Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-24 / 301. szám
1980. december 24., szerda ■»H ilUKTllti Tizenegyesek főszerepben OSK: Bcs. Előre Sp. ÓIK: Mezőhegyes Szeptembertől egészen az elmúlt napokig zajlottak az utánpótlás korú labdarúgók kupaküzdelmei. Az Országos Serdülő Kupa és az Országos Ifjúsági Kupa megyei selejtezőin az N'B-s és megyei I. osztályú csapattal rendelkező szakosztályok számára kötelezővé tették az indulást. Sajnos, ezeken kívül mindössze két együttes, a kétegyházi ifjúsági és a csorvási serdülőgárda szélesítette a mezőnyt, s bár hamar kiestek, mégis dicséret illeti őket, hogy ezt a lehetőséget is felhasználták a fejlődésre. A szerdánként, egyenes kieséses rendszerben zajló mérkőzéssorozat szolgált néhány meglepetéssel, így például: a Bcs. Előre Spartacus ifigárdája nem jutott a döntőbe. A kiírás szerint a harmadik helyért nem játszottak a csapatok, a továbbjutás szempontjából azonban ez sem volt közömbös. A harmadik helyet annak ítélték oda, amelyiknek az ellenfele megnyerte a megyei döntőt — ez is egyfajta lehetőség az erősorrend megállapítására — mégis szerencsésebb lesz, ha jövőre külön elődöntőt is rendeznek. Ezekután nézzük, hogyan alakult a kupa megyei fináléja. A serdülőknél a Bcs. Előre Spartacus és Nagyszénás játszotta a döntőt, és a csabaiak 7—0-ra nyertek. A döntőbe a Nagyszénás a Baf- tonya elleni 1—0-ás, az Előre Sp. az OMTK elleni 7—0- ás győzelemmel jutott. A győztes lila-fehérek összeállítása ez volt: Kocsor — Papp, Juhász, Krausz, Rácz, Gajdács, Tárnok (Bányik), Samu, Danicska, Rimovszki (Szarvas). Játszott még Fábián, Petrovszki és Kuruez. Az országos selejtezőbe, a 64-es táblára három csapat jutott tovább. Az első fordulóban a csabaiak 9—3-ra győztek a Hajdú megyei Lé- tavértes csapata ellen, s továbbjutottak. A Nagyszénási TSZSK a Szolnoki Sportiskolát kapta ellenfelül, de a szénási pálya használhatatlansága miatt csak tavasszal játsszák le a találkozót. Az OMTK gárdája 1—0-ás vereséget szenvedett a SZEOL AK-tól, és kiesett. Az ifjúságiaknál a megyei döntőt a Mezőhegyesi SE és a Bcs. Agyagipar játszotta. Az 1—1-es eredmény után 11-esek következtek, és ebben 5—4-re a mezőhegyesiek bizonyultak jobbnak. A Bcs. Agyagipar a Kondoros elleni 4—1-gyel, a Mezőhegyesi SE a Bcs. Előre Sp. elleni 1—1 (11-esekkel 5—4) alapján harcolta ki a megyei döntőbe jutást. A megyei első Mezőhegyesi SE összeállítása ez volt: Fülöp — Barabás, Kozma, Hankó (Vigh, Deák), Balogh, Adler, Családi, Nyári, Boros. Szerepelt még: Dudaszeg, Molnár, Kotroczó, Szabó és Szu- hánszki. A legjobb 64 között mindhárom Békés megyei csapat elvérzett. A mezőhegyesiek 2—2-re játszottak ugyan a Debreceni MVSC- vel, ám a büntetőpárbajban (4—4, 0—0, 0—1) végül az NB I-es gárda fiataljai kerültek tovább. A Bcs. Agyagipar 1—0-ra kikapott a Hódmezővásárhelytől, a Kondo- rosi TSZSK pedig a Szolnoki Sportiskolától szenvedett, vereséget. A tavalyi folytatásban tehát már csak két csapatunk érdekelt: a Bcs. Előre Spartacus és a Nagyszénási TSZSK serdülőegyüttese. Reméljük, „állva” maradnak. Annál is inkább, mert a hagyományok köteleznek. Az elmúlt években ugyanis — elsősorban a csabai lila-fehérek — szép sikereket értek el az OSK, illetve az ÓIK versenysorozatán. Olasz iotábotrány: minden vádlottat felmentettek Az 1980 júniusában kitört totóbotrányt kivizsgáló római büntetőtörvényszék szenzációs döntést hozott: felmentette — egy kivételével — a csalással vá- doltakat, mégpedig 33 játékost, - két klubvezetőt és két kereskedőt. Egyedül a feljelentőre, Massimo Cruciani zöldség-nagykereskedőre vetettek ki pénzbírságot, akinek 300 ezer lírát, azaz mindössze 350 dollárt kell fizetnie hamis csekkek kibocsátásáért. Cruciani júniusban feljelentéssel robbantotta ki az azóta is sokat emlegetett totóbotrányt. Azzal vádolt egy sor első osztályú játékost, illetve néhány klubvezetőt, hogy az általa vezetett tiltott fogadóirodában rendre fogadásokat kötöttek, s aztán a „zugtotózók” úgy irányították a mérkőzéseket, azok kimenetelét, hogy mindenképpen nyerjenek, ha nem is a zöld gyepen, de jelentős pénzösszegeket. A büntetőtörvényszék hosszas vizsgálat, számtalan kihallgatás után most úgy határozott, hogy Cruciani feljelentése alaptalan volt, így hát botrányról sem lehetett szó. Ciro Monsurro, az ügyész, aki néhány nappal ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy a vádlottak többségének 1—2,5 éves börtönbüntetés jár, a törvényszéki ítélet- hirdetés után azonmód kijelentette, hogy a büntetőtörvényszéki jegyzőkönyvek alapos tanulmányozása után mindenképpen fellebbez, súlyosbítást követel. A tárgyalóteremből a korábbi vádlottak, a hétfőn felmentettek mindennek ellenére örömtáncot lejtve távoztak. Totótippjeink 1. Ascoli—Infer, végeredmény 2 x 10. Perugia—Roma I. félidő 11. Torino—Bologna végeredmény 12. Torino—Bologna I. félidő x 2 3. Catanzaro—Pistoise végeredmény xl 13. Udinese—Brescia végeredmény 1 4. Catanzaro—Pistoise I. félidő 1 PÖTMÉRKŐZÉSEK 5. Como—Cagliari végeredmény xl 14. Udinese—Brescia 6. Como—Cagliari I. félidő X I. félidő X 15. Avellino—Juventus 7. Fiorentina—Napoli 1 végeredmény 2 végeredmény 16. Avellino—Juventus 8. Fiorentina—Napoli I. félidő X I. félidő 9. Perugia—Roma X 1 (A múlt heti tippünk tíz végeredmény x 2 találatos volt.) SPORT SPORT SPORT SPORT Száguldó koporsók A TIZENHÁRMAS szám 1980-ban Alan Jones számára hozott szerencsét az autósok táborában. Montreal Notre-Dame szigetének 4,41 kilométeres körpályáján rendezett tizenharmadik Forma 1 világbajnoki futam 24. körében az összetett pontversenyben is vezető brazil Nelson Piquet Brabham gépének hibája miatt, ugyanis az első helyről kényszerült feladásra. Az ugyancsak nagymenők közé sorolt Ja- bouille Renault gépe pedig egy fára tekeredett. Az akkori első jelentések szerint a francia könnyű sérülésekkel megúszta, valóban, hiszen csak két lába tört el, ami az autósok körében a könnyebb sérülések közé tartozik. Különösen ha arra gondolunk, hogy például a tavasszal tengerentúl bukott Clay Re- gazzoni, az egyik legtapasztaltabb pilóta egyelőre puszta életének is nagyon örül; hónapokig nyomta az ágyat, s még mindig tolókocsihoz van láncolva. De maradjunk a tizenharmadik, mindent eldöntő montreali futamnál. A Williams géppel száguldó Alan Jones idei negyedik futamgyőzelmével világbajnoki címét is bebiztosította. Az utolsó, Watkins Glenben rendezett futamon aratott győzelem már csak afféle ráadás volt a kerek arcú, harmincnégy esztendős ausztrál számára. Annak bizonyítéka, hogy ■ megérdemelten lett világbajnok. S ami talán még ennél is fontosabb, hogy egyelőre élve, egészségének különösebb károsodása nélkül szállt ki a száguldó koporsónak nevezett, különféle reklámfeliratokkal teleaggatott versenyautójából. A Forma 1 világbajnokságot a motorizáció világméretű elterjedésének időszakában, az ötvenes évek kezdetekor írták ki. Juan Manuel Fangio, az első legendás hírű bajnok autójánál azonban csaknem évről évre jobbat, gyorsabbat terveztek. A teljesítmények, azaz kifejezetten a gyorsaság fejlődésére jellemző, hogy az idei 14 futam közül nyolc hozott csúcsot, s tizenkét versenyen dőlt meg az eddigi körrekord. Mindenekelőtt Zeltwegben, az osztrák nagydíjon jegyezték fel, ahol Jabouille 223 kilométeres átlagsebességgel száguldott végig a pályán, s Arnoux leggyorsabb körének sebessége 231 kilométer volt. Mi tagadás, fantasztikus!... A többség állítása szerint a Forma 1 már régóta, sőt talán a kezdet kezdetétől sem a pilóták, hanem a gépek, konstruktőrök nagy párharca. Kétségtelen, sok igazság lehet az állításban, hiszen a győztes Jones például az idei tizennégy futam 4272 kilométeréből 3799-et teljesített, ami 88,9 százaléknak felel meg. Kétségtelen tény tehát, hogy a gép, a motor megbízhatósága, teljesítőképessége a legfontosabb, de azért a vezető szívének, eszének is helyén kell lennie. Az ilyen óriási sebesség mellett ugyanis a legkisebb hiba is végzetes lehet. Ugyanakkor viszont a világ legjobb pilótája sem képes sikerre, ha gépe egyszerűen nem megy, sorozatban mondja fel a szolgálatot. Azaz a versenyzők végső soron a gépek, tervezők kiszolgáltatottjai. A versenyek sorsa nagyon gyakran már a hivatalos edzéseken eldől,. hiszen a rajt sorrendjét a hivatalos edzéseken elért időeredmények alapján állapítják meg, s az első sorokból indulóknak azután csak nyomni kell a gázpedált. A hátsó sorokból rajtolok pedig hiába nyomják, az általában keskeny, rengeteg veszélyes fordulóval tarkított pályán az előzés csaknem lehetet-' len, de legalábbis életveszélyes dolog. ALAN JONES elsősorban gépe megbízhatóságával, s higgadt, nyugodt versenyzésével vívta ki megérdemelt győzelmét. A tizenöt márka képviseletében egyébként 1980-ban 41 autós állt rajthoz, de közülük csak heten szereztek 10, heten 5 pontnál többet, ennyien 5-nél kevesebbet, s további huszonegy autós egyetlen pontot sem érdemelt ki helyezésével. Az idei győztes elődei közül az osztrák Lauda (1975-ben és 1977-ben nyert világbajnokságot) a száguldó számítógép, az angol James Hunt (1976) a vakmerő, a dél-afrikai Jody Scheckter (1979) és a brazil Emerson Fittipaldi (1974) a szorgalmas pontgyűjtő, az amerikai Mario Andretti (1978) pedig a csodapilóta jelzőt érdemelte ki győzelme után. Az utóbbi évtized sajnálatos és értelmetlen halál- statisztikájának főszereplői viszont már lassan-lassan feledésbe merülnek. Jochen Rindt, az osztrákok világbajnoka is ezek közé tartozik, aki 1970-ben már az utolsó futam eredményétől függetlenül világbajnok volt, amikor Monzában a védőkorlátnak ütközött, s gépe többszörös szaltó után állt meg, de vezetője akkor már nem volt életben. Balesetét utólag a világbajnok figyelmetlenségével magyarázták. Az ugyancsak Monzában halálos áldozatot követelő másik baleset ügyének aktáit viszont a mai napig sem zárták le. Igaz, az esetleges ítélettel sem tudnák feltámasztani Ronnie Petersont, a svédek rokonszenves versenyzőjét, de azért mégis... A másik nagy kérdés is megválaszolatlan, a legtapasztaltabb lélekbúvárok sem tudnak feleletet adni arra, hogy milyen varázslatos erő vonz nyolcvan—százezer nézőt a Forma 1 futamokon a lelátókra, a pálya környékére. A nézők legfeljebb fülsüketítő zajt hallanak, s a kétszáz kilométeres sebességnél is gyorsabban száguldó masinákat valami dróton húzott csodabogaraknak látják. A verseny alakulásáról, az előzésekről legfeljebb a hangosbeszélőn át tájékozódhatnak. A verseny légköre, benzinszagos levegője, a népünnepélyekhez hasonló körítés lehet vonzerő, mint ahogyan az autósokat sem elsősorban a pénz — bár a menőket nem fizetik szűk- markúan — hanem a / sebesség őrülete, megszállottsága csábíthatja a száguldó koporsók volánjához, ahonnan a legtöbb esetben még halálos veszélykor sem tudnak segítség nélkül menekülni. S a jelenlegi, már háromliteres gépeket még jobbak, nagyobb teljesítményre képes autócsodák követik. Az elsőség visszahódítására pályázó Ferrari mellett a múlt héten Budapesten — egyelőre filmen — bemutatott Amobra már 300 kilométeres sebességre képes fel-, gyorsulni. Egyelőre mégis kérdéses, hogy bemutatkoz- hatnak-e ezek a csodagépék? A FORMA 1 versenyeket irányító szervezet, a FISA (Nemzetközi Automobil Sportszövetség) és az elmúlt néhány évben mind nagyobb tért hódított FOCA (Nemzetközi Automobil Tervezők Szövetsége), illetve inkább vezetői, a francia Jean Bal- lestre és angol Bernie Ecclestone közötti kifejezett hatalmi és a hatalmon keresztül a pénzért folyó küzdelem olyan hevességgel dúl, hogy az egész világot behálózó Forma 1 futamok hagyományos januári rajtját két hónappal elhalasztották. A különféle cégek által milliókkal támogatott óriási üzlet hasznáért folyó elszánt küzdelemnek még nincs vége ... Vad Dezső Győzelmi mámor, pezsgöbontás az 1980. évi negyedik VB-futam után. A képen két brazil világklasszis: Emerson Fittipaldi (balról) és a győztes, Nelson Piquet Heti mozaik AKAUCSUKLABDA világa nem igényel különleges felszerelést. Egy jó ütő, néhány labda, és egy elfogadható asztal mellett nem egy „menő’’ Békés megyei asztaliteniszező tűnt föl az utóbbi években, annak ellenére, hogy néhány esztendeje mindinkább sorvad a szakosztályok száma. Békéscsabán napjainkban jegyzett csapat csupán másfél akad. Hogy miért másfél? Nos, az egyikről az utóbbi időben elég sokat hallani. A Szósz- nyák Attila vezette konzervgyári együttes az idén kiemelkedő harcossággal egy osztállyal feljebb verekedte magát az országos bajnokságban. Játékosai ott voltak minden nagyobb országos és megyei eseményen, számtalan dicsőséget szerezve a sportágnak. És egy fél csapat — korántsem sértő szándékkal kívánjuk ezt megállapítani — a lila-fehérek maroknyi együttese. Náluk is jeleskedik néhány sportoló, de mindinkább ott lebeg a megszűnés vészélye a csapat fölött. Hetek óta vitatéma, hogy mi legyen az asztaliteniszezőkkel. Az Előre szűkíteni kívánja szakosztályainak számát, ám nem akad olyan bázisszerv, amelyik két kézzel kapna pingpongo- zóik után. A' konzervgyáriak is csak a legeredményesebb versenyzőket szeretnék átvenni, de helyhiányra hivatkozva — jogosan — nem az egész csapatot. így a kérdés — mi legyen a lila-fehérek asztaliteniszezőivel — még ma sincs eldöntve. De mindenképp bízunk abban, hogy nem jutnak arra sorsra, amely kijárt néhány évvel ezelőtt az ökölvívóknak vagy az idén a tekézőknek. KOZMETIKA. A statiszti_ kusok azt mondják — szükség van a számokra, a „mutatók” alapul szolgálnak a munkához. Igaz! A sportvezetők (és nemcsak ők), olykor így vélekednek, már megint kimutatást kérnek, mi szükség erre? Esete válogatja, mikor ráncolják össze joggal a homlokukat. Es mit tesznek ilyenkor; az űrlapot gondosan kitöltik, minden rubrikába számokat írnak. Nem túl nagyot, de túl kicsit sem, mert mindkettőből egyformán „baj” lehet. De, ha már választani kell, inkább a több nulla felé hajlanak, hiszen, ugyan ki tudja azt ellenőrizni, hogy a tavaszi kiránduláson hányán vettek részt, vagy a tekeverseny házi döntője mennyi dolgozót vonzott? Készen van a kimutatás, a megyénél összesítik a lapokat, s kiderül, hogy az össz- dolgozók egyharmada „sport- tevékenységet folytat”. Ez fehéren-feketén kimutatható, hiszen 15 ezernek az 5428 — laza osztással — egyharmada. De jó is lenne, ha már itt tartanánk. Mármint, hogy minden harmadik dolgozó sportolna az ipari szövetkezetekben. De, hogy feleljünk is a kérdésre, abban minden bizonnyal megegyezik a statisztikus és a sportvezető véleménye: ilyen számokra nincs szükség. S jó, hogy az „értékelő bizottság” is tisztában van ezzel. Mert különben felesleges lenne napirenden tartani annyi fórumon az Edzett Ifjúságért tömegsportmozgalom kérdéseit, napjainkban például azt, hogy miért torpant meg az érdeklődés, vagy — egy másik területet vizsgálva — szükségtelen lenne a munkaközi torna propagandája az üzemekben. Hogy ’hirtelenjében csak két példát említsünk. J. P.—F. I. BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és á Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedi G. Sándor. Szerkesztőség: Békéscsaba. Pf, t Munkácsy u. 4. szám, 5601. Telefon: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. szám, 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Arpási Zoltán. Terjeszti a gyár Posta. Előfizethető a hírlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetői díj egy hónapra 30 fori. Kner Nyomda Dürer üzeme, Békéscsaba, Szerdahelyi utca 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem érzünk meg és nem küldünk vissza.
