Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-14 / 293. szám

1980. december 14., vasárnap íz mucira Barátaink életéből Földosztás, iparosítás ^"" Termőre fordul a „kövek országa” Felszámolták az ellenforradalmi bandákat. Képünkön: az el­lenük harcoló önkéntesek eskütétele (Fotó: TASZSZ — KS) Tonnák — gondokkal 0 cukormérleg és tanulságai Döntő változások kezdetét jelentette Afganisztán 1359. évi népgazdasági terve. Semmi tévedés, az évszám nem elírás, az afgán naptár szerint ugyanis ez az 1980. márciusától 1981. márciusá­ig erjedő időszakot jelenti. Ebben az évben végre meg­kezdődött az elmaradott or­szág iparosítása, a vasút- és az úthálózat kiépítése, ami ebben a hegyekkel szabdalt országban létfontosságú. És megkezdődött a népgazdaság szocialista jellegű átszerve­zése. Minthogy Afganisztán ag­rárország — a 13 milliós lakosságból 11 millióan „fa­lun” élnek —, érthető mó­don a mezőgazdaság fejlesz­tésére fordítják a legtöbb energiát. A termelés 4,4 szá­zalékos emelését tűzték ki célul; ezen belül a búza ter­melése 2,6 millió tonnára, a nyers gyapoté 150 ezer ton­nára, a cukorrépáé pedig 100 ezer tonnára emelkedik. A mezőgazdaság a nemze­ti össztermék 80 százalékát adja, de nem biztosíthatta a hazai ellátást. Közrejátszott ebben az évszázados elma­radottság, a gépesítés szinte teljes hiánya, a parasztok érdektelensége és a rossz szervezés. Az áprilisi forra­dalom után bevezetett ag­rárreform, de különösen a Babrak Karmai kormánya által foganatosított kezdeti visszaéléseket kiküszöbölő rendelkezések már éreztetik hatásukat. Mindössze fél év telt el a tervidőszakból, ami­kor már 700 ezer hektár föl­det osztottak fel 300 ezef család között. Az állam emellett hiteleket nyújt a parasztoknak és a kisválal- kozóknak. Kedvezményes feltételekkel kapnak felsze­relést, igás- és tenyészálla­tot, nemesített vetőmagot, műtrágyát. Megkezdődött — az önkéntesség és a fokoza­tosság elvének betartásával — a termelőszövetkezetek szervezése. Az ellenforradalmárok természetesen nem akarnak belenyugodni abba, hogy Af­ganisztán stabilizálódjék. ^Mindent elkövetnék, hogy megakadályozzák a gazdaság megerősödését. Miután fel­számolták a nagyobb ellen- forradalmi csoportokat, nyil­vánvalóvá vált, hogy kato­nai eszközökkel nem tudják megdönteni a kormányt. Most taktikát változtattak. Jelenleg a fő célpont a fegy­vertelen lakosság. A gazda­sági építőmunkát akarják aláásni, terrorral igyekeznek megbénítani a falvak békés munkáját. Az USA, Kína és Pakisz­tán által támogatott ellen- forradalmi aknamunka mindeddig kudarcot vallott. Afganisztán népét nem si­került megfélemlíteni. , A forradalom második szaka­szának fontos eredménye, hogy a párt- és állami veze­tés rövid idő alatt nemcsak kidolgozta a gazdasági és társadalmi intézkedések programját, hanem hozzá is látott megvalósításukhoz. Mind szélesebb rétegek tá­mogatják ezt a politikát. Bi­zonyíték erre, hogy sorban alakulnak Afganisztánban a társadalmi- és tömegszerve­zetek. A közelmúltban —az ország történetében először — megszülettek a szakszer­vezetek. Megalakult az Af­ganisztáni Demokratikus If­júsági Szövetség, és szövet­ségbe tömörültek az írók és az újságírók. Cukormérleg készül most szerte a kubai szigetország­ban. Az aratási eredmény összegzése mindig vidám ese­mény, az idén azonban a szokásosnál több ok van rá, hogy időre elkészüljenek ve­le. Karácsony előtt tartják ugyanis a Kubai Kommu­nista Párt II. kongresszusát, ahol pontos adatokat kell szolgáltatni az ország leg­becsesebb mezőgazdasági kincséről. Egy másik ok: idén befe­jeződik az ötéves cukornád­termelési periódus. Ebben az időszakban a tiszteletet pa­rancsoló eredményekhez a gondok sokasága járult, s a kezdet nem volt rossz. Az 1976—1980-as időszak első négy évében töretlenül fel­felé ívelt a termésered­mény. 1976-ban 6,1 millió tonna cukrot gyártottak, 1979-ben 7,9 millió tonnát. Aztán váratlan baj követ­kezett. Tavaly decembertől két, eddig ismeretlen beteg­ség támadta meg az ültet­vényeket : a cukornádüszög és az elgazosodás. Az első ellen szinte nem lehet más­ként védekezni, mint az ül­tetvény megsemmisítésével. A második az aratók mun­káját nehezíti. Lehetetlenné teszi a gépi betakarítást. Csökkenti a cukorhozamot. A gond orvoslására a cukor­nádüszög által megtámadott fajta, a Barbados helyettesí­tése látszik a legcélraveze­tőbbnek. Az idei cukornádaratás másik negatívuma az volt, hogy az esős, hűvös télen a nád cukortartalma nem ér­te el a kívánt szintet. A cu­kortartalom-kiesés ezer ton­nákban mérhető. Mindent összevetve a zafra, a cukor­nádaratás eredménye, csak mintegy hétmillió tonna cu­kor. Ám a közelgő pártkong­resszuson szóba kerülnek eredmények is. Közéjük tar­tozik, hogy évről évre több kombájn segíti a macheterók, a cukornádaratók munkáját. A Holguinban 1977-ben fel­avatott gyár évente 600 gé­pet gyárt. Kihasználásukról azonban a Bohemia című lap megjegyzi: természete­sen meg kell szervezni az al­katrészellátást és -szállítást is. A cukormérleg készítése­kor persze nemcsak a cu­kortonnákat veszik’ figye­lembe, hiszen a cukoripar Kubában egyszersmind a legnagyobb energiafogyasztó. A szigetországban a taka­rékossági intézkedések egész sorát vezették be az energia ésszerűbb felhasználására. Az iparág dolgozói elmondják, hogy az állandóan növek­vő terméseredménnyel szem­ben a felhasznált energia nem növekedett. (—s) A kézi aratást mind több helyen váltja fel a gépi betakarí­tás. Képünkön (felül): a hagyományos cukornádvágás; (alul): mind több szovjet kombájn arat a szigetországban (MTI-fotó — KS) Szovjet gazdaság Beruházások új mádon Magától értetődő, hogy a beruházások sikerei és hibái azonnal megmutatkoznak a gazdasági növekedés ütemén, a lakosság életszínvonalán. Éppen ezért a szovjet gazda­sági élet előtt álló feladatok mindenekelőtt a beruházások szférájában követeltek válto­zásokat. „Sokat építünk. Ugyanak­kor a beruházások területén uralkodó helyzet nem elégít­het ki bennünket” — állapí­totta meg Brezsnyev elvtárs az SZKP KB 1979. novem­beri plénumán elmondott éles kritikai szellemű hozzá­szólásában. „Az építkezések határideje gyakran elhúzó­dik. A be nem fejezett épít­kezés költségei meghaladják az előirányzottat. Tartaléka­inkat gyakran nem a legfon­tosabb építkezésekre , össz­pontosítjuk. Ezen a területen nemcsak hibák, helyi túlka­pások, de helyenként nyil­vánvaló önkényeskedés is megmutatkozik.” Az önkényeskedés felszá­molása általában nem túl bonyolult dolog. A tényeket megvizsgálják, a bűnösöket megbüntetik. A határidők be nem tartása, a be nem feje­zett objektumok számának növekedése azonban már más probléma. Itt nem vala­ki rosszakaratáról, hanem a terv és szervezeti mozgatóru­gók tökéletlenségéről van szó, amelyek ösztönzik az építés bővítését, de nem kel­lőképp segítik elő, hogy az építkezés gazdaságilag cél­szerű határidők között való­suljon meg. Az objektumok természetesen elkészülnek, ám építésük gyakran hosszú ideig tart, és sokba kerül. A szovjet gazdasági élet­ben jelenleg a vállalatok, éoítőipari szervek, termelői egyesülések gazdasági tevé­kenységének szabályozásában az éves tervek játsszák a fő­szerepet. Ezek összege alap­NDK Iskolák, óvodák, bölcsődék Az új tanévben kereken 2,3 millió diákot — köztük 176 000 első osztályost — fo­gadtak az iskolák a Német Demokratikus Köztársaság­ban. Az ország 5878 általá­nos iskolájában 180 000 okta­tó és nevelő foglalkozik a gyermekekkel, köztük nyolc­ezren az idén kezdik meg a tanítást. Látogatottak a szakmun­kástanuló-iskolák is. Ezek­ben 291-féle szakmára okat- ják a 235 000 főnyi tanuló- ifjúságot. Tizenegyezren ré­szesülnek olyan hároméves képzésben, amelynek végén a szakmunkásbizonyítvány mellett az érettségi bizonyít­ványt is megszerezhetik. Ezek az iskolák igen kor­szerű felszereléssel rendel­keznek. Az állam költségve­téséből az elmúlt években 70 millió márkát fordítottak erre a célra. A tanulóifjúság számának növekedésével lépést tart az iskolaépítés, amelynek prog­ramját a hetvenes évek ele­jén készítették el ég teljesí­tik azóta évről évre. 1971., az NSZEP VIII. kongresszusa óta 110 iskola, 108 tornate­rem, 102 iskolát lőkészítő in­tézmény épült meg. Egyedül Berlin legújabb lakónegye­dében, Marzahnban 20 új iskolát adtak á1 rendelteté­sének. A népgazdasági terv ez év végéig a fővárosban (17 iskola, 19 tornacsarnok, 11 bölcsőde, óvoda, 3 ifjúsági otthon és öt politechnikai központ átadását irányozza elő. (BUDAPRESS — APN) ján állapítják meg valamely szervezet ötéves tervteljesí­tését. A tapasztalat azonban azt bizonyította, hogy egy új munkaprogram évente törté­nő összeállítása negatívan mutatkozik meg a termelés hatékonyságán, különösen pe­dig a beruházásokban. Az új tervezési rendszer kulcsfon­tosságú eleme a stabil ötéves terv lesz. Ezt gondosan évek­re osztják, a reális lehetősé­gekhez igazítják, hogy gaz­daságilag előnyös határidők között végezzék a beruhá­zást, összhangban az anyag- és felszerelésszállítással, a munkaerő- és pénztartalé­kokkal, az építő- és szerelő­vállalat kapacitásával. Éven­te hagyják jóvá a beruházá­si limiteket, ám nem kell évente eldönteni, mit és hol építsenek. A terv felsorolja mindazokat az objektumokat, melyek építése a jövőben megkezdődik, és ez kizárja a tartalékok szétforgácsolódá- sát. Változik a terv — az érté­kesítési — a pénzügyi és ösztönzési mutatók' rendszere is az építőszervezeteknél, így például, ha egy vállalat a kitűzött határidő előtt kez­di meg termelését, az előál­lított termék terven felüli hasznot hajt. Ilyen esetben igazságos, hogy e haszon egy részét az építőknek juttas­sák, akiknek erőfeszítései kö­vetkeztében a haszon előál­lott. Az ilyen rendszerű ösz­tönzést Belorussziában sok­éves gazdasági kísérletek so­rán ellenőrizték, és a jövő­ben mindenütt bevezetik. Az építési határidők csökkenté­séért a kivitelező megkapja annak a haszonnak a felét, amelyet a vállalat a terve­zett átadási időpont előtt ter­melt. Az új intézkedések egész komplexumát teljes terjedelmükben a XI. ötéves terv kezdetekor, 1981-ben ve­zetik be, bár jelentős módo­Az erdélyi magyar parasz­tok népi táncaikat évszáza­dokon keresztül az úgyneve­zett táncházakban mutatták be, amelyek majdnem min­den magyarlakta községben megtalálhatók voltak. Az ál­talában egy-két hegedűsből, nagybőgősből és énekesek­ből álló helyi kis zenekar muzsikájára a lakosság nagy része részt vett a táncban. Szigorú szertartási rend ha­tározta meg, mikor és hol, melyik községben vagy zó­nában tartják a táncos mu­latságot, a táncosokat kor szerint csoportokba osztot­ták. Ez a szép népi hagyo­mány idővel majdnem ki­halt, a Cluj (Kolozsvár) me­gyei Szék községben azon­ban tovább vitték az örök­séget. Szék' mintájára az 1977— 1978-as években Marosvásár­helyen, Kolozsváron, Sepsi- szentgyörgyön, Csíkszeredán, Székelyudvarhelyen és más községekben, a helyi hatósá­gok segítségével ismét meg­nyíltak a táncházak. Ezek azonban már nagyobb zene­karral rendelkeztek1, és szí­vesen látogatnak ide nem­sításokat eszközöltek már az 1980. évi tervben is. Űj tendencia az is, hogy a beruházásokról a meglevő vállalatok felújítására tevő­dik át a hangsúly. Üj objek­tumok építésére csak az esetben irányoznak elő ösz- szegeket, amikor a közgazda- sági helyzet elemzése azt bi­zonyítja, hogy nincs más mód a termelés növelésére, a ter­mékek előállításának fokozá­sára. így például a Szovjet­unió Minisztertanácsa hatá­rozatot hozott, hogy 1980- ban korlátozza az ipari be­ruházások számát, kivéve a közszükségleti cikkeket gyár­tó objektumokét. Az eszközöket elsősorban a termelés rekonstrukciójára és műszaki korszerűsítésére fordítják. Kiszámították, hogy a már működő válla­latoknál végzett rekonstruk­ció segítségével kétszer olyan gyorsan lehet termékeket előállítani, mint egy új épít­kezés esetében. Ahhoz, hogy egyenlő mennyiségű termék előállítását biztosítsák, egy új építkezésnél másfélszer annyi berendezést kell fel­szerelni, mint az elöregedett technika korszerűsítésekor. A működő vállalatok esetében azonban az építők munkája bonyolultabbá válik. Ezért kiegészítő anyagi ösztönzőket vezetnek be a munka na­gyobb igényessége érdekében. Olyan építő-szerelő vállala­tokat is szerveznek, melyek a vállalatok rekonstrukciójá­ra és műszaki korszerűsítésé­re szakosodnak. Mindez természetesen nem zárja ki annak szükségessé­gét, hogy új vállalatokat épít­senek, új iparágakat hozza­nak létre, növeljék az épít­kezés ütemét. Viktor Filippov, az Ekonomicseszkaja Gazeta főszerkesztő-helyettese (APN—KS) csak a falusiak, hanem a vá­rosiak is; iskolások, egyete­misták és azok a dolgozók, akik szívesen töltik szabad idejüket néptánccal. Az if­júság érdeklődésére felfi­gyelve, a Román Televízió magyar nyelvű adásainak munkatársai népszerűsítet­ték adásaikban a táncházak, az itteni zenekari együtte­sek és táncosok' tevékenysé­gét. A művészet megismer­tetése célját szolgálja a nem­rég megjelent „Táncház” cí­mű hanglemez is. A hangle­mezen a képernyőről már ismert öt együttes: két ko­lozsvári, egy-egy marosvá­sárhelyi, Csíkszeredái és székelyudvarhelyi együttes mutatja be művészetét. A zenekarok összetétele hason­ló a hagyományos széki ze­nekari együtteshez, kivételt képez a Csíkszeredái együt­tes, amelyben egy cimbal­mos is játszik. A zenekarok 3-4 jellegzetes népi dalt mutatnak be, amelyeket a néprajzi kutatók a Kis-Kü- küllő térségben, Szék köz­ségben, és a Cluj megyei Nagykalátában fedeztek fel. C. I. Romániai magyarok táncházai A szakszervezetek kultúrháza Nagyváradon. A nagy előadási terem és a kis termek változatos kulturális programhoz nyújtanak lehetőséget (Fotó: AGERPRESS — KS) — s —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents