új tarta­lommal megtölteni. (Hair, Apokalipszis stb.). Sajnos a mi filmeseink, akik nagyon is képesek az új tartalom felmutatására, nem eléggé járatosak ezekben a cseppet sem lebecsülendő filmdra­maturgiai, technikai mód­szerekben. Néha, teljesen indokolatlanul, le is nézik ezeket. S itt már nem is kell levegőben hagyni a kérdője­leket, hogy érzékeljük, miért nem találkozik a közönség elég nagy számban ezekkel a filmekkel. Marad még persze a ha­gyományos szórakoztató film néhány alapvető műfaja, mint a krimi, a kalandfilm és a vígjáték. Számtalan próbálkozás után sajnos még mindig nem született eléggé meggyőző alkotás ezekben a műfajokban. A kalandfilm szinte teljesen hiányzik, a krimik legfeljebb a tisztes középszert érik el (Az áldo­zat), vígjáték pedig szinte alig születik. Aki ilyennel próbálkozik, mindjárt a sza­tíra felé tolja el a művet, ami pedig néhány ponton tökéletesen ellenkező érzel­mi töltésű műfaj. (Az évad egyetlen kellemes meglepeté­se a műfajt színvonalasan felvállaló Vámmentes há­zasság volt.) Itt állunk hót a kérdője­lekkel egy gyenge évad után. Ha valami biztatót mondha­tunk, talán éppen a magyar filmművészek vitathatatlan tehetsége, s az a körülmény, hogy most talán rákénysze­rülnek őszintébben szembe­nézni azzal a valós helyzet­tel, ami a magyar film és a néző kapcsolatát jellemzi. Bernáth László MOZI A világ rendje és biztonsága Ez az ironikus című fran­cia bűnügyi film szinte ész­revétlenül lopakodott be fi lmszínházainkba. (Leg­alábbis megyénkben így tör­tént) Pedig a Claude D’ Anna által rendezett film napjaink világpolitikai ese­ményeinek tükrében talán még szomorúbb aktualitás­sal bír. mint néhány éwiel ezelőtti forgatásakor. Éppen ezért, s a film tagadhatatlan művészi értékének okán is, érdemes lett volna igénye­sebben előkészíteni magyar­országi bemutatóját. Mert Marie-Francoise Bo­nin és Claude D’ Anna, a forgatókönyvírók fantázia­dús krimijének alapját ko­runk világpolitikai valósága szolgáltatta és szolgáltatja sajnos ma is. Hiszen a gyar­mati függőségből kilábalni igyekvő fejlődő országok bármelyikében megtörténhe­tett (s történhet meg) a film­ben hatásos eszközzel meg­fogalmazott eset. Egy nyugat-afrikai ország­ban a győzelmes hazafias erők államosításba kezdték. A profitját féltő amerikai monopólium a kormány megbuktatására katonai puccsot szervezett, pénzelt. Az elvetélt puccsról szóló do­kumentumokat viszont egy nyugat-európai cég — az új piac megszerzésének remé­nyében egy tehetséges új­ságíró, Lucas Richter (Bru­no Oremer játssza kitűnően) kezére játssza. Az amerikai céget kompromittáló dosszié persze csak egy jól időzített zsaroláshoz (s déhogy az igazság kiderítésére!) kell a nyugat-európai cégnek. A két profitéhes cég — vagy talán konszern? — küzdelmében, majd megegyezésében aligha érdekes, hogy az adott afri­kai országban a puccs során ártatlan emberek százai vesztették életüket, de az új­ságíró is csak játékszer a ke­zükben. A filmben szimbó­lumként fel-felvillanó világ­bankokat jelképező képsorok félreérthetetlenül utalnak az újságíró által ki is mondott gondolatra: a világot lassan elrohasztja a profit utáni ke­gyetlen hajsza. S vele együtt az ártatlanokat. .. Ahogyan a krimis — de komoly poli­tikai mondanivaló jú —film­ben az újságíróval véletlen kapcsolatba került unatkozó párizsi szépasszonyt, Helene Lehmant is. (Laure Dechas- nel alakításában.) Azt hi­szem. világos a rendező szándéka azzal, hogy éppen neki, az ártatlannak kell bűnhődnie egy halált hozó tőr által a profitért vívott kegyetlen csatában. A nagyszerű ritmusú film operatőre, Edouard Van Der Enden csodálatosan meg­komponált képekkel járul hozzá a film sikeréhez. B. S. E. MM MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.30: Lányok, asszonyok. 8.55: Népdalok, néptáncok. 9.30: „Vár egy új világ ...” 10.05: Opera-művészlemezek. 11.06: Rádiószínház. 12720: Zenei anyanyelvűnk. 12.30: Magyarán szólva. 12.45: A Brüsszeli Pro Musica Anüqua együttes Machaut- felvételeiből. 13.00: Arckép emlékeinkből. 14.00: Hogy mulat egy magyar úr? 14.10: ifj. Tabányi Antal népi zenekara játszik. 14.30: Igazodni a külpiac válto­zásaihoz. 15.05: Üj zenei Üjság. 16.00: 168 óra. 17.30: Évszázadok mesterművei. 18.40: Rádiószínház. 19.10: Töltsön egy órát kedven­ceivel. 20.10: Világirodalmi mozaik. 20.30: Magyar előadóművészek. 21.00: Árnyak és rejtélyek. 22.20: Emlékek. nyilatkozatok Bartók Béláról. 23.03: Nagy mesterek kamaraze­néjéből. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Ifjúsági dalok. 8.20: Száznyelvű kultúra. 8.33: örökzöld dallamok. 9.27: Fúvósátiratok. 9.42: Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.00: Szombat délelőtt. 12.00: Beat együttesek felvételei az NDK-ból, Lengyelor­szágból, Bulgáriából, és Csehszlovákiából. 12.33: Jó ebédhez szól a nóta. 13.30: Éneklő Ifjúság. 14.00: Ritmus. 14.35: Orvosi tanácsok. 14.40: Csókolj meg Katám. 15.10: A tegnap slágereiből. 15.52: Tükör, a cica. 16.33: Tessék választani! 18.33: Lelátó. 20.00: Sanzonok. 20.33: A pesti Újépülettől a Batthyány-mauzóleumig. 20.58: A Hungária Szálló prímá­sa. 21.43: Két operett-nyitány. 22.00: Szombatesti diszkó. 23.15: Slágermúzeum. III. MŰSOR 7.00: A szolnoki stúdió román nyelvű műsora. 7.30: A miskolci körzeti stúdió szlovák nyelvű műsora. 8.11: Iskolarádiő. 8.41: Boleyn Anna. 9.37: Magyar zeneszerzők. 10.25: Slágerlista. 11.05: Alfréd Brendel zongorázik. 11.58: Händel: Messiás. 14.37: Hangszerszőlók. 14.57: Saxonia expressz. 15.30: Harminc perc beat. 16.00; A lelked tiszta udvarában. 16.05: Kodály-kórusok. 16.31: Üj operalemezeinkből. 17.30: Kritikusok fóruma. 17.40: A bolond Gimpel. 18.19: Zenekari muzsika. 19.35: Bécsi klasszikus kamara­zene. Közben: 20.21: Gyulai legenda. 20.41: A hangverseny-közvetítés folytatása. 21.25: Operaáriák. 22.00: Csajkovszkij: V. szimfó­nia. 22.45: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STUDIO 7.00: Román nyelvű műsor. 7.30: FtádióvíKend. Szerkesztő: Kutas János. (A tartalom­ból: Hírek. — Lapszemle. — Piaci körkép. — Az Al­föld útjainak állaDotáról. — Sportelözetesek. 8.05: Ritmusrodeó. — Filmlevél. 9.00: A nap hírei. 9.05: Szerkesztik a hallgatók. Közben: riportok a hét eseményeiből. 9.30: Könyvsarok. — Előadók ABC-ben. 10.00: Programajánlat. — Hírek. 10.05— 10.30: Szerkesztik a hallgatók. BUDAPEST, I. MŰSOR 8.10: Tévétorna. 8.15: Iskolatévé: Világnézet, (f.-f.) 8.55: Mese, mese, mátka. 1. Az órarugógerincű felpattanó, (ism.) 2. Mosogatás, (ism.) (f.-f.) 3. Téli játékok. 9.20: A tűz. (ism.) 9.50: Nas Ekran. — A mi kép­ernyőnk. (ism.) (f.-f.) 10.10: A világ legszebb asszonya. Olasz film. (ism.) 11.55: Keresztkérdés, (ism.) 14.20: Sport mindenkinek. Szov­jet film. 14.45: Az állatok titokzatos vilá­ga. 15.30: A Fekete-tenger hullámai. Szovjet filmsorozat. VIII 2. rész. 16.40: Hírek, (f.-f.) 16.45: Előszó helyett. ,A Korda Sándor-sorozatról. 17.00: Reklám, (f.-f.) 17.05: öt év jövőnk. 17.55: Sorstársak, (f.-f.) 18.05: Századunk lírája. (ism.) (f.-f.) 18.30: Parabola. 19.00: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó — 1. 20.00: Vers — mindenkinek. 20.05: SZOMBAT ESTI FILM­KOKTÉL: — Breki és a többiek. 20.40: — Wusa. Amerikai film. 22.30: — Dalról dalra. Angol ze­nés film. 23.25: — Minikrónikák. Francia filmsorozat. Baklövések. 23.40: Tv-híradó — 3. II. MŰSOR 13.50: Kérem a következőt! 14.00: Oldás és kötés. 15.35: Gólyavári esték. 16.20: TELESPORT: — Gyorskorcsolya. Rövid­távú VB. — Magyarország—Szovjet­unió. Válogatott vízilabda­mérkőzés. — Fedettpályás atlétikai EB. 19.20: Evolúció. Bolgár bábfilm, (ism.) ­19.30: Tv-híradó. 20.00: Vers — mindenkinek. 20.05: Száraz György: Gyilkosok. Dráma két részben. Közben: kb. 21.00: Tv-híradó — 2. BUKAREST 9.15: Spanyol nyelvoktatás. 9.35: Francia nyelvoktatás. 9.55: Költészet. 10.15: Dalok. 10.35: Játékfilm. Ismétlés. 12.00: Zenéről mindenkinek. 13.00: Kulturális mozaik. 18.35: A hét politikai eseményei. 19.00: Tv-híradó. 19.30: Román tájakon. 19.50: Tv-enciklopédia. 20.35: A római birodalom buká­sa. Angol játékfilm. A fő­szerepben Sophia Loren. Utána tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 12.25: Emlékmúzeumok: Jajce. 14.45: Játékok a havon. 15.35: Dokumentumműsor. 16.15: A mi stúdiónk. 17.15: Kosárlabda: Buducnost— Crvena zvezda. 18.45: Költői derű. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma e^p. 20.00: Találkozások a stúdióban. 21.00: Custerbridge polgármeste­re. 22.05: Szombat este. II. MŰSOR 15.35: Grenoble: Terematlétikai EB. 17.10: Hét tv-nap. 18.10: Válogatás. 18.40: Hebehurgyán, (ism.) 19.55: Ma este. 20.00: Az élet a Földön. 20.55: Huszonnégy óra. 21.35: Sportszombat. 21.05: Magánkönyvtárak. 22.20: Claudio Arau Beethovent játszik. SZÍNHÁZ AKKOR SZÉP AZ ÉLET, HA ZAJLIK . . Békéscsabán, 19 órakor. — ,,N”- bérlet. * NEBANCSVIRAG Csorváson, 19 órakor. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Meg­találták a 7. századot? — 6 és 8 órakor: Hölgyem, isten áldja! Békéscsabai Építők Kultúrottho- •na: 5 és 7 órakor: Kojak Buda­pesten. Békéscsabai Szabadság: Minden előadáson: A zsoldos­katona. Békéscsabai Terv: A ne­gyedik fázis. Gyulai Erkel: Fe­dora. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Indiánkaland Ontarióban — 5 és 7 órakor: S. O. s. Concorde. Orosházi Béke: A biztosan ölő Sárkány Lady. Orosházi Parti­zán: fél 4 órakor: Won Ton Ton Hollywood megmentő je — fél 6 és fél 8 órakor: A nyolcadik utas: a Halál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents