Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-14 / 267. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1980. NOVEMBER 14., PÉNTEK Ára: 1,20 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 261. SZÁM Ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, 1980. november 13-án Kádár Jánosnak, a Központi Bizottság első titkárának elnökletével ülést tartott. A Központi Bizottság megvitatta és elfőKötelesség az idős korúak támogatása gadta a VI. ötéves népgazdasági terv irányelveire, valamint a Központi Bizottság munkarendjére és munkamódszerére vonatkozó előterjesztéseket. Az ülésről közlemény jelenik meg. BÉKÉS MEGYEI A Hazafias Népfront Békés megyei bizottsága által szervezett magyar—bolgár barátsági hét keretében tegnap, november 13-án délelőtt Békéscsabán az Univerzál Nagyáruházban bolgár népművészeti kiállítás nyílt. A vendégeket — Iván Pejkovszkit, dr. Dimiter Kolarovot és Alekszandr Gju- rovot, a Bolgár Kulturális és Tájékoztatási Központ igazgatóját, igazgatóhelyettesét és titkárát — Hankó András, az áruház igazgatója köszöntötte. Ezt követően Mária Belcseva, a kulturális és tájékoztatási központ gazdasági igazgató- helyettese tartott megnyitó beszédet. Beszélt többek között intézményük feladatairól, a két nép közötti évszázados kapcsolatról, majd a kiállított tárgyakról. A bemutatott bolgár népművészéi tárgyakat az érdeklődők megvásárolhatják az áruház ajándékrészlegében Fot6: Gál Edit A bolgár hét programjábél: Ifjúsági nagygyűlés az Iskolacentrumban A minőség ideje „Termelj többet — jobban élsz” — így hangzott a néhány évtizeddel ezelőtti jelmondat. Félő azonban, hogy nemcsak a szlogen avult el azóta, hanem a hozzátapadó szemlélet is. Legalábbis akkor, ha a világpiac mércéjén mérjük termékeinket. Optimizmusra csak akkor lehetne ok, ha az áruellátás már olyan színvonalon állna, hogy a rossz vagy a gyengébb minőségű termékekre rá sem néznénk. De amíg örülhetünk annak is, ha megkapjuk a régóta várt szekrénysort vagy kiegészítő bútort, netán a padlószőnyeghez illő gyerekágyat, addig igazán nem lehet számítani arra, hogy válogatni fogunk. Egészen más a helyzet, ha termékeink külföldre kerülnek, és baj van a minőséggel. Hogy érzékeltessük a dolgot; exportunk értéke egy évben megközelíti a 300 milliárd forintot, így ha csak az áruk egy százalékára érkezik minőségi reklamáció, már akkor is 3 milliárd forintos tételről van szó. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a veszteség ennél is több, amit sok vállalat egyszerűen kénytelen „leírni”. Miből ered a hiba? Vagy nem tökéletes a termék, vagy baj van a csomagolással, esetenként a szállítással. A jogos kifogásokat a legtöbb helyen a termelésre lehet visszavezetni, legalábbis ezt állapítják meg a vizsgálatok, jelentések, hiszen innen ered a hibák nyolcvanöt százaléka. A dolog hátterében pedig az áll, hogy a vállalatok inkább „engedékenyen” kezelik a minőségi előírásokat, mintsem veszélyeztessék a szállítási határidőket. Ebből aztán az következik, hogy a magyar termékek árszínvonala sok esetben még a közepes kategóriába sem kerül. Ha viszont nagyobb gondot fordítanának a minőségre, többet kérhetnénk termékeinkért, amelyekben nincs kevesebb anyag vagy kevesebb munka, mint a konkurrens cikkekben. Legfeljebb „lazább” a munka. Sok esetben aztán nehezen megszerzett hírnevünket is elveszítjük, ami persze együtt jár azzal, hogy az eladási árak is lejjebb csúsznak. A minőségellenőrzés ma már a termelési folyamatnak szerves részé. Érzékeny műszerek vannak, amelyek kimutatják a hibákat. Mi az oka annak, hogy ennek ellenére még mindig kevés javulás észlelhető a minőségben? A magyarázat a hibás szemléletben keresendő, a piac — legyen az hazai vagy külföldi — lebecsülésében, s abban, hogy az eredmények értékelésénél még ma is a mennyiségi mutatók játsszák a főszerepet. Pedig nemcsak a közgazdászok és a gazdasági szakemberek tudják és érzik, hogy ezen változtatni kell, hanem mindenki, aki egy személyben termelő és vevő. Mert a rossz minőséget végső soron úgyis a vevőkkel fizettetik meg. Ernőd Pál A nyugdíj nem juttatás, hanem visszatérítés, s midőn a társadalom gondoskodik hajlott korú állampolgárairól, nem kegyet gyakorol, hanem kötelességét teljesíti, egy élet munkájával kiérdemelt jogok érvényre juttatását szavatolja — hangsúlyozták a Hazafias Népfront idős korúakkal foglalkozó országos társadalmi munkabizottsága és a Magyar Vöröskereszt közös rendezésében csütörtökön Budapesten lezajlott tanácskozáson. Az idős korúak helyzetével, • gondjaival foglalkozó számTovábbra is vigasztalan képet nyújt a dobozi határ. Az árvíz nyomai még el sem tűntek, amikor az október végi újabb esők nyomán a korábban elöntött földeken ismét megcsillantak a víztükrök. A szövetkezet segítséggel nagy teljesítményű erőgépekhez jutott ugyan, de ottjár- tunkkor ezek éppen egymást próbálták kivonszolni az átázott talajról. Ezt követően órákig hegesztették a szerelők a tört-szakadt alkatrészeket, tartozékokat — mert a harcot, a reményt föladni, azt semmiképp nem lehet. Miben bíznak még a Petőfi Tsz gazdái? Túl a jelzett segítségen, főként a maguk erejében, meg abban, hogy most már rövidesen jobbra fordul az idő, s akkor a víztől kevésbé látogatott földek egy részét bevethetik. vetésen és vitán S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára egyebek között azt is hangoztatta, valamennyiünk érdeke: ne szunnyadjanak azok az energiák, tapasztalatok, amelyeket a nyugdíjasok nyújthatnak a város- és községpolitikai feladatok megvalósításához, a kritikus gazdasági kérdések megoldásához. Knoll István, a Hazafias Népfront idős korúakkal foglalkozó országos társadalmi munkabizottságának elnöke az előbbiekkel ÖsszefüggésVetettek már eddig is egyébként, hiszen több mint ezer hektáron földben a mag. Lesilózták a kukoricát is az eredeti vetésterület árvíztől érintetlen felén — ez az elpusztult szénakészletet pótolja. Fölszedték a 120 hektár cukorrépát is, s ami betakarítható maradt a 700 hektár napraforgóból — mintegy 250 hektár — annak a termése is biztonságban van már. Mindez természetesen nem feledtetheti, hogy 2400 hektáron még semmilyen munkához nem láthattak hozzá. Ezt sem akarják ennyiben hagyni. Szántani! Szántani! Szántani! — így fogalmazott a tsz elnöke, s hogy ebből jelenleg mi valósítható meg. azt talán képeink is jól érzékeltetik. (köváry) ben szóvá tette, hogy az ország számos vidékén, településén érthetetlen és megbocsáthatatlan közömbösséget tanúsítanak azok iránt az öregek iránt, akik a társadalom mai fejlődésének megalapozásához — ha nem is a közelmúltban — nem csekély munkával járultak hozzá. Különösen megdöbbentő tény, hogy a szociális segélyre országosan rendelkezésre álló összegből tavaly megmaradt 15 millió forint, ilyesfajta takarékosság megengedhetetlen közönynek minősíthető. Hiába nyitnak csatornákat — a víz marad Fotó: Veress Erzsi A magyar—bolgár barátsági hét második napján, tegnap délután ifjúsági nagygyűlést szervezett a HNF megyei bizottsága Békéscsabán, az új nyomdaipari szakközép- és szakmunkásképző iskolában. Ezen Liío Tosev, a bolgár nagykövetség kulturális attaséja tartott előadást hazája ifjúságának életéről, munkájáról, és a bolgár KISZ tevékenységéről. Beszédében utalt arra, hogy a Dimitrov nevét viselő kommunista ifjúsági szövetség a legtudatosabb és a legcélratörőbb fiatalokat tömöríti soraiba. Megemlítette: néhány évvel ezelőtt Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára levelet küldött a bolgár KISZ-nek, s ebben olyan elméleti jelentőségű kérdéseket taglalt, amelyek elsősorban a szocialista társadalom építésére vonatkoznak. Az előadás további részében a kulturális attasé Bulgária gazdasági helyzetének főbb jellegzetességeivel és Csütörtökön az Országos Pedagógiai Intézetben befejeződött az UNESO délkeleteurópai nevelésügyi szakértőinek háromnapos ülése, amelyen a nevelés és a munka kölcsönhatásáról tanácskoztak Bulgária, Jugoszlávia, Magyarország és Románia képviselői. Tímár András, az Országos Pedagógiai • Intézet főigazgató-helyettese — az ülés elnöke — a záróülést követően elmondotta az MTI munkatársának: — A résztvevők egyetértettek abban, hogy már az óvodában meg kell kezdeni a jövő tennivalóival foglalkozott. A termelékenység növelésében nagy szerep hárul a fiatalokra, s ezért fokozott figyelmet -kell fordítani az emberi tényezőre is. Olyan személyek formálásáról és neveléséről van szó, akik megfelelően tudják ellátni megnövekedett feladataikat. Hogy ez sikerüljön, természetesen a párt-, állami és társadalmi szervek összefogására, segítségnyújtására is szükség lesz. Befejezésül a múlt évi országos ifjúsági értekezleten elfogadott programokról, valamint a tanulóifjúságnak a műszaki-tudományos szemléken és az építőmunkában betöltött szerepéről beszélt az előadó, majd válaszolt a diákok kérdéseire. A megyeszékhelyen tartott ifjúsági nagygyűléssel egy időben bolgár vendégek fogadására is sor került Bé- késsámsonban, ahol a község életéről, a tsz munkájáról hangzottak el tájékoztatók, s ezután a művelődési házban sikeres magyar—bolgár barátsági estet rendeztek. az intézményes munkára nevelést. Az iskolának az a feladata, hogy felismertesse a gyerekekkel a munka szükségességét, jelentőségét az ember életében. A tanácskozás résztvevői abban is egyetértettek, hogy nemcsak a szakmai, hanem más típusú iskolák tanulói is vegyenek részt — meghatározott ideig — a termelő- munkában. Megjegyezték azonban, hogy csak a gondosan előkészített, pedagógiailag is megszervezett termelő- munka lehet igazán hasznos. ...és mégis reménykednek Dobozon n nevelés és a munka kölcsönhatásáról tanácskoztak
