Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-30 / 281. szám

1980. november 30., vasárnap Hobbi vagy ? Madárgyüjtö Gyomán Tudomány — technika Űrhajósok fényképezőgépe Eldugott, csendes utcács­kában él a gyomai Simó László, aki csaknem 25 éve a madarak gyűjtésének, gon­dozásának szenteli életét. Mondhatnánk úgy is, hobbi­ja- Ám, ahogy elbeszélget­tünk vele, szavai arról győz­tek meg, hogy nem csupán hobbi, szenvedély a mada­rakkal való foglalkozása. Most, hogy már nyugdíjban van, még inkább nekik szen­telheti életét, amely ezzel lett teljes. De ne szaporítsuk tovább a szót, beszéljen he­lyettünk ő a kezdetről, s ar­ról, hogyan érhette el, hogy már csaknem 60-ra tehető a madárfajok száma otthoná­ban. * * * — Aprócska voltam még, én nem is emlékszem erre, édesanyám mesélte, hogy rossz evő voltam akkoriban. És tudja, hogy diktálták be­lém mégis az ételt? Kaptam egy kanárit, és amíg én ab­ban gyönyörködtem, ők a kanalat rakták a számba. Attól kezdve minden állat érdekelt, ám a lehetőségek megszabják, hogy az ember mivel foglalkozzon. Így egy időben nyulásztam, aztán át­tértem a galambászatra. Örökös érdemes galambte­nyésztő vagyok, ám ez már a múlté. Békéscsabán egy szabónál láttam először a kanárit, amely kedvet csinált nekem is mindehhez. Maga köré mutat, s bár a szobában, ahol ülünk, egy madár sincs, hangjuk állan­dó kísérője elbeszélésének. A múlt században állítot­ták fel azt a hipotézist, hogy a Fekete-tenger helyén egy­kor a Pontida szárazföld lé­tezett, amely a Krímet Kis- Ázsiával, a Kaukázussal és a Balkán-félszigettel egyesí­tette. Az utóbbi időben Sz. A. Kovalovszkij geofizikai megközelítésből arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy a krími hegyvonulat lényegé­ben egy hatalmas barrier gát, amelytől déli irányban a harmadkorban egészen Kis-Ázsiáig szárazföld húzó­dott. Ez a nagy kiterjedésű szárazföld a negyedkor vé­— Vettem én is egy párat, s úgy hozzánk szoktak, hogy szabadon jártak ki-be az ab­lakon. Aztán egyszer csak költöttek kicsikét is- Később, mikor a fiókák már tolla- sodtak, a hímet elkapta egy karvaly, a nőstény meg oda­maradt a jégeső idején. A kicsik is elpusztultak, bár­hogy óvtam őket. Akkoriban határoztam el, meg kell ta­nulnom, hogyan gondozha­tom őket megfelelően. Így kezdődött. Aztán vettem he­lyettük zebrapintyet meg si- rálykapintyet, addig-addig, hogy lassan minden pénzem erre ment el. Hogy több jus­son rá, a kiküldetésekre is biciklivel indultam. Pedig szép út ide Ecsegfalva ... Amikor szaporodni kezdtek, már könnyebb lett. Eladtam húszat, vettem helyette egy új párat. Huszonöt év alatt aztán sikerült összehoznom ezt az állományt- Már oda­jutottam, hogy a madaraim többet érnek, mint ez a ház. Ám nem szívesen válnék meg tőlük. Beszélgetésünknek a ma­darak a főszereplői. Egzoti­kus madárvilág kerekedik ki szavai nyomán, egyegy faj­táról külön élvezettel beszél: — Ezt is írja, ez unikum: a barna füles fácán rabság­ban tudtommal egyedül ná­lam szaporodik az ország­ban. No, ne higgye, hogy ez egyszerű dolog, hiszen van olyan papagáj- és díszpinty­féle — mert én csak ezzel foglalkozom —, amellyel gén szakadt le széles törés­ben a Szkita tábláról, és süllyedt le a Fekete-tenger mélyébe. Ezt az álláspontot azonban nem minden geoló­gus fogadja el. M. V. Mura­tov például úgy véli, hogy a Pontida szárazföld nem lé­tezett, a fekete-tengeri árok még a paleogén korban ke­letkezett, és a hegyvidéki Krím csak szigetként léte­zett a miocéntől a pliocénig. így tehát a Pontida-kérdés máig sem dőlt el, de a vitá­ban hasznosak lehetnek azok a bioföldrajzi tények, ame­lyek szorosan összefüggnek Simó László 5—8 évig is elkínlódom, mi­re szaporodni kezd. Érteni kell hozzájuk.’ Simó László mindent meg­tesz azért, hogy tudása e té­ren hiánytalan legyen. A ré­gi iskoláról beszél, ahol né* metül és franciául tanult: — Franciául, mikor végez­tem, már úgy-ahogy gagyog­tam, a német tanárom már kevésbé értette a mestersé­gét ... Ugyanakkor tudtam, hogy a német szakkönyveket érdemes lenne bújnom. Elő­vettem hát egyet, mellé a szótárat is, és nekiültem- így aztán máig is ezekből a könyvekből képzem magam. Közben elindulunk, hogy megnézzük „legényszobáját”, ahol egyszerű minden: ágy, asztal és sok-sok kalitka. Á csöppnyi pintyek színpompás gyöngyökre emlékeztetnek, s a hangjuk ... Kár lenne kí­sérletezni azzal, hogy vissza­adjuk a látványt, s a dalla­mokat, melyeket e kis jószá­goktól még a zeneszerzők is megirigyelhetnének. Röpdös- nek szabadon, mert Simó László, ha lehet, nem tartja rabságban őket. Amott, a másik helyiségben megint csak nézünk, s egy ideig próbáljuk feljegyezni a szí­nek arzenálját, aztán rájö­vünk, hiába. „Walesi herceg­nő, Nagy Sándor, Kiss Sán­dor” ... van itt minden- Még az udvaron is, a házi­lag készített ketrecekben berzenkednek a papagájok. Nem szeretik az idegent... Még jó, hogy nem piros ru­hában jöttünk, mert, mint megtudjuk, az félénkebbé tenné őket. Ahogy szokásaikról, félel­meikről beszél Simó László, hangjában némi aggódást vélünk felfedezni, s bár egy szóval se mondja, igyekszünk hamar visszaadni szárnyasai nyugalmát. Búcsúzunk. ezzel az érdekes problémá­val. A krími hegyek, a Krím déli partvidékeinek nö­vényvilága közeli rokonságot mutat a földközi-tengeri or­szágok flórájával. Legújabb adatok szerint a krími nö­vényeknek több mint a fele földközi-tengeri, vagy európai —földközi-tengeri eredetű Ebből azt a következtetést vonják le, hogy nagyon is valószínű, hogy valamikor léteztek szárazföldi hidak, amelyek összekötötték a mai Fekete-tenger országait. Autó - motor A sebességről Kiszámították, hogy a gép­kocsi feltalálása óta autóbal­esetek következtében 23—24 millió ember halt meg a vi­lágon. A legutóbbi 6-7 esz­tendő során kiderült, hogy e megdöbbentő adat kialakítá­sának tulajdonképpen a se­besség a fővádlottja. Az em­lékezetes olajválság óta, amely a legtöbb országban sebességkorlátozást eredmé­nyezett, a gépkocsi-balesetek sérültjeinek a száma jelentős mértékben csökkent. Amikor a sebességgel ösz- szefüggő balesetekről szó­lunk, rendszerint csak a gyorsan hajtókra gondolunk. Aligha vitás, hogy ők a ve­szélyesebbek, de a nagy for­galmú közutakon, autópályá­kon a lassan hajtők is sok gondot okoznak, s nemegy­szer súlyos balesetek előidé­zőivé válnak. Egyszer már elő kellene írni azt is, hogy a járművezetők — nyomós ok nélkül — nem haladhat­nak olyan sebességgel, hogy azzal a forgalom egyenletes áramlását zavarják. A „dö- cögésért” ugyanis ma még csak akkor lehet felelősségre vonni egy járművezetőt, ha olyan útvonalon halad, ahol a maximális mellett a mini­mális sebesség is elő van ír­va. Ilyet pedig alig talál az ember. A sebesség és a baleseti gyakoriság összefüggései oly­annyira izgatják a közleke­dési szakembereket, hogy tu­dományos alaposságú vizs­gálat tárgyává tették e való­ban fontos kérdést. Abból indultak ki, hogy a gépjár­művezető által megválasz­tott sebességet tulajdonkép­pen több tényező befolyásol­ja: emberi tényezők, jármű­tényezők, az úttól, valamint a forgalomtól függő ténye­zők. Legfontosabbnak az em­beri, a vezető személyében rejlő tényezőt tartják a ku­tatók, amelyet ismét két fő területre osztanak, a szerzett és az öröklött tényezők cso­portjára. Az előbbibe a ne­velés, tanulás, környezeti, vezetési gyakorlat, társadal­mi helyzet kérdései tartoz­nak, az utóbbiba a vérmér­séklet, az antiszociális haj­lam, agresszivitás, szervi be­tegségek, különféle változa­tai stb. Az ember érzékszervi adott­ságait természetesen erede­tileg nem a motorizáció ál­tal igényelt, pontos, gyors és megbízható szükséglete ala­kította ki, s ebből kritikus helyzetek adódhatnak. Jó példa erre az, hogy legtöb­ben milyen nehezen, mennyi gyakorlat árán tanulják meg csak a szembejövő jármű se­bességének a hozzávetőleges megállapítását. Van, aki so­ha nem is jut e képesség birtokába (ez a gépjármű- vezetői vizsgán sajnos nem mindig derülhet ki), mások­ba viszont berögződik ugyan, de míg ez megtörténik, vég­zetes balesetek következhet­nek be. Ez a tény az előzé­sekből származó balesetek fő magyarázata. A legtöbb országban sok­kal komolyabban veszik az előírt sebességek betartásá­nak ellenőrzését, mint ná­lunk. Míg hazánkban jósze­rével csak a fényképes „el­követési dokumentumot” ké­szítő Traffipax-berendezéssel küzdenek a gyorshajtók el­len, addig másutt követő gépkocsikról, helikopterekről, az utakon átívelő hidakról stb. is végeznek sebességel­lenőrzéseket, s a kiszabott büntetések olyan kemények, hogy valóban elrettentő ha­tásúak. A nagyobb szigorú­ság bizony nálunk sem ár­tana: mindnyájunk érdeké­ben. Az 1979. augusztus 12- én bevezetett sebességkorlá­tozás óta — autópályán 100, egyéb országutakon 80 km óra a megengedett legna­gyobb sebesség — valame­lyest csökkent ugyan a bal­esetek száma, s ezen belül a halálos és súlyos balesetek aránya, de közel sem olyan mértékben, mint sok más or­szágban. B. 1. Az Interkozmosz program keretén belül lehetőség nyílik a szocialista országok szá­mára, hogy részt vállaljanak különféle űrkutatási prog­ramok végrehajtásában. Ilyen programok például a földi erőforrások felmérése a világűrből, a csillagászati kutatások1, űrkohászati és űr­biológiai kísérletek stb. A hordozórakétákkal, űr­hajókkal nem rendelkező szocialista országoknak je* lentős a Szovjetunió segítsé­ge e téren. Az NDK űrhajósa, Sig­mund Jahn szovjet kollégá­jával, Bikovszkival végzett A fogbetegség nem korlá­tozódik csak a fogak szuva­sodására, hanem különösen felnőttkorban, a fogat tartó szövetek betegségei is mind gyakoribbak. Az elmúlt har­minc évben ugrásszerűen emelkedett a szájbetegségben szenvedők1 száma is. Száz ember közül 4—5 személy­nek van ép fogazata, de ezek között is felfedezhető a fog- ínysorvadás tünete. A legjel­lemzőbb a duzzanat, a sö­tétvörös fogíny. A foghús megdagad, fájdalmassá vá­lik, és előáll az az állapot, amit nagyon sok ember ta­pasztal, hogy fogmosáskor vérezni kezd a fogíny. Általában ilyenkor meg­ijednek és a fogtisztítást abbahagyják, arra gondolva, hogy a fogkefével sértették meg az ínyüket. A vérzés ugyan eláll, de a fogíny duzzanata fokozódik, hiszen a tisztítás nem történik meg. Kísérletek bizonyították, hogy az íngyulladás nem jön létre, nem alakul ki, ha a fogakon levő lepedéket fogkefével rendszeresen eltá­volítjuk’. Ezt külön meg kell tanulni. Most, a fogászati hónap idején, nagyon sok iskolában játékos formában tanulják meg a gyerekek a helyes fogmosást, a lepedék képzé­sére különösen alkalmas he­lyek, az úgynevezett piackök helyes tisztítását. Egy tab­letta elszopogatásával (erit- rosinl a gyerekek egymáson tudják ellenőrizni, hogy ki milyen ügyesen távolítja el a vörössé váló lepedéket. Az idő előrehaladtával az ín­gyulladás többször kiújul, majd megszűnik, és több év múlva a látszólag ép fogak egyre nagyobb mozgása miatt el kell távolítani a szájból. Bekövetkezik a fogíny sor­vadása, mely lassan vetek­szik a fogszuvasodás rom­boló hatásával. Az ilyen em­berek döbbenten veszik ész­re, hogy a látszólag ép és alig tömött fogaikat egymás közös űrrepülést 1978 nya­rán, amikor a Szojuz—31 űr­hajóval dokkoltak rá a Szo­juz—29/Szaljut—6 űrkomp­lexumra. A közös űrrepülés során a képünkön látható Praktica EE 2. típusú elekt­ronikus fényképezőgépet használták. A gépet a Pen- tacon Dresden gyárban állí­tották elő. A speciális kame­ra kikísérletezésében az op­tikus szakemberek mellett az NDK Tudományos Akadé­miájához tartozó Központi Geofizikai Intézet munkatár­sai is jelentős részt vállal­tak. után vesztik el anélkül, hogy komolyabb fájdalmat éreztek volna. Sokan kutatták ennek az okát. Két dolog van, amire ez közvetlenül visszavezethe­tő. Az egyik a rágás hiánya, a másik szájban elszaporodó baktériumok minőségi válto­zása. A rágás hiánya követ­keztében a foghús és a fog­íny felszíne nem kap meg­felelő erős behatást. A pé­pes ételek nemcsak a tisz­tulást akadályozzák meg, hanem többé-kevésbé erős tapadásukkal kifejezetten megtámadják ezeket a szö­veteket. Már 14—15 éves gyermekeknél előfordul, hogy a foghús szinte közvetlenül a fogak szélénél élénk vö­rössé és érzékennyé válik. Felnőtt korban a száj bak­tériumflórája betegségek vagy lerakodott fogkövek miatt megváltozhat, és feké- lyes gyulladások léphetnek fel. Súlyos szájgyulladások esetén néha még pépes táp­lálékok fogyasztása is fájdal­mas lehet. A gyulladások el­múltával azok tünetmentessé válnak, de a fogíny a fogról fokozatosan visszahúzódik, és egyre nagyobb felületet hagy szabadon. Ha a fogszövet el­lenálló, nem lyukad ki a fog, de lassan, eleinte alig észrevehetően, megmozdul. Ez a mozgás idővel egyre nagyobb lesz, megteremtve a lehetőségét annak, hogy a fertőzés a fogíny és a fog­gyökerek között a csontállo­mány mélyére hatolhasson. A foglazulás után, ha, az il­lető nem fordul szakorvos­hoz, az egyik fogát a másik után veszti el. A fogorvos különböző gyógyszerekkel — ecsetelve, szájzuhannyal — képes megfékezni a fogíny sorvadását. Eredményes ja­vulást csak abban az esetben várhatunk, ha a beteg a ke­zelőorvos utasításait betart­ja, és rendszeresen mos fo­gat. Dr. König János Részlet a gyűjteményből Fotó: Gál Edit N. A­Érdekességek n Krím és a Pontida-hipotézis Egészség — higiénia A fogíny sorvadásáról

Next

/
Thumbnails
Contents