Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-27 / 278. szám

IZHilUKTilA 1980. november 27., csütörtök Falugyűlés Mezűkovácsházán Közösen a lakóhelyért A gyorsan ereszkedő sötét­ség egyszerre mindent elta­kar. Kigyúl a fény a hosszú Árpád úton és a környező utcákban. A művelődési ház­ban nagy a sürgés-forgás. Az előcsarnokban sok a fiatal. Jönnek a falugyűlésre. Az érdeklődés érthető, hiszen az elmúlt négy év népfrontmun­káját értékelik. Gajdos Istvánná, a HNF nagyközségi bizottságának el­nöke köszönti a megjelente­ket, közöttük Kmetykó Gyu­lát, a járási pártbizottság és Bálint Tibort, a HNF me­gyei bizottságának munka­társát. Ezután Bart a Bálint népfronttitkár szól a meg­tett útról, a jövő feladatai­ról. Elmondja, hogy a testü­let, különösen az első két esztendőben lendületesen dolgozott. Szép eredménye­ket értek el a községfejlesz­tésben, a nőpolitikái határo­zatok végrehajtásában. A négy munkabizottság éves terv szerint tevékenykedett. Hangsúlyozza: a tanács és a népfront együttműködése a hagyományokhoz híven jól alakult. Munkás-paraszt ta­lálkozókat tartottak. A Vö­röskereszt a környezetvéde­lemben, az ÁFÉSZ és a ter­melőszövetkezet a háztáji és a. kisegítő gazdaságok fej­lesztésében segített. Kiszéle­sedett a könyvbarát- és a honismereti mozgalom. Földi János tanácselnök a 7500 lelket számláló nagy­község eredményeit, gondjait vázolja. Arról beszél, hogyan gazdálkodtak az utóbbi 5 év­ben, mivel gyarapodott, gaz­dagodott a település, s meny­nyi mindent szeretnének megvalósítani . a VI. ötéves tervben. A tanács fejlesztési alapja csaknem 94 millió fo­rint volt,, a költségvetésből pedig 118 millió jutott fenn­tartásra, egyéb kiadásokra. Nagy segítséget jelentett az egyre jobban szélesedő tár­sadalmi munkaakció, amely 2,5 millió forinttal lesz több a tervezettnél. A következő tervciklusban a legfőbb teen­dő a község alapellátásának bővítése, korszerűsítése, a szennyvízhálózat építésének befejezése, a vezetékes gáz bekapcsolása. A vitában Farkas Mátyás a kevesebb kerítés ás a több park mellett teszi le a, vok- sát. Berták Ferenc a szocia­lista demokrácia és a lakóhe­lyi közélet összefüggéseit elemzi, gyakorlati példákkal fűszerezve. Dudaszeg Pál a szolgáltatások fejlesztését sürgeti, Sütő Imre a VI. öt­éves terv lehetőségeiről, míg Arnóczky József az életmód és a műveltség, valamint a munka kapcsolatáról, a csa­lád szerepéről mondja el a véleményét. A válaszokból hamar kiderül: nem a szán­dék — az anyagi lehetőség szab határt némely kíván­ságnak. Végül megválasztják a 40 tagú népfrontbizottságot, a 6 megyei küldöttet, a 13 tagú elnökséget, a 4 munkabizott­ságot. A HNF nagyközségi bizottságának elnöke Gajdos Istvánná, titkára Bart a Bá­lint, alelnöke dr. Rejtő György lett. S. S. Mezőgépipar: jobb minőségű termékek Korszerű, új gyártástech­nológiák bevezetésével az utóbbi években lényegesen javult a mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyárak felszereltsége, műszaki szín­vonala. Országosan mintegy 700 millió forintos ráfordí­tással jelentősen csökkent e termelőágazat lemaradása a gépipar átlagos műszaki­technikai színvonalától. Az összehangoltabb fejlesztés és gyártás, valamint a gazdasá­gos gyártmányszerkezet kfa- lakításában elért kedvező eredmények megalapozták a következő évek folyamatos, jó minőségű gépellátását itt­hon, és megteremtették a nagyobb export feltételeit is. Megyénk legnagyobb gép­ipari vállalatának, a ME- ZŐGÉP-nek is kialakult a korszerű gyártmányszerke­zete. Licencvásárlással, mű­szaki fejlesztéssel, új gépek üzembe állításával megterem­tették a feltételeit a legmo­dernebb kukoricabetakarító­adapterek gyártásának. KGST-szakosodás keretében a MEZŐGÉP Békéscsaba gyártja a szocialista gyárt­mányú kombájnokhoz eze­ket az adaptereket, de tőkés kooperáció keretében a leg­korszerűbb nyugati alapgé­pekhez is exportálják a ki­egészítő berendezéseket. A fejlett gyártmányok nemzet­közi elismerését jelzi, hogy a világhírű nyugatnémet Claas kombájnokhoz jó né­hány adaptertípust csak a békéscsabai MEZŐGÉP állít elő. A melléktermék-betakarí­tás és -hasznosítás' növekvő fontosságát érzékelve kifej­lesztették p vállalatnál a ku­koricabetakarító adapteren rendrakó változatát. Ezek al­kalmazásával lehetővé válik az értékes kukoricaszár Csaknem maradéktaian gépi betakarítása A különféle silóadapterek a legutóbbi évek termékei, és ugyanez mondható el a szója és a napraforgó-betakarítás gé­peiről is. Az országos helyzet ha­sonló. a tervidőszak során 52 termék gyártását szüntet­ték meg a mezőgazdasági gépgyártó vállalatnál. Ez a munkp -azonban a belföldi gépigények csökkenése miatt kissé megtorpant, és most újra megvizsgálják, hogy mely gyártmányok megszün­tetése indokolt valóban. A következő tervidőszak­ban is nagy feladatok vár­nak a mezőgazdasági gép­gyártókra. Mintegy 90 új gyártmány sorozatgyártását kell megkezdeni, és vala­mennyire nagy az igény itt­hon és külföldön is. A bé­késcsabai MEZŐGÉP-nél a fejlesztés iránya egyrészt a megbízhatóság fokozása, másrészt a veszteségek csök­kenése irányában halad. A piaci igényeknek megfelelő­en kezdik, meg a fejlesztés alatt álló típusok sorozat- gyártását. L. L. Befejezte az őszi betakarítást a tótkomlósi Viharsarok Tsz A rendkívül szeszélyes idő­járás sok gondot okoz me- gyeszerte a mezőgazdasági üzemeknek. Lassabban ha­ladnak a betakarítással, a szántással, költségesebb a szállítás. A tótkomlósi Vi­harsarok Tsz-be látogattunk el, kíváncsiak voltunk, ho­gyan boldogulnak a szerte­ágazó tennivalókkal. — Sok gonddal ugyan, de az őszi betakarítást sikerült befejeznünk úgy a háztáji, mint a közös területen — mondja erről Lachata Pál elnök. — Köszönhetjük ezt elsősorban annak, hogy hiá­ba készült el a pontos őszi betakarítási, szántási, vetési program, pontosan az időjá­rás miatt gyakran módosí­tottunk. Rugalmasan oldot­tuk meg a feladatokat. Ter­mészetesen azért sikerült, mert igen jó, nagy teljesít­ményű gépekkel rendelke­zünk. A fiúk — akik a gépeket kezelik — értik a dolgukat, ha az eső miatt kényszerpi­henőt tartottak, ápolták, ja­vították a masinákat, így munkaközben nem volt ki­esés géphiba miatt. Most igen nagy szükség volt a jó munkaszervezésre, fegyelemre. Nem panasz­kodhatunk: az emberek de­rekasan állták a sarat, és állják ma is az őszi mély­szántásban és műtrágyaszó­rásban. Őszi kalászost csaknem 1800 hektáron termelünk. Ennek 95 százalékát a leg­optimálisabb időben, október 13. és 27. között vetettük el. Kukoricát 1825 hektáron ter­meltünk. Jó termést takarí­tottunk be, november 19-én letettük ennek a nagy mun­kának a gondját, téli tárolás­ra került a kukorica. A fel­szabadult gépekkel nagyon szívesen segítünk a kör­nyékbeli kollektív gazdasá­goknak, hiszen az esős idő­járás mindenkit hátráltatott a munkában. Cukorrépát 200 hektáron termeltünk. November 17-re befejeztük a szedést. A cu­korgyárnak többet adtunk át, mint eredetileg terveztük. Tudjuk azonban, hogy min­den szem répára szüksége van a népgazdaságnak. Ezért megszerveztük a böngészést. A tagok feléből szedik össze a földről az elmaradott ré­pát. így jól járnak ők is, a szövetkezet pedig legalább 200 tonna répát vihet még a cukorgyárnak. Hiszen nin­csen olyan répaszerő gépsor — a legjobb szakmunkás ve­zetésével sem —, amely ne hagyna maga mögött vala­mennyi répát. Érdemes ösz- szeszedni. Az őszi vetések szépen zöldellnek, jól haladunk a műtrágyaszórással is. Őszi idényre 5284 hektáron ter­veztünk tápanyag-utánpót­lást, s mindössze másfél ezer hektár van hátra. Nyolc nagy teljesítményű gépünk szánt két műszakban. Egy jó heti munka vár még a szántó­traktorokra. A cukorrépa-betakarító gé­pünk november közepe óta társszövetkezetben segít. De szívesen segítünk kukorica­betakarításban, szállításban és szárításban is, ha valaki igényli. A Folytatni kell a küzdelmet Beszélgetés Eduard Szaumával, a FJ10 főigazgatójával A közelmúltban Magyarországon járt Eduard Szauma, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) főigaz­gatója. Itt-tartózkodása során ellátogatott a Mezőhegyesi Állami Gazdaságba cs a kondorosi Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezetbe, ahol találkozott a Tisza—II öntöző- rendszerére épült és több évig a FAO támogatását élvező modell gazdaságok vezetőivel. Békés megyei tartózkodása alatt Eduard Szauma válaszolt kérdéseinkre. — Milyen szerepet tölt he a FAO a világ, s elsősorban a fejlődő országok mezőgaz­daságnak fejlesztéséhen? — A FAO mindenekelőtt olyan szervezet, amely segí­ti az országok közötti infor­mációáramlást az élelmiszer- termelésről, a mezőgazda­ságról, az erdészetről, a víz- gazdálkodásról, a halászat­ról és a kereskedelemről. Olyan fórum, amely szerve­zési és egyéb tapasztalatok átadásában működik közre. A FAO évente körülbelül kétszáz gyűlést szervez. Kongresszusain, diszpóziu- main kiváló szakembereket, specialistákat kér fel, akik előadásaikban átadják isme­reteiket. így tehát szerveze­tünk egyben segítségadásra orientált szervezet is. A már említett rendezvényeken az országok képviselői sok hasznosítható ötletet szerez­hetnek, a legkorszerűbb be­rendezésekkel ismerkedhet­nek meg. A szervezet hatáskörébe tartozik, hogy gyakorlati, technikai és technológiai se­gítséget nyújtson. Úgy gon­dolom, helyes törekvés, hogy a FAO lehetőséget biztosít az európai országok mezőgazda­ságának vizsgálatára. A fej­lődő országok így olyan ta­pasztalatokat szerezhetnek, amelyekkel meggyorsíthatják saját fejlődésüket. Információink birtokában tudjuk, mi megy végbe a világ mezőgazdaságában. így a FAO az egyetlen szerve­zet, amely rövid-, közép- és hosszú távon valóságos ké­pet tud adni az élelmezés helyzetéről. Tehát felelős ja­vaslatokat nyújthat be a kor­mányoknak arra vonatkozó­an, milyen intézkedéseket te­gyenek. — Miben reménykedhetünk a jövőt illetően? Belátható időn belül összhangba kerül- het-e az emberiség élelmi­szerszükségletével a mező- gazdasági termelés? — Az éhező emberek szá­ma ma a világon csaknem 150 millióra becsülhető. Va­lamennyien a fejlődő orszá­gokban élnek. Ezek az álla­mok, hogy gyorsan növekvő lakosságuk élelmiszerszük­ségletét ki tudják elégíteni, igyekeznek saját mezőgazda- sági termelésüket növelni. Sok országot közülük az első világháború előtt jelentős élelmiszerexportőrként tar­tottak nyilván, néhányat még a háború után is. Ma vi­szont a legalapvetőbb élel­miszerekből importra kény­szerülnek. Az 1970-es évek kezdetén 15 millió tonnára becsülték a fejlődő országok éves élel­miszerimportját. 1980-ra ugyanezt már 18 millió ton­nában határozhatjuk meg. Sok fejlődő ország 1979-ben kevesebb élelmiszert állított elő, mint 1970-ben. Ilyen helyzetben központi kérdés­ként tartjuk számon az élel­mezés helyzetének javítását. Ennek érdekében 19 fejlő­dő országban folytattunk ta­nulmányokát. Alaposan meg­vizsgáltuk ezen államok me­zőgazdasági termelésének sa­játosságait. Felmértük, mit tehetünk a lakosság érdeké­ben, hol, milyen módon nö­velhető a termelés. Ma már a földön, megkö­zelítően 4 és fél milliárd em­ber él. Évente kétmillióval nő a föld lakóinak száma. A világ élelmezési helyzete igen kedvezőtlen: 1980, sorrend­ben már a második év, ami­kor a termelés távolról sem fedezi a fogyasztást. Az élel­miszertartalékokhoz kell hoz­zányúlni számos ország szük­séglétének fedezésére. Pontosan tudjuk, mely or­szágok mezőgazdasága képes exportra, melyek tudják ön­magukat részben, vagy telje­sen ellátni, és melyik olyan szegény, hogy még mozgósí­tani is nehéz a termelés nö­velése érdekében. Azt is tudjuk, hogy az egyre növek­vő árak miatt, amelyet első­sorban az exportőrök hatá­roznák meg, a szegényebb fejlődő országok képtelenek megvásárolni az élelmiszere­ket. A feszült helyzetre jel­lemző, hogy 1980-ban a ga­bona ára 30 százalékkal emelkedett, egy tonna búza a kereskedelemben több mint 200 dollárba kerül. Az idén a vártnál kedvezőtlenebb termés következtében jövőre 250, esetleg 300 dolláros bú­zaárak alakulnak ki. Szóval nem vagyok opti­mista, de a vi-lág vezetőinek folytatniuk kell küzdelmü­ket, hogy a fejlődő országok saját kezükbe vegyék sorsu­kat, hogy ehhez megteremt­sék a feltételeket, és éljenek is azokkal. — Milyen helyzet alakult ki ebben az évben „az éhség­övezetekben”? — E meghatározás első­sorban Afrikára - vonatkozik. A földnek ebben a térségé­ben az elmúlt években és 1980-ban is rengeteget szen­vedtek az emberek. Itt a helyzet az élelmiszerhiány miatt tarthatatlan. Ezért hív­tuk össze ez év szeptembe­rében Rómában a szervezet és az országok képviselőit, hogy megvitassuk, mit tehe­Javában tart a kukorica betakarítása megyénk gazdaságaiban. Teljes „gőzzel" működnek a szárítók, és a megszárított terményt folyamatosan tárolják be a magtárakba. Képünk a dombegyházi Petőfi Termelőszövetkezet szárítóüzemében készült, ahol rakodógépekkel segí­tik a szállítók munkáját Fotó: Veress Erzsi tünk az éhségövezetbe tarto­zó országokért. Az államok képviselői elsősorban adomá­nyok formájában juttatták kifejezésre segítőkészségü­ket. A helyzet áthidalására a FAO segélyprogramot dolgo­zott ki. Ez azonban önmagá­ban kevés. Sok olyan kér­désről is szó esett tehát, ame­lyek hosszú távon segíthetik az emberiség egyik legége­tőbb kérdésének megoldását. Továbbra is megkülönbözte­tett figyelem illeti Afrika élelmiszer-termelését. — Nem is olyan régen még Magyarország mezőgazdasága is támogatásra szorult, kevés volt a valóban korszerű gép. technológia. Ma már v egé­szen más a helyzet. A FAO milyen szerepet szán a ma­gyarországihoz hasonló mo­del (gazdaságoknak? — Magyarország igen büsz­ke lehet élelmiszer-termelésé­re, és arra a fejlődésre, ame­lyet mezőgazdasága az utób­bi évtizedekben elért. Kevés ország ért el ilyen rövid idő alatt, ilyen komoly sikereket. A FAO vezetőit elsősorban az itteni termelőszövetkeze­tek érdeklik, amelyek igen modernek, korszerűek, sike­resek. Most azért is jöttünk ide. Érdekes volt elbeszélget­ni a téeszek vezetőivel, meg­látogatni létesítményeiket, megismerni a tsz-tagok hoz­záállását, munkáját. Sokat köszönhetnek a fej­lődő országok a Magyaror­szágon végzett szakemberek­nek. Annak a magas szintű képzésnek, sok hasznosítha­tó ismeretnek, amelyet a fej­lődő országok szakemberei az önök iskoláiban, mezőgaz­dasági üzemeiben szereztek. E szakemberek tanulmányoz­hatták, milyen technológiá­val, szervezési módszerek­kel folyik1 Magyarországon a mezőgazdasági termékek, a gabona, a hús, a cukor, a takarmány előállítása. Erre a segítségre a jövőben is nagy szükség lesz. Kapcsolataink Magyarországgal barátiak, és remélem, látogatásom is hozzájárul ahhoz, hogy együttműködésünk még in­kább kiteljesedjen. — Milyen tapasztalatot ho­zott a FAO a Tisza—II prog­ramjának első szakasza? Er­re a FAO eddig jelentős ősz- szegeket áldozott. Mit vár­nak ettől a programtól a jövőben? — A világon és hazájuk­ban is sok FAO-támogatás- sal működő intézmény, mo- dellgazdaság van, de egyik sem hasonlítható a Tisza—II- höz. Egyébként megalakítá­sának gondolata egy magyar származású FAO-szakem- ber- dr. Vajda András ne­véhez fűződik. Vajda úr a- szervezet egyik legügyesebb műszaki szakembere, sok­sok tapasztalattal rendelke­zik, rendszeresen látogat Ma­gyarországra, és konzultál az itteni szakemberekkel. A FAO Tisza—II program­jában hét termelőszövetke­zet vesz részt. Ezek olyan modellgazdaságok, amelyek­ben magas szintű a termelés. Az elmúlt évtizedben egy- egy fejlesztéshez szerveze­tünk is támogatást adott. En­nek célja az volt, hogy ezek­be a szövetkezetekbe a fej­lődő országok szakembere­ket küldjenek tanulmányút­ra. A szakemberek azt vizs­gálják, hogyan kell, hogyan lehet termelőszövetkezetet létrehozni. Nem véletlen, hogy sok fejlődő ország a szövetkezetek szervezésében magyar tapasztalatokra épít, magyar szakembereket kér arra, segítsék téeszek1 meg­alakítását. Ilyen ország pél­dául Etiópia. A közelmúlt­ban etióp szakemberek Kon­doroson tanulmányozták a termelőszövetkezet tevékeny­ségét. Minden jel arra utal, erő­feszítéseink' nem hiábavaló- ak. A magyar segítséggel szervezett szövetkezetek eredményesen működnek. Köpenyes János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents