Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-04 / 284. szám
1980. december 4., csütörtök ■KlddUl-fiTH A körzetesítés gondjai „Közös sors - közös út” Kitűnő kezdeményezést indított útjára a Tankönyvkiadó Vállalat. „Közös sors — közös út" címen tanulmánykötet-sorozatot kezdett, amelynek feladata lenne a magyarországi szlovákság történetének — hosszabb távra tervezett — feldolgozása. Az elsq kötetek természetesen a munkás-paraszt forradalmi hagyományok feltárását célozzák, minőségét pedig kitűnő, neves történészek garantálják. A megjelent kötetben két tanulmányt publikált Til- kovszky Lóránt, a tudományok doktora, az MTA Történettudományi Intézet főmunkatársa. Első tanulmányában az 1831. évi, Északkelet Magyarországon kirobbant antifeudális parasztfelkelést elemzi (közismert nevén: koleralázadás), kiemelve a szlovák parasztság fontos szerepét, egyben rámu- tatvá a szlovák, a magyar és a rutén jobbágyok közös küzdelmére. Másik tanulmányában a fasizmus-antifa- sizmus problémáját vizsgálja a magyarországi szlovákság körében — 1938—1945 között. Nem hallgatja el a „kényes” problémákat, de hangsúlyozza itt is a közös küzdelem számos eseményét és jelenségét. Mi történjék a kisiskolával? A „körzetesítés” szó hallatán ezeknek a kisiskolásokat látogató délelőttöknek a képei kerülnek elém. Talán megengedhető ennyi szubjektivitás, hiszen a körzetesítés mai útjának kapcsán is eléggé sok szubjektív — megérthető — indulat gyűrűzésének lehetünk tanúi. Jóformán minden megyében akadt példa a közelmúltban, illetve az utóbbi két-három évben arra: helyi és korántsem lekicsinylendő indulatok kaptak tápot, s nemegyszer nyilvánosságot is, miután egyes kisiskolákat becsuktak, gyerekeket irányítottak át a legközelebbi nagyobb község iskolájába. És ezeket az indulatokat a legtöbbször jó szándék, féltés is sugallta. Túl azon, hogy szükségszerűen helyi érdekeket, szülői vagy tágab- ban értelmezve, regionális érzelmeket is jeleztek. Ha egy kis településen szabályszerűen megsiratták a bezáró kisiskolát; ha „meggyászolták” a településről elköltöző egy vagy két tanítót, tanító házaspárt; ha felháborodva tárgyalták faluszerte, hogy az a bezárt iskola még milyen jó állapotban volt, és a nagyközségi iskolánál jobb körülmények közt tanultak benne a gyerekek — akkor ezeket a megjegyzéseket korántsem kell rosszindulatú megnyilvánulásokként elkönyvelni. Benne vagyunk egy folyamat zajlásában. Ez- a folyamat — amelyet egyébként a közhittől eltérően nem szabályoz és nem is parancsol különleges rendelkezés —, a hazai oktatási intézményhálózat és települési struktúra néhány sajátosságából táplálkozik. A háromezernél több településünk között legalább 6—10 százaléknyi az olyan, amelyben az elmúlt negyedszázad során a tanítás körülményeit túlhaladta az élet. Ha valljuk — mert így igaz —, hogy a szaktanári ellátottság javítása, az általános iskolák osztottságának teljessé tétele, a helyi hátrányok felszámolása az oktatáspolitika egyik döntő kérdése napjainkban, akkor számolni kell azzal is, hogy az osztatlan kisiskolák sorsa — fokozatosan — feltétlenül a felszámolás. Más kérdés, hogy nincs parancsszerű menetrendje az osztatlan iskolák megszüntetésének. Különösen akkor nem lehet semmiféle mechanikus útja-módja, ha figyelembe vesszük, hogy a demográfiai hullám csúcsoso- dása folytán 1985-ig 250—300 ezerrel több általános iskolás diák ül az iskolapadokba, mint a korábbi években. Ez a létszámnövekedés a falvak iskoláiban is megmutatkozik. Előfordulhat tehát, hogy éppen a kisiskolák egyike-másika tudja „levezetni” a helyi demográfiai csúcsot, és a 2—4 tanerős iskola jelentősen tehermentesíti a közeli község nagyobb, jobban felszerelt, de zsúfoltabbá váló iskoláját. Arról nem is szólva, hogy tisztelet és megbecsülés illeti mindazokat a nevelőket, akik az osztatlan iskola minden gondját viselve-vállalva, további tanítást vállalnak azokban az osztatlan iskolákban, amelyeknek a fenntartása célszerű és indokolt. Helyes indokoknak viszont szükségszerűen lenniük kell ahhoz, hogy a helyi lehetőségek mérlegelésekor a „megtartás” vagy a „megszüntetés” közül a helyesebbet válassza a tanács, illetve az oktatási felügyelet. Egyszersmind meg kell látni a körzetesítés folyamatában azoknak a „fehér foltoknak” a keletkezését is, amelyek éppen egy-egy kisiskola megszüntetésével keletkeztek. Egy-egy megszor kott, sokszor egészen kitűnő pedagógusegyéniség kiválása a település életéből (legtöbbször eltávoznak a pedagógusok, lakóhelyet is változtatnak, nemcsak munkahelyet) — nem csekély űrt hagy. Más családok is netán nagyobb településre, esetleg városba költöznek, hogy könnyítsenek utazgatásra késztetett gyerekük sorsán. Mindezek a kis település mindennapjaira érezhetően kihatnak. Körzetesíteni, kisiskolák sorsa felett dönteni: sok helyen igen nehéz, bonyolult feladat tehát. Sürgetnek és érvelnek az általános iskolai oktatás fejlesztését szorgalmazó helyes oktatáspolitikai elvek — egyidejűleg megfontoltságra és minden érv kellő mérlegelésére köteleznek azok a helyi körülmények, amelyeket egyféleképpen lehet csak vizsgálni: mi szolgálja legjobban a gyerekek érdekeit? Melyek azok a lépések, amelyeket elegendő — és gazdaságosabb talán — holnap megtenni? Előfordulhat, hogy a kisiskola fenntartása korántsem fejlődést gátló döntés. Másutt, netán a szomszéd megyében, az ellenkező előjelű intézkedés bizonyul célszerűbbnek. Erkölcsi és anyagi érdekeink, társadalmi méretű célkitűzéseink sehol nem kívánják sémák alkalmazását. Ellenkezőleg. Országos érvényű módszer megfelelő helyi érvényesítése szükséges ahhoz, hogy fejlődjön a közoktatás; hogy korszerűbb legyen, és a körülményekhez képest legjobban szolgálja a gyerekek, a családok, s a nevelés érdekeit. Várkonyi Margit Endroclön ötszáz felső tagozatos általános iskolás tanul ősztől a korszerűen felszerelt általános iskolában. Képünk rajzórán készült. Kényelmes, célszerű bútorok között, jól megvilágított tanteremben dolgozhatnak a gyerekek Fotó: Gál Edit Sokunk emlékezete őriz mozaikképeket — nosztalgikusan szépeket, vagy enyhén riasztókat is — falusi, tanyasi kisiskolákról. Annak a délelőttnek a benyomásait, amikor a Pedagógusok Szakszervezetének vezetőivel látogatva Szolnok és Bács kisiskoláit, tapasztalatainkat összegeztük, magam is sokáig őrizgetem még. Nem tudtunk „csak” lelkesedni: így utólag tán nem szégyen bevallanom. Az egyik községtől mintegy 6 km-re fekvő, kéttantermes iskolában szinte heroikus pedagógusmunkának lehettünk tanúi. Ám a ft—14 éves gyerekek „együttese”, a tanítás metódusának gondja, az ismeretanyag oktatásának kínos kiszplgáltatottsága helyhiány és nevelőilétszám-hiány okán — mindennek nevezhető volt, csak szépnek és korszerűnek nem. Az ország mai területén élő szlovákok legnagyobb ösz- szefüggő tömbje Békés megyében található. Nem véletlen, hogy három tanulmány is foglalkozik a Békés megyei szlovákok mozgalmaival. Szabó Ferenc, a Békés megyei Levéltár igazgatója a békéscsabai parasztmozgalmakat vizsgálja az 1860-as években, kimutatva a csabai szlovákság aktivitását, a szerzőtől megszokott tudományos alapossággal. Az agrárszocialista mozgalmakról, a Viharsarok szociális feszültségeiről, és benne a szlovákok szerepéről Virág)i Ferenc kandidátus rajzol plasztikus képet, bizonyítva, hogy Békés megye szlovák, magyar, szerb parasztsága, •főként agrárproletariátusa vállvetve küzdöttek céljaikért, s vettek részt az Áchim András-vezette mozgalomban. G. Vass István levéltári csoportvezető tanulmánya az 1930—1944 közötti Viharsarokkal foglalkozik, kitűnően elemzi benne az SZDP és az illegális kommunista párt alapszervezeteiben, sejtjeiben folyó munkát, s benne a szlovák munkások szerepét. Jól egészíti ki a kötetet Gyivicsán Anna munkája, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége munkájáról, a szlovák lakosság politikai-társadalmi aktivitásáról, a rögzített jogok gyakorlati megvalósulásáról. Valamennyi tanulmány jól sikerült, színvonalas írás, s az pedig, hogy az időben és térben távoleső témák mégis egységes képet tárnak elénk, a szerkesztő Polányi Imre — nem könnyű —■ munkáját dicséri. Az ízléses, művészi borító Lukovitczky Endre érdeme. Örömmel várjuk a további köteteket, melyek közül a második témája a Tanácsköztársaság lesz. Dr. Majdan János Több szakmai tanfolyam A napokban tárgyalt Békéscsabán a Békés megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat ügyvezető elnöksége a műszaki szakosztály ez évi tevékenységéről. Szó esett többek között a munkások részére szervezett át- és továbbképző szakmai tanfolyamokról. Megállapították, hogy az elmúlt évhez képest jelentősen nőtt ezek száma, és tapasztalható, hogy egyre több üzem, vállalat igényli dolgozóinak szakmái képzését. Csak egyetlen adat: míg 1979-ben csupán 7 helyen szervezett á TIT műszaki munkavédelmi tanfolyamot, tavaly már 45 gyár, üzem tartott igényt dolgozóinak ilyen irányú képzésére. Vannak azonban még mindig olyan nagyüzemek a megyében, ahol idegenkednek ezektől, s így a szakosztálynak bőven akad feladata. HANGSZÓRÓ Beszélni nehéz! A kétszer egy , hónapban jelentkező rádióműsor címe után nincs felkiáltójel. Ha most mégis odatettem, csak többszörösen is aláhúzni kívánja azt, hogy szépen beszélni magyarul, bizony nagyon nehéz, és tudjuk-e valójában, mit jelent az, amit olyan sokszor emlegettek eleink, hogy „nyelvében él a nemzet?” Gondolataink világos megfogalmazása, közlése az egyén és a közösség számára létkérdés. Nem szeretnék odáig visszanyúlni, hogy amikor „lejöttünk a fáról”, és indulathangjainkból az idő lassú folyamában kialakult a beszéd, mi lett volna, ha nem alakul ki? És azt sem szeretném világgá kiáltani, milyen csoda, hogy a „Szeptember végén” a legjobb fordítások ellenére magyarul a legszebb, és persze az is, hogy Shakespeare szonettjei miért éppen angolul nyújtják a legigazabb élvezetet? Hallgattam Péchy Blankát, ahogyan fénylett, ragyogott, zsongott, hullámzott ajkán a szó, ahogyan olvasta a leveleket, melyeket a műsor szerkesztői kaptak, és arról írtak kétkedve: érdemes-e? Kell-e ennyit törődni a nyelvvel, a beszéddel, amikor romlása, torzulása mintha elkerülhetetlennek tűnne? Kell-e küszködni a szellemi tunyasággal, a közöny átkaival, melyek ide, a beszéd tájaira is befurakodtak? Idáig jutva lapoztam fel a Magyar irodalmi lexikont. A 152. oldalon a „magyaros stílusról” (mely olyan közeli a beszédünkhöz, nyelvünkhöz, mint Körös partjához a Körös vize), ezt olvastam: „Magyaros a stílus akkor, há az író kerül minden olyan szót, szólást és mondatszerkezetet, amely idegenszerű, és amely ellenkezik a magyar nyelv törvényeivel, szellemével...” Mit gondolnak, mi jutott eszembe erről? A vasárnap esti tévéműsor, amelyben egy magyar író úgy beszélt magyarul, hogy annak, aki kíváncsi volt rá, mit mond, az Idegen szavak szótárát kellett lázasan forgatnia ... Ha győzte erővel és türelemmel. Lám, lám, beszélni milyen nehéz! Még az írónak is, aki pedig a szavak mestere, ahogy mondják. Leírva is, kimondva is annak kell lennie. Mit várhatunk ezek után kicsiny önmagunktól ? Akik értekezleteken „csatlakozunk az előttünk felvetett problémák kiértékeléséhez”, és megállás nélkül felkanyarít- juk a szavak végét? Mintha énekelnénk, jobb híján. Talán annyit, hogy nem kapcsoljuk ki a rádiót, ha a bemondó közli: a „Beszélni nehéz” következik . .. Vagy éppen akkor kapcsoljuk be. Sass Ervin MŰI MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Bizet: Don Procopio. 9.45: Gyermekkönyvhét. 9.54: Takács Jenő: Tarka-barka zongoramuzsika. 10.05: Dominó. 10.35: Vivaldi versenyműveiből. 11.20: Hivatása üzemorvos. 11.40: Szép remények. III. rész. 12.35: A közbiztonság - Tolnában. 12.50: Zenemúzeum. 14.09: Szabadpolc. 14.39: Hajdú Erzsébet népdalfelvételeiből. 15.10: Munkásdal-feldolgozások. 15.28: Litera-tura. 16.05: Rónay György: Esti gyors. 16.15: Nem tudom a leckét! 16.48: Hajnal, hajnal, fényes nap! 17.07: A magunk érdekében, a magunk védelmében. 17.32: Eisemann Mihály filmdalaiból. 17.44: A Délutáni rádiószínház bemutatója. 19.15: Régi híres énekesek műsorából. 19.35: Miskolci zenei hét. Közben: kb. 20.10: Hangos töprengés. Kb. 20.30: A hangversenyközve- títés folytatása. Kb. 21.30: Népdalok. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Találkozásaim. 23.25: Szovjet művészek opera- felvételeiből. 0.10: Az Eastman rézfúvós- együttes játszik. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Sárdy János énekel. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Napközben. 10.33: Zenedélelőtt. 12.33: Nemzetiségeink zenéjéből. 12.55: Kapcsolás a pécsi körzeti stúdióba. 13.30: Zenevár. 14.00: Színe-java. 16.00: Ifj. Sánta Ferenc népi zenekara játszik. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Zenei Tükör. 18.00: Disputa. 18.33: Hétvégi panoráma. 19.55: Slágerlista. 20.33: Szociológiai figyelő. 21.08: Kabarécsütörtök. 22.08: Nótacsokor. 23.15: A tegnap slágerei. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Kovács Lóránt fuvolázik, Mező László gordonkázik. 10.35: Romantikus operákból. 11.33: Vokális zene. 13.07: A szegedi dzsessznapok műsorából. 13.54: Századunk kamarazenéjéből. 14.54: Új lemezeinkből. 16.00: Zenei lexikon. 16.20: Concertino Prága ’80. 16.48: Popzene sztereóban. 18.02: üj operalemezeinkből. 19.05: Emlékirat és valóság. 19.35: Az operaközvetítés folytatása. 20.46: A progresszív beat híres előadói. 21.30: Ázsiai zenekultúrák. 22.00: Miskolci zenei hét. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Hétközben. Aktuális magazinműsor. Szerkesztő: Balogh György. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30 Hírösszefoglaló. BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Fizika (Ált. isk. 7. oszt.) (f.-f.) 8.50: Fizikai kísérletek, (f.-f.) 9.05: Környezetismeret. (Ált. isk. 1. oszt.) (f.-f.) 9.30: Rajz. (Ált. isk. 1—4. oszt.) 9.45: Melyiket az ötezerből? (ism.) 12.05: Világnézet. (Középisk. IV. oszt.) (f.-f.) 14.05: Iskolatévé. Fizika. (ism.) (f.-f.) 14.40: Rajz. (ism.) 15.00: Környezetismeret, (ism.) (f.-f.) 15.20: Világnézet, (ism.) (f.-f.) 16.00: Hírek, (f.-f.) 16.05: Kuckó, (ism.) 16.35: Tízen Túliak Társasága (f.-f.) 17.15: Reklám, (f.-f.) 17.25: ,.Életet az éveknek”, (f.-f.) 17.55: Állunk szolgálatára (f.-f.) 18.10: Tévébörze, (f.-f.) 18.20: Telesport. (f.-f.) 18.45: Hol tart? A főváros víz- gazdálkodása. (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Olvassatok mindennap! 19.20: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Kisfilmek a nagyvilágból. 20.45: Titkos nyomon. Mentők sziréna nélkül. 21.00: Az Epsomi Derby. 21.25: Kockázat. 21.55: Fischer Annie zongorázik. (f.-f.) 22.35: Tv-híradó. 3. II. MŰSOR 18.30: Reklám. 18.35: Rajz. (Alt. isk. 1—4. oszt.) 18.55: Nyelvtanárok, figyelem! (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: A remény. Francia-spanyol film. (f.-f.i 21.10: Tv-híradó. 2. 21.30: Bartók Béla IX. nemzetközi kórusverseny — Debrecen. Filmósszefoglalc. 21.55: Szemle, (f.-f.) BUKAREST 8.00: Iskolatelevízió. 9.00: A román színház történetéből. 10.00: Büszkeség és előítélet. A 4. rész ism. 16.00: Riportfilmek a nagyvilágból. 16.20: Kulturális élet. 17.35: Rajzfilmek. 18.00: Tv-híradó. 18.40: Ifjúsági óra. 19.25: A tudományok és utazások naplójából. 20.05: A zene varázsa. 21.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Tv-na ptár. 17.45: A madárijesztő. 18.15: Tudomány. 18.45: A dzsessz napjai. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Külpolitika. 20.50: Vetélkedő. 22.05: Hangverseny a heidelbergi kastélyban. II. MŰSOR 17.30: Dokumentumfilm. 18.45: Belpolitika. 19.15: Négy keréken. 20.00: Közeli találkozások: Japán. 22.00: Huszonnégy óra. SZÍNHÁZ SZERELEM Békéscsabán 19 órakor, Vörös- marty-bérlet. JÁNOSIK IGAZSÁGÖT TESZ Orosházán 14.30 órakor. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Négy bandita tíz áldozat. 6 és 8 órakor: Naplemente délben. Békéscsaba, építők kultúrotthona: 5 órakor: A nagy Medve fiai. 7 órakor: Ragadozó madarak. Békéscsabai^ Szabadság: minden előadáson: Modern Robinson és családja. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Pokoli torony, I. II. rész. Gyulai Erkel: Haladék. Gyulai Petőfi: 3 órakor: A szultán fogságában. 5 és 7 órakor: Lavina. Orosházi Béke: A versenyló elrablása. Orosházi Partizán: fél 4 és fél 6 órakor: Konvoj, fél 8 órakor: A pisztrángojc. Szarvasi Táncsics: Vadállatok a fedélzeten.
