Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
o1981. január 18., vasárnap Egy nagy múltú egyetem a jövőre gondol j Beszélgetés dr. Kecskés Sándorral, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem rektorával A fúvósegyüttes Haydn B-dúr divertimentóját játssza A filharmónia fúvósötöse hangversenyezett Békéscsabán Fotó: Gál Edit Kevés felsőfokú oktatási intézmény van az országban, amely olyan szép környezetben fekszik, mint az Erdészeti és Faipari Egyetem Sopronban. A legszebb díszlet maga a történelmi múltú város, amelynek hagyományteremtő és -őrző szerepéről legendák keringenek. De bőkezű volt itt a természet is, erdők, hegyek ölelik az Alpok lábánál fekvő várost. Ennek egyik legszebb pontján van az iskola, egy 15 hektáros parkban, amely Közép-Európa legértékesebb botanikus kertje, több mint 1000 fával, cserjével, megszámlálhatatlan növénnyel, s ezek oktatási célokat is szolgálnak. Az egyetemet bemutató prospektus szerint 172 éve folyik az erdészeti szakemberek- szervezett képzése. Hogy kezdődött, miként változott és milyen ma a képzés? Erről beszélgettünk dr. Kecskés Sándor tanszékvezető egyetemi tanárral, az intézmény rektorával. Mária Terézia aláírása * — A múlt még messzebbre nyúlik. 1770. április 14-én kelt leiratával, amelyet Mária Terézia írt alá, az Udvari Kamara arról értesítette a selmeci főkamaragrófot, hogy a királynő császári és királyi bányászati akadémiát alapít. Így kezdődött Selmecbányán a bányászok erdészeti képzése. Hogy miért erdészeti, egyszerű a válasz: bányafára volt szükség, és ehhez nemcsak a bányát, hanem a fát is ismerni kellett. Harmincnyolc évvel később, 1808-ban — innen számítjuk az intézmény alapítását — nevezték ki az első tanárokat. Az első világháború után Selmecbánya Csehszlovákiához került, az egyetem viszont Sopronba költözött. Tanárok, diákok lelkes csapata lovas szekéren szállította át az értékeket. Köztük a műemléki könyvtárat, amely olyan ritkaság- számba menő könyvvel is dicsekedhet, mint az eukli- desi geometria, amelyből a világon az egyetlen példány itt található. — Hogyan és mikor alakult ki az egyetem jelenlegi szervezeti felépítése? — Az újabb dátum 1919 tavasza, amikor a Tanács- köztársaság honvédelmi bizottmánya úgy döntött, hogy a bányászok, erdészek, kohászok képzése együttesen történjék Sopronban. Ez így volt egészen 1959-ig, ekkor a bányászokat Miskolcra helyezték át. Helyette létesült nálunk a faipari mérnöki kar. Ilyen képzés addig csak felsőfokú ipari iskolában volt.’ ez azonban már kevésnek bizonyult, hiszen a bútoripar egyre több magasan képzett szakembert igényelt. Végül 1972 volt az újabb változás ideje, ekkor egészült ki áz egyetem a földmérési és földrendezői karral. Fagerendák a repülőtéren — Ezek szerint három karon folyik a képzés. Miben egyezik és miben különbözik a három kar? — Egyezik abban, hogy áz erdőmérnöki és a földmérési karon általános képzés folyik a négy alaptárgyból, matematikából, biológiából, fizikából és kémiából Ezenkívül vannak szaktárgyak, mint például az erdőtelepítés, erdőrendezés, erdőművelés, vadászat. A faipari karon bútor- és asztalosipari tervezés, stílusismeret, építészet.- A fa mint építési anyag is jelentős, a legkorszerűbb anyagokkal is jól megfér. Párizsban például a De Gaulle-repülőtéren a hangárokban az átívelő gerendák nem vasbetonból, hanem fából vannak. Mérnök kell hozzá, aki ismeri az anyagot, aki megtervezi. A földmérési karon a műszerismeret, térképkészítés, a légifo- togrammia a szaktárgy. lVla már nemcsak a földről, hanem a levegőből, épp ez utóbbi technika segítségével, lehet bárhol termésbecsléseket, növényvédelmi előrejelzéseket készíteni. — Mennyi a képzési idő, és hol helyezkedhetnek el a végzős hallgatók? — Az erdőmérnökin egy- ségesen öt év, amely után okleveles erdőmérnökök lesznek. A faiparin kétféle, öt; és három év, az előbbiek faipari mérnökök, az utóbbiak üzemmérnökök lesznek. | A földmérnöki karon három év, itt üzemmérnöki képesítés szerezhető. Ami az elhelyezkedést illeti, az erdőmérnökök 3-4, a faipari mérnökök és földmérők 2-3 munkahely között is válogathatnak. Az erdőmérnökök az erdő-, fa-, és vadgazdaságokban, a vízügyi igazgatóságokon, tsz-ekben, tanácsoknál helyezkedhetnek el. A faipari mérnökökre a bútoripari vállalatoknál, szövetkezeteknél, tervező- és kutató- intézeteknél van szükség. Földmérnököket várnak a földhivatalok, a közlekedési és vízügyi vállalatok. Azt hiszem, joggal mondhatjuk, hogy munkahelyük „maga a természet”. Az erdő élőlény — Mintegy 730-an folytatják tanulmányaikat az egyetemen. Az első évfolyamra 200 fiatalt veszünk fel a három karra. Nagy dolog, de így igaz, minden fiatalt el tudunk helyezni a kollégiumban. Nyaranta szakmai gyakorlatok vannak a bázisgazdaságokban, vagy a külföldi társegyetemek által szervezett helyeken. Még a tárgyi feltételekhez tartozik, hogy mintegy 120 millió forintos költséggel épült korszerű famegmunkáló műhelyünk van. — Végezetül engedjen meg egy észrevételt és egy ehhez kapcsolódó kérdést. Szavaiból úgy tűnt, hogy megszállottként szereti a fát. Ez csupán szubjektív dolog, vagy valóban ekkora jelentőséget tulajdonít a fának? — A fa az egyik legősibb anyag, amely több ezer éve hű társa és segítője az embernek. Az ipari és technikai forradalom talán időnként elhalványította jelentőségét, de meggyőződésem, hogy a közeljövő egyik legkeresettebb anyaga lesz. Úgy is, mint az egyetlen olyan energiahordozó, amely képes önmagát újratermelni, és úgy is, mint a környezetvédelem egyik legfontosabb eszköze. Ami pedig az erdőt illeti, ez természeti kincs. Hazánkban jelenleg 18 százalék az erdő, a VI. ötéves tervben 19 százalék az előirányzat, az optimális pedig 20—25 százalék lenne. Van tehát még tennivalónk. Az erdőt persze nem szabad holt anyagnak tekinteni, hiszen nagyon is élő. Hadd idézzem ezzel kapcsolatban prospek- - tusunk mottóját, Andrej Bitov mondását: „ ... Az erdő nem egyszerűen sok fa, hanem kollektíva, egy társulás, és az egyes fák nem önmagukért vannak, csakis a többivel együtt léteznek és mindegyikre szüksége van a másiknak...” ♦ Ezek után azt gondolná az ember, hogy tömegével jelentkeznek a fiatalok erre az egyetemre. Valóban, de csak Győr-Sopron megyéből és Budapestről. Máshonnan kevésbé. Békés megyéből tavaly senki, ezelőtt is csak egy fiatal jelentkezett. Hogy mi ennek az oka? Talán a nagy távolság is, bár ha azt nézzük, mi a fontosabb, az, ■hogy a gyerek a kényelem kedvéért öt évig valami közeli egyetemen tanuljon, és utána 25—30 évig tessék-lás- sék módjára csinálja munkáját, mert nem szereti választott szakmáját, vagy inkább vállalja az ötévi távollétet, hogy azután egy életen át szeresse, amit csinál, nem kétséges, melyiket érdemes választani. Van egy másik oldala is a dolognak. A győi-soproni vagy a budapesti fiatal aligha jön az egyetem elvégzése után Békésbe dolgozni, viszont itt is szükség van a szakemberekre. Vannak — lesznek — erdőink, vadállományunk, folyóink, vannak jeles bútoripari üzemeink, amelyek mind jobban igénylik az erdőmémököket, a faipari mérnököket, a földmérési szakembereket. A pályára irányításnál nem kellene megfeledkezni a már nem is annyira a holnap, mint inkább a ma ilyen igényeiről. Seleszt Ferenc Az új év első hangversenyét az Országos Filharmónia fúvósötöse — és a szünet után bekapcsolódó Miklós György zongoraművész — adták Békéscsabán, csütörtök este, a Jókai Színházban. Az együttes most lépett fel először Békéscsabán, és a bemutatkozás sikeres volt. A kvintett tagjai — Kovács Lóránt (fuvola), Kemény János (oboa), Horváth László (klarinét), ifj. Hara László (fagott), Friedrich Ádám (kürt) — valamennyien kiváló művészek, kényes hangszereik mesterei, de — mint kitűnt — nemcsak azok, hanem remek, egymásra okosan figyelő, egymáshoz köny- nyen és természetesen alkalmazkodó kamarapartnerek is. Mindez már a hangverseny első két számából kiderült — annak ellenére, hogy egyik mű (a Haydn-fúvósötös, Pedagógusok és diákok — összesen 17-en — a tagjai a battonyai művelődési ház- han működő helytörténeti szakkörnek. Dr. Takács László vezetésével ők a szerzői és egyben gondozói a helyi füzetsorozatnak és egyéb kiadványoknak. A szakkör mellett nemrég új kollektíva jött létre, amely szívén viseli Battonya múltjának feltárását — elsősorban a még fellelhető tárgyi és írásos emlékek összegyűjtését —, a múzeSchubert átiratos variációi) nem hordozott igazán érdekes, magvas zenei gondolatokat. Annál jelentősebb volt viszont egy aránylag ritkán játszott, de igen kiváló magyar zeneszerző: Lajtha László még ritkábban elhangzó műve, az Hommage- sorozat utolsó három darabja. Lajtha három nagy francia művészre: Couperinre, Ravelra és Romain Rolland- ra emlékezik bennük, részben — a zeneszerzők esetében — témáik megidézésével, részben saját zenei gondolataival. A mű különös szépségét és összhangját az adja, hogy a francia szellem jeleseire éppen a (kürt nélküli) fúvósnégyes könnyedén karakteres hangszereivel emlékezik a szerző, jellegzetes zenei anyaggal, „franciásan” szellemes zenei „eszmecseumbarátok köre. A baráti kör .az elmúlt évben alakult, s azóta már nem egy régi használati eszközt, fényképet, írásos dokumentumot gyűjtött össze. A gyűjteményt egyelőre a művelődési központ egyik külön helyiségében raktározzák. Itt tartják havonta egyszer összejöveteleiket is. Ilyenkor tájékoztatók, előadások hangzanak el, s ekkor hozzák el a gyűjtött anyagokat is a baráti kör tagjai révei”. Lendületes, harcias, vidám témájával, sajátos disszonanciáival, különös meneteivel a harmadik rész bizonyult a legérdekesebbnek, de valamennyiből kitűnt Lajtha — tökéletesen sikeres — igyekezete, hogy hű maradjon a hangszerek hagyományaihoz, ám ugyanakkor újjal is gazdagítsa lehetőségeiket, A fúvósnégyes számára ez látnivalóan igazi, nagy feladatnak bizonyult: felszabadultan, nemes szépséggel játszottak, lendületes, árnyalatokban gazdag előadással lepték meg a hallgatóságot. A mi Lajtha Lászlónkkal csaknem egy időben élt Francis Poulenc francia zeneszerző Sextettje megint más érdekességeket kínált. Háromtételes műve, önmagában is hármasán tagozódó, ugyanazt a zenei anyagot lassan is, gyorsan is megmutató tételeivel egészen a szórakoztató zene határáig merészkedett, de ez nem vált ■hátrányára. Ellenkezőleg, ötletet ötletre halmozva, hol groteszk, hol gunyoros humorral adott új meg új feladatokat — nemcsak kamarazenei, hanem olykor szó- lisztikus lehetőségeket is — a fúvóshangszereknek, meg a hozzájuk különös színekkel csatlakozó zongorának. Ez a mű ritmikában is, össz- játékban is nehezebbnek bizonyult az előzőnél — a harmadik tételben minden benne volt, ami ilyen együttesre egyáltalán elképzelhető —, ám a Miklós Györggyel kiegészült fúvósötös felnőtt a még nagyobb feladathoz, és igen szépen — a közönséget vástapsra ragadtatva — tolmácsolta ezt a változatos szépségekben bővelkedő, virtuóz darabot. A minden tekintetben remekelő együttessel kapcsolatban legfeljebb csak egy kifogásunk lehet, s ez a műsorválasztással kapcsolatos. Két, gyakorlatilag teljesen súlytalan művet két igen fajsúlyos követett. A békéscsabai közönség már többször bebizonyitotta — legutóbb például a Moszkvai kamarazenekar ittjártakor —, hogy értő és figyelmes partner a legmodernebb, legbizarabbul ható művek előadásakor, akár — mint ez • esetben, sajnos — „fél házzal” is. A „bemelegítés” tehát gyakorlatilag fölösleges volt; az első két szám helyett szívesen hallottunk volna máris fogósabb, magvasabb műveket. Varga János Hétfői TIT-programok A békéscsabai értelmiségi klubban reprezentatív programmal kezdődik a hét. „Miért pusztul ki sok állatfaj a földön?” címmel dr. Major István, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanára tart előadást hétfőn este 7 órától, majd dr. Tamkó Béla beszél a vegyszerek és az élővilág kapcsolatáról. Békésen a művelődési ház TIT értelmiségi klubjában holnap este 6 órától „Fekete Afrika” címmel tartanak előadói konferenciát, melyet dr. Panko- tai István vezet. Ugyancsak Békésen, a Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézetben délután 3 órától filmest keretében Franciaországgal ismerkedhetnek meg a tanulók. — Mennyien tanulnak jelenleg az egyetemen, és hány fiatalt vesznek fel az idén? Felvételt hirdet a Színház- és Filmművészeti Főiskola A Színház- és Filmművészeti Főiskola az 1981—82-es tanévre felvételt hirdet szi- nészszakra. A főiskolára már érettségizett, vagy az 1980— 81-es tanévben érettségiző fiatalok jelentkezhetnek. A felvételi korhatár 18-tól 22 évig terjed. A jelentkezési laphoz mellékelni kell az iskolai végzettséget igazoló bizonyítványt, önéletrajzot, és 75 forint vizsgadíj befizetést igazoló postai csekkszelvényt. A művészeti főiskolákra jelentkezők — az érvényes rendelkezések értelmében — egyidejűleg egy másik egyetemre vagy főiskolára is jelentkezhetnek. A jelentkezés határideje: március 20. Cím: Színház- és Filmművészeti Főiskola tanulmányi osztá- 1 lya, 1088 Budapest, Vas utca 2/C. A jelentkezési lap és a vizsgadíj befizetéséhez szükséges csekkszelvény a főiskolán beszerezhető. Lovász Mihály, a művelődési központ munkatársa a gyűjtemény egy darabját mutatja Fotó: Gál Edit Múzeumbaráti kör Battonyán
