Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-11 / 9. szám
1981. január 11., vasárnap Kitekintés Mentik az Akropoliszt Az Akropolisz főépülete, a Parthenon-templom tjíéha még a jó szándékú beavatkozás is árthat: az Akropolisz korábbi restaurálásakor például fémcsavarokkal, kapcsokkal rögzítették a klasszikus elemeket, védekezésül a sok millió látogató lépéseinek apró lökése, a sziklák néhány milliméteres elmozdulása ellen. Az eltelt fél évszázadban azonban az acél is rozsdásodni kezdett, repedéseket okozva a márványtömbökben, így most fokozatosan minden fémcsavart titánra cserélnek ki. Több éve néni lehet belépni a templomok belső területére sem — így is védekezni akarnak . a turisták „emlékkő'gyűjtögető” szenvedélyétől. A híres kariátidasor: az eredeti szobrok már múzeumba kerültek Megőrizni az elmúlt idők emlékeit, helyreállítani, eredeti szépségében bemutatni a letűnt korok értékeit — ez a restaurátorok, régészek célkitűzése minden országban. Azokat a szakértőket is ez a vágy sarkallja, akik az ókori görög építészet legkiemelkedőbb alkotásának, az athéni Akropolisznak megmentésén fáradoznak. A világhírű épületegyüttes ugyanis számos felmérés egybehangzó következtetése szerint rohamosan pusztul. Az utóbbi 10—15 esztendő rengeteg kárt okozott a hajdani dicső fellegvár maradványaiban. A templom- és szentélyépületek romos állapotban is hosszú évszázadokat vészeltek át, napjaink modern veszélyei azonban már e féltve őrzött romokat is fenyegetik. A tudások mindenekelőtt a légszennyeződést okolják: a görög főváros néhány évtized alatt többszörösére duzzadt gépkocsiforgalma, a gyárak-üze- mek kéményeinek füstje, a korom, lassan, de biztosan rombolja a pótolhatatlan műkincseket. A levegő kéndioxid-tartalma megtámadja a büszke márványszobrokat, oszlopokat, s az esővízzel együtt gipsszé porlasztja felületüket. Az Erechteion-szentély két méter magas, leányalakká formált oszlopainak, a csodálatos kariatidáknak (vagy kóréknak) arcvonásai szinte elmosódtak: a végleges pusztulás elől az Akropolisz Múzeum légkondicionált tér-* meibe kellett költöztetni valamennyit. (Hogy a becslések szerint évente idelátogató legalább 3 millió turista mégis láthassa elhelyezkedésüket, helyükre másolatok kerülnek.) Múzeumba vitték a méreteiben, s szépségében is kiemelkedő Parthenon- templom márvány domborműfüzért is, Pheidiász alkotását. (Az ő műve volt Athéné istenasszonynak, a város védőszentjének 12 méter magas aranylemezekkel borított szobra — sajnos ez nem maradt ránk.) A restaurátori aprómunka természetesen nélkülözhetetlen, de önmagában nem lehet elegendő. A görög hatóságok a környezetszennyező üzemek kitelepítésével, a közlekedési, fűtési szabályok módosításával is igyekeznek segíteni. Érkezett olyan fantasztikus javaslat is, hogy az Akropolisszal együtt az egész hegytetőt borítsák be hatalmas műanyag gömbbel! Ezt az ötletet esztétikai és költségszempontok miatt ugyan elvetették, de több nemzetközi pályázatot írtak ki már újabb megoldások keresésére. A helyreállítási tervek költségeihez az UNESCO is sok millió dollárral hozzájárul, hiszen az Akropolisz az egész emberiség közös kultúrkincse. (szegő) Allványerdő a márványoszlopoknál — folyik a gondos restaurálás (Fotó — KS) Sporttörténet Mióta síelünk? A sí napjaink közismert sporteszköze, mely — mint a lexikon mondja: —, „cipőre csatolható, körülbelül 2 méter hosszú, keskeny lécpár a havon való közlekedésre. A sífelszerelést két hótányérral ellátott bot egészíti ki”. Régóta ismerjük, de hogy honnan származik, nem tudjuk pontosan. A világ különböző részein végzett ásatások' során számos helyen, például Finn- és Svédországban egykori símaradványok kerültek felszínre. Norvégiában, Rodos szigetén sífutót ábrázoló, 5000 évesre becsült sziklarajzot találtak fel. Mások a Bajkál-tó és az Altáj-hegység környékére teszik a sí első használati helyét. Ókori görög írók említik, hogy a kisázsiai Örményország havas tájain a mongolok fatalpakon közlekedtek, ezzel ejtették ámulatba a helyi lakosságot. Valószínű, hogy valahonnan erről a vidékről került tovább észak- felé a sí használata, így jutott el a skandináv államokhoz is. Eleinte a havas hegyoldalakon való közlekedésre, később vadászatokra használták a sít, mely a természeti akadályok fölötti uralmat jelentette. A lakosság síhasználatát később átvette a katonaság is olyan területeken, ahol a természeti akadályok a mozgást tél idején megnehezítették. Feljegyzések szerint legelőször a norvégok használtak katonai célokra sítalpakat (1747), mely előőrsi és felderítő mozgásokat tett lehetővé. Európa többi hegyes vidékén sorozatosan terjedt el a katonaság körében a sí rendszeres használata. Svájc, Tirol, Németország, Olaszország, már a múlt század végén rendelkezett síkülönítménnyel. Svájcban az ország területének sajátosságai miatt a katonaság egyes részeit egyaránt kiképzik gyaloglásra, lóháton való mozgásra, autóhasználatra, vagy síelésre, hogy a felmerülő . akadályokat fennakadás nélkül legyőzhessék. A sí a sportok között előkelő rangsorolást kapott: a téli olimpiák és világversenyek megszokott száma (távolsági futás, lesiklás, ugrás, akadályverseny, stb.). Honvédségünk is, más nemzetek katonaságához hasonlóan, külön síelő alakulatokat képez ki, mely speciális téli feladatok megoldására hívatott. Rudnay Lajos Autó — motor Szembetűnőbb féklámpák New Yorkban több mint kétezer taxit kísérletképpen olyan féklámpákkal láttak el, amelyeket szemmagasságban, a gépkocsik hátsó üvege mögött helyeztek el. Néhány hónap múltán ütközéseik arányát összehasonlították ugyanolyan számú, normál (tehát a jelenleg használatos alacsony elhelyezésű) féklámpákkal ellátott taxikéval, s meglepetéssel állapították meg, hogy a magasan elhelyezett féklámpákkal rendelkező kocsik nappal csak feleannyi, éjszaka pedig harmadannyi ütközéses balesetnek voltak részesei. Érdekes, hogy a konstruktőrök sok évtizeden keresztül megelégedtek a hátul és alul felvillanó féklámpákkal, s nem is gondoltak arra, hogy — különösen ködös, esős, nyálkás napokon — magasabban jobb helyen lennének. Nem mindenkinek vannak olyan kiváló reflexei, hogy a legkisebb késedelem nélkül reagálni tudjon az előtte haladó autó féklámpáinak felvillanására. De ha az ilyen vezetőnek lehetősége van rá, hogy — átlátván több autó üvegezett utasterén is -»a messze előtte haladó kocsik fékezésére már reagáljon, látván azok féklámpáinak fényét, akár 1-2 másodperces időnyereségre is szert tehet (ennyi idő alatt a 80 km óra sebességgel haladó autó 20—40 méternyi utat tesz meg.) A vizsgálódások eddigi tanulságai szerint a magasan elhelyezett féklámpák segítségével csökkenteni lehetne a tömeges összeütközéseket (az ún. ráhajtá- sos baleseteket), ami nagy eredménynek számítana. Ott a bökkenő, hogy számos ország KRESZ-e — így a mienk is — tiltja a négy stoplámpa használatát, ugyanakkor az alsó elhelyezésüket megköveteli. Több helyen — így például az NSZK-ban is — mozgalom indult a közlekedési előírás erre vonatkozó pontjainak a megváltoztatásáért, s várhatóan ennek foganatja is lesz. Persze elsősorban arra volna szükség, hogy a fékezés e módon való jelzésére nemzetközi megegyezés szülessen. Számos nagy autóvillamossági cég (Bosch, Hella stb.) máris sorozatban gyártja a hátsó ablakba szerelhető kiegészítő stoplámpákat. A nyugatnémet Volkswagen gyár Golf—Xl-es típusát már gyárilag beépített ab- laksoplámpákkal hozza forgalomba, amelyek a hátsó üveg jobb és bal felső sarkánál, kívül helyezkednek el. Azon még folyik a vita. hogy a kocsiszekrényen belül, az ablak belső oldalára felerősítve, vagy kívül elhelyezkedve van-é jobb helyük a szemmagasságban levő stoplámpáknak. A jelenleg forgalomba kerülő kiegészítő stoplámpák párhuzamosan kapcsolhatók a meglevő stoplámpák áramkörére. Az még nem dőlt el, hogy később az ilyen elrendezésben kerülnek-e majd használatba. B. I. Egészség — higiéné Kutya a lakásban Ismeretes, hogy az állatok többféle betegséget is terjesztenek'. Közöttük a kutya, amely a legnépszerűbb háziállatok egyike. Hogyan, milyen módon óvhatjuk meg magunkat a kutya által terjesztett betegségektől? Érdemes azzal is részletesebben foglalkozni, hogy miként tudja a tulajdonos a kutyatartást önmaga és gyermekei hasznára fordítani ? Gondoljunk csak' arra az örömre, amelyet egy bohóckodó kiskutya látványa mindenkiben kelt. A kisgyerekek fáradhatatlan játszótársra lelnek a kutyában, így ők' szinte észrevétlenül tanulják meg a kutyanevelés alapszabályait, miközben maguk is nevelődnek. A kutya gondozását kísérő szabályok a gyermekben a törődést, a rendszeres munka elsajátítását könnyítik meg. Legyen a lakásban hely, ahová a kutya visszavonulhat, de ideküldheti az ember akkor is a négylábú játszótársat, ha éppen nem tud, vagy nem akar foglalkozni vele. Legyen külön, csak általa használt etetőedénye, amelyet minden etetés után el kell mosni. Az itatóedényben a friss vizet helyezzük el úgy a lakásban, hogy akkor is hozzáférhessen, ha nem vagyunk otthon. Meghatározott időszakonként vessük alá a kutyánkat féregűzésnek, de ennek a részleteit beszéljük meg az állatorvossal. Beszéljük le a gyerekeket arról, hogy megcsókolják a kutyákat, ugyanakkor mindig ragaszkodjunk ahhoz, hogy a játék után kezet kell mosniuk. Van ugyanis néhány fertőző betegség, amelyben a kutya veszély- forrássá válik. Régebben ilyen volt a veszettség, ez persze inkább a veszett kutya harapása útján terjed, és nem kutyadédelgetés formájában. A rendszeres évi oltással ez a kutyáknál ma már nem komoly veszély, de a vírusfertőzés hosszú lappangása miatt azért gondolnunk kell erre is. A kutya bélférgessége, bizonyos my- cosisok (gombás fertőzések1) terjedése, echinococcus (a háromtagú galandféregnek emberben és házi emlősökben élősködő hólyagférge) fertőzések mind a kutyatartás egészségügyi veszélyei. Ha le tudja szoktatni a kutyát a sokszor kellemetlen ugatásról, ha kialakítja azt a feltétlen reflexet, hogy „csönd” szóra elhallgasson, szomszédainak sem lesz terhes a kutya a háznál. Dr. König János, a Vöröskereszt egészségnevelési bizottság elnöke
