Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-13 / 10. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! MEGYEI PÚRTBIZOTTSÚG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1981. JANUÁR 13., KEDD Ara: 1,40 forint XXXVI. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM a megye legjobb önálló egysége Munkásttrállomány-gyűlés Szeghalmon >pró Antal hazaérkezett A Sebes Imréről elnevezett szeghalmi járási munkásőr- zászlóalj vasárnap délelőtt egységgyűlést tartott a Csepel Autógyár új nagycsarnokában. A mostani évzáró, évnyitó rendezvény különösen kiemelkedő jelentőségű az egység életében, mivel most először nyerték el a megyei parancsnokság Legjobb önálló egysége kitüntető címet. Az ünnepségen a párt-, állami, társadalmi és tömegszervezetek képviselői is részt vettek, s a díszelnökségben többek közt jelen volt az országos parancsnokság képviseletében Kelemen Győző, a munkásőrség budapesti parancsnoka, Csaba János, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Tóth Pál, a munkásőrség megyei parancsnoka, Varga István, a járási pártbizottság első titkára. A Himnusz elhangzása után egy szavalat következett, majd az ünnepi gyűlést levezető elnök, Tóth Sándor járási párttitkár üdvözölte a jelenlevőket, köztük a nagy számban megjelent hozzátartozókat, az édesanyákat és feleségeket. A megnyitó után Pálfi Endre, a járási mun- kásőregység parancsnoka tartott ünnepi beszédet; számba vette az elmúlt év feladatainak végrehajtását, többek közt az egység szocialista versenyének eredményeit. Beszélt a munkásőrök pártalapszervezeti tevékenységéről, s a tanácstagi és országgyűlési képviselőválasztások idején folytatott szervező munkáról, de mindenekelőtt az év kiemelkedő eseményéről, a párt XII. kongresszusáról, továbbá a szeptember végén tartott csapatzászló-avató és névadó ünnepségről. Rendkívüli erőfeszítést rótt az egységre a tavalyi esztendőben az árvíz, melynek hosszú hetein át a munkásőrök az élet-, vagyon- és közrendvédelmi szolgálatban vettek részt, sokszor éjjel-nappal egyfolytában a legveszélyeztetettebb helyeken. Beszédét így folytatta:' „Egységünk személyi állománya, az irányító pártszerTóth Pál, a munkásőrség megyei parancsnoka átadja a vándorserleget Pálfi Endre egységparancsnoknak vek és az elöljáró parancsnokságok által meghatározott politikai, kiképzési és szolgálati feladatokat az 1980-as kiképzési évben alapvetően és eredményesen végrehajtotta. Ennek során munkásőreinket a tettrekész- ség és magas fokú öntudat jellemezte. Megmutatkozott ez a foglalkozásokon való megjelenésben, a kiképzési és szolgálati feladatok ellátásának színvonalában. S ezzel a személyi állomány sok éves becsületes, kitartó munkájának gyümölcse 1980- ban beérett.” A beszámoló után Tóth Pál, a munkásőrség Békés megyei parancsnoka lépett a mikrofonhoz. Beszédében felhívta a figyelmet az 1981-es év jelentőségére, mert ez nemcsak a VI. ötéves terv kezdete, hanem a testület 25. éves évfordulójának előkészületi éve is. Az elmúlt évi munkáról szólva megállapította, hogy az alapvető célok valóra váltak a fejlett szocialista társadalom építésében, és az egész magyar nemzet jövője érdekében. „A szeghalmi zászlóalj a megye többi egységével együtt ilyen felfogásban folytatta munkáját, és azok közé az egységek közé tartozik, amelyek az elmúlt években sok szép eredményt vallhatnak magukénak. Örömmel és nagy tisztelettel teszek eleget annak a kellemes kötelességemnek, hogy ma itt átadhatom számukra a megyei parancsnokság Legjobb önálló egysége kitüntető címet jelentő oklevelet és vándorserleget.” Az átadás után az egységen belüli szocialista versenyben kiemelkedő munkát teljesítők kiváló parancsnok és munkásőr jelvényt kaptak, a 10—15 éve szolgálók pedig Szolgálati Érdemérmet. Aztán a leszerelő, illetve tartalékállományba kerülő munkásőrök búcsúztatása következett, s a meghatottságot az úttörők kedves gesztusa fokozta: piros nyakkendőt kötöttek az idős munkásőrök nyakába, majd a csapatzászló előtt az új munkásőrök felesküdtek. Az állománygyűlés után a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Munkásőrség központi férfikara adott hangversenyt az ünnepség résztvevőinek. V. M. Eskütétel a csapatzászló előtt Fotó: Martin Gábor Tegnap hazaérkezett Német Demokratikus Köztársaságból Apró Antal, az országgyűlés elnöke, aki Horst Sindermann-nak, az NDK népi kamarája elnökének meghívására tett látogatást a baráti országban. A megbeszéléseken megvitatták a két törvényhozó testület együttműködésének fejlesztési kérdéseit. A gerlai általános iskola ötödikes diákjai gyakorlati órájukon parcellajelzőket készítenek, melyeknek jó hasznát veszik majd nyáron, a mezőgazdasági gyakorlókertben Fotó: Gál Edit Megszűnik a kötelező munkaerő-közvetítés A munkaügyi miniszter 1981. január l'től módosította a munkaerő közvetítésével és toborzásával kapcsolatos szabályokat. Az új rendelet— több kötöttséget föloldva, a VI. ötéves terv gazdasági és foglalkoztatáspolitikai irányvonalához igazodva — lehetőséget teremt a munkaerő közvetítő és -toborzó tevékenység rugalmas alkalmazására, a tanácsi munkaerő-közvetítő szervek sokoldalú információinak úgyszólván korlátlan igénybevételére. Ennek célja, hogy egyrészt a munkát kereső állampolgárok fokozott segítséget kapjanak az elhelyezkedésükhöz, másrészt támogatásban részesüljön a vállalatok tudatos munkaerő-gazdálkodása, amelynek keretében a valós igényekhez igazítják a létszámokat. Az V. ötéves tervidőszakban — a két utolsó esztendőt kivéve — elsősorban az jellemezte az ipar és építőipar munkaerőhelyzetét, hogy bár összességében némileg mérséklődött évről évre a foglalkoztatottak száma, számos vállalat törekedett belső létszámtartalék képzésére, illetve megtartására. A munkaerő-kereslet a legtöbb területen meghaladta a kínálatot. A tervidőszak első éveiben számottevően fokozódott a dolgozók munkahely-változtatása — ennek jelentős hányada gazdasági szempontból indokolatlan volt. A tanácsi munkaerő-közvetítő szervek a vállalatokat a gazdaságosság, a hatékony működés figyelembevételével kategóriákba sorolták, és csak az ez által létrejött sorrend szerint támogatták a munkáltatókat a munkaerő közvetítésével. Természetesen voltak olyan vállalatok is, -amelyek egyáltalán nem részesültek a munkaerő-közvetítés által kapható segítségben. Ugyanakkor korlátok állták útját a munkaerő-toborzásnak, az álláshirdetéseknek és a munkaerő-fluktuációnak is. A gazdasági egyensúlyviszonyok helyreállítása érdekében hozott intézkedések — beruházások mérséklése, módosított bérszabályozás hatására az 1979-es és 80-as években fordulat történt. Jó néhány vállalat megkezdte belső létszámtartalékának feltárását, munkaerőigényeinek mérséklését, a létszám átcsoportosítását. Emellett az iparban és az építőiparban foglalkoztatottak száma a korábbiaknál már nagyobb mértékben csökkent. Az átlagos állományi létszám a szocialista iparbem 1978-ban ezerrel volt kevesebb, mint a megelőző évben, 1979-ben 1978-hoz viszonyítva a csökkenés már meghaladta a 27 ezret. Az építőiparban az 1978. évi alig ezer főnyi növekedéssel szemben 1979- ben már mintegy 7 ezerrel volt kevesebb a létszám. A csökkenés 1980-ban is jellemző volt: az átlagos állományi létszám az első háromnegyed évben az iparban közel 3 százalékkal, az építőiparban pedig 4 százalékkal volt kisebb, mint az előző év azonos időszakában. Ugyanakkor egyes infrastrukturális ágazatban növekedett a létszám. Az így megváltozott és továbbra is módosuló körülmények között a munkaerő közvetítésében és toborzásában meglevő kötöttségek to» vábbi fenntartása indokolatlanná vált. Űj gyakorlatra van szükség, olyanra, amelyik segíti a munkaerő hasznos mobilizálását. A jövőben várhatóan csökken azoknak a földrajzi körzeteknek a száma, ahol a munkaerő iránti kereslet meghaladja a kínálatot. Számolni lehet azzal, hogy egyes területeken a korábbi munkakörökben, esetleg szakmákban történő foglalkoztatás teljes egészében nem biztosítható. Ugyanakkor bizonyos területeken és szakmákban a jövőben is lesz munkaerőhiány. így elsősorban a fővárosban és egyes iparosodottabb területeken a férfi munkaerő iránti kereslet meg fogja haladni a kínálatot. Várhatóan továbbra is gondot okoz majd a több műszakos, a kedvezőtlen adottságú és szezonális munkahelyek munkaerőszükségletének kielégítése. A munkaügyi miniszter új rendeletének lényege, hogy a munkaerő-közvetítés nem a munkaerő-ellátást szabályozza, hanem szolgáltatást biztosít ahhoz. Az úgynevezett kötelező munkaerő-közvetítés megszűnik. A megyei (fővárosi) tanácsok elnökei csak kivételesen és csak egyes munkakörökben, például a megváltozott munkaképességűek munkába helyezésének támogatása érdekében köthetik munkaerőközvetítéshez a munkaviszony létesítését. Tehát a vállalati önállóságon alapuló munkaerő-gazdálkodás — természetesen a munkajogi szabályok betartása mellett — szabadon érvényesülhet. Mind a vállalatok, mind a személyek részére megszűnnek a kötöttségek. Ezen túl a munkáltatók a betölteni szándékozott munkahelyeiket minden korlátozás nélkül meghirdethetik. Amennyiben munkaerő-szükségletüket a munkára jelentkező helybeliekből és a közvetítettekből nem tudják kielégíteni, az esetben a vállalat telephelyén kívül más területen munkaviszonyban (tagsági viszonyban) nem álló vagy várhatóan a munkahelyükön feleslegessé váló munkavállalók körében munkaerő-toborzás is végezhető. Ehhez azonban a területileg illetékes tanács munkaügyi szervének az engedélye szükséges, és tájékoztatni kell a szándékról a munkáltató telephelye szerint illetékes tanácsot is. Ezáltal ugyanis esetenként megelőzhető a dolgozók felesleges ingázta- tása, illetve a céltalannak ígérkező toborzás. A szezonális munkákhoz szükséges toborzás azonban külön engedély nélkül folytatható a munkavégzés helyétől számított 30 kilométeres körzeten belül. A munkaerő-közvetítő szerveknek igen fontos feladata lesz az, hogy a munkaerő- ellátási gondok megoldása érdekében a munkáltatók számára tájékoztatást adjanak az elhelyezkedni szándékozókról, illetve felvételi ajánlást tegyenek mind a dolgozó, mind a munkáltató szempontjából megfelelőnek ígérkező igények kielégítésére. A tényleges megfelelés esetén elvégzik a közvetítést — vállalási kötelezettség tehát egyik részről sem áll fenn. A közvetítő szervek szolgáltatási tevékenysége elsősorban az állampolgárok érdekeit szolgálja. Az új rendelet ezért a következőkről intézkedik: a munkáltatók kötelességévé teszi, hogy — miközben bejelentik a különböző munkakörök betöltéséhez szükséges pontos munkaerőigényeiket — egy- egy fél évre előre számszerű tájékoztatást is adjanak foglalkoztatási szándékaikról, nevezetesen a várható teljes munkaerő-szükségletükről, valamint a íel(Folytatás a 3. oldalon)
