Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
1980. december 14., vasárnap Ahová közös céllal jönnek össze emberek Beszélgetés az amatőr színjátszásról Megyénk közművelődésének aligha van még egy olyan kényes pontja, mint a sok évtizedes, megannyi sikerrel kikövezett útú, mégis mára mindinkább elsikkadni látszó amatőr színjátszó mozgalom. Egy évvel ezelőtt többek között ezért is rendezte meg a megyei tanács és a Megyei Művelődési Központ azt az amatőr művészeti fórumot, amelynek három tagozata közül az egyik a színjátszóké volt. Ezt a viharos légkörűnek is nevezhető megyei tanácskozást ez év januárjában egy országos követte, majd a félév eredményeinek összegzésére a megyék képviselőit szeptemberben a Balaton partjára — egy ugyancsak országos szintű — számvetésre hívták össze. Az elmúlt hónap végén megyei bezélgetést rendeztünk szerkesztőségünkben, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy legalább véleményekben megkíséreljük a „tiszta vizet a pohárba” dolgot. Meghívásunk elől a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának illetékes előadója elzárkózott... A következők vettek részt: Cse- pelényiné Fekete Mária, a békéscsabai Városi Tanács osztályvzető-helyettese; Farkas László amatőr rendező, az amatőr színjátszó megyei szakbizottság és a békéscsabai Manzárd Színpad vezetője; Keveházi Balázsné, a békéscsabai József Attila Művelődési Ház igazgatója; dr. Kutas Ferenc amatőr rendező, szarvasi középiskolai tanár, szakfelügyelő; Steinwender József amatőr rendező, a JASZI vezetője; Tábor Lajos, a Megyei Művelődési Központ amatőr színjátszással foglalkozó előadója és Vörös Sándorné, az ÁÉV Munkácsy Mihály Művelődési Házának igazgatója. Porcsin László megyei amatőr színjátszó szakfelügyelő, a Jókai Színház dramaturgja elfoglalatsága miatt később, írásban járult hozzá a beszélgetéshez. Lapunkat Nemesi László képviselte. * * * KÉRDÉS: Hol tart ma megyénkben az amatőr színjátszás, különös tekintettel a társadalmi szükségességre? TÁBOR: Pozitív és negatív eredményekről egyaránt beszámolhatunk. A negatív például az, hogy a szarvasi diákcsoportnál már nincs. Azt tapasztalom, hogy a tanárok valamilyen ok miatt mindig óckodnak' csoportot vezetni. Persze vannak jó dolgok is. Például a Jókai Színház művészeti vezetője, Rencz Antal által létrehozott színjátszóstúdió, amelyik két szekcióban is indult, és körülbelül 45 embert foglal magába. Heti két alkalommal kb. 6 óra intenzív foglalkozással próbálnak amatőr színjátszókat kiképezni. Ezenkívül, azt hiszem, az is pozitívum, hogy a gyulai Erkel Ferenc Gimnáziumban, illetve a Békéscsabai 1-es számú Általános Iskolában egy-egy stúdió jellegű műhelyt akarnak létrehozni a városi tanácsokkal közösen. Az alakulás meg is történt. Hogy van rá igény, az abban is lemérhető, hogy a színház stúdiójának felvételijén körülbelül száz fiatal jelent meg, a csabai 1-es iskolában pedig 120 gyerek. Rengeteg érdeklődőből lehetett tehát szelektálni. Ügy tűnik, most valami megmozdult. No, nem azt mondom, hogy ez majd csak pozitív eredményeket szül, de valami kis mozgás feltétlenül tapasztalható. Annak is a következménye, hogy a megyei tanács 150—200 ezer forinttal segíti az ügyet. PORCSIN: Néhány szóval , a színházban működő stúdióról. A működésének célja először is többrétű. Egyrészt azoknak szeretnénk előkészítést adni, akik a színművészetire szándékoznak jelentkezni. Másrészt a város és a megye amatőr színjátszását hivatott szolgálni és támogatni, valamint a színjátszás és a színház eszközeivel operáló önismereti stúdióként is működik. A stúdió munkájába ■ nagyon nagy örömmel vontunk volna be amatőr rendezőt, de sajnos, nekünk alkalmasat nem találtunk. Ezért még hangsúlyosabb szerepet kap az a szándék, hogy amatőr rendezői tanfolyam hallgatóit valamilyen formában bevonjuk a stúdióba. Ez nem egyszerű, mert nekik is van kötött, elvégzendő anyaguk. Szerintem mégis lehetőség van a kapcsolódásra. Így a színjátszópedagógia keretében. Mód lesz a gyakorló rendezők bekapcsolódására is, hívni is fogjuk őket, de még előtte nekünk kell sorainkat rendezni. FARKAS: Nem szabad egyértelműen az amatőr színjátszásra, illetve a mozgalomra kiterjedő érdeklődéssel beszélni akkor, amikor a Renczék által létrehozott stúdió felvételijéről szólunk. A jelentkezők tudatvilágában teljesen más kép van a stúdióról, mint egy együttesről. Ezért félek a stúdiótól. Le kell szögezni, hogy a stúdió jó városnak, a megyének, a színháznak; de nem biztos akkor, ha a mozgalomról beszélünk. CSEPELÉNYINÉ: Ez az egész kezdeményezés annyira embrionális állapotban van, hogy még ebből minden lehet. Az amatőr színjátszásnak mindig is sarkalatos kérdése volt a megfelelő színpadvezető személye. Most a színházhoz olyan rendezők, és talán olyan színészek kerültek, akikben él az amatőr színjátszás iránti érdeklődés. Remélem a gyakorlatban is segíteni és támogatni akarják a mozgalmat. S még pár szót a társadalmi szükségességről. Az előbb elhangzott, hogy hány gyerek jelentkezett a stúdióba, a műhelyekbe. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy minden különösebb dresszú- ra és nyomás nélkül, csak kihirdetésre. Ez azt mutatja, hogy valahol él a mozgalom iránti vágy. Az egyik oldalon az önmegmutatásé, az önkifejezésé — a gyerekekben és a felnőttekben egyaránt. És a másik oldal? A művelődési házaknak tavaly óta nem lett több pénzük. Találkozunk tehát egy olyan gonddal, hogy szeretnénk jó néhány csoportot újból indítani, és ezek költségvetési, anyagi gondokba ütköznek. Mondjuk ki: nagyon rossz ez a keretgazdálkodási rendszer megkötöttsége. így egyszerűen nem lehet csoportfejlesztést megkívánni és megvalósítani! KÉRDÉS: Milyen gondok és problémák akadályozzák tehát a továbbfejlődést? VÖRÖSNÉ: Én, mint fenntartó, hivatalból foglalkozom az amatőr színjátszással. Érzésem szerint a mbzgalmat Csabán nem nagyon vittük előre. Nálunk működik a Manzárd Színpad. Egy kis mag. Becsületükre legyen mondva, évek óta kitartanak. Elkövettük azt a hibát, hogy nem vettük igénybe mindazon eszközöket, amelyekkel fel lehetett volna fejleszteni ezt az együttest. Nálunk1, egy szakszervezeti művelődési háznál nincsenek az említett megkötöttségek, az anyagi feltételek biztosítottak. Mert az utánpótlás mindig kell. Ez az, ami hiányzik a városban, a megyében. Aztán rengeteg gyerek kimaradt a színháznál tervezett stúdióból, őket nem szabadna elhagyni. PORCSIN: Akik nem jutottak be, azok számára keresünk egy megfelelő formát. Mert értékes fiatalok! Érdeklődésüket, igényüket ki kell elégíteni. VÖRÖSNÉ: Még csak any- nyit a szükséglet másik oldalának bizonyítására: egy-egy, főleg ünnepi alkalomkor sorra érkeznek a felkérések. Klubokba, vállalati rendezvényeken szívesen látják, illetve látnák a színpadosokat. Fotó: Gál Edit KÉRDÉS: A fenntartó cégek zöme valamiféle szolgáltatónak tartja a csoportot. Ezzel kapcsolatosan mi a tapasztalatuk? CSEPELÉNYINÉ: Mindig meg kell találni ennek arányát az együttes műsorpolitikájában. Ha a csoport elmegy egy faluba és- ott valamilyen, de értékes műsort bemutatnak, tágabb értelemben azt is vehetem szolgáltatásnak. De ha egy ünnepségen működnek közre, az is szolgáltatás, és feladata a színjátszó csoportnak, irodalmi színoadnak. KEVEHÁZINÉ: Én a vállalati ünnepségeken való szereplést nem tekintem szolgáltatásnak. Külön funkciója van, és nem kötelező csinálni. De ha gondolatunk van az adott évfordulóval, ünneppel kapcsolatosan, amely művészi szinten megfogalmazható, akkor nem szabad elszalasztani a lehetőséget. Nagy tömegekre hatni pontosan az ilyen ünnepségeken van módunk! KÉRDÉS: Mik a tapasztalatok a diákszínjátszás terű- létén? DR. KUTAS: Sajnos nincs előrehaladás, visszalépés van. De a legnagyobb baj, hogy alig volt honnan visszalépni! Elég végignézni egy minősítőt. Egy vagy két diákszínpad szerepel. Itt van mellet-' tünk Csongrád megye. Egy iskola jön két olyan csoporttal, hogy arany minősítéssel térhetnek haza. A szomszédok bizonyítják, hogy meg lehet csinálni, csak mi valahogy nem tudjuk. Talán azon múlik, hogy kik vezetik az együttest, és abban kik vesznek részt... Egy diákszínpadi csoport akkor lehet igazán eredményes, ha megszállott vezetője van, aki tűzön-vízen át magával tudja vinni a gyerekeket. Egy jó adottságú, egy szuggesztív ember. Emellett annyi időt kell szakítania, hogy ezeket a tulajdonságait gyakorolhassa. Nagyon kevés az ilyen! Én egyetlen magyartanárt sem tudok megróni azért, hogy nem vállal csoportvezetést. Sajnos ... No, és a szereplési vágy! Az általános iskolásokból ez még őszintén „kijön”. Amikor a gyerek középiskolába kerül, egy nagyon furcsa dolog történik. Amelyik diák húz, ilyen csoportba belép, azt nem őszinte, gúnyos mosoly kíséri társai részéről. Megjátszott fleg- maság. Amint személyesen elbeszélgetek egy ilyen rátermett gyerekkel, mégis jön a színpadba, de a többiek előtt éppen a fentiek miatt fél. Pedig az iskolai színjátszó csoportoknak rettenetesen nagy, szinte alig pótolható nevelő hatása van minden szempontból. Olyan élményt ad, amit nem szabadna kihagyni a gyerekek életéből. KÉRDÉS: Egy évvel ezelőtt, egy őszi délelőttön Békéscsabán megalakult a megyei amatőr színjátszó szak- bizottság. Azóta sem lebet hallani működéséről... TÁBOR: Igen, volt szakbizottság! Hiába akarok én felülről szervezni, azzal nem oldok meg semmit. Ott tartunk, hogy nem tudunk egymásról. Ahhoz, hogy felfigyeljenek valamire, aluról kell valamiféle kezdeményezésnek, jelzésnek érkeznie. S hogy nem jön jelzés? Ennek az az oka, hogy féltjük azt a presztízsünket, amit eddig még ki sem tudtunk harcolni! STEINWENDER: De még papíron van szakbizottság... S ha már van, akkor kell egy vezető. Olyan ember, aki ezt föl is tudja vállalni. Idejéből és a maga vehemenciájából telik rá. Az első lépés tényleg az legyen, hogy tudjunk egymásról. CSEPELÉNYINÉ: Kinevezett megyei szakfelügyelőnk van, Porcsin László személyében. PORCSIN: Tevékenységemről röviden. Az országos és a megyei mozgalom irányításának eszközei lennének: a különböző fórumlehetőségek létrehozása és működtetése; anyagi és erkölcsi ösztönző; módszertani tevékenység; továbbképzési rendszer. Rövid itt-tartózkodá- som alatt rá kellett jönnöm, hogy ezek közül az elmúlt években egyik sem volt meg. A közös akarat le kell hogy győzze — természetesen az objektív körülmények megfelelő javításával — azokat a személyes problémákat, amelyek egyelőre akadályozzák a város és a megye amatőr színjátszóinak egymásra találását, összefogását. Én ennek segítését tartom kötelességemnek, a felsorolt irányítási eszközök biztosításával. NEMESI: Ezek után —mivel egy kivétellel valameny- nyien itt vagyunk, akik megalakítottuk — akár ki is mondhatnánk a megyei szak- bizottság feleslegessé válását és megszűnését?!... KÉRDÉS: Kérem a csoport- vezetőket, hogy mondják el, milyen bemutatóik voltak az elmúlt egy esztendőben. TÁBOR: Közbevetőleg csak annyit, hogy az idén egy megyei és egy területi minősítő verseny volt, mindkettőt a békéscsabai Munkácsy Művelődési Házban rendeztük meg. Az elsőn öt csoport vett részt, amelyből három kaoott minősítést, és így jogot a területin való szereplésre. Az áprilisi területin 8 csoport szerepelt. Voltak olyanok, akik már korábban megkapták a szereplés jogát. Ebből 4 szerzett minősítést, amiből azóta két csoport feloszlott. Jelenleg 8, hellyel- közzel működő csoportról tudok Békés megyében. STEINWENDER: Négy bemutatónk volt. Egy Taba- rin-összeállítás, a Létra című egyfelvonásos, az április 4-i ünnepségre készült műsorunk, valamint színpadunk névadójának, József Attilának a költészet napjára készült emlékműsora. FARKAS: A Manzárdnál tulajdonképpen kettőt tartottunk. Az egyik a minősítőre készült, Jószerencsét volt a címe. A második egy adott alkalomra, az építők napjára „jött össze”. Az első Manzárd űr show című, szerénytelenség nélkül mondhatom, fergeteges sikert aratott paródiánkat háziszerzőnk, Mácsai Sándor írta. NEMESI: A teljesség igényéhez még szerintem hozzátartozik az év legjobb Békés megyei amatőr bemutatójának fel említése. Bizonyára valamennyien emlékeznek az azóta felbomlott szarvasi Vizuális Stúdió Mro- zek-előadására. A nyílt tengeren című darabot valamennyien láttuk ... Köszönöm a beszélgetést. Gyermekműsor a klubkönyvtárban Fotó: Gál Edit A Békéscsabai MÁV Klubkönyvtárban pénteken délután 4 órakor az intézmény testvériskolájának, a 10-es számú Általános Iskola diákjainak rendeztek gyermek- műsort. A Nemzeti Színház tagját, Váradi Hédi Kossuth- dijas kiváló művészt hívták meg erre a délutánra. A műsor jó hangulatban pergett. Előbb közösen énekeltek, tapsoltak, nevettek és „csendet” vettek fel Micimackó képzeletbeli magnójára. Aztán Lehoczki Peti „képviselő” ment fel néhány társával a dobogóra, kezet- fogni a művésznővel. Ez alkalom volt arra, hogy megtanulják, hogy nem a bal, hanem a jobb kezet kell nyújtani... A cseppnyi illemtanórát. később ismét játék — színházjáték — követte. A János vitéz egy jelenetét maguk o gyerekek rögtönözték a játékvezető, „Shakespeare úr” segítségével. Tán illőbb lett volna mondjuk „Petőfi úr” játék- vezetése, ám a gyerekeket ez cseppet sem zavarta... A csúf mostohát élvezetesen alakította Váradi Hédi. Aztán még sok móka, játék következett nagyrészt a . gyerekek mozgatásával, és megismerkedhettünk a televízió jól ismert rajz- és bábfiguráival, melyeknek Váradi Hédi kölcsönzött hangot. A kis résztvevők körében sikert aratott mindez, még a — nem éppen eredeti — ügyességi vetélkedő is tetszett. Csakhogy! Mindazt — csekély kivétellé; — amit itt láttunk egy ügyes játékvezető is előadhatta volna. Éppen azt a pluszt hiányoltuk, amelyet csupán az előadóművész adhat: az alakítást. Mesét, verset, éneket — sokat — melyben talán jobban megismerhettük volna Váradi Hédit, mint színművészt. Ahogy Q gonosz mostohát eljátszotta — kitűnően — úgy mást, többet is mutathatott volna művészetéből. A ráadásban — mert a gyerekek még így sem akarták elengedni — szerencsére néhány vers, ének is elhangzott. Ha ez lett volna a műsor gerince, úgy hiszem, nemcsak a gyerekek, mi felnőttek is elégedettebben jöttünk volna el. Hiszen egy műsornak nem csupán szórakoztatni, hanem nevelni is kell. Nevelni — az irodalom szere- tetére, s ez esetben a színház szeretetére is. És ki lett volna hivatottabb e szép feladat ellátására, mint Váradi Hédi? N. Á. Jugoszláviába utazik a Jókai Színház társulata Békéscsaba és a jugoszláviai Zrenjanin testvérvárosi kapcsolatának, valamint a Magyar Népköztársaság és Jugoszlávia államközi kulturális egyezményének keretében december 15-én, hétfőn reggel háromnapos vendégszereplésre a szomszédos országba utazik a Békés megyei Jókai Színház társulatának egy csoportja. Ez lesz a harmadik alkalom. hogy zrenjanini Tosa Jovanovic Népszínház és a Békés megyei Jókai Színház művészei egymás közönsége előtt mutatnak be egy-egy színpadi művet. Az elmúlt két alkalommal a mi színházunk Szakonyi Károly: Adáshiba és Németh László: Bodnárné című színműveit játszotta Jugoszlávia magyar nemzetiségek lakta városaiban. községeiben. Most Zrenjanin és Űjbecse közönsége — egy-egv előadáson — Illyés Gyula: Bolhabál című zenés kópéjátékát láthatja. A Jókai Színház vendégszereplő társulata december 17-én, az esti órákban érkezik haza, Békéscsabára. Szónokképző tanfolyam Békéscsabán A Békés megyei Tanács igazgatási és művelődésügyi osztálya, a Békés megyei Tanács Továbbképző Intézete, valamint a békéscsabai Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda december 15. és 18. között Békéscsabán, a KISZ- vezetőképző táborban szónokképző tanfolyamot rendez. A mintegy 120 résztvevő az első nap két. előadást hallgat meg. Az MSZMP XII. kongresszusának határozatairól Szigeti Zoltán, az MSZMP Békés megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága igazgatóhelyettese tart előadást. Délután a meggyőzés, a hatáskeltés és a szónoki magatartás kérdéseiről dr. Török Iván tudományos kutató beszél. Másnap, december 16-án délelőtt 9 órától „A nyilvános megszólalás” címmel dr. Grétsy László, a nyelvészeti tudományok kandidátusa, tudományos osztályvezető, majd 11 órától „Á beszéd kifejező elmondása” címmel Wacha Imrp tudományos kutató tart előadást. Délután ugyancsak ők az előadók. A téma „A beszéd tartalmi előkészítése”, illetve „Beszédtechnikai gyakorlatok”. Szerdán, 17-én a beszéd szerkesztéséről dr. Éder Zoltán, a nyelvészeti tudományok kandidátusa, tanszék- vezető egyetemi docens mondja ei a tudnivalókat. Ezt követően szó lesz többek között anyanyelvűnkről. a halotti beszédek retorikájáról és stilisztikájáról, valamint a beszédszövegek nyelvi-stilisztikai elemzéséről. Csütörtökön a résztvevők által elmondott beszédek közös elemzésével ér véget a négynapos tanfolyam.
