Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-07 / 287. szám
1980. december 7., vasárnap-KHiliJKTlltj Barátaink életéből Az SZKP XXVI. kongresszusára készülődik A szovjet kommunisták és az egész szovjet társadalom figyelme napjainkban a párt beszámolási és választási időszakára irányul, mely megelőzi a jövő év februárjára összehívott XXVI. kongresszust. A gazdasági élet állandó fejlődése, a nép életszínvonalának emelését biztosító nagyszabású szociális intézkedések különösen figyelemreméltóak a nyugati világ válságainak hátterében; ám ez önelégültséget is szülhet, mivel az idő a szocializmus javára dolgozik. A kommunistákat azonban mindenekelőtt az kell, hogy izgassa, hogy ők, mint a társadalom élcsapata, ideológiai-nevelő és szervező munkájukkal megteremtsék a társadalmi életben, a társadalmi viszonyok fejlesztésében, az egyéni szabadságjogok bővítésében az új, hatalmas változások előfeltételeit. Annál is inkább, mivel a szabadság a szocializmusban nem ajándék, hanem szoros összefüggésben van azzal a kötelességgel, hogy hatékonyan dolgozzunk a társadalmi és egyéni érdek nevében. Tény, hogy a termelés hatékonyságának fokozása és a munka minőségének javítása terén nem sikerült olyan ütemben előrehaladni, ahogy azt a terv előirányozza. A beszámolási és választási időszakban feltárják a tervek meg nem valósulá- sának objektív és szubjektív okait. Az objektív okokhoz sorolható a munkaerő-tartalékok egyre fokozódó hiánya, ami a második világháború demográfiai örökségével függ össze; a mezőgazdaság elmaradása, amelynek állapotát döntően meghatározzák a kedvezőtlen éghajlati viszonyok1, melyeket a nagy befektetések ellenére is csak nehezen tudunk leküzdeni; a fűtőanyag-, nyersanyag- és energiakitermelésre fordított összegek jelentős növekedése, mivel ezek lelőhelyei a nagy iparközpontoktól egyre távolabb kerülnek; és a külkereskedelmi konjunktúra rosszabbodása. A kritika a szubjektív jellegű okok1 leküzdésére összpontosul. Így például pazarlás okozza a fémhiányt, mely a fémtermelés hatalmas méretei ellenére is jelentkezik. Néhány vállalat még mindig rossz minőségű gépeket és berendezéseket gyárt. Hiány van bizonyos könnyűipari termékekben, mindenekelőtt divatos cipőben és ruhában, ugyanakkor a divatja múlt cikkeket nem sikerül értékesíteni. Az 1981-es évtől kezdve a gazdasági életben és a társadalmi viszonyokban végbemenő nagyszabású átalakulások megvalósításának konkrétabb és teljesebb ötéves terve lesz. 1977-ben a párt kezdeményezésére kidolgozták, majd- összenépi vita után elfogadták a Szovjetunió új alkotmányát, mely meghirdette az állampolgároknak az állami és társadalmi ügyekben való még szélesebb körű részvételét, a társadalmi szervezetek szerepének és aktivitásának fokozását, a népi ellenőrzés erősítését, a nyilvánosság bővítését, a közvélemény állandó figyelembevételét, a kritikához való jogot, és a kritizálok védelmét. Ezt követően az új alkotmánynak1 és az SZKP XXV. kongresszusának megfelelően az SZKP KB és a Szovjetunió minisztertanácsa közös rendeletet hozott a gazdasági mechanizmus korszerűsítéséről. Jelenleg a népgazdaság irányításával kapcsolatos valamennyi újítást rögzítenek az ötéves tervben. A vállalati mutatókban elsőrendű szerepet kap a hatékonyság és a munka minősége. A vállalatok nagyobb önállóságot kapnak, többet fordíthatnak az anyagi ösztönzésre, melyben csakúgy, mint a termelés irányításában, nagyobb jogokkal rendelkeznek majd a szakszervezet és a többi társadalmi szervek. A gazdasági ösztönző intézkedések egész rendszere arra irányul, hogy valamennyi dolgozó érdekelt legyen a termelésben. A gazdasági élet és a demokrácia kölcsönös egymásra hatásának fejlesztésében — mely a párt távlati célja, amelyet állhatatosan igyekszik megvalósítani — a párt össznépi támogatást élvez. Fjodor Breusz, az APN politikai szemleírója Csehszlovákia Vitkovice A világhírű vitkovicei Kle- ment Gottwald kohászati és gépipari kombinát üzemeiben gyártottak már vasúti hídszerkezetet és vasúti kerekeket, motorokat, továbbá hadihajók páncéltornyait, kotrókanalakat és óriás for- gattyús tengelyeket, korszerű silótornyokat és új vegyipari berendezéseket; felsorolni sem könnyű a termékek számát. Sok éves története folyamán a vitkovicei kombinát kétszer is nagy veszélyben forgott. 1929-ben. a gazdasági világválság ezt az üzemet is elérte; 1944 augusztusában pedig az angol—amerikai légierő súlyos bombatámadást intézett ellene. Mindkét esetben a Szovjetunió biztosította a kombinát fennmaradását. 1929-ben a szovjet megrendelések több mint egy- harmadát tették ki az üzemek kapacitásának, és ez lehetővé tette, hogy stabilizálják a helyzetet, és megelőzzék a munkanélküliséget. A háború utáni években is a Szovjetunió segített a csehszlovák szakembereknek az üzem újjáépítésében. Az utóbbi években a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatok új irányba fejlődtek. A szovjet és csehszlovák szakemberek közösen dolgoznak az atomerőművi berendezések kifejlesztésén, együttműködnek a KGST- tagállamok közös gyártási programja megvalósításában. A kombinát egyik gyárában szovjet tervek alapján készülnek az atomerőművi berendezések, többek között a gőzfejlesztők. A gőzfejlesztő nem más, mint egy nagy acéltartály, amelyben csőr kígyó fut. A vastag acéllemezt, amelyből a tartály készül, hajlítják, széleit megmunkálják, előkészítik a hegesztéshez. A lemezt a haj- lítás előtt igen pontosan, meghatározott hőfokra hevítik fel. A lehető legszigorúbbak a hegesztés iránti követelmények. A varrat kialakításához a legjobb minőségű anyagra, képzett hegesztőkre és pontos munkaszervezésre van szükség. A hegesztők háromhavonként tesznek vizsgát. Az óriási méretű berendezések legkönyebben vízi úton szállíthatók. A kombináttól 5 kilométerre folyik az Odera, amely azonban ezen a szakaszon még nem hajózható. Tervek szerint a folyó vízszintjét megemelik, csatornát építenek a gyárig, és így közvetlenül hajóra rakva szállítják majd el az atomerőművi berendezéseket. (BUDAPRESS — APN) Önműködő darut helyeztek üzembe a vietnami Da Nang tartományban. A daru teljesítménye óránként 40 tonna, teherbírása öt tonna, s az üzem dolgozói maguk tervezték és gyártották Hz elbeszélés értelme az új, a szocialista világ Inna Seghers 80. 1928-ban, emukor A St. Bar- barai-i halászok lázadása című elbeszélésével első jelentős sikerét érte el, lépett be a kommunista pártba, s akkor lett a Proletár Forradalmi Írók Szövetségének tagja is. Tehetségének minden erejét és erényét mindig a munkásosztály, a forradalom és a kommunizmus ügyének szentelte. Valamennyi sora azt bizonyítja, mennyire komolyan vette és alapállásának tekintette Lenin pártos művészet iránti követelését. S ugyanakkor sosem feledkezett meg arról, mire képes a művészet, mit nyújthat, s milyen óriási a művész felelőssége az egész emberiséggel szemben. Folyton hangsúlyozta és saját példájával mutatta, hogy a művészet és a politika nem választható el egymástól. A Weimari Köztársaság küzdelmes időszakában, a fasizmus elleni harcban, de az emigráció éveiben is fáradhatatlanul dolgozott, s egy nercre sem veszítetted a reményt, hogy hazájában a munkások fognak győzni. Akár az antifasiszta ellenállást szervezte, Ernst Thälmann kiszabadításáért harcolt, vagy a konkrét társadalmi fejlődést elemezte, hogy megértse és segítsen megérteni (például Február útja, 1935; A megmentés, 1937), mindig egyet tartott szem előtt. Hogy az erő azoknak a gyengéknek az erejéből jön létre, akik ösz- szetartanak. Nézete a sok megpróbáltatás során csak határozottabbá vált. S milyen hatásos lett ez a meggyőződés! Mennyire emberi, magától érthetődé és bátorító művészet A hetedik kereszt (1942) című nagy regényében! Ez a könyv — amelyet Párizsban írt a harmincas évek vége felé, az emigráció nyomorúságában — olyan, mint egy szikla. Űj és új generációknak képes választ adni a súlyos kérdésekre, hogy mi is történt akkoriban Németországban, s hogy történhetett meg mindaz. A történelmi folyamat és irodalmi ábrázolás belevéste magát a nép emlékezetébe. Szerző és szervező A fájdalmas emigrációbem, amikor szíve együtt dobogott _ németországi elvtársaival, döntő tapasztalatokat szerzett az internacionalizmust KNDK Gyógyvizek A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság területe termál- és gyógyvízforrásokban gazdag. A termálforrások az ország keleti és nyugati partvidékén a leggyakoribbak. Hőfokuk 30 és 100 Celsius- fok között változik. A legtöbbjük értékes ásványi anyagokat, gyógyhatású elemeket tartalmaz. így például a csuuli forrás vize radon- és alkálitartalmú. Kangszo, Szambang és Csangszong vidékén fakadnak a leggazdagabb ásványvízforrások. A kangszói forrás oly bőven ontja kincsét, hogy érdemes volt itt gyógyvízpalackozó üzemet létesíteni. Naponta több százezer palackot töltenek meg a gyógyhatású ásványvízzel. A forrásvizek legtöbbje számos betegség — így például köszvény, krónikus gyomorpanaszok, idegi eredetű bajok, magas vérnyomás — kezelésénél eredményes. Ezért a források közelében számtalan helyen gyógyfürdők, szanatóriumok működnek, ahol a gyógyulást keresőket korszerűen felszerelt gyógyintézmények várják. (BUDAPRESS—KCNA) születésnapjára illetően, s ez meghatározta későbbi tevékenységét is. 1947-ben felszabadított német földre lépve kezdődött új élete. A társadalmi, kulturális-szellemi forradalommal létrejöttek az új irodalmi viszonyok', az újfajta művészközönség kapcsolat alapjai. Segíthetett az új társadalmat építeni, ez jelentett számára mindent: a múlt forradalmi hagyományait hasznosítani és a tapasztalatok kulcsával további teret nyitni. „Gyakran megkérdezik tőlem, miért jöttem a háború után Németországnak erre a részére, amely akkor szovjet zóna volt, s nem az én Rajna menti hazám — mondta Anna Seghers 1965-ben Weimarban, ahol antifasiszta írók gyűltek össze az egész világból. — Erre a következőt felelem: idejöttem, mert itt megtalálom az igazi összefüggést a leírt szó és az élet között. Mert itt tudom megfogalmazni, hogy miért éltem.” Az emigráció, majdnem 15 a hazától távol leélt esztendő után az írónő ismét az élet iskoláját járta, hogy a megváltozott német valóságot alaposan megismerje. Erről tanúskodnak 1950 körül publikált munkái. De itthon sem elégedett meg az irodalmi léttel. A művészi alkotás mellett aktívám részt vett a politikai munkában; lelkes szervező, propagandista és újságíróként dolgozott. Sokrétű tevékenysége rengeteg tapasztalattal szolgált: embereket, nehézségeket és sikereket ismert meg, kirajzolódott az új társadalom felé vezető út bonyolultsága. S a tartós kapcsolatok természetesen kölcsönösen többet adtak, mint a futó, véletlen találkozások. Bepillantást nyert a fejlődés különböző szakaszaiba : emberekkel jött össze, akiknek sorsa fontos lett számára, s akiknek életét ezért továbbra is figyelte, segítette. Összekötő erő 1953-ban gazdag novellagyűjteménnyel jelentkezik Anna Seghers. Elbeszélni annyi, mint a mindennapot betöltő alkotás csúcspontját Jugoszlávia Együttműködési Gépkocsik és alkatrészek cseréjére, közös gyártásra kötött együttműködési szerződést lengyel partnerével a Crvena Zastava autógyár. A csereegyezmény megvalósítása tavaly még csak 74 millió dollár összeget jelentett, az 1981—1985 közötti időés befejezését elérni. Az elbeszéléssel az emberek kipihenik magukat; elbeszélve egyesülnek, hogy saját kis életük külön-külön nyert tapasztalatait összerakják, hogy így nagy közösséget képezhessenek. Az elbeszélés legyőzi a magányt, az elszigetelődést. Közösen lehet gondolkodni, tisztán látni, erőt gyűjteni a következő tettekhez. S az elbeszélés kifelé is hat. Kívülállók csatlakoznak a körhöz: kedvet kapnak, hogy változtassanak magatartásukon, életformájukon. Igen, ez adja az elbeszélés értelmét, hogy egyre tágítja a békéért, a szociális biztonságért, az emberiségért harcolók körét. Jorge Amado brazil író 1960-ban Anna Segherst „nem csupán népe, hanem minden ember legnemesebb indulatának tolmácsolója”- ként jellemezte. S nem véletlenül tiszteli így „az emberiség tanítóját, az ember szimbólumát”. Korai és későbbi művei egyaránt népszerűek a világ számos országában. Irodalmi felfedezések tömege Minden népszerűség és elismerés ellenére felvetődik a kérdés, hogy vajon az írónő átfogó életművét teljességében magunkénak, igazán feltártnak vallhatjuk-e. Hiszen oly sokrétűen feldolgozta évszázadát: jelenkori anyagokban, történelmi témákban, direkt, vagy átírt módon, pa- rabolisztikusan, regény, novella, mese, monda, vagy éppen legenda formájában. A munkásosztály történelemformáló ereje például nemcsak a korszakregényekben (Döntés, A bizalom) kel életre, hanem olyan elbeszélésekben és gyűjteményekben is, mint A gyengék ereje, A valódi kék, Átutazás, Különleges találkozások, vagy a közelmúltban megjelent _Há- rom nő Haitiből. Sok mindent kell még felfedeznünk Anna Seghers müveiben, az elbeszélések egészét, a részleteket, a művészi nyelv erejét, az ábrázolás páratlanságát, a világgal való poétikus foglalkozás megannyi lehetőségét, motívumát. Azt hiszem, mi is csak most kezdtük el hallgatni, mi mindent tud nekünk mesélni ez az írónő, s hogyan tud mesélni! Annak jeléül, hogy az elbeszélőnek nem ügye a mondott szó, hanem sokkal inkább az ábrázolás, szolgáljon egy rövid idézet Anna Seghers egyik, 1932- ben írt tanulmányából: „Nos, cselekvést! Cselekedj!” Vagyis: „Nos, olvasó, olvass!” Sigrid Bock Fordította: Niedzielsky Katalin szerződés szakban azonban ezt az ösz- szeget már 600 millió dollár fölé kívánják emelni. Jugoszlávia többek között Zastava 102-eseket és Zastava 125—Sanitet speciális járműveket szállít majd Lengyelországnak. (DUDAPRESS —TANJUG)
