Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

© 1981. február 1., vasárnap Bagónak, matróznak ... Pipatórium a Nemzeti Múzeumban A bécsi Vegiátó mester faragványa az 1940-es évekből A kék felhő, a bodor füst; pipások, pipák kutatójánál járjam. Haider Edit muzeoló­gus, a Nemzeti Múzeum pi­pagyűjteményének őre. A múzeumnak világhírű gyűj­teménye van: ezer darabnál is több tajték'-, csibuk-, bronz-, gyökér-, porcelán, üveg-, vaspipa pihen a szek­rényekben. A kartonokon ezernél több pipa' életrajza sűrű sorokban. No, és a szipkák! Meg az ezüst-, arany-, bumótos szelencék, köztük finom mívű doboz­kák, amelyek, ha a tubákoló felnyitotta, még zenéltek is A pipák őre persze nem pipázik. (De még elődje, Bánkuti Imre sem, aki most a múzeum újkori osztályá­nak vezetője.) Professzor, aki a szenvedélytől nem érintettek tárgyilagosságával nyúl a tárgyakhoz. Kolumbus ajándéka A dohány Kolumbus ame­rikai ajándéka volt. Kőpipá­ból és vaspipából szívták Amerika őslakói a dohányt, a törzs kincsét. A spanyolok dohánymagot is hoztak Ame­rikából, mégsem spanyolhon lett a pipások igazi hazája, hanem Törökország, Perzsia, a Kelet. Mert Spanyolország­ban — később a többi ke­resztény államban is — az egyház tiltotta a dohányzást: halálbüntetés járt a füstere- getésért. Ördöggel való cim- borálás az. A törökök szeret­hették ezt a cimboraságot, a kék füst, a szellemet serken­tő gomolygását, mert ők szállították hozzá a tajték­követ. (A pesti Kovács Ká­roly 1724-ben faragta ideha­za az első tajtékpipát. A taj­tékot, a tenger hullámainak könnyű habkövét Törökor­szágból vásárolták hozzá.) Művészek faragták, metszet­ték belőle a dohány kernen- cécskéjét, a pipát. Egész csa­tajeleneteket, pásztorképeket faragtak a pipára. És művé­szek — életművészek — szív­ták egy életen át az érettség, a bölcsesség szép meggypiro­sává. Tajtékpipát fiatal ko­rában csak zárt helyen sza­bad szívni, hogy füstjében pácolódjék. Aki tajtékot pi­rosra szívott, feltétlenül okos ember lett. Volt ideje gon­dolkodni. Tajtékpipák — címerrel hozott, vásárolt. Még nem is oly rég évente legalább 8—10 pipát ajánlottak fel megvé­telre. Ö, nem a pénz miatt, hisz az öreg pipának ma ugyancsak divatja van, akár­csak a mozsárnak, a vasaló­nak, felszökött az ára; a bi­zományiban egy-egy szép példányért 1000 forintot is elkérnek. A mi múzeumunk pedig ennyit nem tud meg­fizetni. És mégis, hozták az öregek, az özvegyek a pipát, hogy az elmúlt éveket, élete­ket, történelmet — egy-egy tajtékpipát több generáció is szívott, apáról fiúra szállt — őrizze meg a múzeum. Egy idős, nyolcvan év körüli mérnök hozta be a család szép, öblös, címeres tajték­pipáját, Szolnok' megyéből pedig az öreg paraszt - bácsi szőlőgyökér pipáját küldte be: faragott emberarcot áb­rázol, ritka szép paraszti munka. De ez már a múlt — mondja a pipák múzeumi őre. Már mi is vásároljuk az újabb szerzeményeket. A gyűjtemény majd ötszáz darabját Budapest volt fő­polgármestere, Bárczi István családjától vásárolták. A tengerészek nem pipáztak... Nálunk a tizenhetedik szá­zadban kezdtek' pipázni az emberek. A török közvetíté­sével Erdély felől érkezett a szenvedély, a XVIII. század­ban már általánossá vált, s tudjuk, Rákóczi is pipázott. A XVIII. század a dohány­zás fénykora, hisz addig til­tották ezt az ördöggel való cimboraságot, de aztán rá­jött az állam: az ördöggel kereskedni is lehet, jó jöve­delmi forrás a dohánymono­pólium. Ritkaságokat, törté­nelmi emlékeket nézünk: ez Deák Ferencé volt (maga fa­ragta pipáját), ezt meg And- rássy Gyula szívta ... Kér­dezem: a kincsek közt van-e igazi, eredeti tengerészpipa? Olyan nincs, a tengerészek nemigen pipáztak! (Legenda hát ez csak, avagy az új kor reklámja, a Popeye pipája?) A tengerészek nem pipáztak, hanem: bagóztak. Természe­tes is ez, hisz a nagy vitor­lásokon az árbocokon való mászkálás közben nem lehe­tett pipázni, meg aztán szi­gorú a tűzvédelem. A mat­róz csak rágta a bagót. (Haj­dan a parasztok sem pipáz­hattak: törvény tiltotta. Tü­zet foghat, tehát „tűzrendé- szeti” okokkal titották. Deb­recenben még botütés is járt érte.) A XVIII. és a XIX. században a magyar dohány nem volt versenyképes, gyen­ge minőségű volt, rosszul kezelték. Az első világhábo­rúig a szakirodalom tele van panasszal a magyar dohány minősége miatt — mutatja az okmányokat a kutató —, a nyugati piacon nem ver­senyképes, megfeketedik, kis levelű. (De vajon csak az első világháborúig érvényes ez a panasz?) S épp azért, mert gyenge minőségű volt a magyar dohány, az akkori legnagyobb hajósnemzet, az angol: magyar dohányt im­portált a tengerészeknek! Bagónak, matróznak volt az való. Kőbányai György A Nemzeti Múzeum gyűj­teményének a fele a régi törzsanyag. De az új anyag, ötszáznál it több pipa: be­Mindkét faragott pipa Pozsonyban készült az 1840-es évek­ben Schjeger jelzéssel (Fotó: Erdőkürti Zsuzsanna felvételei — KS) Rokokó díszítésű figurális pipa 1824-ből Autó-motor Tudomány — technika Húszezer tonnás teherhajó A namphói hajógyárban új, nagy teljesítményű fehérha­jót építettek. A „Csangza- szan Csongnion-ho” nevű hajó húszezer tonnás. A ha­jógyár dolgozói ezzel a Ko­rea Munkapártja VI. kong­resszusára tett munkafel­ajánlásukat teljesítették. A munkában különösen élen jártak a fiatal hajóépítők. A hatalmas új hajóval to­vább bővül a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kereskedelmi flottája, amely a tengeren történő áruszállí­tással segíti az ország dina­mikus fejlődését. Végleg győzött a kicsi Amerikában a raktárakban áll hatalmas mennyiségű új vagy használt „országúti cir­káló”. Az autóipar az autó­zás történetének legnagyobb eladatlan új autókészletét halmozta fel. A Ford Conti- nentáljából például egy tel­jes félévi termés a raktá­rakban öregszik, pedig a gyár detroiti vezetősége kü­lön prémiumokat ígér a ke­reskedőknek és eladóknak a nagyobb autók eladásáért. A benzinzabálók helyett divatba jönnek a takarékos kicsi modellek. A General Motors Chevette nevű mo­dellje, amely az Opel Ka­dett rokona, szépen fogy. De legjobban a külföldi cégek jártak:'minden negyedik el­adott kocsi a tengerentúlról, Európából vagy Japánból jött. Nagyon bevált üzlet lett a Volkswagen Pennsylvaniá­ban épült gyára. Évente több mint 300 ezer Rabbit (Golf), Dasher (Passat) és Sirocco típusú Volkswagen kocsit adnak el Amerikában. A leg­népszerűbb, minden negye­dik eladott Volkswagen a Diesel Golf, ezért a típusért rajonganak legjobban az amerikaiak. Hosszú ideig hajlandók várni a megren­delt példányra, sőt a kevés üzemanyagot fogyasztó Diesel Golf azonnali szállítására a vevők tetemes felárat fizet­nek. A Daimler—Benz is kihasználja a Diesel-autók iránti rajongást. Az Ameri­kában eladott Mercedes ko­csik kétharmad része Diesel­motoros. A legnépszerűbb a csak Amerikában árusított turbo-Diesel (300 SD). A nyugatnémet autógyár­tás sztárjairól azonban ha­marosan le kell mondaniuk az amerikaiaknak. A Porsche már nem árulja Amerikában a 43 000 dolláros Turbót, és a Mercedes is lemond a 6,9 litert fogyaszt^ típusairól. A Volkswagen sikerét lát­va, japán autógyárak is ér­deklődést mutatnak kis fo­gyasztású típusok Ameriká­ban történő összeszerelése iránt. Habbal töltött födémelem Az előregyártott vasbeton födémelemek jól bevált „al­katrészei” az építőiparnak. Különálló — rendszerint „I” vagy hasonló szelvényű — gerendák és a hozzájuk il­leszkedő béléstestek, vala­mint üreges födémpallók for­májában állnak a felhaszná­lók rendelkezésére ezek az építőelemek. Gyártás és fel- használás szempontjából az utóbbiak az előnyösebbek, már csak azért is, mivel al­só és felső felületükre az esetleges burkolat közvetle­nül, gyorsan felhordható. Az üregek kialakítása azonban sokáig komoly gondot jelen­tett a födémpallók előállítói­nak. Kezdetben szétszedhető zsaluzatot használtak e cél­ra, majd rátértek az ún. pneumatikus sablon alkal­mazására. Ezzel akként ké­szülnek az üreges födémpal­lók, hogy a magsablont föl- füjják, körbeöntik betonnal, majd annak megszilárdulása után leengedik és kihúzzák e segédeszközt. Mindez eléggé bonyolult és nehéz feladat. Nemrég angol technológusok alaposan „megújították” ezt a gyártásfolyamatot, mégpe­dig úgy, hogy az üregek ki­töltésére kemény karbamid- formaldehid habanyag hasz­nálatát javasolták, mely hab­anyag öntőmintául szolgál, s a beton megszilárdulása után benne is maradhat a födém­pallóban. A gyártási műve­letek száma így a felére csökken, és jóval megköny- nyebbedik a munkavégzés. Ami a költségeket illeti, va­lamelyes többletet jelent ugyan a habanyagok előállí­tása, de nagy előny, hogy a maggyártás nagymértékben gépesíthető, s viszonylag egy­szerű, olcsó berendezésekkel elvégezhető. Mivel a magmé­ret könnyen változtatható, le­hetőség van olyan ellenpro­fil kialakítására, amely a te­herhordáshoz szükséges mi­nimális betonmennyiséget tartalmazza. Az ilyen módon elért megtakarítás az önsúly 30 százalékát is kiteheti. Fenti képünkön azt lát­hatjuk, hogy miként készül az üreges födémelem előállí­tásához szükséges karbamid- formaldehid mag. A hab­anyagot egy fa formán saj­tolják keresztül, majd mé­retre vágják. A lenti képen a szállításra váró, habanyag­gal kitöltött üregű födém­pallókat szemlélhetjük meg. (KS) Egészség — higiénia Sétáljon minden időhen! Keveset mozgunk, fokozó­dik a kényelemszeretet, túl sokat ülünk kocsiban és hi­vatalban, moziban és a tv előtt. Több százezer ember gondja, hogy nehézkesebb lett a mozgása, kövérebb is a kelleténél, bajok vannak a kondícióval. A szívbetegségek száma aggasztó mértékben növek­szik az egész világon. Szinte valamennyien ismerünk ke­ringési betegségben szenvedő embert, vagy rokonságunk­ban fordult elő egy-egy eset. A szívinfarktus a világ nagy részében első számú ha­lálokká lépett elő. Ügy tű­nik, hogy az életmód befo­lyásolásával nemcsak a be­tegség elkerülésének van nagyobb esélye, hanem az úgynevezett „rizikótényezők” kialakulása is megelőzhető. Az átlagember számára már az egészséges séta is segít ezen a gondon. Alig van szó a testmozgás e különösen kellemes formájáról az or­vosi könyvben, de még az egészséges életmód hirdetői is valahogy elsiklanak fölöt­te — talán túlságosan is természetesnek veszik, min­denesetre keveset beszélnek róla. Nagy jótevőnk a séta, ilyenkor lehet enyhén edze­ni az izmokat, szívni a friss levegőt, kipirosodni a hideg­től. Az átlagember aligha ta­lál ennél jobb eszközt egész­sége fenntartásához. A séta ritmusa változatos, lehet ben­ne lassú, tűnődő szakasz, és lehet benne enyhe kocogás egészen a laza futásig. Sé­táljon mindenki testi erejé­nek pillanatnyi sugallata sze­rint, ne erőltessük, de ne is kényelmeskedjünk el túlsá­gosan. Legyen a mozgás sé­ta közben gördülékeny, a kar lazán lengjen. A lábat te­gyük le teljes talpra, aztán a saroktól az ujjak felé gör­dítsük az újabb lépéseknél. Ez egyben lábtorna is. A séta esténként a vacso­ra és a lefekvés közötti idő­ben kétszeresen is jó, mert egyfajta kellemes fáradtság állapotába hozza az embert, ami hasznos lehet a nyugodt alváshoz. Aki rendszeresen sétál 2-3 kilométernyi távot, az kevesebb alvászavarral küszködik és frissebben is ébred, s a vacsora sem fek- szi meg a gyomrát. Kell a rendszeres, kötetlen kószálás a kamasz gyerekeknek, az ülőfoglalkozású felnőttnek, kell az idős embernek. Alig van olyan napunk az élet­ben, amikor ez a mozgásfor­ma teljesen beszűkülne. A jól szabályozott vérke­ringés, a tüdők oxigénfelve­vő kapacitása, a harmonikus mozgás, az aktív pihenésből eredő elégedett alaphangulat, a séta közben születő okos gondolatok —>ez mind a séta jutalma lehet — ha az em­ber egyszer rászokik. Dr. König János, a Vöröskereszt egészségnevelési munkabizottság elnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents