Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-19 / 297. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N E PUJSAG MEGYEI PÚRTBIZOTTSÚG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1980. DECEMBER 19., PÉNTEK Ara: 1,20 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 297. SZÄM Befejeződött az országgyűlés téli ülésszaka Az újkígyóst könyvtárban a III. országos gyermekkönyv- kiállíiás alkalmából vásárt tartottak. Nagy sikert arattak az Ifjúsági könyvújdonságok, mintegy 5 ezer forint értékű könyv talált gazdára Fotó: Gál Edit A hatodik ötéves tervről szóló törvényjavaslat feletti vitával, napirend szerint folytatta munkáját tegnap az országgyűlés. A téli ülésszak második munkanapján az ülésteremben helyet foglalt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, ott voltak a Politikai Bizottság más tagjai, a Központi Bizottság titkárai, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti külképviseletek több vezetője és tagja is. A vitában elsőként Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára (Komárom megye, 1. vk.) szólalt fel. Havasi Ferenc beszéde Az MSZMP Központi Bizottsága már a VI. ötéves terv előkészítésének időszakában is nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy elemezzük és megfelelően figyelembe vegyük a nemzetközi feltételeket és a terv társadalompolitikai hatását. Erre van szükség most is, amikor a tisztelt Ország- gyűlés a tervtörvény elfogadásáról dönt. Mindazzal, amit erről Faluvégi elvtárs előadói beszédében elmondott, egyetértek. A politika és a gazdaság szoros kölcsönhatása, és ebben a politika meghatározó szerepe az utóbbi években a nemzetközi küzdőtéren is fokozottan érvényesül. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztését nehezíti a hidegháborús évekre emlékeztető embargópolitika, valamint az is, hogy állami és kormányzati szinteken intézményesítik a diszkriminációt, a protekcionizmust. A fegyverkezési verseny, amely mind veszélyesebb jelleget ölt, óriási erőforrásokat köt le, bizalmatlanságot, ellenségeskedést szül, s növeli a világban meglevő gazdasági és szociális gondokat. Ezzel a politikával szemben a szocialista országok eltökélt szándéka, Ihogy továbbra is hozzájáruljanak a nemzetközi légTisztelt Országgyűlés! Hatodik ötéves tervünk figyelembe veszi a külgazdasági feltételeknek a 80-as évtized első felében várható alakulását, számol a kedvezőtlen változások lehetőségével is. A törvényjavaslatban előirányzott magas hatékony- sági követelmények kielégítése esetén is az ötéves áruforgalomban további 6—7 százalékos cserearányromlás várható. Az ebből adódó gondokat nem enyhíti a KGST-országok gazdaságának a korábbinál mérsékeltebb növekedése, a tőkés országokban elhúzódó gazdasági válság pedig kimondottan nehezíti külgazdasági kapcsolataink fejlesztését. Ilyen körülmények között különösen fontosnak tartjuk, hogy a KGST-országok termelési együttműködésében, a szocialista integrációban feltárható lehetőségeket még teljesebben hasznosítsuk. A világ termeléséből hazánk 0,6 százalékkal, kereskedelméből 0,9 százalékkal részesedik. A világgazdaságot megváltoztatni nem kör egészségesebbé tételéhez a béke megszilárdításához, az enyhülési politika folytatásához, a nemzetközi együttműködés fejlesztéséhez, és minden konfliktus tárgyalások útján történő megoldásához. A Magyar Népköztársaság a bonyolultabb nemzetközi helyzetben is követi az elmúlt évtizedekben kialakított, elvi alapokon álló, a gyakorlatban bevált külpolitikai irányvonalát. Szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a Varsói Szerződés országaival, lehetőségeinkhez mérten fejlesztjük védelmi erőinket. Ugyanakkor következetesen küzdünk az enyhülési folyamat eredményeinek megőrzéséért, s a mainál kedvezőbb nemzetközi légkör kialakításáért. Megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítunk a Szovjetunióhoz, a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainknak. Szolidárisak vagyunk a nemzeti felszabadító mozgalmakkal és a gyarmati uralom alól felszabadult népek demokratikus, antiimperialista törekvéseivel. A békés egymás mellett élés elveiből, az enyhülés közös érdekéből kiindulva, az egyenjogúság, és a kölcsönös előnyök alapján tovább építjük kapcsolatainkat a tőkés országokkal. tudjuk, de hátat sem fordíthatunk annak. Önellátásra nem rendezkedhetünk be, országunk gazdasága jelentős mértékben külkereskedelemre utalt. így tehát nincs más választásunk, nekünk kell alkalmazkodnunk a világhoz. önkritikusan bevallhatjuk, valamivel kedvezőbb helyzetben is lehetnénk, ha az V. ötéves terv időszakában hamarabb levonjuk a gazdaság külső és belső feltételeinek változásából adódó gazdasági és társadalmi tanulságokat, s következetesebbek vagyunk az elhatározásokban csakúgy, mint a végrehajtásban. A gazdasági fejlődést hosz- szú ideig a mennyiségi növekedéssel azonosítottuk, ami egy bizonyos időszakban helyes és szükségszerű is volt. Időbe telt, amíg tudomásul vettük, hogy a jövő társadalmi-gazdasági előrehaladásának útja csak a minőség és az ezzel összhangban álló fejlődés lehet. Hazánkban a megváltozott feltételekhez való igazodás, ha némileg késlekedve is, de megkezdődött az V. ötéves tervidőszakban, eredményei ma már mérhetőek. Levontuk azt a következtetést, hogy olyankor, amikor a külgazdasági feltételek gyorsan, előre pontosan nem látható módon és mértékben változnak, a tervezést, a gazdasági irányítást alkalmassá kell tenni a rugalmas reagálásra, a szükséges manőverezésre. Ezért változtattunk és változtatunk a gazdaságirányítás szervezeti döntési rendszerén. Célunk, hogy az irányítás intézményei kisebb létszámúak, de tevékenységüket színvonalasabban ellátó szervezetek legyenek, amelyek egymás munkáját nem átfedve, hanem erősítve, hatékonyan szervezik a végrehajtást, a terv céljainak elérését; segítik a vállalatok kezdeményezéseinek, önállóságának, gazdálkodási felelősségének kibontakozását. A kormányzati munka hatékony összehangolását a végrehajtásban segíti az Állami Tervbizottság, a gazdasági bizottság hatáskörének és illetékességének újrarendezése, az iparirányítás korszerűsítése, az 1980-ban bevezetett ár- és szabályozórendszer, amely alapjaiban bevált, és megfelelően szolgáljál céljaink elérését. A gazdaságirányításban, a gazdálkodás hatékonyságának fokozásában kiemelkedő helyet foglalnak el azok az intézkedések, amelyek a vállalatok szervezési-döntési és belső irányítási-ösztönzési rendszerének fejlesztését célozzák. A nemzetközi versenyképesség növelése, a termelésnek a változó igényekhez való rugalmas alkalmazkodása, a vállalati önállóság, és ezzel együtt a felelősség növelése, a dolgozó kollektívák kezdeményezőkészségének kibontakoztatása, a belső tartalékok mozgósítása mind-mind szükségessé teszi, hogy áttekintsük a vállalatoknál a korábbi években kialakult szervezeti rendszert és belső mechanizmust. A törvényjavaslatban szereplő előirányzatok közül különösen két dolog foglalkoztatja közvéleményünket. Az egyik a gazdasági fejlődés lehetőségei, a másik az életszínvonal várható alakulása. Az előirányzott évi 3 százalékos nemzetijö- vedelem-növekedés nemzetközi összehasonlításban nem számít alacsonynak, megfelel a KGST-országok átlagának, s nagyobb annál, amivel a fejlett tőkés országok a következő öt évben számolnak. Természetes, ha csak tőlünk függne, szívünk szerint lényegesen gyorsabb növekedési ütemet terveznénk. De világosan látjuk azt is, hogy vágyainkat nem „tervesíthetjük”, hogy a realitásoktól nem rugaszkodhatunk1 el súlyos következmények nélkül. Tervgazdaságunk nem kis eredménye, hogy a legutóbbi években úgy tudta visszafogni a növekedés ütemét, hogy a külgazdasági egyensúly a tervezettnél kedvezőbben alakult, folyamatosságot és haladást tudott elérni a termelésben és a fogyasztásban, el tudta kerülni a törést, az érezhető visszaesést. A másik kérdéscsoport az életszínvonal, az életkörülmények alakulása. Ilyen körülmények ellenére is megkülönböztetett figyelmet fordítunk a VI, ötéves tervben az életszínvonal megőrzésére. Ez jelzi, hogy a fogyasztás aránya a tervidőszakban 82—83 százalékra nő. miközben a felhalmozásé 17—18 százalékra csökken. így is azzal kell számolnunk, hogy az életszínvonal anyagi forrásai a VI. ötéves tervidőszakban lényegesen kisebb ütemben bővíthetők, mint amihez korábban hozzászoktunk. Érdemben arra van reális lehetőség, hogy az elért életszínvonalat megőrizzük. Az életszínvonal stabilizálásának programja — amita Központi Bizottság körültekintő és sokoldalú mérlegelés alapján elfogadásra ajánl — egyáltalán nem lebecsülendő. Érdemes emlékeztetni arra. hogy milyen vívmányok megőrzéséről van szó. Mindenekelőtt a létbiztonságról, a munkaképes korúak teljes foglalkoztatottságáról, az ingyenes egészség- ügyi ellátáshoz való állam- polgári jogról, az oktatáshoz, a művelődéshez való jog anyagi feltételeinek garantálásáról. Azt is elmondhatjuk, hogy nyugdíjrendszerünk nemzetközi összehasonlításban kiállja a próbát. Gondoljunk csak vissza arra, hogy alig két évtizede terjesztettük ki a nyugdíjjogosultságot 10 évi munkaviszony alapján a parasztságra s ez év januárjától azonos lett nyugdíjkorhatáruk a munkásokéval és az alkalmazottakéval. Meg kell őrizni a 20 év alatt több mint kétszeresére Ügy tudta szabályozni a külkereskedelmi forgalmat, hogy nem folyamodott drasztikus importtilalomhoz, hanem dinamikusan növelte a kivitelt, a behozatalt pedig csak mérsékelte. Az 1981—85-ös tervidőszak központi célja változatlanul az egyensúly javítása, s ennek rendeljük alá a növekedési ütem alakulását. A mérsékeltebb növekedés továbbra sem zárja ki, sőt igényli egyes ágazatok,' vállalatok, tevékenységének dinamikus fejlődését. Azok a vállalatok, amelyek1 gazdaságosan tudják bővíteni az exportot, kiváltani az importot, kielégíteni a hazai fizetőképes keresletet, az átlagosnál gyorsabban növelhetik termelésüket. E követelményeknek meg nem felelő vállalatok1 fő feladata a termelés korszerűsítése, gazdaságossá tétele, s ha erre nincs lehetőség, akkor a termelés szintentar- tása vagy fokozatos csökkentése, illetve leállítása. Ha a dolgozók az adott helyen nem foglalkoztathatók hatékonyan, akkor át kell irányítani más, népgazdaságilag hasznos tevékenység végzésére. nőtt reáljövedelmet. Azt, hogy az ezer lakosra jutó évi lakásépítés száma továbbra is 7—8 között legyen, és feleljen meg az európai átlagnak; a gépesített háztartásokat, a mintegy egymillió személygépkocsi közlekedésének, s továbbiak vásárlásának lehetőségét, az évente mintegy 5 millió ember külföldre utazását. A törvényességet, a közbiztonságot. ' az emberek nyugalmát, s mindazt az anyagi, szellemi és morális értéket, amit a magyarság szorgalma felhalmozott ebben az országban. Továbbra is arra törekszünk, hogy erősítsük elosztási rendszerünk szocialista vonásait, társadalmi igazságosságát. Folytatnunk és javítanunk kell egyrészt a teljesítmények szerinti díjazás gyakorlatát amely a munkával arányos eltérő jövedelmeket eredményez; másrészt államunk szociálpolitikai gyakorlatát a családi jövedelmek közelítését. Jogos társadalmi igény például, hogy a bérezés jobb munkára ösztönözzön, hogy a keresetek legyenek arányosak a végzett munkával. A jövő évtől alkalmazásra kerülő új bértarifatételek kellő lehetőséget nyújtanak ahhoz, hogy — a gazdálkodás eredményességétől függően — a meglevő kereseti arányok a munkával, a teljesítményekkel jobban összhangba kerüljenek. Kiemelt szociálpolitikai cél az átlagosnál kisebb nyugdíjak, a három és több gyermek után fizetett családi pótlék, valamint az élelmiszernormák reálértékének megőrzése az ellátást nyújtó egészségügyi, oktatási és szociális intézményekben. Az elért életszínvonal megőrzéséről, hatékony anyagi ösztönzésről érdemben csak akkor beszélhetünk, ha az áruellátás nem romlik, sőt, lehetőleg javul, ha a lakosság pénzéért szükségleteinek, igényeinek. ízlésének megfelelő, jó minőségű, korszerű terméket vásárolhat, kulturált körülmények között és színvonalasabb szolgáltatást kap. Ezért fontos, hogy a jövőben is következetesen fenntartsuk gazdasági életünk bevált rendjét, miszerint minden kiáramló jövedelem, vásárlóerő mögött szilárd árufedezet legyen. A lakáshelyzet javítása változatlanul az egyik legnagyobb társadalompolitikai feladat. Az új lakások építésén túl, igazságosabb elosztással. rugalmasabb lakás- gazdálkodással is előre kívánunk lépni. A lakosság jobb egészségügyi ellátását fontos feladatnak tartjuk. Fejlesztésére, a jelenlegi körülmények között is mintegy 3o százalékkal többet fordítunk, mint a megelőző öt évben. Az új nemzedékek nevelése, az általános iskolás korúak gyors növekedése a figyelem középpontjába állította az oktatás feltételeinek megfelelő színvonalú biztosítását. A társadalmi összefogás jól segítheti az életkörülmények javítását szolgáló valamennyi program megvalósítását, de különösen a gyermeknevelés, az oktatás ügyét. Az életkörülmények javítását szolgálják az olyan természetű javaslatok is — amelyeket, ha a tisztelt Országgyűlés elfogad és törvényerőre emel —, mint a sorkatonai szolgálat idejének az eddigi 24 hónapról 18 hónapra való csökkentése 1981-től. Hasonló, de még átfogóbb és horderejében nagyobb jelentőségű az, hogy a XII. kongresszus határozatának megfelelően 1982. január 1-től — a folyamatos és a három műszakban dolgozó vállalatoknál 1981 közepétől — megkezdődhet az áttérés az ötnapos munkahét bevezetésére, heti 42 órás munkaidő mellett. Az életkörülmények alakulására, ha szerényen is, de «egítőleg hathat az úgynevezett kiegészítő gazdaság működése. Ez a tevékenység az utóbbi években kiszélesedett. Jelentős része a legális, társadalmilag szervezett vagy ellenőrzött munkavégzés, de vannak láthatatlan, rejtett formái is. Minthogy létéhez esetenként negatív jelenségek tapadnak, például a monopolhelyzettel való visszaélés vagy az ügyeskedés, ezért szerepének társadalmi megítélése ellentmondásos. Az okok egy része messzire, az államosításokig, illetve ,a kistermelők szövetkezetbe való szervezésének helyenkénti túlzásaihoz, a megmaradó kisipar és kiskereskedelem helyének, szerepének a mezőgazdasági (Folytatás a 3. oldalon) Hasznosítjuk a szocialista integráció lehetőségeit Megőrizzük az elért életszínvonalat
