Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

NÉPÚJSÁG 1980. december 25., csütörtök o A KISZ X. kongresszusának szellemében Beszélgetés Duna Mihállyal, a KISZ Békés megyei bizottságának első titkárával Mint ismeretes, a KISZ Központi Bizottsága 1981 má­jusára összehívta a Kommunista Ifjúsági Szövetség X. kongresszusát. A hír már hetekkel ezelőtt napvilágot lá­tott. Megkezdődött az előkészítő munka, a megyei, majd a városi, községi KISZ-bizottságokon. Sőt, ma már nyu­godtan mondhatjuk az üzemek, intézmények KlSZ'bi- zottságai, alapszervezetei is a felkészülés időszakát élik. Milyen feladatoknak kell eleget tenni, mi jellemzi a KISZ-kongresszus összehívásának időszakát? Erről be­szélgettünk Duna Mihállyal, a KISZ Békés megyei bi­zottságának első titkárával. — A KISZ X. kongresszu­sa és az arra történő felké­szülés szerves része annak a társadalom egészét érintő ér­tékelő és feladatmeghatáro­zó munkának, amely a párt XII. kongresszusával kezdő­dött. Az országgyűlési és ta­nácsválasztásokra, az ágaza­ti szakszervezetek és a SZOT, kongresszusára, a Ha­zafias Népfront 1981. évi kongresszusára, és annak megyei előkészítésére gondo­lok. Erre az időszakra esik a VI. ötéves terv részletes kimunkálása is. A jelentős erőfeszítéseket igénylő, az ifjúság jövőjét is körvonala­zó társadalomépítő progra­mok megvalósításában, a megye KISZ-tagsága, úgy mint eddig, a jövőben is minden erejével részt kíván venni. A kongresszusra való fel­készülés jó alkalmat teremt arra, hogy a párt politikájá­nak szellemében áttekintsük tevékenységünket, megfo­galmazzuk feladatainkat. Azt hiszem, nem feledkez­hetünk meg arról, hogy a társadalom előtt álló célok, és teendők valamilyen mó­don az ifjúsági szövetség tagjai számára is feladatot jelentenek. Éppen ezért a valóságos viszonyokból kiin­dulva a fiatalok és időseb­bek véleményét figyelembe véve, nagyfokú politikai ér­zékkel kell készülnünk. — Hogyan fogalmazhatók meg a kongresszusi előkészü­letek megyei feladatai? — Először is a kongresz- szusi felkészülés legmegfele­lőbb módja — erről sehol sem feledkezhetnek meg —, az akcióprogramokban meg­fogalmazott feladatok minél színvonalasabb végrehajtása kell hogy legyen. Másodszor a szervezeti felkészülés fel­menő rendszerben, mozgal­mi életünk kialakult ritmu­sában (1981. január 15. és május 3. között) történik. Ezen idő alatt kell a tag­gyűléseket, illetve a küldött- gyűléseket lebonyolítani. A megyei küldöttgyűlés várha­tó időpontja április vége. Harmadszor a KISZ KB a kongresszust megelőzően „kongresszusi levelet” bocsá­tott ki. A levél, amely min­den ifjúsági réteghez szól, vitaanyag célja, hogy közös gondolkodásra ösztönözzön, hogy a fiatalok véleményt alkothassanak időszerű tár­sadalmi, politikai kérdések­ről, a KISZ tevékenységéről. A levél tehát alapvető fon­tosságú a kongresszus tar­talmi előkészítésében. Azt szeretnénk, ha nyílt, őszinte beszélgetéseikben a KISZ- tagok, a KISZ-en kívüli fia­talok, az ifjúságért felelős­séget érző felnőttek közül minél többen szólnának a fenti kérdésekről. Fontosnak tartjuk, hogy a javaslatok, észrevételek eljussanak a kongresszusi határozatot szerkesztő bizottsághoz. A helyi megoldást igénylő ügyekben pedig történjen konkrét intézkedés. — Ebben az időszakban kerül sor az alapszervezeti beszámoló és vezetőségvá­lasztó taggyűlésekre... — Azt szeretnénk, ha az alapszervezeti munka elem­zése során mindenütt érté­kelnék a közösség fejlődését, hogyan alakul a tagok vi­szonya, egymáshoz, a mun­kához, és környezetükhöz. Az értékelés akkor felel meg céljának, ha nemcsak fel­idézi, hanem minősíti is a végzett munkát, ha kiterjed az eredményekre és a hiá­nyosságokra. Helyes, ha a beszámoló el­készítésekor a vezetőség hasznosítja a KlSZ-csoport- megbeszélések tapasztalatait, a tagok véleményét, észrevé­teleit, figyelembe veszi a pártszervezet, a gazdasági vezetők, valamint a társa­dalmi szervek véleményét is. A beszámolj és a vita ta­pasztalatai a következő év megalapozását szolgálják. — Mi jellemezze az egyé­ni vállalások értékelését? — Sehol sem feledkezhet­nek meg arról, hogy az egyéni értékelés a közösségi nevelés fontos része. A tag­gyűlés végül is azt bírálja el, hogy az alapszervezet egyes tagjai mennyire vet­ték ki részüket a- munkából, ki mivel járult hozzá az ak­cióprogram végrehajtásához. Fontos, hogy az értékelés ne csak a vállalások tételes el­lenőrzésére szorítkozzon, ha­nem értékelje a vállaláson felüli munkát is. A vezetőség az értékelé­sek elkészítésekor vegjte fi" gyelembe a munkahelyi ve­zetők, osztályfőnökök véle­ményét is. Ebben a munká­ban több következetességre és bátorságra Van szükség. — A beszámoló és vezető­ségválasztó taggyűléseket kö­vetően, az eddigi gyakorlat­hoz hasonlóan, fogadják el az alapszervezetek akció- programjukat. Az alapszervezeti akció- programokat a munkahely lakóterületi KlSZ-alapszer- vezete 1981. .március 15-ig, a tanintézetekben, az okta­tási intézményekben műkö­dő KISZ-alapszervezetek 1981. október 20-ig fogadják el. A tervezőmunka sikere döntő mértékben attól függ, hogy a tagság igényeit, el­képzeléseit a mozgalmi mun­kával kapcsolatban mikép­pen tudja az alapszervezet programjában tükröztetni. Munkánkban sok segítsé­get várunk a pártszerveze­tektől is. Arra kérjük őket, hogy a KISZ előtt álló ki­emelkedő politikai esemény­re készülve körültekintően minősítsék a KlSZ-szerveze- tek, KISZ-vezetők, párt­megbízatásként a KISZ-ben dolgozók munkáját. Fogal­mazzanak meg a KlSZ-alap- szervezetek számára közös­ségi és egyéni erőpróbát is igénylő feladatokat^ Folya­matos segítő és ellenőrző munkával biztosítsák a KISZ X. kongresszusa politikai és szervezeti előkészítésének eredményességét. Kepenyes János Híradás híradó A gyulai Semmelweis Ig­nác Egészségügyi Szakisko­lának nincs nyomtatott di­ákhíradója, így a szokásos lapszemle ezúttal elmarad, de van egy házi stúdió, amely hasonló szerepet tölt be, mint a lap. Sok hírt, eseményt közölhettek már ezen, s köszönhetik ezt a lehetőséget a békéscsabai Nagy Sándor laktanya KISZ- szervezetének, amelynek tag­jai sok segítséget adtak. Töb­bek között ezt a stúdiót — iskolai rádiót — is ők sze­relték fel társadalmi mun­kában. Két éve tart a kap­csolat a testvéri KlSZ-szer- vezettel, s az iskolarádió felszerelésével 25 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát teljesítettek a fiatalok. A stúdió közreműködésé­vel tartottak’ meg az iskolá­ban nemrég a sikeres pálya- választási hetet is. A megye általános iskoláiból 129 diák és 37 szülő vett részt ezen, s az érdeklődőknek a stúdión keresztül mutatták be az is­kolát a tanárok. Ezenkívül a gyakorlati foglalkozásokat is bemutatták. Az eredmény várakozáson felüli. Sok diák nélkül kapott kedvet ehhez a szép pályához. Az iskola más formában is kapcsolatot tart az általános iskolákkal. Gyulán például minden általános iskolában az egészségügyisek vezetik az ifjú egészségőri szakkörö­ket. A kollégiumban is élénk élet folyik. Nemrég az októ­beri ismerkedési est viszon­zásául meghívták egy vi­dám Télapó-ünnepségre a Pálfy kollégium és a ro­mán kollégium 30-30 tagú diákcsoportját. A fiúk szó­rakoztatására műsorral, já­tékos vetélkedővel készültek. A szellemes műsor játék sok-sok kacagást váltott ki, majd tombola, uzsonna és tánc következett. A szórakozás persze a sza­bad idő hasznos eltöltését je­lenti, de ebből lecsípnek a komoly munkára is. Most készülnek például a szakma kiváló tanulója versenyre, melyet februárban tartanak meg. Az első helyezettek részt vesznek az országos versenyen. Nagy hát a tét, van mit tanulni, gyakorolni. Diákiapszemle Mintha a föld nyelte vol­na el a megye diáklapjait. Az idei tanévben alig né­hány jelent még csak meg, s azok' is elkésve. Hármas ösz- szevont számként jelent meg a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépis­kola lapja, a Látó is. így a tanévkezdéssel kapcsolatos írások, s a félév előtti hely­zetről tudósító híranyagok egyszerre jelenhettek meg. (Ami ez esetben nem is vált hátrányára a lapnak!) A szerkesztők mindjárt egy izgalmas írással teszik érdekessé ezt a számot. Bi­hari László cikke „Szakok­tatásunk árvíz előtt és után” címmel arról tájékoztatja a diákokat, milyen nehézsége­ket okozott az iskolának — tanároknak, diákoknak egy­aránt — a kíméletlenül pusztító árvíz. A tények pon­tos közlése egyben nemcsak az erőfeszítésekről, de a gyorsan jövő helyi segítség- nyújtásról is tudósít. A lap nem felejtkezett meg Bethlen Gábor születé­sének 400. évfordulójáról sem. Sok írás szól a nyári táborozások személyes és közösségi tapasztalatairól is. II „szenes ember” Nagy Bandó András klubunkban — Nagy Bandó jön hozzá­tok? Na, erre befizetek! — Az a rajzos srác? Oké. Ott a helyem. — Én már láttam, de fel­tétlen megnézem még egy­szer. Megéri. Ilyen, és ehhez hasonló választ kapott, aki a napok­ban közönséget szervezett arra a klubestre, amelyre Nagy Bandó Andrást vártuk. Szóval nem volt nehéz ösz- szehozni a jónépet, ám elhe­lyezni annál inkább De ne vágjunk a dolgok elébe. Már az is műsorszám­ba ment, ahogy felkészült. „Kiszúrta” a sarkot, ahol mindenki jól látja. Aztán be­hozta az állványt, melyen már előkészítve várt a papír a produkcióra. Az állvány mögé rejtve: asztal, rajta magnó, rajtra készen... Mellette fekete anyagon sok­sok szénrudacskát készített. Kéznél minden, kezdődhet a játék. Mit is beszélek! Hiszen ép­pen az a • műsora értéke, hogy nem csupán játék volt a szó köznapi értelmében, hanem poénjai nagyon is igaz, nagyon is élő gondok­ról, visszáságokról árulkod­tak ... De mindenekelőtt bemutat­kozott. Mintha csak beszél­getnénk ... Elmondta, hogy tizenegynéhány éve építés- technikusként végzett Szege­den — ahol máig is él —, aztán bevonult katonának, ahol a cselgáncstól az iro­dalmi színpadozásig sok min­dennel próbálkozott. Később egy kőműves kisiparosnál helyezkedett el, aztán meg­szerezte a mestervizsgát is... De az amatőr színjátszást nem hagyta, az hamar a szí­véhez nőtt: — Megtanultam szeretni a közönséget. Ezt az amatőr­lelkesedést szeretném átmen­teni mostanra, s a jövőre is. Mert már ebből élek ... „Ebből” mondja, s ennek — tehetnénk hozzá mi, a né­zők, mert a gyomorfájásig nevettetett minket az ezt kö­vető szűk egy órában: válo­gatást adott eddigi műsorai­ból. A „Szülői értekezlet” volt rekeszizmaink bemele- gítője. A „Kocka utca 13.” részletét hallgatva jó páran magunkra ismertünk, hi­szen hányán élik át manap­ság a toronyházak viszontag­ságos hétköznapjait... A „Lássalak kaszás alak” ere­deti fekete humor, vastagon fűszerezve a temetkezés kö­rüli hercehurcával... És a viccek, az átköltött mesék, versek villámtréfakénti per- gése ... Nem. Képtelen va­gyok visszaadni a felszaba­dult nevetést, ami végigkí­sérte fellépését. Amikor a rajzállványhoz lépett, kissé elcsitultunk. Az arcokon fi­gyelem, derű és csodálat. Fantasztikus gyorsasággal, tökéletesen biztos kézzel raj­zolta percről percre az új meg új karikatúrákat: zenei aláfestéssel. A rátóti humor­fesztivál egyik nagy sikere volt ez a produkció. Mikor odaérkezett, ő gyűjtött auto­gramokat az ismert humoris­táktól. A búcsúzásnál már ő véshette mások füzetébe: „Nagy Bandó András”. Ez az est szerkesztőségünk klubhelyiségében zajlott le. Bevezetőjében arról is szólt, hogy újságírók, lapelőállí­tásban dolgozók körében most lép fel elsőször. Nos, mint a végén kiderült, kol­légák között mutatkozott be. Mert műsora legalább any- nyira a mával foglalkozott, ahogy -mi próbálunk írása­inkban. Ám ezúttal nevet­tünk másokon, önmagunkon. A hétköznapok ilyetén törté­nő csomagolása, úgy tűnik, az előadónak legalább olyan élvezetes volt, mint nekünk, hallgatóknak. Talán éppen ez Nagy Bandó András si­kerének titka? Mindenesetre érdemes volt végignézni fel­lépését! Nagy Ágnes Fotó • Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents