Békés Megyei Népújság, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-15 / 39. szám
1981. február 15., vasárnap ILI --------NAGYVILÁG Spanyolország Hosszú válság előtt Végleges elöntés az új spanyol miniszterelnök személyéről csak a kormánypárt egy ízben elhalasztott, majd ismét összehívott kongresz- szusa után születhet. Bármilyen legyen azonban a személyi döntés — azon nem változtat, hogy a spanyol politikai élet Franco halála óta legsúlyosabb válsága elé került. A krízist Suarez miniszter- elnök lemondása robbantotta ki. János Károly. Spanyolország uralkodója 1976 júliusában bízta meg először Suarezt kormányalakítással. Azóta a francoista mozgalom soraiból érkezett, majd a spanyol jobboldal centrumában lehorgonyzott, rendkívül tehetséges és nagy taktikai érzékkel manőverező politikus nem kevesebb, mint öt kormány élén állott. Joggal vetődik fel a kérdés: most mi váltotta ki Suarez általános meglepetést keltő, váratlan lemondását? LÁTHATATLAN SZÁLAK Az okok egyik csoportja az alig néhány , esztendős spanyo, polgári demokrácia szerkezeti problémáiban keresendő. A fasizmus utáni átmenet korszakában a kormány több látványos politikai sikert ért el. Mindenekelőtt azt, hogy egyáltalán létrejöhetett egy működő polgári-demokratikus apparátus. Demokratikusan közelítették meg a tartományok önkormányzásának problémáját és számos társadalmi reformot hajtottak végre. Ugyanakkor néhány döntő probléma megoldatlan maradt, illetve súlyosbodott. A legfontosabb ezek közül 1. a gazdasági helyzet, amely látványosan romlott, a munkanélküliség robbanásszerűen nőtt, a munkanélküliek számfl 1983_ra megközelítheti a hárommilliót. A gazdaságnövekedés gyakorlatilag megállt, az infláció viszont az utóbbi két esztendőben 15—15 százalékos volt. 2. A kormány nem tudott úrrá lenni a baszk szeparatista terrormozgalmon. Ezt a mozgalmat láthatatlan szálak kötik a spanyol politika szélső-jobboldalán elhelyezkedő, katonai és rendőri összeköttetésekkel rendelkező fegyveres csoportokhoz. A terrorizmus makacs továbbélése a azzal a veszéllyel fenyeget, hogy provokatív módon kiváltja a hadsereg és a csendőrség szélsőséges csoportjainak hatalomátvételi kísérletét. Már három ilyen puccskísérletet lepleztek le. A „KRITIKAI SZÁRNY” A megoldatlan szerkezeti problémák minden korábbinál erősebben kiélezték, a válságot a kormánypártban, a Demokratikus Centrum Unióban (UCD). Az Unió eredetileg több párt hevenyészett választási szövetségeként. jött létre, s csak a Franco utáni korszak első parlamenti választása után alakult formailag egységes párttá. Az UCD-t alkotó korábbi pártok a valóságban azonban egymással harcoló frakciók formájában tovább éltek. A kereszténydemokraták, a banktőkéhez kötődő liberálisok, valamint az egyház legkonzervatívabb köreivel szövetkező csoportok alkották a jobbszámyat. A kormánypárt baloldalán helyezkedtek el a magukat „szociáldemokratáknak” nevező reformerek, s középen volt. a Suarez körül tömörülő centrista mag. Az egymást követő öt Sua- rez-kormány összetétele mindig e csoportok hatalmi harcának hullámzását tükrözte. A legutóbbi, 1980 szeptemberében végrehajtott kormányátalakítás Suarez utolsó kísérlete volt arra, hogy létrehozzon valamiféle egyensúlyt. Az utóbbi hónapokban az említett csoportokból álló jobbszámy mind erősebben támadta a miniszterelnököt, olyannyira, hogy már nyíltan „kritikai szárnynak” nevezte magát. A „kritikai szárny” főképpen ,azt vetette Suarez szemére, hogy nem tud úrrá lenni a gazdasági bajokon és nem elég erélyes a baszk szeptr ratistákkal szemben. A második kérdésben mindinkább kialakult egy bizonyos fajta cinkosság a párt „kritikai szárnya” és a hadsereg jobboldali „ultrái” között. A KIRÁLY SZAVA E tényezők koncentrált nyomása vezetett, végül Suarez lemondásához. Minden jel arra mutat azonban, hogy a miniszterelnök visz- szavonulása ellenére a körülötte tömörülő centrum kísérletet tesz a hataiom megtartására. Maga az uralkodó is ezt megoldást támogatja. E törekvés jele, hogy a párt végrehajtó bizottsága — a kritikai szárny” ellenállásává, szemben — a Suarez környezetéhez tartozó Leopoldo Calvo Sotelót, a gazdasági ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettest jelölte Suarez utódjául. Calvo Sotelo a spanyol nagyburzsoázia és banktőke abszolút bizalmát élvezi, politikai stílusát tekintve pedig a Suarezhez hasonló jobboldali centrista megoldások híve Azok a mély szerkezeti okok azonban, amelyek Suarez lemondásához vezettek, minden személyi változás ellenére tovább élnek a spanyol politikában. Ezért — bármilyen legyen a feltehetően rövidlejáratú személyi- formai megoldás — hosszú válságra lehet számítani. —i —e. Séta a Katedrális téren Kubai piacok A kubai főváros történelmi részében, Ó-Havannában található a Katedrális tér, amely évszázados épületeivel, megkapó hangulatával méltán vívta ki a turisták rokonszenvét. Hétvégén a szokottnál is zsibongóbb a környék, ilyenkor itt tartják a kézművesek piacát. Az árusok pultjain cipők, táskák, bőrmellények. lakásdísztárgyak, divatos női ruhák, gézingek, sombrerók sorokoznak — a turista alig tud választani a sok-sok ízléses tárgy között. Politikai értelemben már maga a piac léte is eredmény. A kubai forradalom huszonkét éves történetében ugyanis az áruk szabad adás-vétele eddig nem létezett: egyrészt az ország speciális földrajzi helyzete, az állandó fenyegetettség érzése, másrészt szemléletbeli és gazdasági korlátok állták ennek útját. Most viszont — Kuba politikai és gazdasági stabilizálódásának leghívebb bizonyítékaként — egymás után nyílnak a szabadpiacok Az élelmiszerpiac, ha kevésbé látványos is, igen fontos. A pultokon sorakozó hús, zöldség, gyümölcs — a szövetkezeti és a magángazdaságok termékei — nem annyira a turistákat, mint inkább a kubaiakat vonzza. A legfontosabb élelmiszerek ugyan továbbra is jegyre kaphatók — csak így tudják biztosítani az igazságos elosztást —, de a fejadagon túli többlet, igaz magasabb áron, immár megszerezhető. „Kubában a társadalmi egyenlőség megvalósult, de nem merevedhet egyenlősdi- vé” — mondta kongresszusi beszámolójában Fidei Castro. Nyilván ez a felismerés — és az igény — vezetett a szabadpiacok engedélyezéséhez, s ezáltal az áruellátás javításához. Ide illik a dolgozók közvetlen anyagi ösztönzése, a munka szerinti bérezés és a premizálás •bevezetése is — ez utóbbi ugyan egyelőre csak kísérleti jelleggel. Ha beválik, a következő ötéves tervben már országosan is alkalmazni fogják. (s. a.) Jubileumi év Bulgáriában Január elsejével jubileumi esztendő kezdődött Bulgáriában. Az idén ünnepük a bolgár állam megalakulásának 1300. évfordulóját. Országszerte készülnek rá. A termékeny Dobrudzsa megye székhelyén, Tolbuhinban az ünnepi alkalomra külön programot dolgozták ki. A százezer lakosú város központjában újjászületik Ódob- rics — így nevezték Tol- buhint a XIX. század második felétől a XX. század közepéig. Néprajzi múzeummá fejlesztik. A skanzenben már megindult az élet. Tizenegy műhelyben dolgoznak a mesterek. Jordanka Bojcseva dob- rudzsai kéziszőtteseket, szőnyegeket, párnákat, tarisznyákat készít; Dimitricska Gáncsévá posztóból varr zsinórral díszített meUényeket és papucsokat; Peter Laza- rov keze alól dudák kerülnek ki; Todor Vaszilev szűcsmester bekecsei, bundái és kesztyűi még a legigényesebb vevők figyelmét is magukra vonják. Korabeli perecsütöde, italbolt és kávézó emlékezteti a turistákat az elmúlt évszázad szokásaira. Lesz itt csörgés kút, fazekasműhely, hordókészítő, nyereggyártó és egyéb műhely. Mindez 1981 ajándéka, a néprajzrajongók számára. (g. i.) Utcarészlet Tolbuhin óvárosában (Ódobrics) Todor Vaszilev, az irhabundák és kesztyűk kiváló mestere LEGFONTOSABB BÚZATERMELŐ ORSZÁGOK Termelés 1976-1979, millió tonna éves átlagban) Gabonafegyver — világkereskedelem A búza Közép-Keletről származik, őshazája az Eufrátesz völgyében kereshető. A pázsitfűfélék nemzetségéhez tartozó rövid kalászú, kis magvú növény már a földművelés kezdetén az emberiség táplálékául szolgált, és sokszoros kereszteződés révén, vad jellegét fokozatosan elveszítve fejlődött a ma ismeretes kultúrnövénnyé. Az időszámítás kezdete előtt Kis-Ázsián keresztül került Európába, s a gyarmatosítás révén honosodott meg a XVI—XVII. században, Amerikában, a XVII. században Afrikában, majd a XVIII. század végén Ausztráliában is. A búza még ma is az emberiség legfontosabb tápláléknövénye, noha a fejlett országokban az egy főre jutó fogyasztása az elmúlt évtizedekben csökkent. Magyarországon pl. 1938-ban még 145 kg volt az egy főre jutó lisztfogyasztás, de 1979-ben már 114 kg-ra csökkent. Jelentőségét jól példázza az a tény, hogy Európában általában a kalóriaszükséglet harmadát — néhány országban a felét is — a búza biztosítja, de a fejlődő országokban — ahol az emberiség 75 százaléka él — ez az arány eléri a 80 százalékot is. A búza ugyanis táplálóbb és ízletesebb mint más magvas növény, s keményítőn túl vitaminokat, zsírt, fehérjét és ásványi anyagokat is tartalmaz. Felhasználhatóságát növeli, hogy termesztésében nagy terméshozamok érhetők el, kis veszteséggel hosszabb időn át tárolható, és igen jó sütőértékét megőrzi. Jelentősége a hús- és tejtermelésben is egyre nő. A fejlett ipari országokban már az 1960- as évek közepétől a termés egyötödét — részben koncentrátumok formájában — takarmányra használják. A világ két legfontosabb búzatermelő országa a Szovjetunió és az Egyesült Államok. A természeti körülmények azonban jelentős eltérést mutatnak e két ország esetében. Noha a búza elvben jól alkalmazkodik a különböző éghajlati viszonyokhoz (az északi féltekén a 30. szélességi foktól az északi szélesség 70. fokáig termesztenek búzát), igazán jó termést, gazdag tavaszi és nyári csapadékú, jól átnedvesedett és átmelegedett, kőmentes talajon (lösz, fekete- és barna erdei talaj stb.) ad. Az USA területe — Alaszkától eltekintve — a 48.. szélességi foktól délre terül el, s az itt uralkodó természeti viszonyok a termőterületek 70 százalékán biztosítják a 17o nap hosszú, folyamatos, fagymentes vegetációs időszakot. Ez az arány a Szovjetunióban mindössze 15 százalék. Ezen túlmenően az USA szántóterületének mintegy 60 százalékán kedvezőek a csapadékviszonyok, a Szovjetunióban viszont ez a területi arány nem éri el még az 5 százalékot sem. Ennek ellenére a Szovjetunió jelentős fejlődést ért el a búzatermelésben is. A forradalom előtti évi 20 millió tonnát ötszörösére növelte, s ezzel az eredménnyel a világ legnagyobb búzatermelője lett, biztosítva a lakosság számára az élelmezéshez szükséges lisztet és kenyeret. Mindezek ellenére a Szovjetunió jelentős mennyiségű búzát importál évről évre. Ennek oka elsősorban a takarmányozáshoz szükséges mennyiség biztosítása (hiszen természeti okok miatt a legfontosabb takarmánynövények — a kukorica és a szója — termelési feltételei még korlátozottabbak), a készletgazdálkodás, valamint a Szovjetunió nemzetközi kötelezettségei. Az Egyesült Államok, mely a búza világkereskedelméből 50 százalékkal részesedik, általában befolyásának növelésére használja fel a búza iránti keresletet (gabonafegyver). Ezt tette a II. világháború után a romokban heverő Európában, majd az 1960-as években a gyarmatosítás alól felszabadult fejlődő országok esetében, s ezt a fegyvert próbálta bevetni 1980-ban a Szovjetunió ellen is. Miután fontos búzatermelő partnerei — elsősorban Argentína — nem követte az amerikai példát, így az embargó legnagyobb vesztese az észak-amerikai farmer lett (veszteségük az exportkorlátozások miatt elérte az 5 milliárd dollárt). A búzának — mint az egyik legfontosabb tápláléknövénynek — kereskedelmét 1971 óta nemzetközi szerződés szabályozza. A 10 exportáló és a 25 importáló ország számára azért előnyös ez a nemzetközi megállapodás, mert az exportőröknek évről évre megbízható felvevőpiacot, a vásárlóknak pedig elfogadható határok között mozgó igazságos árakon biztosítja az ellátáshoz szükséges mennyiséget. E szerződéshez való visszatérést ígérte Ronald Reagan az amerikai farmereknek, választási hadjárata során, szavazatai megszerzése érdekében. Az ígéret megtartása a farmereknek 5 milliárd dollárt, a világnak kiegyensúlyozott búzakereskedelmet jelentene. Banánárus egy élelmiszerpiacon (MTI Külföldi Képszolgálat — KS)
