Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-24 / 301. szám
1980. december 24., szerda o i: numere \ Hajdúsági Iparművekben átadták a háromszázezredik forróvíz-tárolót az NDK-bcli Heim- eiectric háztartási készülékeket forgalmazó külkereskedelmi vállalatnak. A téglási gyár 1968 óta szállít bojlereket az NDK-ba. Az iparművek jelenlegi termelésének mintegy nyolc százalékát exportálják a Német Demokratikus Köztársaságba, ahol a forróvíz-tárolók folyamatos érkezése a lakásépítési program megvalósításának előfeltétele is. A háromszázezredik villanybojlert a Hajdúsági Iparművek kollektívája egy NDK-beli több gyermekes munkáscsaládnak ajándékozta (MTI-fotó: Tárkányi Béla felvétele — KS) Kétszáz tonna mirelit terven felül Kétszáz tonna mirelit árut, elsősorban tésztaféléket, zöldborsót, zöldbabot szállított a . belföldi fogyasztók részére a karácsony előtti napokban a Győri Hűtőház. Mindezt terven felül küldték, hiszen éves tervüket már korábban teljesítették. Az 'idén minden eddiginél több, összesen 17 ezer tonna mirelit gyümölcs, zöldség, hús és tésztaféleség hagyja el az üzemet. Megkezdték az utolsó exportgyümölcs-szál- lítmányok1 rakodását és továbbítását is. Elsősorban málnát küldenek a nyugat-európai országokba. Az idén összesen 1200 tonna fagyasztott gyümölcsöt exportálnak. Együttműködési megállapodás Vizsgázik a paksi atomerőmű Együttműködési megállapodást kötöttek a közelmúltban a gyulai termelőszövetkezetek és társulásaik. A megállapodást öt gazdálkodó egység, a Lenin, a Munkácsy, a Köröstáj termelő- szövetkezetek, a SERKÖV, a baromfikeltető, és az agráripari egyesülés írták alá. A megállapodás aláírásának célja, hogy Gyula mezőgazdasági üzemei jobban hasznosíthassák adottságaikat, a termelés fejlődésének meggyorsítására, a rendelkezésre álló föld és más eszközök hatékonyabb felhasználása érdekében. A termelőszövetkezetek és társulásaik összehangolják középtávú és éves termelési elképzeléseiket és fejlesztési törekvéseiket. A hasonló természeti adottságok és termelési szerkezet lehetőséget nyújt ar- ,ra, hogy a termelés során szerzett tapasztalatokat, kidolgozott vagy alkalmazott termelési, tenyésztési technológiákat egymás rendelkezésére bocsássák. Mivel Meghonosították a nemes olaszrizlinget és a csersze- regi fűszerest, most telepítik a zenit és az ezerfürtű elnevezésű új szőlőfajták szaporítóanyagát. Fellendítették gyepgazdálkodásukat a magyar rozsnok nevű új fűfajtával, és kiváló eredménnyel vizsgáztatták a Ne- virok terméskötődést segítő szert a Csopak Tája Termelőszövetkezetben. Mindez azonban csak a legszembetűnőbb gyümölcse tudományos kapcsolataiknak. Ehhez csatlakozik a befejezett és a folyamatban levő egyéb közös kutatások sokasága. A kilenc Balaton-felvidéki és bakonyi község határában gazdálkodó 10 ezer hektáros termelőszövetkezetben „első kézből”, késedelem nélkül veszik át a tudományos eredményeket. Együttműködési szerződések, és a több év alatt kialakult gyakorlat alapján folytatják ezt a sajátos tevékenységet saját problémák megoldására, sőt most már a többi mezőgazdasági üzem hasznára is. A közös gazdaság területe egyaránt kiterjed a hűvös Bakonyra és a mediterrán jellegű Balaton-felvidékre. Az eltérő tájegységek eltérő gondokat okoztak. Jó gazdái akartak lenni a világhírű borvidéknek, és őrzői az állattenyésztés hagyományainak a Bakonyban. A szakszerű kísérletezés, a kutatási eredmények gyors Gyula mezőgazdasági üzemeiben átfogó talajrendezésre kerül sor, az üzemek e munka megvalósítására vonatkozó terveiket összehangolják, és a rendelkezésre álló eszközökkel segítik egymást. A mezőgazdasági alaptevékenységen kívül az együttműködés a melléküzemági tevékenységre is kiterjed. Segítik és koordinálják a háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenységét, a‘ felvásárlást. Az optimális ágazati méretek elérése céljából közös fejlesztéseket valósítanak' meg, A közös fejlesztésekhez segítséget nyújt majd az agráripari egyesülés is. A három termelőszövetkezetben előállított mintegy 30 ezer tonna szemes termény szárítására, tárolására, feldolgozására az agráripari egyesülés anyagi támogatásával takarmánykeverő üzemet hoznak létre. A szerződést aláirók együttműködési tevékenységüket a BAGE keretében végzik. átvétele jelentős hasznot hoz. Nem kis része van abban, hogy az egy főre jutó termelési érték a Csopak Tájában háromszorosa a termelőszövetkezetek országos átlagának. Barta Éva Több mint hétévi megfeszített munka, több tízmil- liárd forint felhasználása nyomán az új esztendőben életre kel hazánk nukleáris erőművének első egysége. A nagy esemény közeledtét jelzi, hogy a biztonság szavatolása érdekében két évvel ezelőtt minisztertanácsi határozattal létrehozott paksi atomerőmű állami indító és ellenőrző bizottság kidolgozta és kiadta a pri- merköri első nyomáspróba megkezdésének engedélyezési feltételeit a WER 440 mW-os blokkokra. E feltételek alkalmazása a beruházásban érdekelt valamennyi gazdálkodó szerv számára kötelező. Az engedélyezési rendszer célja, hogy számba vegyék az atomerőmű létesítésében, üzemeltetésében, az indításban szerepet játszó hatósági engedélyek meglétét, meggyőződjenek azoknak a követelményeknek a megtartásáról, amelyek lehetővé teszik az atomerőmű biztonságos üzemvitelét. A beruházás megvalósításában az ellenőrzés kezdettől folyamatos. Röntgenfelvételek tízezrei,- más korszerű vizsgálati eljárások kísérték nyomon a beépített anyagok, berendezések, műveletek kifogástalan minőségét. Mindezeken túl, az indítás négy fázisában, komplett ellenőrzést is végrehajtanak az indító kormánybizottság előírása tés engedélye alapján. A primerköri nyomáspróba az üzembe helyezés előkészítésének első és fontos szakasza lesz, és arra várhatóan a jövő év derekén kerül sor. Ekkor hatalmas erejű, csaknem 200 atmoszféra víznyomás alatt vizsgázik a rendszer, miután egységei előzőleg részpróbák sorozatán sikerrel működtek. Ez az igénybevétel másfélszerese lesz a tényleges terhelésnek. A feszítőerő nagyságát jól érzékelteti, hogy a hagyományos nagy erőművi kazánok 100 atmoszféra nyomással működnek. A primerköri gépészeti berendezések közé tartozik többek között a reaktortartály, a fő keringtető vezetékek és szivattyúk, a gőzfejlesztők. Egyidejűleg vizsgázik a villamos működtetés, az irányítástechnikai rendszerek és berendezések, a sűrítettlevegő-ellátás vezetékei, a vegyszerelőkészítés, a' munkavédelmi feltételeket biztosító szellőzés, a vízellátás-csatornázás, a hírközlés, a biztonsági rendszerek. A szuperellenőrzés kiterjed a szervezeti, bizonylati feltételek meglétére is. Az üzembe helyezés következő fázisa a nukleáris üzemanyag reaktorba helyezése, az energetikai indítás, végül a tartós üzemelésre történő átvétel lesz, amelyek engedélyezési feltételeit ugyancsak az állami indító bizottság dolgozza és adja ki. Tókés exportra válogatják a barackmagot Újkígyóson, a békéscsabai ÁFÉSZ feldolgozó üzemében Fotó: Veress Erzsi Hasznosítják a kutatás eredményeit Értékmentés Végy jó sok anyagot; ezt az anyagot tedd bele — minél több energia felhasználásával — az eleve rövid élettartamúra tervezett termékbe, azt dobd minél előbb a szemétbe (újrahasznosításra ne is gondolj), és akkor garantáltan igen sokba kerül majd a hulladéktól való megszabadulás, a környezetbe került káros anyagok ártalmatlanítása. Egyúttal újfent beigazolódott, hogy a környezetvédelem a gazdag országok kiváltsága. A fenti „recepttel” szembeállíthatok a következő adatok. Egy tonna papír előállításához körülbelül 17 fát kell kivágni. Ez a mennyiség egy normál napilap 7 ezer példányához elegendő. Egy tonna papírhulladék tehát több mint egy tucat fát ment meg. Az is idevágó adat, hogy alumíniumhulladékból tízszer kevesebb energiával állítható elő új alumínium, mint bauxitból. Egy tonna vashulladék pedig 4 tonna vasércet és 2 tonna feketeszenet helyettesíthet. A felsorolt anyagok megmentésével, újrahasznosításával többrétű előnyhöz juthat a gazdaság. Egyrészt, csökken az elsődleges nyersanyagok iránti igény, Másrészt, miután ezek az anyagok rengeteg beépített energiát tartalmaznak, a belőlük gyártott termékekhez, jóval kevesebb tüzelőanyagot és energiát kell felhasználni. Végül, az újrahasznosított hulladékanyagot nem kell megsemmisíteni, jelentősen csökkennek ezzel a környezetvédelem költségei. (Magyarországon 1979-ben hozzávetőleg 10 millió köbméter hulladékot kellett elásni, elégetni. Budapesten egy tonna szemét ártalmatlanítási költsége mintegy 500 forint.) A környezetvédelem elmaradó költségeit illusztrálja például a papíripar is, ahol, ha facsiszolat helyett papír- hulladékot használnak fel, 60 százalékkal mérséklődik a vízszennyezés. S ez csak egy példa. Még gazdag országok is sokat költenek arra, hogy gondosan összegyűjtsék, újra felhasználják a legkülönfélébb anyagokat. A világ acéltermelésének például mintegy 45 százaléka a visz* szanyert öreg vasból származik. Ezzel szemben Magyar- országon a másodnyersanyagok az ipar összes anyagfelhasználásának értékben mindössze 2 százalékát adják. Azt is kevesen tudják idehaza, hogy például az eredeti Levi’s farmerek szövetében a vetüléket hulladékanyagokból készítik. Mert a hulladékot jó néhány országban fontos nyersanyagnak — nem pedig szemétnek tartják. Ahhoz, hogy ez a szemlélet idehaza is mielőbb elterjedjen, a vállalatoknál kellene felismerni, milyen fontos költségcsökkentési lehetőségek rejlenek az újrahasznosításban. Persze, ez fáradsággal, némi többlet- munkával járna. Szigorúan el kellene számoltatni az üzemrészeket a felhasznált anyagokkal, meg kellene szervezni a különböző minőségű hulladékok külön tartását, megfelelő kezelését és így tovább ... Mindezt addig kevés helyen gyakorolták, mert a vállalati érdekeltséget sokáig hátráltatták a kalkulációs előírások. A vállalatoknak nem érte meg az olcsó. hulladékanyagot „beállítani” az önköltségbe. Még ha hibátlan terméket állítottak is elő a hulladékból, akkor sem számíthattak fel ezért ugyanolyan árat, mintha a drága elsődleges alapanyag szerepelt volna az önköltségben. Vagyis, az alacsonyabb önköltségre csak ugyanakkora nyereséghányadot számíthattak fel, mint a primer alapanyag esetében. Ily módon a vállalati nyereség összvolumene csökkent, ha számottevő mérvű volt a hulladékhasznosítás. Pedig igen sok olyan szakma van — például a textilipar —, ahol a hulladékanyag bekeverésével kifogástalan minőségű termékeket lehetne előállítani. Ezt az ellentmondást azonban a közelmúltban feloldotta az OAÄH elnökének rendelkezése az ipari termékek és szolgáltatások önköltségszámításának rendjéről: „A hulladék, maradék, vagy egyéb csökkent értékű anyag felhasználásával előállított teljes értékű termékért a reguler anyagból előállított hasonló termékre a forgalomban kialakult árakkal arányos ár érvényesíthető. Az árban realizált nyereség a hulladék, maradék vagy egyéb csökkent értékű anyag feldolgozásának sikeres voltától függően differenciálódhat”. Végre lehetővé válik tehát, hogy a hulladékanyag- hasznosítássaj előállított termékeknél a vállalatok nagyobb nyereséghányadot érvényesítsenek, és nem kell tartaniuk a tisztességtelen haszonszerzés vádjától. Bárcsak válna minél népszerűbbé, közismertté — és a gyakorlatban is sűrűn alkalmazottá — ez a jó rendelet! Forgács T. Katalin Az Üvegiparban olvastuk Az Üvegipari Művek dolgozóinak havonta megjelenő lapja idei utolsó számában vezető helyen számol be az üvegipar jóvá évi terveiről. Ebből kitűnik, hogy a termelést az ideihez képest három százalékkal tervezik növelni, így annak értéke csaknem hatmilliárd forint. A tervezett többletet az 1980-ban belépett beruházások, valamint a meglevő kapacitások kihasználásának növelése biztosítja. A termékek piaca biztosított, az összmennyiség 14,1 százalékát exportálják. Szembetűnően magas az eredményterv, az idei 285 millió forinthoz képest 410 milliót irányoztak elő. Ehhez minden területen érvényesíteni kell az anyag- és energiatakarékosságot úgy, hogy ennek értéke elérje a 36 millió forintot. A jövő évi téré megvalósítása hatékony gazdasági munkát, ésszerű takarékosságot, a minőség és a szervezettség javítását követeli meg. Ugyancsak kiemelt feladatnak tekintik az elkészült beruházások magas fokú hasznosítását, mert csak így érhető el a 44 százalékos nyereségnövekedés. Jövőre is törekednek az export fokozására, a minőség javítására. A terv szól a szociális ellátás feladatairól, megállapítva, hogy a munkakörülmények javításában van még bőségesen feladat. Jelentős összeget fordítanak védőberendezésekre, a munkahelyi ártalmak leküzdésére. A lap a továbbiakban tájékoztat arról, hogy a jövő évtől az ajkai és a Parádi Üveggyár önálló vállalat lesz, az ő tevékenységük értéke tehát nem szerepel már az iparág jövő évi tervében. Olvashatunk még érdekes műszaki kérdésekről, a jogsegélyszolgálat tapasztalatairól, és természetesen a sport és a humor sem hiányzik a lapból.
