Békés Megyei Népújság, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
1981. január 18., vasárnap 0 JEGYZET A nap meg a szél Félreértés ne essék: nem egy népmesét akarok felidézni. Korunk felfedezésére szeretném csak felhívni a fi* gyeimet. Tudniillik arra, hogy a nap tavasz elejétől ősz végéig elviselhető hőmérsékleten tartja földünk légkörét. A szél pedig — hacsak nem a csabai sertéshizlalda felől fúj — rendszerint frissíti az előbb említett levegőóceánt. Miképp derült ez ki? Véletlenül. Tudniillik többek közt megkérdeztem az orosházi Petőfi Tsz elnökét: ha már baromfit tartanak, hogy védekeznek az emelkedő fűtőanyagárak ellen? Ekkor árulta el, hogy csak a napos csibékre fűtenek, s midőn ezek megtollasodnak kizavarják őket a legelőre: melegedjenek a napon, „ventil- lálja” őket a szél. Hát ilyen egyszerű. De félre a tréfát, mert amilyen egyszerű, olyan nagyszerű is lehet, ha a Petőfi Tsz hez hasonlóan valamennyi üzemben föltalálják a spanyolviaszt. Valljuk be — és az vesse az első követ a másikra, akit a korábbi szélesebb körű lehetőségek nem ragadtak magukkal — a spanyolviaszt időről időre fel kell találnunk. Eddig is tudta mindenki — különösebb előtanulmányok nélkül is —, hogy a lucerna hamarabb leadja a föl- lösleges vizet, ha szárítás előtt megfelelő technológiával a növényi testet megsértik, megsebzik. Ezután már kevesebb ideig kell égetni az olajat vagy a gázt. Energiatakarékosság címszó alatt a békéscsabai Lenin Tsz-ben most vezetik be ezt a módszert. Abban sincs semmi meglepő, hogy a száraz szalma ég, s eközben hőt ad le, tehát a szemtermést akár a szalma elégetésével is meg lehet szárítani. A megfelelő módozatát tavaly óta keresik a Me- zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátban. És folytathatnánk, mert ezek a magukra hosszú évek óta várató felfedezések nemcsak a mező- gazdasági üzemeket jellemzik. Lassan a lakóházakban, a családoknál is kiderül, hogy elegendő csak ott égetni a villanyt, ahol tartózkodnak is. A városok, községek rádöbbennek, hogy kár elő nem teremthető milliókból csodálatos erődítményeket építeni a szennyvíz elnyele- tésére, mert egy megfelelő árokrendszerrel kombinált nyárfás is megteszi. Drága létesítményeket terveznek a tervezők? Nosza, változtassuk meg az érdekeltségüket: ezután ne aszerint emelkedjen a díjazásuk, ahogy az általuk javasolt beruházási költség nő, hanem éppen megfordítva. Ez is spanyol- viasz. Csak végre fel kellett találni. Persze az igazi érdem nem a mienk. Üj módon gondolkodni ugyanis a szükség tanított és tanít meg bennünket Mert meg kell tanulni ezt is: nem szégyellni a célravezető, egyszerűbb és gazdaságosabb megoldást választani, kihasználni — nemcsak élvezni — a szelet meg a napot, megbecsülni minden fillért, valamennyi lehetőséget megragadni, s ezzel venni elejét a pazarlásnak. Akkor majd lesz miből takarékoskodni ! Azt hiszem ezzel nekem is sikerült a kályhacsőben megtalálni a lyukat, de vállalom ezt is annak reményében, hogy fölöslegesen sokba kerülő szerénytelenségeinket hamarost elfújják a szelek, az új piaci »szelek, s rövidesen kisüt majd a nap — felettünk is. (kőváry) Szarvasi Dézsa Tsz Egy évtized küzdelmének gyümölcse érett be Az utóbbi években sokat olvastunk, illetve hallottunk a szarvasi Dózsa Tsz-ről, amely több alkalommal elnyerte a Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság címet, megkapta az MSZMP KB jubileumi oklevelét, a búza- és tejtermelési versenyben évek óta az ország három legjobbja között szerepel. — Egy évtized küzdelmének a gyümölcse érett be végül is — mondja erről Kovács Péter elnök. — De beszéljünk közvetlenül az V. ötéves tervről, melynek időszakában évente 24 százalékos növekedést tudtunk elérni. A szövetkezet kommunistái és szocialista brigádtagjainak kezdeményezésére a XII. pártkongresszus tiszteletére befejeztük az V. ötéves tervet. A kitüntetések arra kötelezték a tagságot és a vezetőséget, hogy még nagyobb eredményeket érjünk el. 1980-ban búzából, silókukoricából, napraforgóból jók voltak a hozamok. A rét-le- gelőgazdálkodás pedig megalapozta az állattenyésztés fejlesztését. Az V. ötéves terv kiemelkedő eredménye nálunk a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése. Építettünk egy 686 férőhelyes intenzív tehenészeti telepet, ahol évente — növendék üszőkből — 38 százalékos volt a létszámgyarapítás. Tavaly a 600-as tehenészet átlagos tejhozama 3873 liter volt, ezen belül a 250 magyar tarkáé 5500 liter. Az állattenyésztésben és a 'növénytermelésben kialakultak a jó munkahelyi kollektívák. Agrárpolitikai célkitűzéseink — a XII. párt- kongresszus határozata értelmében — a termeléscentrr kussúg mellett a politikai, ideológiai nevelő munkát is növelik. Több termelési rendszernek tagja vagyunk, gépi ellátottságunk kedvező. Jó a kapcsolatunk a szarvasi ÖKI-vel, a HAKI-val, a főiskolával és a környékbeli mezőgazdasági üzemekkel. Szívesen segítünk minden munkaterületen. Az elmúlt öt évben 25 millió forintot hozott a bérmunka. 1980- ban 1600 hektár földet szántottunk fel bérmunkában. A dinamikus fejlődésre jellemző: 1975-ban a szövetkezet álló- és forgóeszköz- vagyona 61 millió 977 ezer forint volt, s ez 1980 végére 210 millióra emelkedett. A nyereségünk 1979-ben 14 millió 162 ezer forint volt, tavaly 17 millió felett értünk el- Gyarapítottuk a szövetkezeti határt: a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz-től megvásároltunk 1942 hektár földet. Az új ötéves tervet így 4290 hektáron kezdjük. A területnövelés biztosítást ad arra, hogy a fejlődés ezentúl is biztonságos legyen. Igaz, hogy az átvett termőföld kultúrállapota alacsony szintű, hiszen évente nem volt még 100 kilogramm sem a hektáronként felhasznált hatóanyag. De mi bízunk abban, hogy három év alatt a jó termőtalajaink szintjére emeljük az újonnan szerzett táblákat. Termelőszövetkezetünk igen nagy gondot fordít az aktív dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javítására. A város vízisporttelepének építéséhez és más sportintézmények fenntartásához több mint másfél millió forintot adtunk. Szép eredményeket értek el tagjaink a járási szellemi vetélkedőkön és a megyei döntőkön. Elismerésre méltó a tanya- kultúrközpont kialakítása. Itt kellemes környezetben tölthetik a tagok és gyermekeik a szabad, illetve a pihenőidőt. Nyáridőbén — ha már a városi tanács támogatásával megoldjuk a vízellátást is — itt biztosítjuk a tagok gyermekeinek óvodai elhelyezését. A tanyaközpontunkban — amelyet 1981-bén adunk át rendeltetésének — a sport és a szórakozás különböző területén tölthetünk majd kellemes szabad időt. A szép környezetben nemcsak egészségünket óvjuk, hanem a közművelődésben is gyarapodhatunk. Jelentős szövetkezetünkben a háztáji bizottság szerepe. 1980"ban 14 százalékkal emelkedett a háztájiból felvásárolt termékek forgalma. A városban két tejbegyűjtőt üzemeltetünk, hogy minél zökkenőmentesebb legyen a tej értékesítése. Egyébként takarmánnyal, fuvarral és más módon is segítjük akistermelőket. Az elmúlt évtized gazdag tapasztalatait felhasználva nagy gonddal készülünk a VI. ötéves terv megvalósítására. Ary Róza Országszerte őrlik a malmokban a kenyérgabonát. Képünk a munka egyik utolsó fázisát illusztrálja, a szitagépekből hófehér liszt ömlik csöveken keresztül az alagsori zsákokba Fotó: Martin Gábor Medveörömök Veszprémben A tél múltát, a tavasz közeledtét jelzik a veszprémi állatkert medvéi. Három medveanya most hozta világra bocsa- it. A számukat még nem lehet tudni, mert az anyák ilyenkor még a barátként elfogadott gondozót sem engedik közeibe. Az újszülöttek szalmaágyban és anyjuk bundájába burkolózva vészelik át a téli napokat. A medvemamák most különleges ellátásban részesülnek: sok tejet, tejbegrízt, vitamindús ételeket és gyümölcsöt kapnak. A kis bocsok előjövetelét februárban várják. Amint megerősödnek bemutatják őket a veszprémi gyermekintézményekben. Később a többségük külföldi állatkertekbe kerül, néhányan pedig a cirkuszhoz. Gazsó Ferencné Ez a csoda A Gyulai Kötőipari Vállalat egyik síkkötőtermében járunk. Sorban korszerű ÉRJ síkkötőgépek ontják a pulóvernekvalót. Egyikük kezelője Gazsó Ferencné. — Tudja már, hogy hat év óta először ismét kapnak nyereségrészesedést ? — Tudom, persze — kiabál az idegen fülnek szokatlan zajban — Hogy miért? Hát, gondolom, jobban megy a vállalatnak, és azért fizetnek. Közben leáll a gép, az egyik orsónál kigyullad egy kis piros égő. Gazsóné gyorsan ott terem, s mint mondja, fonalat fűz a szálvezetőbe, ugyanis görcs volt benne, és ki kellett vágni a hibás részt. * * * Az orsozóterem tevékenysége könnyen meghatározható. Ügyes asszonyok és fürge gépek tekerik a motringolt fonalat az orsóra, hogy kötésre alkalmassá tegyék. Találomra szólítom meg egyiküket, Szabó Mi- hálynét. — Sok minden megváltozott itt az utóbbi időben. Űj konyhát, ebédlőt épitettek, rendbe hozták az udvart, a lépcsőházat. Jobb az ember közérzete, ha látja ezt a fejlődést. Én elég jól keresek, négy, négy és fél ezer forint összejön. De kell is a pénz. — Hogyan mérik a munkáját? — Először is, a mennyiséget, hogy hány kilót orsózok naponta. Látja, ott azt a faliújságot? Arra mindennap kiírják, ki mit teljesített. Ez három éve van így, nagyon jó dolog. Az ember tudja, mire-számíthat fizetéskor, és nincs susmus, hogy ki miért kapott annyit, amennyit. A minőség is fontos. Midenki- nek van egy papírszáma, azt belrakja a kész orsóba, én tízes vagyok. Egyáltalán nem bánjuk, hogy így van. Valahogy kell fogni a dolgozókat, mert ha mi rosszul dolgozunk, a kötődé is csak rosz- szat csinálhat ebből az alapanyagból. Tizenhét éve vagyok itt, jól érzem magam és maradok. Ja, és ne felejtse el megírni, hogy itt a November 7. Szocialista Brigád (lolgozik. Látja a falon azt a sok oklevelet? Azt mind mi szereztük. * * * Alacsony termetű, nyugdíjhoz közeledő asszony, Jámbor Mihályné. Hat kötőgépet kezel, gyereknadrághoz, pulóverekhez készíti az alapanyagot. — Egy pillanat — mondja, és az egyik géphez szalad. Néhány gyors mozdulat, és már is a munkájáról beszél. — Megkötöttem egy szálat, mert görcs volt benne. Elég sok bajunk van az alapNyitrai Györgyné Szabó Mihályné sem csoda anyaggal. Kérdeztük az igazgatót, hogy nem lehetne-e rajta változtatni. Mondta, hogy nehéz, mert rossz az alapanyaggyártás, nehéz jó fonalhoz jutni. Csaknem tizenöt éve vagyok itt, régen nem voltak ilyen korszerű gépek, sem új ebédlő. * * * A sapkaüzemben az egyik asztalon piros-kék gyermeksapkák, hatalmos halomba rakva. Mellettük Nyitrai Györgyné meós áll, s egy füzetbe jegyez. —• Azt írom fel név szerint, hogy ki hány sapkát készített, és milyen minőségben. Csak az kaphatja meg a 800—900 forint közötti mozgóbért, aki száz százalékban hibátlan sapkát adott át. Decemberben csak egy ilyen dolgozó volt: igaz, máskor több a teljesen hibátlan termék. — Nem haragszanak a meósra? — Megegyezünk. Amit a dolgozó előre jelez, hogy rossz, az nem jelent olyan sok levonást, mint amit én fedezek fel. * * * A kötött pulóverek, nadrágok a varróműhelyben nyerik el végleges formájukat. Fekete fiatalasszony Sárközi Lajosné, mint mondja, „kétnapos”, megbízott művezető. — Itt is teljesítményben dolgozik mindenki. Egy gépi kézelővarrás például 17 fillért ér, a napi norma hatszáz darab. Lehet teljesíteni. Most még átlagfizetést kapok, de ha megkapom a kinevezésemet, a műhely teljesítményétől függ az én fizetésem is. Más műhelyekben ez már jól bevált, biztos engem sem érint hátrányosan. Figyelem ,a minőséget, ha valami rossz, visszaadom. Nem haragszanak meg a lányok, ismerjük egymást, és a hangnemtől függ minden. Egyébként szakmunkás vagyok, az idén érettségizem. Nagyon örülök, hogy végre ismét lesz nyereség, legutóbb hetvenötben volt, amikor idejöttem dolgozni. Szakmunkás már az egyik gépnél ülő lány, Sárközi Erzsébet. — Nem, nem vagyunk rokonok a művezetővel — mondja. Itt tanultam a gyárban, két év alatt végeztük el három év anyagát. Mindig szerettem varrni. A gyakorlati oktatónk, Rozsos András biztatott, hogy maradjunk. Nem is ment el a tizenháromból csak kettő. Én fél éve vagyok a műhelyben. Először csak napi negyven forintot kerestem, most már belejöttem, elértem a napi százast is. Szeretnék Gyulán lakni, mert Kötegyánból járok be, és bizony az fárasztó. Sárközi Lajosné Jámbor Mihályné Szakberkekben sokan csodáról beszélnek, ha szóba kerül a Gyulai Kötőipari Vállalat. öt éve, 1976-ban, veszteséges évet zártak, nem maradhatott el a szanálás. Két évre rá új igazgató került a vállalat élére, s kicserélődött szinte az egész szakvezetés. Tavalyelőtt még az alaphiány közelében sem járt az üzem, a múlt évet csaknem nyolcmilliós nyereséggel zárja. Szemben a tervezett 4 és fél millióval. Dr. Sümeghy Csaba igazgató erről így beszél. — Hetvennyolcban jöttem ide, még akkor meghatároztuk az öt- és tizenöt éves stratégiánkat. Igyekeztem fiatal szakembereket megnyerni, mert sokan itthagyták a veszteséges vállalatot. Valóságos „óvoda” jött össze nálunk, a technológiai osztályvezetőnk 24 éves, a termelési osztályvezető 22. A hetvenkilences évet a stabilizálásra kellett áldozni. Sokat hibáztak a fiatalok, de akarnak, és rengeteg újítást raknak az asztalra: anyagtakarékosságban, technológiai finomításokban. Tavalyra jól összeállt a csapat, ennek köszönhető, hogy az idén végre ismét adhatunk nyereségrészesedést. — Váltottak-e termékszerkezetet ? — Nálunk a divat követése a termékszerkezet-váltás. Aki ezt nem csinálja, nem él meg a piacon. Sokat segít a Magyar Divatintézet, amelytől ingyen kapjuk a szolgáltatásokat. Inkább a kereskedelemmel van gondunk, és az anyagszállítókkal. Az előbbiek gyakran későn informálnak, az utóbbiak pedig azt a fonalat hozzák, ami éppen van. — Az említett segítség magában nem indokolja a kiugróan jó évet... — Valóban. Alaposan megjavítottuk a közgazdasági munkát. Minden hónap tizenötödikén előttem a jelentés az előző hónap eredményéről. A jó információ elengedhetetlen a döntésnél. Elkészítettük a készletgazdálkodásra, anyag- és energiatakarékosságra szóló részletes intézkedési tervünket. Igaz, ez kötelező volt, de mi komolyan is vesszük. Tavaly a tervezett 16 millió forint helyett 12 millió forint volt az éves forgóeszközkészletünk. Megszilárdítottuk a munkafegyelmet: a hatékonyság ugrásszerűen javult, ez lehetővé tett egy kilencszázalékos bérfejlesztést. —■ Elismerjük a jó munkát, de csak azt, hiszen nagyon megkeményedett a piac, főként a nyugati. Mint középüzem, megpróbálunk a változó igényekre rugalmasan válaszolni, s ha rajtunk múlik, sikerül is. Ennyi valójában a csoda — igaz, ez nem kevés. M. Szabó Zsuzsa . Fotó: Veress Erzsi Sárközi Erzsébet
