Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-01 / 257. szám
IgHilWTlW 1980. november 1., szombat Számítógép a termelésirányításban A Békéscsabai Állami Gazdaságban 1980-tól alkalmaznak a termelésirányításban, munkaszervezésben számítógépet. Ezt egy Videoton 20-as számítógéppel oldják majd meg. A számítógép kezelésére a gazdaság dolgozóit 1981 első félévében képezik ki a székesfehérvári gyár szakemberei. Ez alatt az idő alatt a számítógépekbe táplálják a legfontosabb adatokat, amelyeket azután központilag dolgoznak' fel a Békés megyei Számítástechnikai Vállalatnál. A számítógépes termelés- irányítás megvalósításában a Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés is segítséget nyújt. A berendezések használatától könnyebbé és egyszerűbbé válik a szakemberék . munkája. Az ilyen jellegű termelésirányítást először a szarvasmarha- és sertéstenyésztésben, az anyaggazdálkodásban vezetik be. De segítségül hívják a számítógépeket a vetés- szerkezet összeállításakor, módosításakor, a gépek jobb kihasználásában is. A számítógépek segítségével minimálisra csökken a kézi adatgyűjtés, egyszerűbbé válik a könyvelés. Csabacsüdön, a Lenin Termelőszövetkezetben 843 hektáron termesztenek kukoricát. Javában tart a betakarítás. Képünkön a Bison Gigant kombájn nyitja a sort a táblában Fotó: Veress Erzsi Csorvás, Lenin Tsz Apró magvat — nagy haszonnal A csonvási Lenin Tsz negyedik éve, 1977 óta tagja a Békés megyei Zöldségvetőmag Termelési Modelltársu- lásnak. Nem nevezhető újnak azonban a községben a vetőmagtermesztés. Eddig is voltak hagyományai, s úgy tűnik, perspektívája is van, Nem holmi teherről, elnyomásról van szó. Ellenkezőleg. A modelltársulás rangja, súlya segítette hozzá a csorvásiakat a modem vetőmagtermesztési eljárások megismeréséihez, megvalósításához. Jelenleg fajtaborsót, hagymamagot, hagymadug- váriyt és salátamagot termesztenek nagyüzemi eljárással, kézi munka minimális felhasználásával. A társulás révén jutottak hozzá másfél milliós összeghez, amelynek segítségével felépítettek egy technológiai színt, amely a tisztítástól a csomagolásig minden műveletre alkalmas. Igaz, ehhez a saját zsebükből is ki kellett szedni két és fél milliót, de volt miből, és az azóta eltelt két év azt bizonyítja, megérte. Külön figyelmet érdemel a magtermők közül a saláta. A társulás tagjai közül egyedül a csorvásiak termelik. Ez egyben azt is jelenti, hogy ők kaptak megbízást a nagyüzemi termesztési eljárás kidolgozására. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól erre kétszázhetvenezer forint — közkeletűen „műfa”-nak nevezett — műszaki fejlesztési támogatást kaptak. A MÉM a pénzért azt várja, hogy az eltelt három év tapasztalataira támaszkodva dolgozzák ki a tsz szakemberei a termesztési technológiát és ezt év végén készen tegyék le az asztalra. A „műfa”ipénzből nem sokra tellett, de sikerült jól elkölteni. Két Nibex-típusú aprómag-vetőgép telt ki belőle, s ezzel a legnagyobb gondot, a vetést megoldották. A két masina ugyanis szemenként veti a magot, alig kell utána kézi munkával valamit igazítani a sorokon. A legjobbnak a pillíro- zott, serkentőanyagokkal bevont, megnövelt nagyságú mag tűnik, egyelőre azonban hátráltatja az elterjedését, hogy elektromosan feltöltődnek és egymáshoz ragadnák. Ha ezt is sikerül leküzdeni, valóban mindent megoldottak a vetésnél a termesztők. Hasonlóképp megoldásra vár még a saláta gyomirtása és növényvédelme. A kísérletek kezdete óta eltelt három év és a megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás segítségével is csak ajánlatokat adnak a technológiában a termelők. Hogy kevés ez vagy sok? Ahogy Zatykó József, a szövetkezet aprómag-termesztési ágazatának vezetője elmondta, nem kevés. Hiszen olyan akadályokat kell elhárítani, amelyek másoknak évtizedek alatt nem sikerültek. Ezek közé tartoznak a vírusos megbetegedések, a gyomok vegyszerrel szembeni érzéketlensége, egyes gombabetegségek. A biztos szer még nincs meg ellenük, a technológia azonban tartalmazza, melyektől várható el kedvező hatás. Újdonság az is, hogy a sá- látamag termesztésénél is javasolják az érést gyorsító reglone-os kezelést. Nagyon fontos, hogy jól eltalálják a termesztők ennek időpontját. Ha korai, romlik a mag csírázóképessége, ha pedig késői, elpereg a szem. Az egész termesztési módszer jellemzője, hogy szorosan kapcsolódnak a műveletek, és nagy fegyelmet kíván a végrehajtótól; cserébe nagy hasznot ígér. A negyedik év vége felé túlzás lenne azt állítani, hogy teljesen „helyén van” az ágazat. A jövedelmezőség alakulása arra utal, hogy lassan azért helyére kerül. Ezt állapíthatjuk meg, ha az eltelt három év és az idei év eredményeit szemügyre vesszük. A számok növekvő területet és növekvő árbevételt, nyereséget takarnak. Az első év egymillió 600 ezer forintos árbevétele az idén csaknem tízszeresére nő. Évek átlagában pedig a szántó hét százalékán *• termő apró mag a növénytermesztés nyereségének egytizedét hozza. Megéri tehát az apró magvakkal foglalkozni. Megéri? A szövetkezet szakemberei ezt nem állítják ilyen egyértelműen. Kétségtelen, hogy vannak ellentmondó hatásai is az árképzésnek. Érdemes egy-két példát említeni. A hazai felhasználásra termesztett hagymamag ára százkilónként 21 ezer és 25 ezer forint között van. Az EC- hagyma (exportcéltermesztés) száz kilónként 16 ezer forint. Ugyanazt a munkát csinálja a szövetkezet mind a két magtermesztési eljárásban, és mégsem ugyanany- nyit kap érte. Ráadásul a céltermesztés dollárbevételt hoz az országnak, s erre cseppet sem ösztönöz a belföldi felhasználásra termelt hagymamag magasabb ára. A csak saját érdekeit figyelő termelő jogosan Zárkózik el ilyen ösztönzők mellett az exportra termeléstől. Alig különbözik az export és hazai ára a salátamagnak is, pedig a hazai is csak nagyobb hozamnál hoz nyereséget. A nagyobb hozam a zöldségvetőmagvaknál éppen a termelési kockázat miatt sokkal kevésbé biztos, mint például a búzánál. Szó sincs a búza lebecsüléséről, vagy arról a ,,sírás”-nak nevezett jelenségről, ami bizony nemcsak a kisgyerekek, hanem a nagyüzemek körében is gyakori. A csorvásiak nem sírnak, és nem fenyegetőznek azzal, hogy nem termesztenek több magot. Egyszerűen csak azt szeretnék, ha a kockázatvállalásukat anyagilag is elismerés illetné. M. Szabó Zsuzsa Mennyit ér az angol piac? „Tovább tart a brit ruházati ipar rossz helyzete, újabb berendezéseket állítanak le, és csökkentik a munkások létszámát. A Court aulds Kötöttáru Csoporthoz tartozó egyik üzemben például 150 munkást bocsátottak el. A miniszterelnök-asszony továbbra is védelmet ígér az angol ruházati iparnak, és szűkíteni fogják a beviteli lehetőségeket.” A fenti hír — mely az EUWID című szaklap június 19-i számában jelent meg — nem túl szívderítő az exportőrök számára. Érthető aggodalommal olvasták a szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezetben is. A Szirén évente 156 ezer inget szállít a szigetországba, és ez az oda irányuló magyar ingexport kereken 100 százaléka. De nemcsak ezért fontos, hogy a piacon maradjanak, hanem azért is, mert a szövetkezet tőkés exportjának 25 százaléka, a saját anyagos exportnak pedig a fele ez a mennyiség. Érthető tehát, hogy tisztán akartak látni, ezért küldöttség indult Londonba, hogy a helyszínen győződjenek meg: tényleg olyan rossz az angliai helyzet? Jelentős árcsökkentés A küldöttségnek Kiszely Mihály, a Szirén elnökhelyettese is tagja volt- ő a tapasztalatait így foglalta ösz- sze: — Először egyszerűen nem hittük el az egészet. Még a repülőtéren is arról beszélgettünk, hogy nyilván csak trükk ez a siránkozás, így akarják megetetni velünk a jelentős árengedményt. El is határoztuk, hogy keményen ellenállunk, és egy fillérrel sem csökkentjük árainkat. De ez a kemény irányvonal már. a tárgyalás előtt kezdett „puhulni”. Jártuk az utcákat, néztük a kirakatokat, és ott mindenhol azt láttuk, hogy hatalmas, gyakran 30—40 százalékos árengedménnyel kínálták a különféle textilruházati termékeket. És itt nem a szokásos szezon végi kiárusításokról volt szó, hanem olyanról, amely tartós, meghatározatlan ideig szól. Kezdtük elhinni, hogy tényleg baj van a brit piaccal. A tárgyaláson aztán tisztázódtak az álláspontok. Kiderült, hogy 1981-ben csak rendkívül jelentős, 18 százalékos árengedménnyel lehet ingeket eladni Angliában. A piac telített, a távol-keleti konkurrencia óriási, aki a feltételeket nem fogadja el, az kiszorul a piacról. A kérdés tehát adott- El szabad-, el lehet-, vagy el kell-e fogadni ezeket a feltételeket? És ha elfogadják, ki fizesse ennek az árát? A végletekig leegyszerűsítve a dolgot, a kérdés így is feltehető: ér-e nekünk ennyit az angol piac? Ki fizesse? A szarvasi Szirénnek az Angliába exportált, a hazai anyagból készült ingeken 8—12 százalék a haszna, nyilvánvaló, hogy ebből nem engedhet ' 18 százalékot. Csakhogy az angol exporton nemcsak ők keresnek, úgy illik tehát, hogy az árcsökkentésből mások is vállaljanak részt. A szóba jöhető partnerek száma elég nagy. A Pápai Textilgyár készíti az anyagot, ebből a Szirén inget varr, azt a HUNGA- ROTEX eladja egy angol— magyar vegyesvállalatnak, a Faulknernak, az továbbadja az UNIDOOR nevű angol importőrnek, mely a C and A áruház hálózatnak továbbítja. Visszafele nézve a láncot, az első tagot azonnal ki lehet zárni az árcsökkentési akcióból. A C and A erről nem is hajlandó tárgyalni, hiszen ők már közvetlenül a fogyasztóknak értékesítenek, mégpedig nagyon jelentős árengedménnyel. Világos, hogy a 18 százaléknyi engedményből semmit sem tudnak magukra vállalni. Az importőrnél, az UNIDOOR- nál már más a helyzet. Az abból él, hogy külföldről vásárol és Angliában elad, létkérdés tehát számára, hogy ne álljon le az üzlet. Hasonló a helyzet a vegyesvállalatnál is. Ha nincs forgalom, nincs haszon sem, ő is érdekelt tehát a megoldásbanA HUNGAROTEX-nek még más miatt is fontos, hogy bent maradjon a piacon. • A válság és az angol textilipar védelme miatt szigorúan kontingentálták az Angliába bevihető áruk mennyiségét. A HUNGARO- TEX kontingense éppen az a 156 ezer ing, melyet a Szirén szállít. Ha nem kötik meg a szállítási szerződést, akkor elvesztik a kontingenst is, és nagy kérdés, hogy mikor kapják meg újra. A Pápai Textilgyárnak is fontos az angol export. Évente 400 ezer négyzetméter anyagot vásárol tőle a Szirén, és ebből varrják a szigetországba szánt termékeket. Ha megszűnik az export, ez a mennyiség is kiesik, és a jelen világgazdasági helyzetben igen nehéz lenne más tőkés exportlehetőséget találni. JA lecke volt! Az érdekek tehát egybeesnek, most már csak közös cselekvésre van szükség. Az árengedményre képes öt V partnernek kell megosztozni a 18 százalékon. Egyet világosan kell látni: csak engedményről van szó, és nem veszteséges termelésről- A továbbiakban is mindenkinek marad még haszna az angol exporton, csak éppen valamivel kisebb, mint régen. Ezt felmérve először az UNIDOOR lépett. Felajánlotta, hogy hajlandó az ár- csökkentés nagy részének vállalásáról tárgyalni. A maradék pedig-már nem is olyan sok. Mindenkinek csak 2-3 százalékkal kell csökkenteni az árat, és máris megtartható az angol piac. — Jó lecke volt ez számunkra — ismeri el Kiszely Mihály. — Ízelítőt kaptunk, hogy milyen a verseny a tőkés piacokon, és igazolódott az a közmondás is, hogy bajban ismerhetjük igazán meg egymást. Amíg jól ment a bolt, mindenki a másikat leste, hátha az át akarja verni valahol. Most viszont olyan konstruktív szellemben tárgyaltunk egymással, mint még soha. Mindenki azt nézte, mivel tudna segíteni, tisztában voltunk egymás lehetőségeivel. Azt is tudtuk, hogy egy-két évet kell csak kibírni, és utána törvényszerűen jön a fellendülésjoggal bízhatunk abban is, hogy vevőnk honorálja majd áldozatvállalásunkat. Komoly cégek között a kíméletlen tőkés piaci versenyben sem igaz, hogy néhány centért elárulják egymást. A régi, megbízható partnernek szívesen fizetnek többet is, és amikor mód nyílik rá, kompenzálják a segítséget. Aki most akadékoskodni akar, az fölteheti a kérdést: miért segítünk mi egy tőkés nem ilyen egyszerű. Ml az árengedménnyel nem többletbevételhez juttatjuk a C and A-t, hanem átvállal juk tőle a veszteség egy részét, Ez pedig — ha tetszik nekünk, ha nem — így szokás a világpiacon. Néha a jövő üzleteiért ma kell áldozatot hozni. Így áll most a Szirén angol exportjának az ügye. Nem nagy dolog, mondhatná bárki, néhány százezer dollárról van mindössze szó, ennek megléte, vagy elvesztése nem sokat változtat a népgazdaság külkereskedelmi egyensúlyán. Ez így igaz, és ez az exportügylet nem is emiatt fontos. Azért lényeges, és azért foglalkozunk most vele egy kicsit részletesen, mert újdonságról van szó- Külkereskedelmünkben eddig ritka volt, mint a fehér holló, a fentiekhez hasonló kockázatvállalás, a jövőben azonban aligha lehet enélkül igazán sikeres üzleteket kötni. Lónyai László cégnek? A dolog azonban Az exportmunka nagy figyelmet és gondosságot kíván Fotó: Veress Erzsi
