Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-13 / 292. szám
NÉPÚJSÁG 1980. december 13-, szombat o Tanácskozik a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa A magyar szakszervezetek kongresszusának résztvevői ' (Fotó: MTI — KS) (Folytatás az 1. oldalról) korántsem alakultak át „állami szervezetekké”. A szocialista államot és a szak- szervezeteket a célok alapvető azonossága köti össze, de gyakorlati funkcióik mások. A szocialista állam nem ellenőrzi a szakszervezetek tevékenységét, viszont az állam tevékenysége a tömegek ellenőrzésé alatt áll. Ebben a társadalmi ellenőrzésben a szakszervezetek is részt vesznek. Az állami és a szakszervezeti szervek valamennyi szinten egyenrangú partnerek. Alá- és fölérendeltségi viszony nincs közöttük. Feladatuk együttműködni az együttes célért, és segíteni egymást. A szakszervezetek tevékenységének alapkérdése az érdekképviseleti, az érdekvédelmi és a gazdaságsegítő tevékenység egysége. Ma a legtöbb nehézség az érdek- képviseleti és érdekvédelmi tevékenység érvényesítésében jelentkezik. Miben jelentkezik ez a nehézség? Abban, hogy érdek- képviseleti tevékenységünk gyakorlása eddig lényegében á szakszervezeti vezető testületekre hárult, ök alakították ki a szakszervezetek véleményét a kormány, a különböző állami szervek elképzeléseivel kapcsolatban. Ez a gyakorlat eddig megfelelt, de most tovább kell lépnünk; következetesen figyelembe kell venni a közvetlen demokrácia adta lehetőségeket is. A szakszervezeti vezető testületeknek véleményük kialakítása előtt minden fontosabb kérdésben ki kell kérniük a tagság, a bizalmiak, a bizalmitestületek véleményét. Most lesz erre egy nagyon jó alkalom. Dönteni kell az ötnapos munkahét bevezetéséről. Mindenképpen az a helyes, hogy ennek részleteit a különböző munkaterületeken maguk az érintettek — tehát a vasasok, a pedagógusok, a • kereskedelmi dolgozók — vitassák meg, és mondjanak véleményt, mielőtt megtörténik a döntés. A munkásosztály számára az érdekvédelmi funkció adja ma is a szakszervezetek történelmi igazoltságát. Enél- kül a szocializmusban sem szakszervezet a szakszervezet. A szakszervezetek képesek arra, hogy a társadalomban létező érdek- és nézet különbségeket felszínre hozzák. A szakszervezeti mozgalomnak a maga eszközeivel szolgálnia kell, és szolgál is a társadalmi haladást segítő minden ésszerű intézkedést. De a társadalmi érdekek érvényesítése nem szoríthatja háttérbe a jogos szakmai és más csoportérdekek intézményes kifejezését, az egyéni, vagy közvetlen napi érdekek és jogok védelmét, mert ezzel előbb-utóbb maga a társadalmi érdek, a távlati érdek, a közös ügy érvényesülése kerülne veszélybe. Tevékenységünknek ez a széles körű értékelése, a tennivalók együttes mérlegelése lehetővé teszi, hogy itt a kongresszuson az ajánlásokban szereplő kérdéseknek ne a részleteivel, hanem főbb összefüggéseivel foglalkozzunk. Ugyanakkor az egész szakszervezeti mozgalomnak le kell vonni belőlük néhány következtetést is: — Mindenekelőtt azt, hogy a választások során ismét érezhető volt, milyen nagy mértékben van jelen és hat életünkben a dolgozók felelősségérzete, kötelességtudata, önmaguk és a társadalom sorsának alakulása iránt. — Fontos következtetés, hogy a dolgozók látják és értik: minden eddigi eredményünk csak kemény és következetes munka alapján jöhet létre. Jövőbeni munkánk eredményességét is jórészt abban látják, mennyire tudunk szabad utat biztosítani a tenniakarásnak, hogy ne elégedjünk meg a középszerűséggel, jobban vegyük észre a valós emberi értékeket, és jobban becsüljük meg a közösségért tenni akaró és a közösségért cselekvő embereket. — Nem talajtalan követeléseket támasztottak, hanem — a dolgozók felelősségével — reálisan megfogalmazták azt, amit elvárnak önmaguk- tól és mindenkitől. Azt helyezték előtérbe, ami előre viszi a dolgozók, a társadalom ügyét. — Az ajánlások bizonyítják, hogy a dolgozók csakúgy, mint a szakszervezetek, belülről és cselekvőén, nem pedig kívülről és tétlenül nézik az eseményeket. Gazdaságpolitikánk és általában céljaink realizálásának alapvető feltétele, hogy sikerül-e minden erőt összefognunk a végrehajtás érdekében, sikerül-e elfogadtatni a célokat és cselekedni értük. Eddigi eredményeink elérésében a szocialista munkamozgalmaknak- nagy szerepe volt. A dolgozó embernek a szocializmus iránti elkötelezettsége öltött benne konkrét formát. Elvtársak! A dolgozók tenniakarása teljes mélységben csak a demokráciával, a műveltséggel, a hozzáértéssel szoros egységben bontakozhat ki. Sok nehézség fakad abból, hogy ezt még nem mindenütt ismertük fel. Sohasem fogunk egyről a kettőre jutni, ha egymástól elválasztva, elkülönítve egyszer segítjük a gazdálkodást, másszor nevelünk, vagy éppen a demokratizmust gyakoroljuk. Szakítani kell ezzel a szemlélettel és gyakorlattal. A demokrácia jelszava helyes, önmagában is jelentős. De félrevezet, ha a tömegeknek valójában nem ad módot arra, hogy saját vállalatuknál a gazdálkodás, az elosztás alapkérdéseit érdemben tudják vitatni, és ha a viták leszűkülnek kisebb jelentőségű problémákra. A VI. ötéves terv előkészítésében a szakszervezetek részt vettek. A tervben megjelölt életszínvonal-intézkedéseket reálisnak és igazságosnak tartjuk. Reálisnak, mert nem tűznek ki többet, mint amennyire megvan a lehetőség. Igazságosnak, mert oda juttatják a rendelkezésre álló anyagi eszközöket, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Ha a gazdálkodásban többet érünk el a tervezettnél, senkinek ne legyen kétsége, hogy ezt a többletet is megfelelő módon elosztjuk. A tervben célként tűztük ki: — növeljük a reáljövedelmet és a fogyasztást, fenntartjuk a teljes foglalkoztatottságot; — emelni és fejleszteni akarjuk az alacsony nyugdíjak összegét, illetve a gyermekgondozási segélyt; — tovább akarjuk bővíteni a bölcsődei, az óvodai és az általános iskolai hálózatot; — könnyíteni akarjuk a fiatalok lakáshoz jutását, és keressük a megoldást ahhoz, hogy a fiatal értelmiségi dolgozókat bekapcsoljuk a lakásépítési akciókba; — a családi pótlék emelésével segíteni szándékozunk a nagy családosoknak; — jelentős intézkedéseket teszünk az egészségügy fejlesztéséért, a szolgáltatások javításáért, az áruellátás színvonalának megőrzéséért, sőt, javításáért. Mit fejeznek ki ezek a szándékaink? — Társadalmunk humanitását; — azt, hogy életünknek a legégetőbb gondjain szándékozunk enyhíteni; — e szándékok megvalósítása erősíti a létbiztonságot; — még tovább szorítják vissza a nem munkából származó jövedelemszerzés lehetőségét; — ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy növekedni fog azoknak a reálbére, akiknél ezt a végzett munka indokolja. Mindezért terveink találkoznak a dolgozók igazságér- zétével. Ezért tartják a szakszervezetek is reálisnak és igazságosnak a VI. ötéves tervben foglalt célkitűzéseket. A mai világgazdasági helyzetben értéke és tekintélye van az olyan szándékoknak és terveknek, ha egy ország vállalkozik arra, hogy meglevő eredményeit megőrzi, sőt, több tekintetben tovább is fejleszti. Ma már bevonult gyakorlatunkba az árak rendszeres emelkedése. Ez nekünk, szakszervezeteknek külön gondot jelent. Volt idő, amikor az volt a véleményünk, hogy szocialista viszonyok között az árakat nem szabad emelni. Ez az álláspont — ma már látjuk — tarthatatlan. \ Az életnek megvan a maga realitása. Nekünk is tudomásul kellett venni azt, hogy az árak nálunk sem maradhatnak mozdulatlanok, a termelési költségek növekedése miatt. Ez, jól tudjuk, gondot okoz. Például olyan gondot, hogy az árak emelkedése az átlagnál súlyosabban érint egyes dolgozó rétegeket, családokat és egyéneket. Mit lehet tenni ? Az árak stabilitásához visszatérni nem lehet. Ezt hosszú távon is tudomásul kell venni, és számolni kell vele az életszínvonal-politikában, mint tényezővel. Ezért úgy véljük, a kormánnyal együtt nagyon gondosan kell arra ügyelnünk, hogy az áremelkedések ne okozzanak nehézséget életszínvonal-politikánk megvalósításában. Az állami szervek minden árintézkedés indokoltságát, szükségességét és hatását sokszorosan mérlegeljék, azaz „százszor mérjünk, mielőtt egyszer döntünk”. Ez arra is kötelezi az állami szerveket, hogy mielőtt döntenek az árak emelkedéséről, gondosan elemezzék a termelési költségek alakulását, növekedésük indokoltságát, mert ez befolyásolja a fogyasztói árakat. Ugyanakko" tovább kell szigorítani az állami szervek árellenőrző * tevékenységét, meg kell akadályozni a visz- szaéléseket, a nemtörődömsé- séget, a hanyag munkát. Mozgalmunk számára gondot okoz az is, hogy az áremelkedések hatásainak az ellensúlyozására nem készültünk fel. A fogyasztói áremelkedések hatása ellen ma még szocialista viszonyok között sincs más eszköz, mint a béremelés, amely a munkásmozgalomnak szinte eeyetlen eszköze száz év óta. Úgy véljük, hogy ebbe nem kell beletörődnünk. Találni kell más eszközöket is. Ehhez szükséges elemezni, hogy a dolgozó emberek jövedelmét milyen kiadások milyen arányban terhelik. A szakszervezetek számára úgy tűnik például, hogy a lakás- fenntartás terhei hazánkban a jövedelmekhez mérten magasak. A kiadások gondos elemzése szükséges életszínvonal-politikánk pontosabb, részletesebb körvonalazásához. Ez lehetőséget adna az életszínvonal összetevőinek egymáshoz viszonyított harmonikusabb alakításához.- A szakszervezeti munka nagyobb fokú társadalmasítására van szükség. Ehhez jól kidolgozott elképzelések, valamint hatékony és áttekinthető információrendszer kell. És természetesen kis létszámú, de magasan képzett apparátus. Kevesebb papirosmunka, és olyan szervezeti demokrácia, ahol a tisztségviselők látják, hogy munkájukra, véleményükre és tapasztalataikra valóban szükség van. Most a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik adják aktíváik többségét, mintegy 70 százalékát. A szakszervezeti mozgalom csak akkor képes hivatásának megfelelni, ha tevékenységét át- meg átszövi a dolgozókkal, a tömegekkel kialakított és ébren tartott állandó kapcsolat. A bizalmiak mozgalmunk első számú aktivistái. Felelős politikai tényezők. Joggal érdemelték ki és élvezik dolgozótársaik megbecsülését, bizalmát. Valamennyi szak- szervezeti tisztségviselő közül ők ismerik legmélyebben, legalaposabban a munkahelyi viszonyokat, a helyi feladatokat és dolgozótársaikat is, hiszen közöttük élnek, velük együtt dolgoznak. A tagságnak jobban kell ismernie azt, amit érte, nevében a szakszervezeti szervek és aktivisták tesznek. Ezen az alapon érzi magáénak és sajátjának a szakszervezetet. Ha mindig megértésre. támogatásra, védelemre talál, és mindig egyenes választ, magyarázatot kap kérdéseire, aggályaira. Tisztelt Kongresszus! A magyar szakszervezetek elveiket és legszebb hagyományaikat követve vesznek részt a nemzetközi szak- szervezeti mozgalomban. Szolidárisak minden olyan szakszervezettel, amely a dolgozók érdekeit szolgálja, és arra törekszenek, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban tovább erősödjenek és váljanak uralkodóvá a sokoldalú kapcsolatok. egymás tisztelete, megbecsülése és a közös feladatokért érzett felelősség alapján. Ennek megfelelően nemzetközi tevékenységünknek lényegében két fő iránya van. Az egyik a kétoldalú kapcsolatok erősítése, a másik a Szakszervezeti Világszövetségben kifejtett tevékenységünk. Napjainkban nagy érdeklődés kíséri a sajnálatos lengyelországi eseményeket. Hogy ott mi történt, azt mindannyian tudjuk. Az események indítékainak föltárása és elemzése nem a mi feladatunk. A magyar szakszervezetek szolidárisak a szocialista Lengyelországgal, p lengyel dolgozókkal. Reméljük és hisszük, hogy a szocializmus vívmányait Lengyelországban a párt, a kormány, a szakszervezetek, o dolgozók meg tudják védeni és megtalálják a kibontakozáshoz vezető utat Mélyen hisszük azt is. hogy ugyanakkor levonják a tanulságokat azokból a hibás módszerekből, amelyek ezt a helyzetet előidézték, lesz energiájuk •> hibák megszüntetéséhez, a szocialista építőmunka folytatásához. Lesz erejük szembeszállni minden olyan szándékkal, amely a szocialista rendszer ellen irányul. Hazánk és a szakszervezetek életében egyaránt jelentős időszakot, zárunk. Az elmúlt öt esztendőben tovább növekedtek eredményeink. Újabb lépéseket tettünk előre. Ugyanakkor gondokban sem volt, szűkmarkú ez az időszak. De mindezzel együtt érdemes szétnéznünk az országban. Van mit látnunk, tapasztalnunk. Látjuk, hogyan épült hazánk, gyarapodott népünk. Gazdagabbak. érettebbek lettünk. Ugyanakkor nehézségek is jelentkeztek az energiaválság, p nemzetközi piac és sok egyéb tényező hatásaként. Ezek saját gyöngesé- geinkre, de erőinkre is rámutattak. Arra, hogy van tudás, van képesség és akarat népünkben, hogy úrrá legyünk gondjainkon. Ahová eljutottunk, oda munkánkkal jutottunk el A munka mindig központi kérdés volt számunkra, de a jövő minden eddiginél jobban középpontba állítja és életünk egészét meghatározó tényezővé teszi. Az „élet anyját” tiszteljük a munkában, amelytől minden eddigi és „jövendő győzelmünk” ered. Célunk változatlan: a szocializmus építése! Olyap élet megteremtésén munkálkodunk, amelyért a munkás- mozgalom és n magyar nép legjobbjai a múltban is és ma is küzdöttek. Jelentős eredményeket értünk el — ezeket kell és érdemes megőrizni, megvédeni és tovább gyarapítani. Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után az elnök bejelentette, hogy a számvizsgáló bizottság nem kíván szóbeli kiegészítést fűzni a bizottság korábban kiküldött írásos jelentéséhez. Az elnök javaslatára a kongresszus úgy döntött, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a szám- vizsgáló bizottság jelentését, továbbá a határozattervezetet, valamint a szakszervezetek alapszabályának módosítására előterjesztett javaslatot együttesen vitatja meg. A vitában elsőként Tokodi Géza (Lenin Kohászati Művek) beszélt a bizalmi testületek munkájáról. Mészáros István (Oroszlány) a bányászunka növekvő vonzerejét hangsúlyozta. Vas János (KPVDSZ-főtitkár) kifejtette a kereskedelem társadalmi jelentősége növekszik. Ibrahim. Zakaria, a Szakszervezeti Világszövetség megbízott főtitkára a 190 millió szervezett dolgozót tömörítő SZVSZ üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak. Koval- csik Mária (Heves megye) a bizalmiak felelősségéről számolt be. Szabó Attila (Tisza Cipőgyár) a bőr- és bőrfeldolgozó iparban dolgozó nők helyzetével foglalkozott. Szűcs Zoltán (a MÁV vezér- igazgatója) szólt a vasúti munka továbbfejlesztéséről. Szabó Endre (a Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkárhelyettese) hangsúlyozta : a szakszervezetnek fontos feladata a közigazgatás társadalmi segítése. Alekszej Ivanovics Sibajev, a szovjet szakszervezetek központi tanácsának elnöke tolmácsolta a szovjet dolgozók, a szovjet szakszervezetek üdvözletét, jókívánságait, s kifejezte meggyőződését, hogy Magyarországon a szakszervezetek méltóan járulnak hozzá a fejlett szocializmus építéséhez. Nagy Ferenc (Kőbányai Gyórgyszerárugyár) a műszaki-gazdasági értelmiség helyzetével foglalkozott. Balogh Károlyné (az ÉDOSZ főtitkára) a szakszervezeti együvétartozásról szólt. Pa- róczai Mária (szövőnő) a munkahelyi szakszervezeti testületek tevékenységét érértékelte többek közöttt. Trethon Ferenc munkaügyi miniszter hangsúlyozta, hogy a társadalmi termelés hatékonyságának növelése a kormány és a szakszervezetek közös és alapvető törekvése. Kóbor József (Baranya megye) beszélt a hazai egészségügy fejlődéséről, mai helyzetéről, kiemelve az egészségügy legégetőbb gondjait. Micsuch László, a MEDOSZ titkára az érdekvédelmi tevékenységet elemezte. Tréfás György, a debreceni Csoko- nay Színház magánénekese hangsúlyozta a művészetek tanító, világnézetformáló szerepét szocialista társadalmunkban. Jámbor Miklós, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának vezető titkára az állami és a szakszervezeti szervek együttműködéséről szólt. Mesterházi Ernő, a Csemege Kereskedelmi Vállalat üzletvezetője a fogyasztói árváltozások végrehajtásának tapasztalatairól beszélt. Roberto Priéto, a Latin-amerikai Dolgozók Szak- szervezetei Állandó Egységkongresszusa Végrehajtó Bizottságának titkára felszólalásában kifejezte, hogy a magyar szakszervezetekkel kialakult barátság, testvéri együttműködés szálai tovább erősödnek a kongresszuson való részvételükkel. Karel Hoffmann, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke hangsúlyozta, hogy a csehszlovák dolgozók nagy figyelemmel kísérik a szocialista magyar társadalom fejlődését, amelyben mind nagyobb részt vállalnak a szakgzervezetek. Georges Séguy, a Francia Általános Munkásszövetség, a CGT főtitkára átadta a kongresszusnak a legnagyobb frarfeia szakszervezet üdvözletét. Albin Szyszka, a Lengyel Ágazati Szakszervezetek Koordinációs Bizottságának elnöke kifejtette: tudatában vagyunk 'annak, hogy mély politikai, gazdasági és társadalmi válságot élünk át, hogy a tudatos célokkal rendelkező dolgozó nép képes legyőzni minden nehézséget, és rávezetni az országot a kiegyensúlyozott szocialista fejlődés útjára. Blaise Robei, a Munka Világszövetségének képviselője arról beszélt, hogy a bonyolultabbá váló nemzetközi helyzetben szorosabbra kell zárni a szak- szervezetek sorait. Moise Tchatat, az Afrikai Szakszervezeti Egységszervezet gazdasági vezetője az afrikai munkásosztály őszinte és testvéri üdvözletét tolmácsolta. Biri Sándorné, a Szombathelyi Vasútigazgatóság csoportvezetője elsősorban arról az ellentmondásról beszélt, hogy míg egyes területeken munkaerőfölösleg van, addig a népgazdaság más fontos területein hiányzik a munkáskéz. Voksán József, a Pedagógusok Szakszervezetének főtitkára a magyar közoktatásnak az elmúlt évtizedekben megtett sikeres útjáról, a műveltségnek, és az iskola tekintélyének fontosságáról beszélt. Ondrejovics Károlyné, az Athenaeum Nyomda szb-titkára a szakmai utánpótlás kérdéseivel foglalkozott. Ezzel befejezte első napi munkáját a kongresszus. A tanácskozást szombaton fél 9 órakor folytatják.
