Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-14 / 11. szám
o 1981. január 14., szerda Öt év mérlege az egészségügyben Az egészségügyi intézményhálózat korszerűsítéséhez-bőví- tcséhez szükséges építőipari kapacitások biztosítása — pontosabban az építők ilyen irányú érdekeltségének kialakítása — jelenti a legsürgősebb feladatot annak érdekében, hogy a VI. ötéves terv időszakában is folyamatosan javuljon a lakosság gyógyászati ellátása, még eredményesebb lehessen a szociális gondoskodás. A most kezdődő fél évtizedben — az előző ötéves tervidőszakra kitűzött célokhoz hasonlóan — az Egészségügyi Minisztérium teendőinek homlokterében áll az alapellátás és a kórházak fejlesztése, a bölcsődei és a szociális otthoni hálózat bővítése, a gyógyítómunkához nélkülözhetetlen technika korszerű „eszköztárának” jobbítása. Milyen eredményekre alapozhatják a továbblépést — erről tájékoztatták az MTI munkatársát az Egészségügyi Minisztériumban. épült fel a tervezett tizenötből. — Gyorsan elfogadta-e a község ezt az építkezési formát? A párttitkáré a szó: • — Máshol kivitelezőt nem találnak'. Itt nem azzal volt gond, hanem meggyőzni az embereket! A kezdetkor feliratkoztak harmincán, és alig maradt tizenkét család. Sokan idegenkedtek, mondván, közös a fal, nincs a telkek között kerítés és hasonlók. Hát így -indult. Ami pedig a jelent és a jövőt illeti: a terv, miszerint összesen 15 tömbben 60 kétszintes szövetkezeti lakás épül Dombegyházon, változatlan. Tóth Ibolya Dr. Tarics Zoltán, a terv- és beruházási főosztály vezetője elmondta, hogy a tárca területén az V. ötéves terv esztendeiben elért eredmények jelentősek, még ha nem is mindenben alakultak a tervezettnek megfelelően. 1976-ban az ország gyógyintézeteiben mintegy 90 ezer ágy volt, s 1980 végéig 11 600 új fekvőbeteghelyet létesítettek. Ez utóbbi több a tervezettnél (9500—10 500 új ágy öt év alatt), de mivel többet is szüntettek meg, mint amennyire számítottak, csupán mintegy 7300-zal nőtt az ágyak száma, amely így jelenleg 97 373. A terv előirányzatait meghaladóan valósították meg a tanácsok a kórházak öt évre programba vett építését, bővítését és rekonstrukcióját. A legjelentősebbek közé tartozik a délpesti 800 ágyas, a kecskeméti 680, a kerepestarcsai 580 ágyas, új telephelyű kórház megépítése. Korszerűsítéssel, bővítéssel több megyei és városi kórház befogadóképessége is javult, így például Miskolc, Székesfehérvár, Eger, Nyíregyháza, Szigetvár, Nagyatád gyógyintézeteiben. Mind az új, mind az újjáépített kórházak a gyógyászat mai követelményeinek megfelelő színvonalon biztosítják a fekvőbeteg-ellátás feltételeit. Ez annál is jelentősebb, mert — sajnos — a régi kórházak többségének műszaki állagát az elavultság’ jellemzi, s az ott dolgozók munkakörülményein is mihamarabb javítani kell. Egyebek között ez is a magyarázata annak, hogy az új épületek vagy a rekonstrukciók nem minden esetben jelentenek tényleges hálózatgyarapodást, mert az esetenként felszabaduló helyiségeket, pavilonokat nyomban fel kell használni olyan régi helyi igények kielégítésére, mint például diagnosztikai, kórházüzemi részlegek, nő- vérotthojnok kialakítása. Fontos feladat volt — s lesz a mostani öt évben is — a bölcsődei elhelyezés lehetőségeinek bővítése, elsősorban Budapesten és a kiemelt nagyvárosokban. Az ötödik ötéves terv 17—18 ezer hely létesítését irányozta elő, a teljesítés 16131. Ez azt jelenti, hogy az 1976. év eleji mintegy 50 ezerhez képest jelenleg 66 ezer kisgyermekről gondoskodhatnak a bölcsődékben. Az életkor meghosszabbodásával párhuzamosan nöAz egyik új háztömb — Ez itt a hall — mutat körbe a kényelmesen berendezett helyiségben a fiatal háziaszony, Bicskei Istvánné, aki a tanácsházán dolgozik, igazgatási főelőadó. — A földszinten van még konyha, főzőfülke, éléskamra, előszoba, W. C., az emeleten meg két szoba, fürdőszoba, W. C és közlekedő folyosó. Lakásnézőben vagyunk Dombegyházán, Bicskeiéknél, akik 11 más családdal együtt tavaly október derekán költöztek új otthonukba. — Három éve újították fel a házat, ahol ezelőtt laktunk, de központi fűtés, bojler nincs benne. A férjem ugyan először ellenezte, hogy kimozduljunk onnan, . de most már neki is nagyon tetszik itt. — Mi meg családi házat építettünk Kisdombegyhá- zán, s onnan költöztünk ide — kapcsolódik a témához Mészáros Mihály né, aki a helyi Petőfi Tsz-ben a könyvelési osztályon dolgozik, s ő a lakásszövetkezet elnöke. Az új, négylakásos, kétszintes épületben egyébként közvetlen szomszédságba került egymással a két fiatal- asszony. — Nem bánták meg a cserét? Mészárosné határozott: — Nem bizony. Gondolja el, földes utcában laktunk, a férjem pedig a Volánnál sofőr. Hajnalonta taposta a sarat, a havat. Nagy kertünk volt, de az is minek? Idő, energia, úgy se jutott rá, és ha mégis, olyat is vetettünk, amire szükség se nagyon volt. — Itt könnyebben vagyunk — helyesel Bicskeiné. — Nekem óriási könnyebbség, hogy nem kell vízért járni, melegítgetni, csak kinyitom a csapot a konyhában, a fürdőszobában. No, meg úgy van az, egy családi ház körül mindig van valami javítani-, igazítani való — itt ez sem nyomaszt. Ez a kis kert éppen elég. Barátságosan invitál a két fiatalasszony: nézzünk csak körül a lakásban, a portán. „Igaz — szabadkoznak —, még sok minden hiányzik, de apránként majd berendezkedünk.” A lakások konyhái keskeny udvarfélékre nyílnak. Itt még javában tart az építkezés, illetve van aki későbbre tervezi a garázs, műhely, vagy gazdasági épület kivitelezését. * * * De hogyan is jött létre Dombegyházán ez a falurész, amelyet a helybeliek egyszerűen csak ifjúsági lakótelepnek neveznek? — Errefelé ez a terület kihasználatlan volt — meséli Mészárosné —, sok fiatal meg lakásgonddal küszködött. A tanács és a tsz ösz- szefogott, így épült fel, ha jól emlékszem 1975-ben az első kétszer négylakásos tömb, rá egy évre még egy, aztán ez a mostani háromszor négy lakás. De már van újabb nyolc jelentkező. — Hogyan haladt a munka? — Eléggé elhúzódott, mert hol ez, hol az volt a probléma, egyszer anyaghoz nem jutottunk, aztán a villannyal akadt gond, de végül is összejött, s ez a lényeg. A tanács, a tsz anyagilag is sokat segített, közművesítették a telket, utat építettek, a tsz kölcsönt adott a tagjainak. S a lényeget ne feledjem: a Petőfi Tsz építőbrigádja volt a kivitelező. * * * — A község lélekszám- csökkenése, a fiatalok megkötése, letelepítése régóta foglalkoztatta a vezetést. Elvünk az, hogy mindenkit tartsunk meg, akit csak lehet. Márpedig ez lakás nélkül nehezen megy. — Csizmadia János, a községi közös tanács elnöke szívesen beszél az ifjúsági lakótelepről, Fábián László, a községi pártbizottság titkára nemkülönben. — Abból kellett kiindulni, hogy általában a fiataloknak nincs pénzük, tehát a számukra legelőnyösebb megoldást kerestük. A lakás- szövetkezet 1973-ban kezdte meg működését, és ahogyan Mészárosné is biztosan elmondta, eddig hat tömb Bicskeiéknél. A háziasszony és Mészáros Mihályné Fotó: Veress Erzsi Gázrobbanás Hétfőn este 6 óra tájban «Békéscsabán a Tanácsköztársaság úton a járókelők egy hatalmas dörrenésre kapták fel a fejüket. Az ezermesterbolt előtt fékezett egy személygépkocsi. Biztosan kidurrant a kereke, vélekedett egyikük-másikuk. Néhány pillanat múlva azonban a ko_ rábbinál sokkal hatalmasabb dörrenés rázta meg a levegőt. Ugyanakkor üvegcserepek hullottak a járdára és az úttestre. Ezután a második emeletről lángnyelvek csaptak ki, és füstoszlop tört fel az égre. Az ezermesterbolt dolgozói kirohantak az utcára. — Nagyon megrémültünk. El sem tudtuk képzelni, hogy mi történt. A dörrenések megismétlődtek — mondta Kisréti Katalin, a bolt egyik dolgozója, majd így folytatta —. rögtön tárcsáztuk a tűzoltóságot, de bizonyára a nagy izgalom miatt eltévesztettük a számot, és a rendőrség jött be. Közben Simon Ferenc, az egyik dolgozónk felkapta a poroltót, és rohant vele az emeletre. A lakók közül még csatlakozott hozzá valaki a folyosón. Én csak az első emeletig merészkedtem. Láttam, hogy a gázöngyújtókat töltő és javító kisiparos műhelyéből lángok csaptak ki. Folyt kifelé a lépcsők irányába a folyékony propán-bután gáz, és lángolt az is. Mire Simon Ferenc visszajött a boltba, hogy a másik poroltóval rohanjon föl, egy újabb dörrenés következett. Talán még nagyobb volt, mint a korábbiak. Ekkor már fölzúgtak a tűzoltók szirénái. Jöttek a csabai és a gyulai parancsI nokságról is. Megkezdődött a tűz oltása. Létra emelkedett a magasba. Fecskendők ontották a vizet. Megérkezett Fábián Gábor tűzoltó őrnagy, a megyei tűzoltóság parancsnokhelyettese is. A tűzoltók első dolga az volt. hogy a helyiségből kimentsék a gázpalackokat. Huszonöt Békéscsabán lakóház emeleti tárolójában raktározza a gázpalackokat, és ugyanitt csinálja az öngyújtók töltését és javítását? — A lakóbizottság megszavazta a lakógyűlésen, és jegyzőkönyvbe is foglalták, hogy a tárolóhelyiséget átalakíthatom műhellyé. Mégpedig annak fejében, hogy ellátom a lakóbizottsági teendőket. — A tűzrendészeti előírások megtartását ki ellenőrizte? — Azokat jól ismerem. Vizsgáztam belőlük. — Akkor miért használt nyílt tüzelésű kályhát? — Nem volt, más megoldásom, meg aztán nem gondoltam, hogy ebből ilyen nagy baj lesz. A helyiségben — mely teljesen kiégett — négy 11 kilogrammos üres palack és kisméretű turistapalack volt. Az üres palackok detonációja, ahogy azt a tűzoltóság megyei parancsnokhelyettesétől megtudtuk, sokkal nagyobb, mint a teli palackoké. Még szerencse, hogv sikerült időben kihozni ezeket a palackokat, és hogy nem robbantak föl. Elgondolni is rossz, hogy mi történik a négyemeletes lakóépületben, ha ez bekövetkezik. (serédi) Fotó: Martin Gábor perc alatt sikerült eloltani a tüzet. A sötét folyosón már csak a füst gomolygott. Zseblámpákkal világítottak. Lábos Mihály kisiparost a megrázó élmény rémülete alaposan megviselte. Köpenye csupa por, arca falfehér volt. — A műhelyben dolgoztam. Töltöttem az öngyújtókat. A szieszta kályha a hátam mögött állt. és jól melegített. Nem tudnám megmondani, hogy mikor történt a robbanás, annyira megijedtem. Valószínűnek tartom, hogy a kályhából csapott ki a láng. Először egy kisebb turistapalack robbant föl, majd a nagy palack, amelyik tele volt. Égett az egész helyiség, ahogy folyt a palackból a propán-bután gáz. Az öngyújtók is robbangatni kezdtek. Az ajtóhoz szaladtam és kinyitottam. — Megsérült? — kérdezte Fábián Gábor tűzoltó őrnagy. — Semmi bajom, csak a hajam égett meg, és szörnyen megijedtem. — Volt engedélye, hogy a Munkában a tűzoltók vekszik a lakossági igény — elsősorban egészségi, de objektív okokból is — a szociális otthoni elhelyezésre. Jelenleg az öt évvel korábbi 30 799-hez képest 34 107 hely van a szociális otthonokban. A számok mögött azonban gondok is meghúzódnak: a helyhiány ugyanis az utóbbi években a fejlesztések ellenére sem enyhült. A régi épületek többsége elavult, körülbelül fele részben rekonstrukcióra szorulnak — főként a régi kastélyokban, udvarházakban berendezett otthonok —, sok pedig megérett a szanálásra. Ilyen helyzetben különösen említésre méltó több megyében — így Somogy, Borsod, Pest és Bács megyében — az a helyi kezdeményezés, amelynek eredményeként állami és társadalmi összefogással terven felül sikerült bővíteni a szociális otthoni hálózatot. Az egészségügyi gyermekotthonok és csecsemőotthonok fejlesztése viszont elmaradt a tervezettől. Az általános orvosi körzetek számát 184-gyel bővítették, így jelenleg 4 252 körzethez tartozik az ország lakossága. Az utóbbi ötéves fejlesztés eredményeként ma már 1110 körzetben működik gyermekorvos. Egészében az elmúlt középtávú tervidőszakban az egészségügyi és szociális területen 13,9 milliárd forint beruházási előirányzattal számoltak, illetőleg a lakásfejlesztésekhez kapcsolódó egészségügyi létesítmények (köztük bölcsődék, orvosi rendelők, gyógyszertárak) beruházási költséf geivel együtt 16 milliárd forinttal, de a tanácsi többlet- források és a központi intézkedések együttes hatására végül is az egészségügyi és szociális beruházások összege elérte a 18,4 milliárd forintot. Két és fél millió forint gazdasági birság A Szegedi megyei Bíróság gazdasági bírság megfizetésére kötelezte a Szegedi Építőipari Szövetkezetét, mert az — jogszabályba ütköző módon — árdrágítással, és más meg nem engedett úton megrendelőinek kárára jelentős anyagi előnyökhöz jutott. A visszaélésekre a szegedi Megyei Városi Tanács V. B. ipari osztálya 1979. június és július hónapokban tartott árellenőrzése alkalmából derült fény. Ekkor állapították meg, hogy a szövetkezet egyes üzemrészeinél kétszeresen számoltak fel bérpótlékokat, kiegészítő fizetéseket. Kiderült, hogy épületszigetelésnél nem használtak olyan gépeket, amelyeket a munka árkalkulációjánál beszámoltak, és ezzel megsértették a költségvalódiság elvét.» Jogszabályt sértettek azzal is, hogy dolgozóiknak egyes szociális szolgáltatások, például fürdő, öltöző hiánya miatt külön „kárpótlást” fizettek, és ezt az ősz- szeget szintén a megrendelőkre hárították. A szövetkezet így összességében mintegy 1 800 000 forint jogtalan anyagi előnyhöz jutott. Ebből időközben 828 000 forintot, visszatérített megrendelőinek. A bíróság azonban a teljes összegű jogtalan anyagi előnyt tartott szem előtt az ügy elbírálásánál. Méltányolást érdemlő körülményt nem vett figyelembe azért sem, mert a szövetkezetét hasonló ügyek miatt korábban már két alkalommal büntették. A Szegedi megyei Bíróság mindezek alapján két és fél millió forint gazdasági bírság megfizetésére ítélte a Szegedi Építőipari Szövetkezetét. Kötelezte ugyanakkor a szakértői díj, az eljárási illeték és egyéb költségek megfizetésére is. Az ítélet jogerős. Háznézőben Dombegyházán
