Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
NÉPÚJSÁG 1980, november 7., péntek o Nagy álmuk: eljutni Moszkvába, Leningrádba Fotó: Veress Erzsi Nehéz, de szép szolgálat Hogy miért palotaforradalom? Erről beszéljen a békéscsabai ifjúsági és úttörőház orosz társalgási klubjának vezetője, Zsibrita Mária: — Három éve alakult a szakkör. Akkoriban még csak nyolcadikosok voltak a gyerekek. Aztán mikor középiskolába kerültek — ki ide, ki oda — úgy döntöttünk, jó kis társaság a miénk, nem válunk meg egymástól. így lettünk klub. A kezdet óta már 3 év eltelt... Mindig pénteken tartottuk foglalkozásainkat, az idén is erre a napra lőtték be magukat a klubtagok. A sport" és egyéb elfoglaltságaikat más napra vállalták. Aztán kiderült, az idén pénteken egy szakkör, klub sem működik ... Mi mégis megcsináltuk a magunk „palota- forradalmát”, s most miattunk van az ifiházban porta. Hát ilyen a mi kis közösségünk. Amit akar, azt el is éri. Mondhatom, náluk virgoncabb, hangosabb társulatot nehéz lenne találni. Hattól folyamatosan érkeznek. Hajdú Natália a cirillbetűs gépet nyüstöli, „mint mindig” (ezt a többiek mondták), Radnai Hilda a „Moszkva parti estéket” du- dorássza, majd elénekli a többiekkel oroszul. Befut Kozma Andi is, még piros az A III. formációs táncbemutató színhelyén, az úttörőházban vagyunk. A csoportok már túl vannak a próbákon, így a bemutatót tartó budapesti páros veheti birtokba a termet. Lepkekönnyedséggel röppennek a túlzottan is síkos padlóra. Sokszoros országos bajnokok ők: Gruber Márta és Jánosi László. A padló valóban síkos. Márta megcsúszik, menthetetlenül elzuhan, s csuklóját szorongatja. Ideiglenesen sínbe teszik, kétségessé válik szereplésük, de Márta néhány perc múlva megnyugtató választ ad: — Vállalom !... Később a közönség zúgó tapssal jutalmazta ezért a gesztusért. A teremben mosolygott, a folyosón sziszegve borult a férje nyakába. Ülünk az öltözőben, már kifújták magukat, beszélgetünk: — Mikor kezdtetek táncolni? — Laci ’62-ben, én ’68- ban, ’70-ben házasodtunk, s ’71 óta együtt táncolunk. Hatéves lányunk nem véletlenül kapta a Viktória nevet. Három és fél hónapos terhes voltam vele, amikor a ’75-ös bajnokságot nyertük. öt úgy ütemeztük, hogy indulhassunk a bajnokságban. — A ruhák saját tervezé- sűek? Hol készültek? — Az elgondolás részben az enyém. Az anyag angliai, néha kész ruhát is hozok a szigetországból. Üzletkötő vagyok az Elektromodulnál, s megtakarított valutámat csak erre a célra fordítom. — És a te foglalkozásod, Laci? — A Thermál Szálló szo- bafőnök-helyettese vagyok. arca a kinti hidegtől. Egy stóc könyvet rak Zsibrita Mari elé. — Hoztam ám sok melót! Szorgalmi feladat... — mondja, mert kezdettől együtt oldják meg a házi és a szorgalmi feladatokat. így könnyebb, és mindannyian okulhatnak egy-egy nehezebb feladványon. A leveleket is együtt fordítják. Kozma Andi ennek a könnyebbik oldalát fogta meg, egy kárpát-ukrajnai fiúval, Kovács Attilával levelezik, magyarul. — De egy moszkvai kislánnyal is tartom a kapcsolatot — teszi hozzá gyorsan —, Natasával. — Natasával? — kérdez rá Bordás Józsi, meglepett arc- cal. — Ne félj! Nem a te Natasáddal ! — nevet fel az egyik leányzó ... Jókedvűen beszélgetnek, pesti kirándulásaikról, a közös főzőcskékről... Mert havonta egyszer, csak úgy, saját zsebből bevásárolnak, s az orosz konyha remekeiből elkészítenek valamit... — Már népviseletet is varrtunk — emlékezik Zsibrita Mari. — Mikor az ifjúsági ház nyílt napot rendezett, a folyosói babákat megnéztük, s olyan ruhát készítettünk magunknak. A teát főztük ebben a jelmezben, szamovárral. — Mit jelent számotokra a tánc? — Mindent!... Sportot, művészetet, zeneszeretetet, kikapcsolódást, felüdülést. Mindent alárendelünk. — Mennyit edzetek? — Hetente háromszor három órát. Mikor Márta külföldön van, akkor az sem számít, ha vasárnapra esik a három óra. — Sportoltatok-e régebben versenyszerűen ? — Laci úszott a Sparta- cusban, én nyolc évig kézilabdáztam. Az atlétika mindkettőnknél kiegészítés volt, de ma már a futásra sem kell időt szakítanunk, bőségesen elég a táncedzés. — Ez év tavaszán profik lettetek. Ez mit jelent? — Mint társastáncosok, elsőként kaptunk működési engedélyt a Filharmóniától. Előadóművészek lettünk. — Van-e menedzseretek? — A mai napig a Népművelési Intézet számít menedzsernek. — Külföldi fellépések? — Lesznek. Profi versenyeken fogunk indulni, s hasonló szintű továbbképzésekről szeretnénk olyan új elemeket hazahozni, amelyekre eddig éveket kellett várni. Márta segítségéveikét éve irányítok egy klubot a HVDSZ Jókai Művelődési Háznál, s tizenhat tanítványuk fog profitálni a hazahozott anyagból. Szeretnénk utánpótlás-tanfolyamot is szervezni tíztől huszonkét évesig. — Mondjatok véleményt a fiatalok tánckultúrájáról, a diszkóról! — Legtöbb fiatalnak van táncos alapozottsága, a mozAztán valaki felhozza a nagy álmot, amelynek valóra váltására már lassan három éve készülődnek. Moszkvába és Leningrádba szeretnének elutazni, közösen. A tavaszi szünetben, ha minden igaz, indulnak. Kovács Magdi lelkesen magyaráz: — Nyáron dolgoztam a Sport presszóban. A keresetet és az őszi munkáért járó pénzt félreraktam, hogy mehessek. Emellé jött a zsebpénz, úgyhogy van már vagy 3 ezer 400 forintom. Csak még azt nem tudom, mit csinálunk másfél napig a vonaton ... — Kingát is el kellene hívni — kottyant közbe Lovas Ani. Mint később elmondják, Lányi Kinga egy régi klubtársuk, aki már elköltözött Pestre, de azóta is tartják a kapcsolatot, ök is felmentek már hozzá, és Kinga is meglátogatta azóta a klubot... Tervezgetnek. Leningrád- ban megnézik az Ermitázst és az Izsák székesegyházat. A Péter-Pál erődöt is felkeresik. és természetesen az Aurora sem maradhat ki a sorból... Oroszul beszélnek, nehezen értem, csak az elnevezésekre ismerek rá... Zavarban vagyok — hogy eny- nyit felejtettem —, jobb híján elbúcsúzom... N. Ä. gáskészséggel nincs baj. A táncképzés viszont hiánycikk! Valljuk be: igény sincs rá. Nem akarnak tánciskolába járni. Talán az idős pedagógusoktól tartanak!... Az amerikai Stúdió—54-ben egészen nagyszerű amatőrök* vannak. Fantasztikusak ! — És társastánc terén? — Azt hiszem, mi túlzottan alárendeljük a néptáncnak a társastáncot. — Mi a jövő? Feléled-e újra a társastánc? — Ez csak itthon lehet kérdés. Anglia a beat őshazája, s világelsők társastáncban ! Több propagandával, jó tánciskolákkal mi is előbbre lennénk. — Mit lehet tenni ennek1 érdekében? — Két és fél éves tánc- pedagógustanfolyam indult, s mind a negyvenketten vagy táncolunk, vagy táncoltak. Ha végeztünk, szép feladatok várnak ránk. — Az első teendő? — Megértetni a jövő bálázóival, hogy nem lehet a táncot félvállról venni. Nemtörődöm módon nem tánc a tánc! Tánc közben nem lehet cigarettázni, nadrágot gombolgatni, s úgymond lezserül mással csevegni, miközben mellettünk szaporázza a partnerünk. — Egyetértek. Ügy gondolom magam is, ez olyan, mint a szerelem: az igazi szerelem nem engedi, hogy közben másra figyeljünk. — Pontosan ez a lényeg. A táncot élvezni kell minden idegszállal, s minden másról el kell feledkezni. Át kell adni testünket-lelkünket a táncnak. — Meddig fogtok aktívan, és ekkora szeretettel táncolni? — Ameddig bírjuk!... Amíg egészségünk engedi... Nagy Bandó András — Bár a vasút igazán a múlt század nagy élménye volt, a mozdonyvezető alakját most is valami titokzatosság lengi körül. S ma is álmodoznak a kisfiúk arról, hogy egyszer majd a vezérállásba kerülnek. Vagy talán már nem így van? — Hogy mennyire vágyálom most ez a pálya — feleli Fekete Sándor mozdonyvezető, a békéscsabai állomás Bánki Donát ifjúsági szocialista brigádjának vezetője —, nem tudom. De lehetséges, hiszen a mozdony, különösen a Diesel- és villanymozdonyok maguk is vonzók. Technikai szempontból főleg, meg aztán egy ekkora „jószágot” uralni, szintén csábító. A gőzös viszont a romantikát jelenti. — Eszerint mindig mozdonyvezető akart lenni? — őszintén megmondom, nem. Igen érdekelt a technika, de inkább általánosságban, és amikor a csabai Kemény Gábor Szakközépiskolába iratkoztam, még nem tudtam, merre tovább. Aztán, hogy Gyomáról jártam be mindennap vonaton, a nagy Diesel-mozdonyok láttán egyszercsak „megcsapott a mozdony füstje”. Az érettségivel lakatosszakmát is szereztem 1971-ben, s ez jó alap és jó ajánlólevél lett ehhez az életpályához. — Tényleg egyedül a vezér uralja a gépet, és csak rajta múlik, hogy pontosan célba érjen a szerelvény? — Is. Mert még sok ember összmunkája kell ahhoz, hogy baj nélkül megérkezzünk. Itt gondolok a forgalmi dolgozókra, akik* a vá- gányutat biztosítják, és a jelzéseket adják. Nekünk ezeket kell állandóan figyelni, a jelzéseket időben észlelni, végrehajtani. De legalább ilyen lényeges a gép műszaki állapota, vagyis hogy minden, az utolsó szögig rendben legyen. Ez megint egy másik csapat munkájától függ. Persze a mozdony- vezető bármilyen géppel megy, tudása javát és teljes figyelmét kell, hogy adja. — Mi van akkor, ha álmos lesz és elbóbiskol? — Ennek két ellenszere van. Az egyik egyben a legfontosabb követelmény: pihenten kell szolgálatba állni. A másik egy biztonsági megoldás, az éberségi hangjelzés. Kétféle használatos: az egyik 60—90 másodperc után, a másik pedig másfél kilométer megtételével jelez. S ha a mozdonyvezető gombvagy pedálnyomással ezt nem nyugtázza, automatikusan bekapcsolódik a fék, és a vonat megáll. — Annyi minden van itt a nagy műszerfalon, amihez érteni kell, és — gondolom — még ezen kívül is rengeteg dolgot tudni. Sokat kellett tanulni hozzá? — Sokat. Először is, majd folyamatosan évről évre. A kiképzés maga másfél év és hathónapos műhelygyakorlattal kezdődik. Ekkor ismerjük meg az egész mozdonyt az összes alkatrészével, s szerelések és önálló munkák is folynak. Ez a „mi van belül, hogy függ össze, hogyan működik?” nagyon fontos része a tanulásnak. A következő félév a gyakornoki utazás. Nézni, mit csinál a mozdonyvezető. Az indulás előtti átvizsgálástól kezdve minden mozdulatot. Az utolsó félév két részre oszlik. Négy hónap ebből a bentlakásos elméleti tanfolyam, kettő pedig a felügyelet alatti vezetés. S ha mindez sikerül, megvan a hatósági vizsgabizonyítvány. — Ma szinte minden szakmának van szabad szombatja, de a vasútnál nincs, hisz a vonatnak éjjel-nappal, ünnepen is menni kell. — Ez velejár a mi mesterségünkkel, sőt karácsonykor, húsvétkor legtöbb a dolgunk a mentesítő járatok miatt. De máskor sem köny- nyű szolgálat. Ha személy- vonattal járok például Pestre, akkor egy hónapra előre tudom, mikor melyikkel megyek és jövők, ám ha teher - fordulóba osztanak be, akkor csak a négy szabadnap a biztos. A többit egy-egy szolgálat után közlik. Ilyenkor nincs se hosszabb, se rövidebb távú saját vagy családi program. — Az előbb említette a gőzösromantikát. Van még gőzmozdony forgalomban? — Hogyne, főleg a répaszállításban. Nekem egyetlen utam volt csak' gőzösön, tavaly januárban. Répát vittünk Sarkadra. Emlékezetes, ugyanis három órát rostokoltunk Bicerén, mert a nagy hó miatt nem állt át a jelző, s várnunk kellett az engedélyre, hogy továbbmehessünk. Tényleg olyan hőskori hangulata volt az egésznek, bár ezeknek' a gépeknek az állapota már cseppet sem romantikus. — Személyes dolgairól még nem beszéltünk. — Huszonhét éves vagyok, három éve nősültem, a feleségem is a vasútnál dolgozik, pénztáros. Most lett kész a három szoba, hallos családi házunk Jaminában. Rengeteget dolgoztunk, takarékoskodtunk — én már a házasság előtt is —, hogy felépíthessük. A munkában a brigád és a rokonok nagyon sokat segítettek, én meg amit tudtam, magam csináltam. Mint a villany- és vízszerelést. Az ajtókat, ablakokat meg az öcsémmel, aki asztalos. Nemrég tettem le a technikusi minősítő vizsgát. — Dolgozni, tanulni, építeni. Nem sok ez egyszerre? — Nem, ha olyan feleség áll az ember mellett, mint az enyém. Aki mindenben segít. Vass Márta „Barátunk az újság” Rejlvénypályázat I. forduló Mint november 2-i, vasárnapi számunkban hírül adtuk, e hónaptól kezdve, havonta közlünk egy-egy rejtvényösszeállítást a Minimagazinban, úttörőőrsök számára. Minden fordulón 11 pontot, összesen tehát 77 pontot lehet szerezni, mivel 7 fordulós lesz a pályázat. A legtöbb pontszámot összegyűjtő őrsök között május végén sorsoljuk ki a jutalmakat, s a főnyeremény: kéthetes nyári táborozás Zánkán. Következzenek tehát az első forduló rejtvényei: 1. A fénykép egy álnévre szóló igazolványban szerepelt. Milyen névre szólt az igazolvány? Mi volt az igazi neve a képen látható személynek? Milyen néven ismeri őt a világ? (3 pont) 2. Melyik* hónapot és napot mutatták az orosz naptárak 1917. november 7-én? (1 pont) 3. Minek a jelvénye ez? (3 pont) 4. 1054 Budapest V., Szabadság tér 16. T.: 111-480. Melyik szövetségnek a címe ez? (1 pont) 5. Válaszoljatok egy. vagy két betűvel a meghatározásokra. Felülről lefelé olvasva egy szervezet nevét kapjátok. (3 pont) A regénybeli Monte Cristo grófja itt raboskodott A jód vegyjele Hosszú magánhangzó Libahang Szomszéd ország betűjele autóikon „Igen” egy szomszédos ország egyik nyelvén Kérjük, a megfejtéseket 1980. november 23-ig, postai levelezőlapon küldjétek be a következő címre: Békés megyei Népújság szerkesztősége, Minimagazin, Békéscsaba, Munkácsy út 4. A levelezőlapra írjátok rá: „Barátunk az újság”. Következő rejtvényünk december 7-én jelenik meg. —n —y Tánc Tánc Tánc
