Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-16 / 294. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LOPJA 1980. DECEMBER 16., KEDD Ara: 1,20 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 294. SZÁM Befejeződött a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa Vasárnap reggel fél 9-kor plenáris üléssel folytatta munkáját a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszu­sa. A tanácskozáson részt vett Losonczi Pál, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Méhes Lajos ipari miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke is. Az elnöklő Dajka Ferenc a titkárság nettében beje­lentette a kongresszusnak, hogy a programnak megfele­lően szombat délután megtartották a négy szekcióülést, amelyek munkájában valamennyi küldött, és a meghí­vottak jelentős hányada részt vett. Mind a négy szek­cióban sok értékes javaslat hangzott el, ami egyben azt is jelenti, hogy a kongresszusi munkának ez az új mód­szere bevált. Bővítette azt a lehetőséget, hogy küldöttek még széle­sebb körben vehessenek részt egyes kérdések megvitatá­sában. A szekciókban elhangzott javaslatoknak egy ré­szét átadták a kongresszus munkabizottságainak, érté­kelés és feldolgozás céljából, más javaslatokat alapos rendszerezés után a megválasztásra kerülő testületek vesznek fel programjukba, munkaterveikbe. Továbbá bejelentette az elnök, hogy a szekcióülések értékelésére vitaösszefoglalójában Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára visszatér. A vasárnapi tanácskozás első hozzászólója Moldován Gyula, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szak- szervezetének főtitkára volt, aki hangsúlyozta, hogy szemléletváltozásra van szükség a szakszervezeti mozgalomban. A gazdaság­ban végbemenő mélyreható változásokat, a társadalom fejlődését követniük kell a szakszervezeteknek, s meg kell találniuk a feladatok elvégzéséhez a jobb és ha­tékonyabb eszközöket. Luciano Lama, ez Olasz Általános Munkásszövetség főtitkára mindenekelőtt a magyar szakszervezetek és az általa képviselt hármas szövetség — a CGIL—CISL— UiIiL — között kialakult jó kapcsolatokról, együttműkö­désről szólt. Rámutatott, hogy természetesen a kétol­dalú kapcsolatokat lehet még továbbfejleszteni, mé­lyíteni. De éppen, mert a legfőbb jellemzője a nyílt­ság és az őszinte testvériség, már ma is jó példája a megbízható nemzetközi együttműködésnek. Kifeje­zésre juttatta ezt — mon­dotta — az a segítség, ame­lyet a magyar szakszerveze­tek a közelmúltban a föld­rengés sújtotta terület szen­vedő lakóinak nyújtottak. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának elnöke a tanácsok és a szakszervezetek gyü­mölcsöző együttműködésé­vel, közös tennivalóival fog­lalkozott. Nagyra értékelte a szakszervezetek területi munkáját, amely hozzájá­rult ahhoz, hogy a tervidő­szakban csaknem húszmilli­árd forint értékű társadalmi munka gyarapította a lakó­helyi környezetet, a terve­zettnél mintegy kétezerrel több bölcsődei, 25 ezerrel több óvodai férőhely és csaknem ezerrel több álta­lános iskolai tanterem lé­tesült. A XII. pártkongresz- szus és a felszabadulás 35. évfordulója tiszteletére a Sziklai brigád felhívására kezdeményezett, s a szak- szervezetek által támogatott, kommunista műszakokból eddig 132 millió forint ju­tott a gyermekintézmények támogatására. Podina Sebő, az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dol­gozók Szakszervezetének tit­kára megállapította, hogy az ágazatban most előtérbe ke­rült a változó körülmények­hez való rugalmas alkal­mazkodás. A korábbinál ke­vesebb beruházás és a fenn­tartási munkák arányának növekedése módosította az építés szerkezetének össze­tételét: azt és annyit kell építeni, amit a megbízók kérnek. A változások a ko­rábbi évektől eltérő lét­számgazdálkodást is igényel­nek. Acs László, a nádudvari Vörös Csillag Termelőszö­vetkezet szb-titkára a tsz al­kalmazotti alapszervezetek munkájáról számolt be. Négy év alatt 653 tsz-ben alakult meg az alapszerve­zet; ma már az alkalmazot­tak háromnegyed része szer­vezett dolgozó. Abrahám Kálmán építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter felszólalásában el­mondotta, hogy az építő­ipar előtt változatlanul nagy feladatok állnak a követke­ző tervidőszakban. Változást elsősorban az jelent, hogy területileg és összetételben is nagyon eltérőek ezek a feladatok. Ezért a korábbi­nál megfontoltabb és na­gyobb erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy gyorsabb és szervezettebb munkával, rugalmasabb al­kalmazkodással álljanak helyt az építőipar dolgozói a következő .esztendőkben is. Az elmúlt öt évben 738 milliárd forint értékű épí­tési és szerelési munkával gyarapították országunkat az ágazat dolgozói. Ezzel tevé­kenyen -közreműködtek nem­csak a szocialista életmód építészeti feltételeinek, ha­nem a jó társadalmi közér­zetnek az alakításában is. Gudenusz László, a buda­pesti Táncsics Mihály Kol­légium nevelőtanára a fia­tal pedagógusok lakásgond­jaira hívta fel a figyelmet. S javasolta, hogy az anyagi lehetőségek figyelembevé­telével növeljék a pedagó­gusszállók férőhelyeit. Dr. Szabó Irma, a Szolnok megyei Tanács szervezési, jogi osztályának vezetője az államigazgatási munka egy­szerűsítéséről, korszerűsíté­séről beszélt. Elmondotta, hogy a közalkalmazottak szakszervezete segítségével a megye hét városából hatban olyan új ügyintézési formát dolgoztak ki, amely lényege­sen megkönnyíti az állam­polgárok eligazodását a ta­nácsi ügyek intézésének út­vesztőiben. Ezután az elnök javasla­tára a kongresszus úgy dön­tött, hogy a SZOT és a számvizsgáló bizottság je­lentése fölötti vitát bezárja. Az elnök bejelentette, hogy a plenáris ülésen 52-en szó­laltak fel, és kérte azokat, akik az idő rövidsége miatt nem kaptak szót, hozzászó­lásaikat, javaslataikat írás­ban nyújtsák be a kong­resszus titkárságán. Az elnök ugyancsak beje­lentette, hogy a kongresszu­son a határozati javaslat­hoz, valamint az alapsza­bály-módosításhoz több ész­revételt, megjegyzést és további javaslatokat fűztek, amelyeket a két illetékes bi­zottság külön-külön értékelt, azokkal egyetértett, s mi­vel azok a tervezetek tar­talmát alapvetően nem vál­toztatják meg, részletes fel­sorolásukra nincs szükég. A kongresszus megbízta a megválasztandó testületeket, hogy a küldöttek javaslata­it vezessék át a dokumentu­mokon, amelyeket ezeknek megfelelően véglegesítenek. Ezután Gáspár Sándor ösz- szefoglalta a plenáris és szekcióülések vitáján elhang­zottakat. Gáspár Sándor vitazáró beszéde — A kongresszus élénk vitája, a plenáris és a szek­cióüléseken elhangzott sok javaslat, kezdeményezés azt fejezi ki — mondotta —, hogy a szakszervezeti tag­ság együtt gondolkodik, s kész együtt cselekedni, kö­zös erőfeszítéseket tenni a szakszervezetek, az ország előtt álló feladatok megva­lósításáért. Országos jelen­tőségű, egész szakmákat érintő kérdések csakúgy na­pirendre kerültek, mint az egyes kisebb kollektívákat foglalkoztató problémák, tá­jékoztattak figyelemre mél­tó eredményekről, de sokan rámutattak a szakszerveze­tek munkájának gyengesé­geire is, vagyis a vita sok­színű volt, reálisan tükrözve a valóságos helyzetet. Mind­ez biztonságérzetet ad to­vábbi munkájukhoz a szak- szervezeti vezető testületek­nek, köztük azoknak, ame­lyeket rövidesen megválaszt a kongresszus. A kongresszu­son elhangzott javaslatok, kezdeményezések, a prob­lémákról, nehézségekről adott jelzések kifejezik, hogy az újonnan választott vezető testületeknek nehéz feladatokkal kell számolni­uk, s a munkastílusukon to­vább kell javítaniuk ahhoz, hogy a feladatokat sikerrel megoldhassák. A mostani kongresszussal lezárult periódus értékelé­se kifejezi, hogy a magyar szakszervezetek munkájá­nak új minőségi jegyei az utóbbi években felerősödtek, s a kongresszus e folyamat gyorsítását sürgeti. A sok százezer szakszervezeti akti­vista, dolgozó ember, aki a szocialista társadalom érde­kében végzi munkáját, meg­elégedéssel nyugtázhatja, hogy volt értelme a sok erő­feszítésnek. Nyolc-tíz év­vel ezelőtt azt mondottuk: a magyar szakszervezeti moz­galomnak szüksége van tíz esztendőre, két kongresszus­ra ahhoz, hogy erőteljeseb­ben kirajzolódjanak mun­kájának az adott viszonyok­hoz jobban alkalmazkodó vonásai. Ma már elmond­hatjuk, hogy a magyar szak- szervezeti mozgalom való­ban elfoglalta helyét a tár­sadalomban, a társadalmi munkamegosztásban önál­lóan végzi sajátos feladatát. Tevékenysége harmoniku- sabbá, egységesebbé vált. Túljutottunk azokon az idő­szakokon, amikor hol az egyik, hol a másik feladat került előtérbe oly módon, hogy túlzottan háttérbe szo­rította az egyéb teendőket. Így szorult időnként háttér­be a szakszervezetek érdek- képviseleti, érdekvédelmi funkciója, vagy nevelőmun­kája. Ma éppen az egyik fő követelmény a szakszerveze­ti munka iránt, hogy a sok­féle feladatot harmonikusan és így eredményesen lássa el. Ez a megítélés az elmúlt évek fejlődésének legértéke­sebb vonása. A szakszervezetek mun­kájának feltételei ma sokkal jobbak, mint voltak koráb­ban, ereje is nagyobb, ez azonban nem jelenti azt, hogy most már minden igényt kielégít, így ez nem is jelentheti munkájának értékmérőjét. A szakszerve­zeti mozgalom a társada­lomnak szerves része, hat a társadalomra, a társadalom helyzete pedig meghatároz­za a szakszervezetek lehető­ségeit. Munkájának fokmé­rője tehát az, hogy az adott viszonyok között kielégíti-e a lehetséges módon az igé­nyeket. Ha ilyen mércével mérünk, akkor egyértelmű a válasz: a szakszervezetek teljesítették és teljesítik feladataikat. Ma sincs mód minden igény kielégítésére, de mód van arra, hogy a rendelkezésre álló lehetősé­geket hatékonyabban hasz­nálják ki a szakszervezetek. Ilyen adottság az üzemi de­mokrácia fejlődése, a bizal­miak megnövekedett jog- és hatásköre. Most már nem a jogkört kell bővíteni, ha­nem a meglevőt kell jobban hasznosítani. És erre a min­dennapi életben nagyon gyakran lehet, és van is szükség. Sok olyan esetről tudunk, amikor az üzemek­ben nem ismerik el a dol­gozó igazát. Ezt illusztrálja például az a helyzet, hogy a munkaügyi és munkajogi viták 30—40 százaléka az üzemekből a felső fórumok elé kerül és ott kiderül, eze­ket az üzemben kellett volna elintézni, méghozzá úgy, hogy a dolgozónak adjanak (Folytatás a 3. oldalon) Tegnap, hétfőn délután átadták a Kettős-Körös kijavított békési hidját. A 42 méter hosszú hídszerkezet építési költsé­ge 6,7 millió forintba került, s a Hídépítő Vállalat építői alig három hét alatt készítették el. Tegnap délutántól a Tar- host Békéssel összekötő úton ismét eredeti útvonalon, kerü­lő nélkül közlekedhetnek az erre járók. A híd szomszédsá­gában levő pontonhidat a napokban már le is bontották Fotó: Veress Erzsi Az országgyűlés téli ülésszaka elé Mélykúti Attila, az MTI parlamenti tudósítója írja: Szerdán összeül az ország- gyűlés. Előreláthatóan a népgazdaság VI. ötéves ter­véről, a Magyar Népköztár­saság 1981. évi költségvetésé­ről, valamint a tanácsok 1981—1985. évi pénzügyi ter­véről szóló törvényjavasla­tot vitatják meg a képvise­lők. Olyan kiemelkedően fontos célokról tanácskoznak tehát, amelyek megvalósítá­sa — a XII. pártkongresz- szus határozatai alapján — a következő fél évtizedben a fejlődés fő elemeit jelenti. A törvények tervezetét elő­zőleg megvitatták az ország- gyűlési állandó bizottságok és a megyei képviselőcsopor­tok. E fórumokon másfél száznál több képviselő mon­dott véleményt, támogatásá­ról biztosítva a kormányt a tervnek országot, népet gya­rapító valóra váltásában, ígérték ezt nemcsak maguk, hanem megbízóik, a válasz­tópolgárok széles körének nevében is. Tehették, hiszen — s ez valamennyi bizott­sági ülésen hangsúlyosan el­hangzott — a népgazdasagi tervkoncepció társadalmi vi­táin sokan megismerkedtek a gazdaságfejlesztés, az élet­színvonal-politika, a külke­reskedelem 1985-ig szóló el­képzeléseivel. Az előkészítő tanácskozásokon azt is ki­emelték: a nehezebb kül­gazdasági körülmények elle­nére elért eredményeket a választópolgárok elismerése övezi, ami egyben bizakodást is ad a következő fél évti­zed terveinek valóra váltásá­hoz. A bizottsági üléseken fel­szólalt képviselők megerősí­tették, hogy a gazdasági te­vékenységnek mindenekelőtt a népgazdasági egyensúly — ezen belül a külgazdasági egyensúly — helyreállítását és megszilárdítását keil szol­gálnia. Ez szükségszerűen együtt jár a nemzeti jövede­lem belföldi felhasználásá­nak számottevően lassúbb emelkedésével. Éppen ezért az életszínvonal, az életkö­rülmények elért eredményei­nek megőrzése lehet a cél- A megállapítás árnyalt ágazati terveket, s több területen a lakosság ellátását kiemelten javító, nagy erőforrásokat mozgósító fejlesztési elképze­léseket takar. A szociális és egészségügyi bizottságban például a képviselők öröm­mel állapították meg, hogy 1985-ig tovább javul a fek­vőbeteg-ellátás, gyarapodik a kórházi ágyak száma. Ide kívánkozik az általá­nos iskolák építésének ki­emelt programja, hiszen a következő tervidőszakban az osztályterméket elérő de­mográfiai hullám nagy ösz- szegű beruházásokat igényel. Jóleső érzéssel szóltak a nyíregyházi és zalaegerszegi színházépítésről, az Opera­ház, valamint a két nagy egyetem rekonstrukciójáról, tehát a tervnek megannyi olyan pontjáról, amelynek megvalósítása tovább javítja az állampolgárok közérzetét. Ehhez persze elengedhetet­lenül kapcsolódik a gazda­sági hatékonyság erőteljes növelésének követelménye, a tudományos és műszaki vív­mányok eredményesebb gyakorlati alkalmazása, a termelés szerkezetének gyor­sabb korszerűsítése, és a nemzetközi versenyképesség erősítése. A fejlődés minősé­gi jellemzőjén lesz még in­kább a hangsúly — ez a gondolat fogalmazódott meg többek között az ipari, va­lamint a terv- és költségve­tési bizottság vitájában. Az eddiginél nagyobb fegyelem, felelősség és kezdeményező­készség az, ami — legyen szó gyárról, mezőgazdaságról, vagy kutatóintézetről — a mindennapos munkában a kijelölt célhoz visz. Holnap ingyenes falinaptár-melléklet Mint arról már lapunk vasárnapi számából értesül­hettek olvasóink, december 17-én, holnap jelenik meg a Békés megyei Népújság 1981. évi falinaptára. A hirdeté­si mellékletet is tartalmazó lap hétköznapi áron kerül forgalomba.

Next

/
Thumbnails
Contents