Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-30 / 304. szám

1980. december 30., kedd Búcsú a bírói pulpitustól Békéscsaba, városi bíró­ság. A 7. számú tárgyalóte­remben csak a bírónő ül a pulpituson. Büntető taná­csa 15 éven keresztül szinte nap mint nap ebben a te­remben tette mérlegre a vádlottak által elkövetett cselekményeket. De most a tárgyalóteremben nincse­nek se vádlottak se ta­núk. Egy rövid beszélgetésre jöttünk, hogy visszaperges­sük az éveket. — A bírói pulpitus előtt az embereknek a sötétebb, a rosszabb oldala tárulkozott ki. Nem ábrándult ki az em­berekből? — Nem. Az emberből so­ha. Az embereket leginkább akaratgyengeségük sodorja a bűnbe. Sok fogadkozás hang­zott el ebben a teremben, hogy többé semmiféle rosz- szat nem követnek el, és né­hány év múlva ismét hason­. ló ügyben kellett az illetőt felelősségre vonni. Leggyak­rabban az italozás, a köny- nyelmű életmód vitte rossz útra a fogadkozókat. Szabó Ferencné doktor a fényes szelek nemzedékéhez tartozik. Újkígyóson szüle­tett. Édesapja hosszú időn keresztül az uradalomban dolgozott, de munkásmozgal­mi tevékenysége miatt kitil­tották onnan. Nehéz évek következtek, öt gyermekről kellett gondoskodnia. Ré­szes munkát vállalt. Ahogy a gyerekek fölcseperedtek, ők is segítettek. Később ki­tanulta a varrónői szakmát. Fiatalon, 1945-ben lett a párt tagja. A felszabadulás hittel és lelkesedéssel töl­tötte el. Dolgozott az újkí- gyósi tanácsnál, a megyei ta­nácsnál, vb-titkára volt a gyulai Városi Tanácsnak. Közben rengeteget tanult. El­végezte a tanácsakadémiát, a szegedi egyetem jogi ka­rát, majd a marxista—leni­nista egyetemet. 1958-ban került Gyulára a bírósághoz. Először fogalmazónak, ké­sőbb bíró lett. — Akkoriban csupán ket­ten voltunk női bírák a me­gyében. Most pedig nők van­nak nagyobb számban. — A vádlottak hogyan vi­selkedtek, nem éreztették, hogy nő ítélkezik ügyükben? — Nem, sem a nők, sem a férfiak. A fiataloknál elő­fordult — főleg a garázdák­nál —, hogy a tárgyalás ele­jén flegmán viselkedtek. Rá­gógumival a szájukban lép­itek be a terembe. Rendre Fotó: Martin Gábor kellett utasítanom őket. Végeredményben azonban sohasem volt bajom az ügy­felekkel. Még a többszörös visszaesők is Ilonka néninek szólítottak. Én az embert mindig tiszteletben tartot­tam. Olyan hangnemben vá­laszoljanak a kérdéseimre, amilyen hangnemben én be­szélek velük, ezt megköve­teltem. Nyugodt, higgadt légkörben folytak a tárgya­lások. Igyekeztem minél ala­posabban megismerni a vád­lottakat. — Hány büntető ügyet tárgyalt 15 év alatt? — Ügy 7—8 ezret. Volt olyan, amelyben 40 vádlott cselekményét kellett elbírál­nia a büntető tanácsnak. — Melyik ügyben hozta a legsúlyosabb ítéletet? — A szatír ügyében, 12 évet szabtam ki. — Rengeteg ügyet tár­gyalt 15 év alatt. Nyilván ez a hosszú bírói gyakorlat ki­alakított bizonyos reflexeket. — Bennem mindenesetre annyit, hogy ha valaki ne­kem valamit mond, nem tu­dom rögvest elfogadni. Ez belém rögződött. Az emberek általában úgy mondják el az eseményeket, ahogy számuk­ra a legkedvezőbbek. Én mindenről meg szeretek győ­ződni. — Az ítélkezési munkában kire támaszkodott? — A népi ülnökök sokat segítettek a tényállás helyes megállapításában. Támasz­kodtam is rájuk. — Mi a legnehezebb a bí­rói munkában? — A tárgyalásra alaposan fel kell készülni. Gyakran előfordult, hogy késő estig odahaza is dolgoztam. Ké­szültem a másnapra. Első­sorban a bizonyítékokat vet­tem sorra. A bizonyítási el­járás a legnehezebb. Első lépés az, hogy önmagát győz­ze meg az ember, hogy a cselekményt valóban az kö­vette el, aki a vádlottak padjára került. A bírónak el­fogulatlannak kell lennie. Nem haragudhat és nem saj­nálkozhat. A törvényt kell figyelembe vennie, a körül­ményeket kell mérlegelnie, a személyben rejlő társadalmi veszélyességet, a cselekmény súlyát. Éppen ezért van olyan nagy jelentőségük a bizonyítékoknak. Csakis bi­zonyítékok alapján lehet ki­mondani az ítéletet. Ezért helyezett a büntető tanács mindig nagy súlyt a bizo­nyítási eljárásra. Több eset­ben előfordult, hogy bizo­nyítékok hiányában fölmen­tettük a vádlottat. Én min­dig meg voltam győződve az ítélet helyességéről. Az íté­letek többsége első fokon jogerőre emelkedett. A fel­lebbezéseknek több mint 60 százalékát a megyei bíróság helyben hagyta. — Mire kell leginkább fi­gyelnie a bírónak? — Mindenre. A tárgyalás vezetésére épp úgy, mint ar­ra, hogy biztosítsa az eljá­rás tisztaságát. Az állandó koncentráció nagy belső fe­gyelmet igényel. Én az első pillanattól kezdve, ahogy a bírói pulpitusra léptem, érez­tem ennek a munkának a felelősségét. Nemcsak érezte, hanem ennek a felelősségnek a tu­datában dolgozott Szabó Fe­rencné dr. 1973-ban kapta meg a Munka Érdemrend bronz fokozatát. Néhány év múlva pedig az igazságügyi minisztertől a bírósági főta­nácsosi címet, ebben az év­ben pedig a Parlamentben vette át a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. Néhány perc, és befejezzük a beszélgetést. Szabó Ferencné dr. lelép a bírói pulpitusról. Az ajtóból még egyszer visszanéz a 7. sz. tárgyalóterembe. Szótla­nul, a 15 év emlékével lép ki a folyosóra. Január 1-ével nyugdíjba vonul. — Azt hittem, ezután jut időm a szépirodalomra is, nemcsak a rendeletek tanul­mányozására. Szeretek ol­vasni. Serédi János Változások egyes importgyigyszerek forgalmazásában Az egészségügyi miniszter január 1-i hatállyal módosí' tóttá egyes importgyógysze­rek rendelésének és forgal­mazásának rendjét. Az intézkedéssel — mi­ként az Egészségügyi Minisz­tériumban elmondták — a folyamatos gyógyszerellátást kívánják javítani, elsősor­ban az asztmatikus, a neu­rotikus, és a reumás bete­gek érdekében. Az új szabá­lyozással érintett gyógysze­rek közé tartozik az Alde- cin, az Atrovent, a Berocec, az Intal, a Leponex, a No­veril, a Tauredon. Az illetékesek kérik mind­azokat a betegeket, akik ilyen gyógyszerek valamelyi­két orvosi rendelkezés alap­ján jelenleg is folyamatosan kapják, jelentkezzenek fe­lülvizsgálatra a területileg (betegségük) szerint illeté­kes tüdő-, illetve ideggondo­zóban, reuma-szakrendelé­sen. Amennyiben a gyógy­szeres kezelés folytatására szükség van: az orvos ja­vaslatára a területileg ille­tékes megyei, fővárosi gyógyszertár is nyilvántar­tásba veszi a beteget, s en­nek alapján gondoskodnak folyamatos gyógyszerellátá­sáról. Az említetteken kívül egyéb importgyógyszerek ren­delésének és kiadásának rendjét is szabályozza az új rendelkezés. Eszerint: folya­matos szakorvosi ellenőrzést igénylő bizonyos gyógysze­rek rendelésére kizárólag az illetékes szakrendelések jo­gosultak. Az e csoportba tartozó gyógyszereket (az im­portból származó mintegy 120 féle medicinának körül­belül a felét) a jövőben a gyógyszertárak kizárólag az illetékes szakorvosok által felírt vényre adják ki. A jobb ellátás érdekében az importgyógyszerek elosztása az egyes megyék és a fővá­ros között általában a meg­betegedési arányszámok alapján történik. Ezért kívá­natos — hangsúlyozták a minisztériumban —, hogy vényét mindenki a lakóhe­lye szerinti megyei, illetve fővárosi kijelölt gyógyszer- tárban váltsa be. Új rendelkezés, hogy a viszonylag magas térítési dí­jú Doxium-tablettát a to­vábbiakban térítésmentesen adják a cukorbetegségnek a szemmel kapcsolatos szö­vődményei esetén. Az ilyen betegek jogosultságát a té­rítésmentességre első alka­lommal a területileg illeté­kes szemészeti szakrendelés állapítja meg. A továbbiak­ban a gyógyszert már folya­matosan a beteg kezelőor­vosa is úgynevezett térítés- mentes (fekete nyomású) vé­nyen rendelheti. Eredményes óévtől búcsúznak Újszalontán Isten háta mögötti kisköz­ségként ismerik az olvasók Űjszalontát. A román nem­zetiség lakta kisközség évek óta a kötegyáni Közös Köz­ségi Tanácshoz tartozik, a la­kosság zöme bedig a köte­gyáni Petőfi ]Tsz-ben dolgo­zik. J A „házasság” mindkét te­rületen jó eredményeket ho­zott. A területileg és lét­számban /gyarapodott köte­gyáni Pfetőfi Tsz-ben na­gyobb a lehetőség arra, hogy nagy teljesítményű gépekkel dolgozzanak, elegendő mű­trágyát, növényvédő szert használjanak fel. Így a szö­vetkezet tagjai nagyobb eredményeket tudnak elérni a közösben és a háztájiban. 1980-ban eredményes óesz­tendőtől búcsúznak a kis­község lakói. Többek között új sárrázók épültek, amit sa­ját erőből hosszú évek múl­tán tudtak volna csak meg­valósítani. Új helyiségbeköl­tözött a könyvtár, ahova so­kan járnak magyar és ro­mán nyelven megjelent könyveket kölcsönözni. Szép eredményeket értek el a köz­ség parkosításában. Ez azon­ban nemcsak a közös községi tanács érdeme, hanem azúj- szalontai lakosoké is, akik minden eddiginél több tár­sadalmi munkát vállaltak a község szépítéséért, a kör­nyezet tisztaságának megőr­zéséért. Vegyük már észre ló lehetőségek az MHSZ-életre A közelmúltban tartott tit­kári értekezlet részvevői megállapították, hogy tovább erősödtek és szervezetileg korszerűsödtek az MHSZ- klubok megyénkben. Ugyan­akkor az eddiginél kedve­zőbb alkalom nyílt a na­gyobb tömegek bevonására. Például a lövészszakosztá­lyon belül mesterlövészeket képeznek, s a rádiósoknak URH-, RH-, RTT, RÍM- és konstruktőri foglalkozásokat; a modellezőknek autós, re­pülős és hajós szakköröket szerveznek. Természetesen a társadalmi igényektől és a körülményektől függően le­hetőség lesz a motoros (se­gédmotor-kerékpár, go-kart), a könnyűbúvár-, a hőlégbal- lonos, a sárkányrepülő-, va­lamint a tájékozödásifutó- szakosztályok létrehozására. Megyénknek nemcsak a na­gyobb üzemeiben, hanem az 1000 lélekszámot meghaladó településein is már működ­nek a honvédelmi klubok, amelyek jó alkalmat kínál­nak a széles körű MHSZ- élet fellendítésére. Október első három heté­ben a közúti baleseteknek 99 halálos áldozata volt, csak­nem harmadával több. mint tavaly ilyenkor. A gépkocsi- vezetők esetében az ok majd mindig a gyorshajtás, a gya­logosoknál a figyelmetlen le- lépés az úttestről, 3 kerékpá­rosoknál és segédmotor-ke­rékpárosoknál pedig az itta­san vezetés. Nem újság egyik sem, az viszont megdöbben­tő, hogy a rendelet tiltása, a sok kérés, felvilágosítás, a józan észre apellálás ellené­re sem csökkent, hanem in-) kább emelkedett a tragédi­ák száma. Merthogy arról van szó, az nem kétséges. Emberéletek szűnnek meg pillanatok alatt, szülők vesz­tik el gyermeküket, vagy azok maradnak árván a ro­hanás, sokszor még nem is egy-két perc, csak másod- percnyi előny, illetve „idő­megtakarítás” miatt. Nem is gohdolva .arra, hogy a nagy sietség kétségessé teszi a megérkezést, vagy egészen máshova vezet, oda. ahon­nan már nincs visszatérés. Nyilván senki sem azzal ül be a kocsijába, hogy rossz vége lesz, még az sem, aki­nek ez lett a sorsa. Aki úgy vélte, hogy ugyan mi baja eshet. neki. ha jócskán túl­lépi a sebességkorlátozást, hiszen a száguldás jó, sőt, gyönyörű érzés; százzal, száztízzel, esetleg még töb­bel szelni a levegőt. S ugyan minek vigyázni, ha sáros, síkos ,az út, vagy alig látni az orrunkig a ködtől. De arra már inkább számí­tanak a száguldozok, hogy az ellenőrzés ritka, hiszen mindig és mindenütt nem állhat őrt egy rendőr. Nincs kitől félni. Pedig valamitől mégis csak kellene tartani, ha már sem a szabályok tisztelete, sem a saját tes­ti épségük védelme nem elég visszatartó erő. Mindenütt próbálják útját állni a különböző közleke­dési felelőtlenségnek. Olasz­országban például az autó­buszokban rendszeresített sebességrögzítő dobozokkal, melyeket időnként a rendőr­ség megvizsgál. Hogy ilyen létezik, az a nyár végi tár- sasúton derült ki a nagyon kényelmes és modern Fiat­buszban, mikor a szinte ki­vétel nélkül a nyugdíjkorha­tár körül járó utasok közül az elöl ülők méltatlankod­tak a „lassúság” miatt Nem tudták ugyanis mire vélni, miért nem hajt gyorsabban a sofőr, mikor szabad a pá­lya, s mehetne akár százon felül is. Valósággal frocliz- ták a gépkocsivezetőt, aki bár nem értette, de azért mégis kínos volt a helyzet. S ekkor az idegenvezető megmagyarázta az okot. Az idézett esetből két do­log világlik ki. Az egyik, hogy ha mód van rá, a leg­célszerűbb a személytelen, de mindenütt ott levő gépi ellenőrzés. Jobban kénysze­rít, mint a szavak és táb­lák. A másik meg az, hogy mi, magyarok .annyira ter­mészetesnek tartjuk a sza­bályszegést, történetesen a gyorshajtást, hogy már észre sem vesszük magunkon. Pe­dig nemcsak ,a halál, de az is tragédia, ha baleset után nyomorékon marad életben valaki. És sohasem lehet tudni, kivel történik meg. Vass Márta Az egészségügyi ellátásban néhány éve bevezetett, egyszer használatos injekciós tű igen széles körben elterjedt. Köny- nyen kezelhető, praktikus, sok helyről kiszorította elődjét Fotó: Martin Gábor Zavarok, hiányok az egyensúlyban Az egyensúly különféle szóösszetételben a hetvenes évek eleje óta minden je­lentősebb gazdasági doku­mentumban szerepel: „A népgazdaság tartós belső és külső egyensúlya érdeké­ben ...” (IV. ötéves terv) ,,... javítani kell a népgaz­daság belső és külső egyen­súlyát... ” (V. ötéves terv). A VI. ötéves terv irányel­veiben, amelyet az MSZMP KB novemberi ülésén foga­dott el, ugyancsak bőven ta­lálhatók ilyen jellegű, tar­talmú utalások: ...ki­egyensúlyozott fejlődés... egyensúlyt javító fejleszté­sek ... a külső egyensúlyi helyzet javítása. Nem állapot - tendencia! A gazdasági egyensúly — tartalmát tekintve — össze­tett és gazdag fogalom. Lé­nyege így összegezhető: a társadalmi újratermelés fo­lyamatainak — termelés, el­osztás, csere, felhasználás — harmóniája. Tökéletes össz­hang persze nem létezik. mert az újratermelés folya­mat, mozgás, változás. A gazdaság fejlődése — miköz­ben megszüntet kisebb-na- gyobb egyensúlyzavarokat, egyidejűleg újabbakat hív létre. Az egyensúly nem ér­telmezhető statikusan, nem érvényes az újratermelés, a gazdasági fejlődés minden pillanatára. Legkisebb idő­egysége az esztendő, sőt, nor­mális körülmények közepet­te az is megengedhető — a hatvanas évekre általában ez volt a jellemző —, hogy egy-egy középtávú tervidő­szak egészében érvényesítsük a kiegyensúlyozott fejlődés követelményeit. Az utóbbiból következik — mégsem felesleges hang­súlyozni —, hogy a magyar gazdaságnak a múltban is voltak egyensúlyzavarai, de azokat néhány esztendő alatt képes volt leküzdeni, tompí­tani; a gazdaságban egy-egy középtávú tervidőszakon be­lül az egyensúlyi követelmé­nyek, tendenciák uralkodtak. Ezzel szemben a IV. és az V. ötéves terv időszakát külön- külön és együttesen is az egyensúlyhiányok állandósu­lása, sőt, akkumulálódása jel­lemezte. Mitől s hogyan borult fel a magyar gazdaság — ten­denciájában — egyensúlyi helyzete? A kérdés csak lát­szólag felesleges. Az utóbbi években ugyanis túlzott egy­oldalúsággal többnyire az export fokozásának, a kül­gazdasági egyensúly javítá­sának feladatát hangsúlyoz­tuk, s ezzel akarva-akarátla- nul azt sugalltuk, hogy ebben a vetületben — külgazdasági értelemben — jellemző az egyensúlyhiány. Pedig ez csak következmény. Ereden­dően és elsőként a gazdaság belső egyensúlya borult fel. A gazdaság belső egyensú­lyának, az egészséges és megalapozott fejlődésnek legfőbb kritériuma az, hogy az összes belföldi felhaszná­lás értéke ne haladja meg a belföldi termelés, a nem­zeti jövedelem reálértékét. A hetvenes évek kezdetéig en­nek a követelménynek álta­lában eleget tettünk: 1968— 1973, között például három esztendőben ,a megtermelt nemzeti jövedelemnél vala­mivel többet használtunk fel, 1969-ben, 1972-ben és' 1973-ban viszont annál ke­/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents