Békés Megyei Népújság, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-14 / 293. szám

1980. december 14., vasárnap o fl Kner tovább halad Ez év július elsejével egyesfiit a megye két nyomdája, és az új vállalat az ország egyik legnagyobb nyomda­üzeme lett. A Kner Nyomda néven tovább működő új nagyvállalat 1500 dolgozót foglalkoztat, és termelése egy* milliárd forint évente. Az egyesülés természetesen hosszú ideig vitatéma volt. Sokan megkérdőjelezték az összevonás szükségszerűségét, vagy úgy vélték, hogy értelmetlen volt ezt év közben végrehajtani. Mások szerint a döntés előkészítése nem volt kellően körültekintő. Mi igazolódott be ezekből az aggodalmakból, hogyan alakult az új nyomda sorsa, csaknem fél évvel az egyesülés után? A kérdésre Három- széki Pál vezérigazgató válaszolt. — Nem titok, hogy az egyesülés nem egy gyors el­határozás következménye volt. Már a múlt évben tár­gyalások folytak arról, ho­gyan lehetne ésszerűbben, jobban átszervezni a megye nyomdaiparát. Két lehetőség volt: az egyik, hogy egy cso­magolóeszközt és egy könyv­gyártó üzemet kellene létre­hozni. Az első a békéscsabai Kner Nyomda, a második a Dürer Nyomda és a Kner gyomai részlegének egyesíté­se után létrejövő új üzem lett volna. Hosszas tárgyalá­sok után a párt, a megyei tanács, és a Könnyűipari Minisztérium illetékesei ezt elvetették, és a második megoldást választották: lét­rejött a megye teljes nyom­daiparára kiterjedő, egységes vezetés alatt álló nagyválla­lat, a Kner Nyomda, mely­nek üzemei megtartották ré­gi nevüket. A cél az volt, hogy egyesítsük a szellemi és anyagi erőket, fokozódjon a termelés hatékonysága. Az évközi egyesítésre pedig azért volt szükség, hogy a VI. öt­éves tervet már az új válla­lat lehetőségeinek figyelem- bevételével készíthessük el. kozzuk könyvgyártásunkat. Erre mindkét nyomda ha­gyományai köteleznek ben­nünket, és persze — főleg az exportban — nagy üzlet is van. Ügy tervezzük, hogy kétszáz százalékkal növeljük a hazai eladásra és a tőkés exportra szánt művészeti, bibliofil és kis példányszá­mú színes könyvek gyártá­sát. Nekünk a jövőben sem gyobb részét. Ezen a területen milyen fejlődés várható? — Könyvből a kétszáz szá- zalékos felfutás után is csak 3 ezer tonnányit gyártunk egy évben, csomagolóanyag­ból viszont mintegy 20 ezer tonnát. Az arányok önmagu­kért beszélnek, nyilvánvaló, hogy a csomagolóanyag­gyártást nem hanyagolhatjuk el, sőt nagymértékben fej­lesztenünk kell. Ezen a terü­leten is be akarunk tömi a tőkés piacokra, és ennek si­kerére minden esélyünk megvan. Természetesen nagy­arányú gépi rekonstrukcióra lesz szükség. Központi üze­münkben az ofszetgépek je­lentős része már elérte az elavulás felső határát, s e gépeket le kell cserélni, vagy fel kell újítani. Ki kell von­nunk a termelésből azokat az erkölcsileg elavult gépe­ket is, amelyek sok helyet foglalnak .el, és értékes mun­kaerőt kötnek le. Mivel a VI. ötéves terv során túl sok pénzünk nem lesz, oko­san kell kihasználni lehető­Már a tesztnyomatok készülnek a most összeszerelt- heidel- bergi nyomógépen Fotó: Lányai — Fél év persze rövid idő ah­hoz, hogy megvonjuk az egyesí­tés mérlegét, de nyilván vannak már olyan adatok, melyekből fontos következtetéseket lehet levonni. Egyesítések után álta­lában az első időben csökken a hatékonyság. Itt ez bekövetke­zett? — Nálunk szerencsére nem. Persze ez csak szófordulat, a dolog nem a szerencsén mú­lott. A dolgozók és a vezetők többsége megértette, hogy az új helyzetben nem a régi dolgok, hanem a mostani munka a megítélés alapja, így sikerült elérnünk, hogy a második félévben 50 szá­zalékkal nőtt a nyereség az egyesülés előtti időhöz ké­pest. Izgalom természetesen még mindig van, de egyre kevesebben foglalkoznak már a múlttal, és egyre többen a jövővel. — Változik-e a jövőben a vál­lalati koncepció? Lesz-e profil- módosítás? — Sem a koncepciónk, sem a profilunk nem válto­zik, de bizonyos aránymódo­sítások természetesen 'elke­rülhetetlenek. Profiltisztítást elsősorban egyes telepeinken hajtunk végre, mert bár nagyvállalat vagyunk, három helységben, és hat üzemegy­ségben termelünk. Az egyes üzemegységeknek világosan meg kell szabni a tevékeny­ségi körét. Gyomán és a Dürer-üzemben például csak könyvet és újságot akarunk gyártani, a központi üzem címke- és dobozgyártásra szakosodik. Gyulán végezzük majd — a könyvgyártás mellett — a lakossági szol­gáltatásokat. A VI. ötéves terv egyik legfontosabb, és talán egyik legnehezebb fel­adata az lesz számunkra, hogy teljes mértékben ki­használjuk az összevonás ad­ta lehetőségeket és az igazi nagyüzemi kategóriát mind a technikában, mind a szerve­zésben elérjük. — Szó esett az előbb bizonyos aránymódosításokról. Mit jelent ez konkrétan? — A lényeg a következő: a doboz- és címkegyártás mérsékelt növelése mellett rendkívül dinamikusan fó­nagy tömeget, hímem inkább magas minőséget kell produ­kálnunk. Csak így érhetjük el azt a célt, amit vállal­tunk: öt év alatt 5 millió dollárt hozunk a népgazda­ságnak könyvexportunkkal. Sokan ezt túlzott reménynek tartják, szerintem azonban ennél jóval nagyobb lesz ex­portunk. Az ötmillió dollár kitermelését csak jövőre kel­lene elkezdenünk, de az első egymilliót már az idén elér­tük. A magam részéről ezért nem tudom elfogadni az e téren jelentkező aggodalmat és kishitűséget. — A tőkés könyvexporthoz, vagy egyáltalán a minőségi munkához megfelelő műszaki­technikai feltételek is kellenek. Rendelkezik ezekkel a nyomda? — Részben már igen, amit eddigi exporteredményeink is bizonyítanak. A frankfurti könyvvásáron például óriási sikert aratott több, a Dürer- üzemünkben készített kiad­ványunk. Azért műszaki színvonalunkkal nem lehe­tünk elégedettek, sok az el­avult gép üzemeinkben, né­hány korszerű eszköz- pedig hiányzik. Feltétlenül be kell vezetnünk a fényszedést, mert anélkül egyre kevésbé lesz biztosítható a szövegelő­állítás kellően magas minő­ségi színvonala. Egy ilyen rendszer az összes üzemet el tudja látni, és ez is indokol­ja az összevonást. De előbb- utóbb meg kell oldanunk, hogy saját színbontó beren­dezésünk is legyen. Jelenleg ugyanis több hónapos, gyak­ran egyéves a színre bontás átfutási ideje, és ennyit nem várhatunk, ha exportálni akarunk. Nemrég egy na­gyon komoly, több száz szí­nes képet tartalmazó album­ra .vonatkozó francia rende­lésünk esett kútba; mert né­hány színes képről próba­nyomatokat kértek és azt csak négy hónap múlva tud­tuk kiküldeni. Partnereink jól fizetnek, de cserébe gyors és pontos munkát kémek. — Csomagolóanyag-gyártásról eddig még nem esett szó közöt­tünk, pedig úgy tudom, a jövő­ben is ez adja a termelés na­ségeinket. Ahol csak lehet, több ajánlatot kérünk, közü­lük választjuk ki a legjobbat és a leggazdaságosabbat. — A cimke- és dobozgyártás­nál mindig gondot okozott az alapanyag-ellátás. Várható-e ezen a téren valamiféle javulás? — Valóban, e termékek gyártásához nagyon sok im­port-, és hozzáteszem, tőkés importanyagot használunk fel. A hazai papíripar jelen­leg a nyomdaipar igényeinek csak kis részét tudja kielégí­teni. Még olyan egyszerű ter­mékhez, mint a sörös- vagy boroscímke is, import papírt kell használnunk. Ez termé­szetesen sokba kerül. Hogy a költségeket csökkentsük és az importot kiválthassuk, máris felvettük a kapcsola­tot a Szolnoki Papírgyárral. Szolnokon 6,5 milliárd fo­rintért új, modem papírgyár épül, szeretnénk ennek ter­mékeit minél nagyobb mér­tékben felhasználni. Ezért a kezdettől fogva együttműkö­dünk az ottani szakemberek­kel, hogy olyan papírokat gyártsanak, melyeket minél több célra fel tudunk hasz­nálni. — Legutóbbi találkozásunkon — nem sokkal az egyesülés után — azzal fejezte be a beszélgetést, hogy aki hajlandó együtt dol­gozni a közös célokért, aki be­áll a sorba, arra a jövőben is számít, de aki a jövő ellen dol­gozik, arra nem tart igényt. Változatlan a véleménye? — Természetesen most is ugyanígy gondolom. Nem hallgathatom azonban el, hogy még ma sincs teljes csend a házunk táján, van­nak néhányan, akik nem az összekovácsol ódást szolgál­ják, hanem a széthúzást szít­ják. Ellenük a jövőben is ha­tározottan fellépünk, és eh­hez a megyei párt- és állami szervektől minden segítséget megkapunk. Egy dolgot min­denkinek tudomásul kell venni: a magunk elé tűzött célokat el kell, és el is fog­juk érni! A mi közismert Kner-emblémánk a haladást szimbolizálja. Nekünk ehhez kell hűnek maradnunk! Lónyai László Fizikai és irodai dolgozók egy alapszervezetben Fizikai dolgozók és „iro­disták” fele-fele arányban alkotják a Békéscsabai Kö­töttárugyár hármas számú pártalapszervezetét. A mun­kamegosztásban elfoglalt hely mellett az is tovább szí­nesíti az összetételt, hogy az adminisztratív foglalkozású­ak a vállalat több osztályá­nak dolgozói, a fizikaiak kö­zül pedig legtöbben a 'festö­de, illetve a kikészítő üzem munkásai. Ezek után a leg­fontosabb kérdés: egységes-e mégis ez a kommunista kol­lektíva? Nos, az alapszervezet pén­tek délutáni beszámoló tag­gyűlése alapján mindenkép­pen igennel kell válaszol­nunk a kérdésre. Nemcsak az igazolódott be az elhang­zott beszámolóból és a tíz hozzászólásból, hogy a gyár­ban a párttagok beosztásra való tekintet nélkül felelős­séget éreznek üzemük sorsá­ért. Az is kiviláglott, hogy van mit mondania egymás­nak a lakatosnak, az osztály- vezetőnek, a főművezetőnek, és az adminisztrátornak, a festődéi dolgozónak, meg az üzemi pártbizottság titkárá­nak. Ha a feladatok egységes értelmezésének titkát ku­tatjuk ebben a „vegyes” alapszervezetben, a vezető­ség beszámolója siet a se­gítségünkre, amely így fo­galmaz : a pártcsoportok munkájában az előző évhez viszonyítva fejlődés tapasz­talható. Van olyan pártcso­portunk, amely negyedéves rendszerességgel tart érte­kezletet. Ezek az értekezletek mindig fontos témákat tűz­tek napirendre. A pártcso­portvezetőknek az értekezle­tek megtartásához a jövőben is segítséget nyújt a vezető­ség. Jelenleg az a gyakorlat, hogy minden pártcsoport-ér- tekezleten a vezetőség vala­melyik tagja jelen van. S emeljük ki a beszámoló­nak még egy pontját: alap­szervezetünk párttagjai kö­zül 25 fő az ML esti közép, 9 fő az ML esti egyetem, 4 fő pedig az MLEE szakosító­ját végezte el, jelenleg beis­koláztak az ML esti közép­iskolába négy, a szakosítóra pedig egy párttagot. Az 1980/81-es oktatási évben a vállalatnál szervezett politi­kai oktatásban 46-an vesz­nek részt. Az első idézetre visszatér­ve, annyit kell elmondanunk kiegészítésképpen, hogy a 3. számú pártalapszervezet hét pártcsoportja az, amely a vezetőség irányításával képes egységbe fogni a nagy létszá­mú alapszervezetet; így si­kerül áthidalni a tagoltság­ból fakadó nehézségeket. Ezek azok a közösségek, amelyek segítik, számontart- ják a párttagok pártmegbí­zatásainak teljesítését, s amelyek-a mostani beszámo­ló taggyűlést megelőzően maguk is mérlegre tették az 1980-as mozgalmi munka eredményeit, hiányosságait. A pártcsoportokból indul­nak ki azok a javaslatok is, amelyeknek alapján a veze­tőség káderképzésekben, be­iskolázásokban és a pártépí­tés kérdéseiben dönt. A beis­kolázás előbb említett — és tégyük hozzá, igen nagyszerű — eredménye a vezetőség tu­datos és következetes mun­kájának gyümölcse. Jegyez­zük meg, hogy a politikai oktatásban a párttagok szin­tén a beosztásuktól füg­getlenül vesznek részt; ma már a festődéi munkások kö­zött is dolgozik olyan, aki elvégezte a marxizmus—le- ninizmus esti egyetemet. A kép természetesen nem lenne valós, ha csak a sike­rekről szólnánk. A tovább­lépést akadályozó tényező­ket a beszámoló taggyűlésen felszólaltak is igazán kriti­kusan elemezték. Dr. Mar­kovics Ferenc osztályvezető az agitációs és propaganda- munka színvonalának emelé­sét kérte a vezetőségtől, és a munkafegyelem szigorítá­sának követelményére em­lékeztetett. Dr. Kiss Bálintné a vállalati párt vb felhatal­mazásából értékelte a 3. számú alapszervezet munká­ját; hangsúlyozva, hogy a továbbiakban is a pártcso­portok tevékenységére for­dítsák a fő figyelmet. Krnács Pál osztályvezető a vállalat piaci nehézségeit is­mertette; bizonyítva, hogy az itt dolgozók minőségi mun­kája lehet csak garanciája a nyereséges termelésnek. Gaj­dács Mihály festődéi főmű­vezető arról számolt be, hogy az utóbbi hónapokban biz­tatóan csökkent a festődé­ben a minőségi hibából adó­dó újramegmunkálások ará­nya, s megszűnőben van a fluktuáció is. Szarvas Má­tyásáé pártcsoportja tagjai­nak pártmegbízatásáról be­szélt, majd Tóth Eta, a me­gyei pártbizottság munkatár­sa szólt elismeréssel a kö­töttárugyári kommunisták példamutatásáról. Kurilla János osztályveze­tő a munkaerő-gazdálkodás eredményeit taglalta, Hor­váth Béla festődéi dolgozó pedig arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a feladatokat demokratikusan meg kell osztani a vállalatvezetés, és a vállalat politikai, társadal­mi szervezetei között. Biró Béla, az üzemi pártbizottság titkára a munkafegyelem kérdéseit a munkaellátás visszásságaival hozta össze­függésbe, míg Martincsek Pál lakatos szívből jövő szavak­kal kért minden párttagot arra, hogy valamennyien for­duljanak nagyobb figyelem­mel és megértéssel egymás munkája, gondjai felé. (A vita a titkári zárszóval ért véget.) K. E. P. agrártörténeti munkacsoport alakul A hét elején ülésezett a TIT Békés megyei szervezete mezőgazdasági és élelmezés- ügyi szakosztályának veze­tősége. Ekkor határozták el, hogy az 1981—82-es ismeret- terjesztő évadot az agrár- hagyományok ápolása jegyé­ben rendezik meg. Békés megye több évszá­zados múltban gyökerező mezőgazdasági emlékei csak szűk körben ismertek, szá­mos természeti értékünkről nem, vagy csak nagyon ke­vesen tudnak. Érdemes né­hányat kiemelni ezek közül: a szarvasi arborétum, a szárazmalom, a . békéscsa­bai malomipari múzeum, a szentandrási duzzasztó. A természeti szépségek között jelentős a dévaványai túzok- rezervátum. a tatársánci ős­gyep és a szabadkígyósi táj­védelmi körzet. Sorolhat­nánk tovább a megye láto­gatásra, megismerésre érde­mes részeit, mezőgazdasági műemlékeit, amelyek kevés­sé esnek az országos figye­lem középpontjába. Ezt az állapotot szeretné a TIT megszüntetni azzal, hogy jö­vőre agrártörténeti és ter­mészetvédelmi munkacsopor­tot hoz létre. A terv szerint a csoport tagjai felkutatják a megye agrártörténeti em­lékeit, rendszerezik őket és segítséget nyújtanak vándor- kiállítások, előadások meg­rendezéséhez, a műemlékek bemutatásához. Kiránduláso­kat szerveznek a természet- védelmi területekre, szor­galmazzák a tájegységek megismerését. Ehhez igény­be veszik az illetékes társa­dalmi szervek, iskolák, mú­zeumok és környezetvéde­lemben jártas szakemberek munkáját is. A munkacso­port jövő év január elején tartja alakuló ülését. M. Sz. Zs. A Celltex Háziipari és Ipari Szövetkezet sikeres termékváltást hajtott végre a celldömölki kötő- és varróüzemében. Az egykori varrónők alapos átképzés után ma kiváló minőségű magnetofon-alkatrészeket gyártanak a BRG-nek, és villanymotor-alkatrészt az NSZK-beli Papst-cégnek (MTT-fotó: Rózsás Sándor felvétele — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents