Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-07 / 5. szám
1981, január 7„ szerda Gondolatok a művészeti nevelésről Nemcsak erre a falura jellemző: Szociográfia Fülöpszállásról: Várostalan falu „Nem egyszerű „szórakozásról” van szó: a gondját-baját „kikapcsoló” műélvező feszült figyelemmel követi nyomon e műben feltáruló emberi sorsokat, és érzéseket.” „Kétségbevonhatatlan tény, hogy a művészeti tevékenység csírái a mindennapi életből sem hiányoznak." (Marxista—leninista esztétika) A köztudatban általában kétféle vélemény él: az egyik valamiféle megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan csodának, a másik holmi szemfényvesztésnek tartja a művészetet, beleértve az alkotás folyamatát, és magát a műalkotást is. Aki fülel, elkaphat néha egy-egy kiállításon, irodalmi esten ilyesfajta mondatokat: — Hisz ezt én is meg tudnám írni, festeni, faragni! Persze, találkozni meggyőződéstelen ömlengőkkel, nevek előtt „hasraeső" sznobokkal. Csak olyanokkal ritkán, akik — bár nem szakemberei a művészeti ágnak — saját véleményt tudnak alkotni, és véleményüket meg is tudják indokolni. Az emberek többsége — brigádkirándulásokon, egyéni programokon — már tervbe veszi a múzeum-, vagy tárlatlátogatást, eleimegy irodalmi műsorokra, de megmarad a felszínes befogadás szintjén. Hogy ez ügyben nehezen tudunk előrelépni, azért tulajdonképpen senki nem hibáztatható, és mégis „ludas” mindenki. Kezdjük az alapoknál. Az általános iskola örül, ha villanásnyi áttekintést adhat a magyar és világirodalomból. A nyolc év során tanultakból jó, ha egykét név, egy-egy verssor megmarad a fejekben. Aztán jön a középiskola, a szakmunkásképző. Jól tudjuk, hogy az utóbbi elsősorban jó szakembereket képez, s mivel egy autószerelőnek fontosabb ismernie a motor szerkezetét, mint a versszerkezeteket, érthető, hogy erre jóval kevesebb hangsúlyt helyeznek. Gimnáziumi éveimre visszaemlékezve leginkább az maradt meg bennem, amit nem kötelezően, hanem saját szórakozásomra olvastam. Az év első hónapjában megyénk két múzeumában nyílik kiállítás. Január 10- én, szombaton Békésen a Jantyik Mátyás Múzeumban Cs. Nagy Alice kerámikns alkotásaival ismerkedhet a művészetkedvelő közönség. A kiállítás február 22- ig tekinthető meg. Békéscsabán már hagyomány a városi gyermekrajzAkadt néhány kötetlen óránk, amikre szívesen gondolok, de a tananyag által szigorúan előírt foglalkozásokat — én legalábbis úgy láttam —, nemcsak az egész osztály, de a tanár is unta. Eddig csak az irodalmi nevelésről esett szó. Ha az sem nevezhető teljesnek, hogyan lehet jellemezni az éppoly’ fontos zenei, képzőművészeti nevelést? Tudom, a matematika, kémia, biológia ismerete elengedhetetlen a XX. században. Kár, hogy ezek időigényes tanulása kiszorítja az esztétikai nevelést, holott az esztétikum ismeretére. felismerésére szükség van a mindennapok során. Az újabb esztétikai vitákban ugyanis felmerül az a gondolat, hogy az esztétikumot nem szabad a művészetek területére korlátozni, hiszen a szép és a rút kategóriája mindennapjainkban megtalálható. Attól is függ, kiből milyen ember lesz, hogyan alakítja önmagát. környezetét, hogyan tud válogatni, rangsorolni. S erre a képességre nemigen tanított meg senkit az iskola. Nem is várható el tőle, az viszont igen, hogy útmutatást, „eligazítást” adjon. A lehetőség azért mindig adott, bár kevesek élnek vele. A számok azt bizonyítják, hogy a lakosság mintegy 5-8 százaléka jár a művelődési házakba, s nemigen lehet jobb a helyzet a múzeumokban, kiállítótermekben, könyvtárakban. Pedig ezek az intézmények arra hivatottak, hogy pótolják, amit a család, az iskola elmulasztott. Nem állítom, hogy aki betéved ide, sohasem bánja meg. hiszen vannak gyengébb rendezvények, de azért mégis több a sikerült. Nagy kár, hogy gyakran kiváló előadásokat üres termek hallgatnak, s az érdekes tárlatvezetésekre nemegyszer valósággal össze kell verbuválni a közönséget. Tudom, a mai ember ideié roppant drága. De hisz ezrek tudnak ülni néha gyenge tv-műsorok előtt, akik, ha vennék a fáradságot, hogy értékesebb szórakozást keressenek, talán jobban tudnák, hogyan alakítsák a „szépség törvényei szerint” a világot. kiállítás megrendezése. A Kulich Gyula Ifjúsági és Úttörőház, valamint a Munkácsy Mihály Múzeum által meghirdetett pályázatra beküldött legjobb alkotásokból január 25-én nyílik — immár harmadízben — kiállítás. A békéscsabai gyerekek munkáit ugyancsak február 22-ig nézhetik meg az érdeklődők. Két magyar film Mi láthatjuk legelőször A megyei moziüzemi vállalat és a Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőház közös filmbemutató-sorozatának ez évi első estje január 12-én, hétfőn gste 19 órakor lesz a békéscsabai házban. Ez alkalommal Szörény Rezsőnek, a B. U. É. K. című film rendezőjének legfrissebb, alkotását, a Boldog születésnapot, Marilyn! címűt vetítik az országos premiert — amely majd január 22-én lesz — megelőzően. A történet egy színésznőről szól, akinek minden gondolatában és cselekedetében a „Szőke Csoda”, .azaz Marilyn Monroe él.., A színésznőt Esztergályos Cecília alakítja, a további szerepekben Temessy Hédit, Bodnár Erikát. Vajda Lászlót, Bálint Andrást, Ba- lázsovits Lajost és Balázs Pétert láthatjuk. A februári bemutatón, 9-én, ugyancsak hétfőn' este 7 órakor az ifjúsági házban egy elsőfilmes rendezőnőt. Sós Máriát, avathat a közönség. Három értelmiségi elvált asszony megrendítő sorsát bemutató filmjének címe Boldogtalan kalap. A színes magyar film szerep- lőhármasa Nagy Anna, Föl- dessy Margit és Kishonti Ildikó. Nem könnyű az első nap az iskolában, a téli vakáció után. Amikor az ember gyereke még telve van a szünet adta örömökkel. Akkor bizony igen lehangoló a füzeteket, könyveket előkotorni a táskából, s nyugton ülni, míg a tanár néni magyaráz ... Bizonyára ezért fogadták olyan csillogó szemmel a gerlai iskola hetedikesei, hogy a téli szünet elteltéről faggattuk őket. Elsőként Szabó Juli dicsekedett azzal, hogy ő és egy iskolatársa részt vehettek egy ötnapos téli táborozáson, Királyréten. Szkaliczki Ilona sem volt otthon sokat, hiszen a keresztanyja, a nagymamája és a nagynénje egyaránt szívesen látta a szünet ideje alatt. Mások az otthoni játékot választották. Egymást túllicitálva sorolták, ki társas- játékozott, ki sakkozott, ki pedig a dominózást választotta az idő eltöltésére. Ez persze magukban semmiképp nem képzelhető el. így megindult a házalás. Barátok, barátnők jártak össze, így aztán nem csoda, hogy gyorsan peregtek a naCsupán a példa kedvéért — mintegy bizonyítási alapként — említjük már a recenzió elején Erdei Ferenc: Város és vidéke című (1971- ben megjelent) munkáját. Erdei könyve, s egyáltalán szerteágazó, a magyar társadalom, s azon belül is a falu életét, mozgástörvényeit feltáró tevékenysége alapvető és megkerülhetetlen. Tudva-tudatlan már a címválasztásban is „rímel” erre Bánlaky Pál, Mózes Lajos, Temesi Ferenc és Varga Csaba könyve Fülöpszállásról: Rögtön el is gondolkodtatva a recenzenst (aki felfrissítendő olvasmányait ismét átlapozta Erdei Ferenc könyvét) azon, hogy történt-e lényeges változás a két könyv megjelenése, megírása közti évtizedben, s ha igen, milyen mértékűek azok. Nos, a Fülöpszállásról rajzolt kép mindenképpen lehangoló és elszomorító. Nézzük rögtön a demokrácia kérdését, amelyet Erdei Ferenc oly lényegesnek tartott, s amelyben döntő változásokat remélt az elmúlt évtizedtől. Igaz, hogy közben kiiktatták a közigazgatásból a járási hivatalokat (csökkent a szerepkörük), ám ettől Fülöpszállás nem került köpök, hamar elérkezett a karácsony is. Csajági Ildi alig győzi sorolni, mi mindent kapott: szép piros köntöst, könyveket. Egy másik kislány a dominó és a kártya mellett fülklipszet is talált a fa alatt. Sóvári Feri csak azért szomorú, mert bár kapott korcsolyát, de hova is menne vele, hisz se közel, se távol semmi jég. Szabó Zoli szerencsére hamarabb, még — ahogy mondja —, „jó időben” kézhez kapta a csillogó-villogó szerszámot, így volt alkalma korizni egy keveset. Hát még a szilveszter! Alkalmi vetélkedés indul, ki bírta a fennlétet legtovább. A győztes Szatmári Zoli, aki reggel hatig csak az ágy közelébe se ment. Kártyáztak, meg „ha már nem tudtunk mit csinálni, kimentünk a vízbe dobálni.” Aztán már csak néhány nap és íme, megteltek az iskolapadok. Kezdődhet a nagy nekirugaszkodás a félév lezárásáig. Még van mód a javításra is. csak igyekezniük kell. N. A. zelebb a központokhoz (Kecskemét, Budapest), s — ami fontosabb — nem nőtt a helyi közigazgatás súlya, döntési hatásköre, szabadsága. A szociográfusok kérdéseire egybehangzóan erre van a legtöbb panasz. Hiába születik ötlet, vagy akár döntés is, ha a kivitelezéséhez nincs elegendő pénz, vagy hatáskör. Varga Csaba megkérdezett néhány embert, hogy milyen jövőképük van a falujukról. A válaszok mellbe vágják az olvasót: „Fülöpszálláson hamar elfáradtak az ügybuzgó emberek. Nincs elég lelki és gondolati töltésük. Ahogy beszélgettünk, most ébredtem tudatára, hogy nincs képünk a jövőről.” „A falu holnapjában a szövetkezet a meghatározó. De nem any- nyit halad előre, amennyire lehetne.” „Jó. Lassan araszolunk. De ezzel a gyorsasággal csak a hátrányunkat fokozzuk. Mintha rákok lennénk.” „Nincs különösebb jövőképem.” „Már nem tudok olyan gyorsan reagálni a bajokra. Ennyi idő után kicsit belefásultam, de azért még képes lennék újat csinálni. Sok mindenen változtatni kellene ...” „Ha nem lesz változás, az emberek még jobban bezárkóznak." „Nem gondolkodnak az emberek a jövőről. Elfogadják azt, ami van." „Nincs távlat. Úgy látom, egyik napról a másikra élnek." „A falu egyre sorvad, a város szívja a képzetteket. A technika elvonja, atomizálja az embereket. öregszünk, bár még szép álomra vágyunk. Az autó már nem a vágyak netovábbja, de a jövőről nem emésztjük magunkat." Joggal vetődik fel a kérdés, hogy milyen múltja volt, milyen jelene van annak a falunak, amelyben így vélekednek a jövőről? Más megfogalmazásban: mi történt ezzel a faluval, s egyáltalán a falusiakkal? Az általánosítás azért jogos, mert a négy szerző megfigyelései (négy nézőpont!) mindvégig konkrétak: helyhez és időhöz kötődnek, ugyanakkor tipikusaknak is mondhatók. Mi történt a magyar faluval, amely évszázadokon keresztül kenyeret és húst, de embert is termett, megtartó közösségeket is, amelyek, ha üggyel-baj- jal is, de állták a történelem verését? Mindenekelőtt meggazdagodott — vághatnánk rá kapásból a választ. Ezt látszanak bizonyítani az épülő kockaházak, az autók az udvaron. Igen, de milyen áron történik ez az anyagi gyarapodás? — kérdeztek rá a szociográfusok. Ügy, hogy ma is napi 10—14 órát dolgoznak. s nincs idejük élni. Ez a tempó és példa pedig any- nyira riasztó, hogy nemhogy megtartaná a fiatalokat, de — s éppen a legmozgékonyabb, légtettrekészebb réteget! — elűzi, messze a városokba. Hallatlanul izgalmas (s ez már egy másik szociográfia feladata) lenne megkérdezni, hogy ott, a városban milyen a jövőképük? Mit vártak és kaptak meg a drágán és sokára kapott panellakásokban? — milyen nosztalgiákat táplálnak tovább az odahagyott, de onnan szépnek, „idillinek” tűnő faluról?... Mert a fülöpszállásiak — a szociográfiák szerint — „a” várost a lehetőségek és a kultúra világának látják. Egy idealizált városképpel szemben marasztalják el a falut. annak kulturális életét például. Mennyiben jogos ez? Erre már nem kérdeztek rá a szociográfusok. Maradjunk csak a pedagógusok példájánál. Annál is inkább, mert Fülöpszálláson is ők alkotják az értelmiség zömét, s ők panaszkodnak a legtöbbet a lehetőségek hiányára. Bizonyára ők is megdöbbennének, ha a statisztikában olvasnák, hogy például a miskolci, pécsi, szegedi vagy veszprémi kollégáik mennyire nem járnak színházba, tárlatra, koncertre, moziba, mennyire passzívak az önképzés, önművelés terén, mennyire rossznak tartják az önmegvalósítási lehetőségeiket! Mindezt nem a fülöpszállásiak elmarasztalására, vagy éppen felmentésére mondjuk. Sőt! De ideje lenne már szakítani a falu és a város ilyen jellegű szembeállításával, mert megtévesztő, hamis. Varga Csaba írja is, hogy a falu társadalma önellátó volt hajdan, a kultúrában is. Ma nem az, de a város sem! A különbségek tehát ma már mennyiségiek csupán. A lakótelep is éppen olyan sivatagként élhető meg. mint a falu ... A népgazdaság deficitjeit még ma is a mezőgazdaság „fizeti”, tehát a falu. Ideje lenne már, hogy a lakhatatlan lakótelepek helyett nagyobb figyelmet és több pénzt fordítsunk a magyar falura is, amely mindenkor (és még hosszú távon) eladható, pótolhatatlan értékeket termel. Kis törődéssel, befektetéssel talán — ismét — szellemieket is, kulturálisakat is. A négy szerző vállalkozása nem reflektor, csupán egy kis fénycsóva, de mert a lényegre irányították, a cseppben is fel tudtak valamit mutatni a tengerből. a mai magyar valóságból. (Forrás könyvek, Kecskemét, 1980.) Horpácsi Sándor Gubucz Katalin Kiállítások januárban Élménybeszámoló téli szünet után Mül MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Világablak. 8.56: Olvasólámpa. 9.06: Thomas Beecham Mozart- műveket vezényel a Royal filharmonikus zenekar élén. 9.39: Kis magyar néprajz. 10.05: Csiribiri. 10.35: Válaszolunk hallgatóinknak. 10.50: Brahms: Klarinétötös. 11.25: Nótacsokor. 12.35: Szegedi lokálpatrióták. 12.55: Operaslágerek. 13.25: Dzsesszmelódiák. 14.14: Külföldről érkezett... 14.34: Így láttam Bartókot. 15.10: Barokk kamarazene. 15.28: Mesterségünk címere — 3. rész. 16.00: Kritikusok fóruma. 16.18: Kozák Gábor József népi zenekara játszik. 16.44: Magyarán szólva 17.10: Humanitás vagy szövetkezet? ! 17.35: Arturo Toscanini Beetho- ven-műveket vezényel az NBC szimfonikus zenekar élén. 19.15: „Óriás fenyőt rajzolok.” A Magyar Rádió kétnyelvű finn—magyar irodalmi estje. 20.14: Osváth Júlia operafelvételeiből. 20.44: Töltsön egy órát kedvenceivel ! 21.44: Gyógyszerkutatás világszinten. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Ravel: F-dúr vonósnégyes. 23.02: Zenekari muzsika. 0.10: Skandináv népdalok a koppenhágai tanítóképző ének- és zenekara előadásában. PETŐFI RADIO 8.05: Fekete Pál operettfelvételeiből. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Idősebbek hullámhosszán. 9.28: A 04. 05. 07 jelenti. 10.00: Zenedélelőtt. 11.30: A Szabó család. 12.00: Énekszóval, muzsikával. 12.33: Tánczenei koktél. 13.20: Színész a kirakatban. 13.30: Labirintus. 14.00: Kettőtől négyig . . . 16.00: Várbarátok bajvívása. 16.40: Fiataloknak! 17.30: ötödik sebesség. 18.33: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai. 18.55: „Humon s szigorúság 19.20: Nem zavarok? 19.45: A beat kedvelőinek. 29.33: Kiváncsiak klubja. 21.23: Civil a pályán. 21.32: Duna menti országok népzenei fesztiválja Ojvidéken. 23.15: Nádor Mihály és Szenkár Dezső operettjeiből. III. MŰSOR 9.00: Emlékirat és valóság. 9.30: A kamarazene kedvelőinek. 10.31: Francia operaáriák. 11.05: Nemcsak hobbi . . . 11.25: Monteverdi: Vespro della Beata Vergine. 13.07: Az idegen. 13.37: Századunk kamarazenéjéből. 14.30: Takács Klára és Sólyom Nagy Sándor operaáriákat énekel. 15.10: Az új magyar zene a rádióban a közönség és a kritikusok 1980. évi díjáért — XIL2. rész. 15.54: Kamarazene. 16.53: öt földrész zenéje. 17.00: Placido Dorriingo operafelvételeiből. 17.35: Dzsesszfelvételekből. 18.15: Herbert von Karajan vezényli a berlini és a Bécsi filharmonikus zenekart.-J9.40: Kapcsolj.uk a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termét. Schubertest. Közben: kb. 20.25: Dal — azért is! Kb. 20.45: A hangverseny közvetítés folytatása. Kb. 21.40: Opera kettősök. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Két dal egy előadó. 17.10: Csak egy pasztilla. Riporter: Pais Judit. 17.20: A tiszafötdvári Hajnóczy Gimnázium kórusa énekel. 17.30: Zenés autóstop. Szerkesztő: Vágási Kálmán. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Reggae-ritmusok. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és müsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna. 8.05: Iskolatévé. Fizika. (Ált. isk. 6. oszt.) (f.-f.) 9.35: Magyar nyelv. (Alt. isk. 1. oszt.) 9.50: Delta. (ism.. f.-f.) 10.15: Sándor Mátyás, (ism.) 11.15: Nyugalmunk érdekében, (ism., f.-f.) 11.55: ,,A költészet fája életem ...” (ism.) 12.05: Keresztkérdés, (ism.) 14.40: Fizika, (ism., f.-f.) 15.10: Magyar nyelv (ism.) 15.25: Továbbképzés pedagógusoknak. Környezetismeret. 3. osztály, (f.-f.) 16.05: Balthazár professzor. Száz mezit-láb. 16.15: Hírek, (f.-f.) 16.20: Tévébörze, (f.-f.) 16.30: Életet az éveknek, (f.-f.) 17.00: Ki figyel oda? (f.-f.) 17.25: Gondolkodó robotok. Francia tévéfilm. 18.45: Reklám- (f.-f-) 18.50: Tíz perc ifjúság, (f.-f.) 19.00: A Közönségszolgálat tájékoztatója. (f.-f.) 19.05: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Új Scotland Yard. Előítélet. (f.-f.) 20.50: Párbeszéd. 20 perc Somogyi Józseffel. 21.15: Bayreuth 1980. 22.15: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.06: Zenés ajándékkosár. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: „Akik kimaradtak a szereposztásból." (f.-f.) BUKAREST 16.30: Német nyelvoktatás. 16.50: Kórusok. 17.10: Hírek a szocialista országokból. 17.35: Zenei összeállítás. 17.55: Költészet és zene. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.20: Gazdasági figyelő. 19.40: Lányok, asszonyok. 20.40: A megvalósult álom. Amerikai játékfilm. 22.15: Tv-hiradó. BELGRAD, I. MŰSOR 9.20: Iskolatelevízíó. 10.00: Szünidei műsor diákoknak. 16.15: Madárijesztő — gyermek- műsor. 17.15: Jugoszláv kosárlabda-bajnokság: Bosna—Partizán. 18.45: Zenebarátok. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Szerdai válogatás. 21.15: Dokumentumműsor. 22.15: Popzene. II. MŰSOR 17.15: Iskolatelevízió. 18.45: Művelődési adás. 19.15: Kis koncert. 20.00: Dr. Norman Betume. Kanadai tévédráma. 21.35: Huszonnégy óra. SZÍNHÁZ AKKOR SZÉP AZ ÉLET, HA ZAJLIK . . . Békéscsabán 19 órakor. ..J” bérlet. nebAncsvirAg Csanádpalotán 19 órakor. MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Hair. 8 órakor: Kés a vízben. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és 4 órakor: Az acélváros titka. 6 és ü% órakor: A biztosan ölő Sárkány Lady. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: A fehér csuklya, fél 8 órakor: Kabaré. Gyulai Erkel: Skalpvadászok. Gyulai Petőfi: A pap, a kurtizán és a magányos hős. Orosházi Partizán: A Sólyom nyomában.
