Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-14 / 293. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÚRTBIZOTTSAG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1980. DECEMBER 14., VASÁRNAP Ára: 1,60 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 293. SZÁM Folytatja munkáját a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa Szombaton reggel fél 9-kor az építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában plenáris üléssel folytatta munkáját a szakszervezetek XXIV. kongresszusa. Az elnökségben helyet foglalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, Méhes Lajos ipari miniszter, Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. Kádár János beszéde (Telei otó) tos szakszervezeti tennivalókról szólt. Ezt követően Kádár János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság első titkára emelkedett szólásra. dalműnk vezető ereje ez év tavaszán tartotta XII. kongresszusát, amely foglalkozott életünk minden lényeges kérdésével, és fontos határozatokat hozott. A kongresszus- megállapította, hogy hazánkban a belpolitikai helyzet kiegyensúlyozott, megfelel a szocialista társadalom követelményeinek. Ezt ma is megismételhetjük, hogy barátaink. A szombati tanácskozás első felszólalója, Fuderer Károly (Baranya m.) a postá- , sokat foglalkoztató gondokat tárta a plénum elé. Herczeg Károly, a vasasszakszervezet főtitkára az ipari irányítással kapcsolaTisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Köszöntöm a magyar szak- szervezetek XXIV. kongresz- szusának küldötteit, a meghívottakat, a külföldi vendégeket. Átadom Önöknek pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üdvözletét és jókívánságait. A magyar szakszervezetek társadalmunk rendkívül fontos intézményei, ezért kongresszusunk kiemelkedő jelentőségű belpolitikai esemény. A kongresszushoz benyújtott írásos anyagokat, a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolóját jónak tartom, ezekkel egyetértek. A kongresszus vitájához, fő kérdéseihez kapcsolódva szeretnék szólni belpolitikai helyzetünkről, a fejlett szocialista társadalom építésének előttünk álló szakaszáról, A magyar munkásosztály marxista—leninista forradalmi élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt, társadalmunk építésének előttünk álló szakaszáról, a szakszervezetekről és a nemzetközi helyzetről. A magyar munkásosztály marxista—leninista forradalmi élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt, társaés ellenségeink egyaránt tudják: a Magyar Népköztársaságban a belpolitikai helyzet szilárd, és az is marad! A kongresszus alapvetően fontos határozata, hogy pártunk folytatja most már több évtizede követett, a gyakorlatban bevált bel- és külpolitikai fő irányvonalát, népünk építi a fejlett szocialista társadalmat. Pártunk politikája nyílt, a tömegekkel szoros kapcsolatban formálódik, a megoldandó kérdésekről, problémákról, nehézségekről őszintén szól A párt a népet felnőttnek tekinti és ennek megfelelően tárgyalja meg vele a közös gondokat. Ezt a gyakorlatot, amit más szóval úgy hívunk, hogy a párt munkastílusa, folytatnunk kell. Amit ugyanis a politikában eddig elértünk, azt a helyes elvi, kommunista politikánknak és ennek a nyíltságnak köszönhetjük. A jövőben is a tömegekkel együtt, a bevált szövetségi politikát érvényesítve haladunk tovább. Szövetségi politikánk, mint azt már többször hangsúlyoztuk, osztálypolitika, vagyis a dolgozó osztályok és rétegek összefogása, munkás-paraszt szövetség, a munkásság, a parasztság és az értelmiség tömegeinek egységbe tömörítése. Politikailag ez a párttagok és a pártonkívüliek szövetségét, a különböző világnézetű emberek együttműködését jelenti, ide értve az egyházak felelős, hazafias elemeit, vezetőit és tagjait, mindazokat, akik hajlandók - velünk együtt dolgozni szocialista céljainkért. Ennek a szövetségi politikának a zászlajára ezt írtuk: egyesüljenek a nemzet összes alkotóerői, mindazok, akik azt akarják, hogy népünk és hazánk a szocializmus építésének útján haladjon előre, ezen az úton boldoguljon a jövőben. Egyenrangú szövetségesnek tekintünk mindenkit, aki ezt vallja és így cselekszik. A közös munkából mindenki kiveheti a részét és joga van ahhoz, hogy az eredményekből is a végzett munka arányában részesüljön. így lesz ez a jövőben is. ebben a szellemben dolgozunk, támaszkodva azokra a nagy eredményekre, amelyeket a politikában, a népgazdaság, a műveltség, a kultúra fejlesztésében és az életszínvonal növelésében elértünk. Az eredményeket pártunk kongresszusa nagyra értékelte. és — a helyzettel számot vetve — úgy határozott, hogy most minden erőnket az elért eredményeink megvédésére, megszilárdítására kell összpontosítanunk. Ily módon minden téren megteremtjük a feltételeit annak, hogy a lendületes fejlődés újabb esztendői következzenek. Pártunk Központi Bizottsága és egész párttagságunk úgy vélekedik, hogy elért eredményeinket becsülnünk kell, mert ezek — pártunk politikai iránymutatásával — az egész dolgozó nép együttes erőfeszítésével jöhettek létre. Joggal mondhatjuk, hogy nagy utat tettünk meg, de helyzetünket idealizálnunk1 egyetlen területen sem szabad. Nem mondjuk azt, hogy nálunk már minden tökéletes, és már nincs mit javítani. Legyen szó a politikáról és a politikai munkáról, a munkamódszerről vagy a gazdasági építésről, a művelődés, a kultúra, az élet- színvonal kérdéseiről, mi mindig azt hangsúlyozzuk, hogy sok még a megoldatlan feladatunk'. Ez nagyon fontos, mert arra indít bennünket, hogy ne álljunk meg egy pillanatra sem, hogy mindig előrehaladjunk. Eredményeinket úgy ösz- szegezhetjük, hogy a fasiszta diktatúra kegyetlen rendszerében leigázott népünk megteremtette a saját hatalmát, élni tudott a szabadságával, és néhány évtized alatt hatalmas alkotómunkával százados elmaradottságot hozott be. A feudalizmus igája alatt nyögő országból alapjaiban és intézményrendszerében szocialista állam, közepesen fejlett ipari ország lett. S ha továbbra is céltudatosan dolgozunk', akkor belátható időn belül, szocialista alapon felemelkedhetünk a fejlett ipari országok sorába. Ezeket az eredményeinket becsüljük, örüljünk nekik. De eközben ne csak1 magunkra gondoljunk. Pártunk, munkásosztályunk, népünk erőfeszítéseit, munkáját, harcát 35 év óta a világ népei figyelik. Sokan közülük még kegyetlen körülmények között élnek. Számukra, csakúgy, mint a „ világ minden népének mi azzal nyújtjuk a legnagyobb segítséget, ha becsületesen helytállunk a szocialista építőmunkában. Ma szerte a világon ez a leghatásosabb propagandája a szocialista társadalmi rendnek, és a szocialista eszméknek'. Amikor tehát népünkkel együtt népünkért dolgozunk, akkor nemzetközi kötelezettségeinket is teljesítjük. Az elmúlt 35 esztendőben hazánkra azonban nemcsak barátaink figyeltek, hanem az imperialisták, a szocialista eszme és rend ellenségei is. Ök természetesen másképpen értékelik a magyar nép felszabadulását és vívmányainkat, mint a jóaka- ratú emberek. A felszabadulást közvetlenül követő években idehaza is, Nyugaton is nagy hangerővel bírálták viszonyainkat, a Magyarországon végbement eseményeket. Azután, az idő előrehaladtával, itthon elcsitultak a szocializmus ellenségei, egy részük el is hagyta az országot, de az imperialisták változatlanul foglalkoznak hazánk belső viszonyaival, s ajánlatokat is tesznek1, hogyan kellene szerintük problémáinkat megoldani. A nyugati propaganda kezdettől fogva azt hangoztatja, hogy Magyarországon „kommunista diktatúra” van, az államnak „túl nagy a hatalma”, a szakszervezeteket „államosították”. Ezek a propagandaszervek élénken „törődnek” a munkások élet- és munkakörülményeivel, az emberi jogokkal, és erősen foglalkoztatja őket „a magyar nép sorsa”. De miről is van szó valójában? A felszabadulás előtt az ellenforradalmi rendszer kegyetlen elnyomással sújtott mindenkit, aki szót emelt az emberek jogaiért, majd ugyanez a rendszer be- lekényszerítette az országot a magyar nép nemzeti érdekeivel ellentétes fasiszta háborúba. Akiknek akkor nem fájt sem a munkások szociális helyzete, sem az emberi jogok igazi hiánya, sem pedig a magyar nép sorsa, azoknak ma sem az a gondjuk, hogyan él a magyar munkás, és vannak-e nálunk a szakszervezeteknek jogaik. Az imperialistákat — még ha újabban némileg másképpen is fogalmaznak — valójában csak az foglalkoztatja, miként lehetne visszafordítani a történelmi fejlődés kerekét. (Folytatás a 3. oldalon) December 17-én, szerdán a szokásosnál vastagabb újságot kap kézhez az olvasó. Ekkor jelenik meg ugyanis a Békés megyei Népújság színes falinaptára, amely eltér az eddigiektől. Nem hirdetések, nem tájképek díszítik, hanem a múlt században élt jeles festőművész, a me- zőberényi születésű Orlai Petrich Soma festménye látható rajta. Lapunk december 17-i száma, amely 80 ezer példányban jelenik meg, és hirdetési mellékletet is tartalmaz, változatlan áron kapható Békés megye VI. ötéves tervének irányelvei A Békés megyei pártbizottság 1980. december 11-i ülésén fogadta el a Békés megye VI. ötéves tervének irányelvei című anyagot, amelyet most azzal adunk közre, hogy a megyénkben levő pártszervek és -szervezetek, állami, gazdasági szervek, a tömegszervezetek és mozgalmak középtávú terveik készítésénél irányelvül felhasználják a benne foglalt célkitűzéseket, s saját munkaterületükön — tevékenységükből fakadó sajátosságaik, adott lehetőségeik figyelembevételével — megvalósítsák azokat. t Ez egyben orientációt és segítséget nyújt az éves mozgalmi és gazdasági tervek készítéséhez is. Az irányelvek a 7. oldalon, a Szülőföldünk rovatban olvashatók. Történelmünk harminc éve 1950-ben Kádár János, aki akkoriban belügyminiszter volt, az országgyűlés elé terjesztette az első tanácstörvényt. Nagy történelmi pillanat volt, amikor a választások után, november 22-én létrejöttek a nép hatalmát megtestesítő tanácsok. A történelem sorsfordulójára emlékeztek vissza a napokban Gádoroson. Jelképnek is beillett, hogy az orosházi Járási Tanács és a járás községi tanácsainak első tisztségviselői éppen az egykori Werner- majorban tartották meg az emlékülést. Hiszen a tanácsok megalakulásával végérvényesen a nép vette kezébe sorsának irányítását. Milyenek' voltak az első lépések? Milyen feladatokat kellett megoldaniuk a néphatalom első helyi képviselőinek? Erről szól cikkünk a lap 4. oldalán. II Kitér tovább halad Fél év telt el azóta, hogy megyénk két nyomdája egy nagy vállalattá egyesült. Az egyesülés létjogosultságát, szükségességét sokan vitatták, de az eredmények bizonyítják: indokolt volt. Az 1500 dolgozót foglalkoztató, egymilliárd forint termelési értéket produkáló Kner Nyomda 50 százalékkal növelte nyereségét az egyesülés előtti időhöz képest. Könyvgyártásban már nemzetközileg is elismerik a vállalatot, és a jövőben meg akarják kezdeni a csomagolóanyagok tőkés exportját. Mi történt az egyesülés után? Mi várható a VI. ötéves tervben? Erre keresünk választ Háromszéki Pál vezér- igazgatóval készített interjúnkban. (5. oldal.) flz amatör színjátszásról Néhány évvel ezelőtt még több tucat irodalmi színpad, színjátszó csoport tevékenykedett megyénkben. Az amatőr színjátszás módszertani irányítói jelenleg nyolc együttesről tudnak. Pedig a közművelődés eme pótolhatatlan értékeket is teremteni képes fórumaira, közösségeire szükség van; társadalmi igény. A közelmúltban ezért is rendeztünk beszélgetést a szerkesztőségben: az amatőr színjátszás vezetői, nevesebb képviselői és „gazdái” segítségével legalább véleményekkel megkíséreljünk „tiszta vizet önteni a pohárba”. A több órás beszélgetés rövidített jegyzőkönyvét lapunk 6. oldalán közöljük.
