Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-01 / 257. szám

1980. november 1., szombat o flgrártörténeti emlékhely avatása délegyházán Gabonamúzeumot adtak át Békéscsabán A párt vezető szerepe és a tömegszervezetek „A hazai agrártörténeti muzeológia alig 100 éves múltra tekint vissza. Ha­gyományait a Magyar Mező- gazdasági Múzeum ápolja úgy, hogy egyben igyekszik a korábbi gyűjtemények fel­újítása mellett kiszélesíteni az agrármuzeológiai tevé­kenységet. Ezért hívta élet­re 1973-ban az ország kü­lönböző tájain az agrártörté­neti kutatásokkal foglalko­zók számára a múzeumbará­ti kört, amelynek 1979-ben a Kétegyházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Mun­kástovábbképző Intézet is tagja lett” — mondotta teg­nap délelőtti megnyitó be­szédében dr. Vendégh Fe­renc mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyet­tes, a múzeumbaráti kör el­nöke. Ezután a Magyar Me­zőgazdasági Múzeum, a Két­egyházi Mezőgazdasági Szak­munkásképző és Munkásto­vábbképző Intézet, valamint a mezőgazdasági múzeum baráti köre kétegyházi cso­portja által jelentős munká­val létesített „Mezőgazdasági funkcionális gépfeilődés- történeti gyűjteményét” őr­ző intézményt agrártörténeti emlékhellyé nyilvánította, maid átadta a gépmodellek feilődéstörténetét reprezen­táló kiállítást. Az ünnepélyes oillanato­Gvula Piaci hfrek Különösen virágból volt rtagy a kínálat, és a kereslet is teg­nap a gyulai hetipiacon. A ko­szorúk és a virág is olcsóbb, mint tavaly ilyenkor, halottak napja előtt. A krizantém szála 3-tól 12 forint, és volt egy ke­vés rózsa is, szála 12 forint, az óriásmargaréta pedig 8 forint. Különbözőféle koszorúkból mintegy 8—900-at árultak. A zöldségpiacon a burgonya kilóját 5—7 forintért mérték teg­nap, a fejes káposzta 2,50—3 fo­rint, a kel- 5—7 forint, a sava­nyúkáposzta pedig kilónként 12 forint. Hétről hétre kevesebb és kát követően a több száz fős érdeklődő közönség előtt megkezdődött az Európában is egyedülálló, muzeális jel­legű mezőgazdasági erő- és munkagépek felvonulása. A legnagyobb sikert a kissé makacskodó, 1907 és 1910 között gyártott önjáró meg­hajtógép aratta. A több mint 30 gép felvonulását a ma mezőgazdaságában haszno­sított korszerű gépek sora zárta. A kétegyházi ünnepség leglátványosabb részét a cséplés ezeréves fejlődését élőképekben megelevenítő bemutatók jelentették. A nézők tanúi lehettek a csép- hadaróval történő cséplés- nek, a lovakkal végzett nyomtatásos cséplésnek, a gépi cséplés legkezdetlege­sebb módjának, a járgányos cséplő munkájának, majd két, 1910 körül gyártott, vontatott cséplőmeghajtó működését is meg lehetett tekinteni. A rendkívüli ku­tató- és felújítómunkát foly­tató szakmunkásképző inté­zet pedagógusai és diákjai az iskola életét, az ott folyó oktató-nevelő munkát repre­zentáló kiállítást is készítet­tek erre az ünnepi, számuk­ra megérdemelt sikert és el­ismerést hozó alkalomra. drágább a karalábé, karfiol, pap­rika és paradicsom. A karalábé darabja 2-3 forint, a karfiol ki­lója 6—10, a paradicsom — eb­ből mindössze 50 kilogrammot árultak — 12—15 forint, a pap­rikát pedig minőségtől függően 6—20 forintért mérték. A petre­zselyem kilója 8—12, a sárgaré­pa 5—8, a vöröshagyma pedig 8—10 forint. Néhol kínáltak még zöldbabot, zöldborsót, kilónként 20, illetve 30 forintért. A gyümölcspiacot a körte és az alma .uralja, az előbbinek 4— 20 forint kilója, az almát pedig 6—16 forintért mérték. Kevés a birsalma, 14—18 forint az ára, a szőlő drágult, a legszebbjéért 20 forintot is kértek. Egyre keve­sebb a szilva, kilója 5—7 forint, a héjas dió 35, a dióbél pedig 120—130 forint. : A békéscsabai gabonamú- jzeum első létesítményeit: a csabai tanyát és a csókási malmot dr. Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes teg­nap délután adta át rendel­tetésének. Az eseményen megjelent többek között dr. Szabó Sándor, a megyei ta­nács elnökhelyettese. Dr. Vendégh Ferenc megnyitó­jában külön is hangsúlyozta: — A jelentős agrártörté­neti emlékek felkutatása, számbavétele, gondozása, közkinccsé tétele ma már Magyarországon közös üggyé vált. Itt, a gabonatermesztés szűkebb hazájában tudják, hogy régen az aratás csak a megszokott kaszával volt öröm. Ez a szeretet őrizte meg az utókor, számára a mezőgazdasági munkák tár­gyi emlékeit. így volt ez a Viharsarokban is. Itt ter­mett és terem ma is a leg­jobb minőségű búza. Itt kezdődött el a magyar búza­nemesítés, Mokry Sámuel nyomdokain haladva, itt ért el maradandó sikert és ered­ményt Bóross László, Szé­kács Elemér. Békéscsabán a város és a Tegnap délelőtt 10 órakor Biharugrán koszorúzási ün­nepségen emlékeztek meg a 10 éve elhunyt Szabó Pálról. Az író sírjánál Kiss Sándor- né mondta el Sinka István „Emlékezzetek rólunk” cí­mű költeményét, majd dr. Czine Mihály irodalomtörté­nész szólt Szabó Pál életút- járól. „Egy népet segített eszmélkedni, a tűzgyújtók közül való volt — mondotta. — Biharugráról indulva ju­tott el a szellem magaslatai­ra. Életének alapvető lé­nyege a politikai cselekvés és az írói szándék alapve­tő azonossága volt.” megye vezetőinek kezdemé­nyezése nyomán bontakozott ki az a társadalmi mozga­lom, amely nemcsak a me­gye, hanem az egész ország gabonatermesztésének és feldolgozó iparának múltját és jelenét igyekszik a jövő számára megörökíteni. Csak­nem hat évvel ezelőtt a kez­deményezők képviselőiből szervező bizottság alakult. A bizottság eredményes te­vékenysége nyomán avathat­ták fel a csabai tanyát és a csókási malmot. A gabonamúzeum első lé­tesítményeinek' építésében jelentős támogatást nyújtot­tak: az AGROBER, a váro­si tanács lebonyolító irodá­ja és költségvetési üzeme, az ingatlankezelő vállalat kol­lektívája, a Munkácsy Mi­hály Múzeum. Az eredeti tervek megvalósításához azonban még sok munkára van szükség. Bizonyára sok látogatót vonz majd a tanya körül termeszthető gabonafélék egykori aratásának, cséplé- sének és őrlésének bemuta­tása, a régi erőgépekkel folytatott szántás szemlélte­tése. Az ünnepségen — melyen nagy számban vettek részt az ugraiak és az általános isko­la tanulói — ott voltak az író hozzátartozói, Szeljak György, a megyei pártbizott­ság osztályvezető-helyettese, Ambrus Zoltán, a megyei tanács népművelési csoport- vezetője, Filadelfi Mihály, az Űj Aurora főszerkesztője. A meghívottak és az ugraiak koszorúkkal és virággal bo­rították el az író sírját. Zár­szót dr. Bodrogközi Zoltán, a Hazafias Népront községi elnöke mondott. A tömegszervezetek és -mozgalmak politikai szerepe, önállóságuk és munkájukban a párt ve­zető szerepének következetes érvényesítése mindig izgal­mas kérdése politikai éle­tünknek. Számos hazai ese­mény csak fokozza a problé­makör aktualitását. Ezek kö­zött szerepelnek a tömeg­szervezeti választások és kongresszusok, a XII. kongresszus célkitűzései­nek megvalósítását szolgáló politikai aktivitás. Ami pe­dig a külső körülményeket illeti, arra ' az ideológiai kampányra kell utalnunk, amely a nemzetközi reakció részéről indult el a tömeg­szervezetek, főleg a szak- szervezetek önállóságának és a párt vezető szerepének éles szembeállításával. A Magyar Szocialista Mun­káspárt közel negyed évszá­zada egyértelmű és világos irányvonalat követ e kér­désben is. Ennek az elvi ál­láspontnak az a lényege, hogy mind a párt vezető sze­repe, mind pedig a tömeg­szervezetek önállósága szo­cialista politikai rendsze­rünknek szerves, egymást kölcsönösen feltételező tarto­zékai. Közöttük nincs sem­miféle kibékíthetetlenség, összeegyeztethetetlenség. Tudniillik a párt vezető sze­repét nem lehet parancsol­gatásként, kötelező utasítga- tásként felfogni, hanem esz­mei-politikai irányításként kell értelmeznünk, amelynek az a funkciója, hogy meg­győződéssel szervezze, moz­gósítsa a tömegeket a szocia­lista építőmunkára. Mindenekelőtt a pártnak fűződik alapvető érdeke ah­hoz, hogy a tömegszerveze­tek rendeltetésszerű felada­taikat teljes önállósággal lás­sák el, a lehető legpontosab­ban közvetítsék saját töme­geik, az általuk képviselt dolgozók valóságos szükség­leteit, sajátos érdekeiket, tár­sadalmi törekvéseiket, poli­tikai hangulatukat, a körük­ben fellelhető nézeteket, vé­leményeket. Amikor a párt vezető szervei, vagy az egyes pártszervezetek kialakítják politikájukat, messzemenően számolniuk kell ezekkel a jelzésekkel. Azok a tapaszta­latok, amelyekhez a párt közvetlen formában, a párt­tagság útján, a dolgozókkal való közvetlen kapcsolata ré­vén jut, csak a tömegszerve­zetektől nyert információk, eszmecserék révén válnak egy teljesebb társadalmi va­lóságképpé. A párt a külön­féle érdekek egybevetésével, ütköztetésével és szintetizá­lásával alakítja ki politiká­jának általános irányvonalát és az egyes társadalmi réte­gekkel kapcsolatos konkrét politikai állásfoglalását Ez vezető szerepének legfőbb alkotó eleme. A különféle pártpolitikai döntések nem egyforma mó­don érintenek minden társa­dalmi réteget. Nagymérték­ben sajátos az, ahogyan a konkrét érdekviszonyokhoz és az erre épülő tudatossági tényezőkhöz kapcsolódnak. Ezeket a sajátosságokat, ter­mészetüket, jellemzőiket leg­inkább és legpontosabban ál­talában a tömegszervezetek érzékelik és fogalmazzák meg. Helyettük és nélkülük ezt senki nem tudja és nem is végezheti el, márpedig ez mindenfajta politikai döntés következetes megvalósításá­nak alapvető feltétele. En­nélfogva a pártnak azért is fűződik fontos érdeke a tö­megszervezetek önállóságá­hoz, mert politikájának gya­korlati megvalósítása is csak ezúton biztosítható. Leninvárosban pénteken felavatták a mintegy 7,5 milliárd forintos költséggel épült, és évente 3 millió tonna kőolaj feldolgozására alkalmas Tiszai Kőolajfino­mítót. Az új nagyüzemet Si­mon Pál nehézipari minisz­ter adta át rendeltetésének. Az ünnepségen mondott be­A párt határozatainak, po­litikai döntéseinek megvaló­sításában különleges felada­tuk van az állami szervek­ben, a tömegszervezetekben dolgozó kommunistáknak- A párt határozatai csak rájuk nézve kötelezőek, amint azt Kádár János mondotta a par­lament őszi ülésszakának ülésén: „mindig csak olyan határozatokat hozunk, ame­lyek kizárólag a párt tagjai­ra, a Kommunista Ifjúsági Szövetségre kötelezőek ... Ha a párt vezető testületéiben az ország alapvető kérdéseiről tárgyalunk, vagy bármilyen más témát megvitatunk, min­dig figyelembe vesszük és tiszteletben tartjuk az álla­mi szervek, valamennyi tár­sadalmi szerv és mozgalom önállóságát, felelősségét”. A párt politikai vezető szerepét, a határozataiban foglalt politikai célokat nem valósíthatja meg hatalmi szóval, parancsolgatással. Ki­zárólag a kommunisták meg­győző munkája, okos érve­lése biztosíthatja, hogy a kü­lönböző társadalmi és tö­megszervezetek vezetősége és egész tagsága elfogadja és magáévá tegye a párt politi­kai céljait. Ez jelenti a po­litikával való tényleges azo­nosulást, minden más eset­ben csak formális egyetértés lehetséges,, ami elkerülhetet­lenül a gyakorlati végrehaj­tás következetlenségét szüli. A pártszervezetek ez irá­nyú munkájának sikere gon­dos és körültekintő elemzést, alapos politikai felkészülést követel. Annak számbavéte­lét, hogy egyik vagy másik közegben milyen fogadtatása várható a határozatnak, mi­lyen mértékű az egyetértési készség, illetve miben lehet ellenvetésre, fenntartásra számítani, melyek a meg­győzésnek leghatásosabb tar­talmi érvei és módszerbeli formái, önmagában a hatá­rozatokra vagy egyik-másik vezető pártszervre való hi­vatkozás e tekintetben sem­mit nem old meg. Mellesleg ezzel a módszerrel a kom­munisták körében sem lehet túlságosan messzire jutni, itt is legfeljebb a formális egyetértést érjük el, ami semmiképpen sem elegendő- A demokratikus centraliz­musnak rosszul értelmezett felfogása az, amely a párt­egységnél figyelmen kívül hagyja a politika meggyőző- déses képviseletét. A meggyőződés pedig csak meggyőzéssel, okos érvelés­sel, vitával, az eltérő véle­ményekkel szembeni türe­lemmel, az elvekben követ­kezetességgel, a részleteket illetően pedig nagyfokú ru­galmassággal' alakítható ki. A tömegszervezetek rendel­tetésszerű működésével és szervezeti életével kapcsola­tos önállósága nem jelent a párttól elkülönülő, annak alapvető és fő irányvonalá­tól eltérő, vagy azzal szem­benálló politikai függetlensé­get. A párt tagságának és a tömegszervezetek által kép­viselt rétegeknek azonosak politikai érdekeik. A z elmúlt közel negyed században hazánk politikai rendszeré­ben minden társadalmi in­tézmény megtalálta helyét és rendeltetésszerű hivatásában önállóan látja el feladatát. Az MSZMP ennek fenntar­tásán munkálkodik, és kez­deményezője, szorgalmazója továbbfejlesztésének is. Eb­ben a szellemben foglalt ál­lást a párt XII. kongresszu­sán, és ezt igyekszik a gya­korlati életben is érvényesí­szédében a miniszter egye­bek között hangsúlyozta, hogy a most átadott üzem a nemzetközi együttműködésen, a magyar—szovjet olefin­egyezményen alapuló szo­cialista iparfejlesztés ered­ménye. A Tiszai Kőolajfino­mító üzembe lépésével Le- ninváros térségében új ipar­ág jött létre. (s—n) Dr. Czine Mihály emlékbeszédét mondja Szabó Pál sírjánál Fotó: Gál Edit B. S. E. A traktorral. meghajtott ES—42 cséplőgép „etetésében" (ké­pünkön) dr. Vendégh Ferenc miniszterhelyettes is részt vesz Fotó: Veress Erzsi Virágok a sírokon Hatalmas fejű fehér krizantémok, az ősz jellegzetes virágai figyelmeztetnek: ismét itt van a csendes ünnep. Halottja mindenkinek van, és az évek múlásával egy­re több. Rájuk emlékezünk ezekben a napokban. A zsém- belődő, szemérmesen szerető nagyszülőkre, akik kézen fogva először vezettek ki bennünket a temetőbe, s akik oly bölcs belenyugvással tudtak beszélni az elmúlásról. Az elhalt szülők arcára, hangjára. Rokonok alakja tű­nik fel, és emlékezünk tragikus-hirtelenül, örökre tá­vozott barátokra, kollégákra, ismerősökre. Seneca, az ókori bölcs természettudós, ’ filozófus és költő így vigasztalja a fiát sirató Marciát: „Valameny- nyien osztozunk abban a tévedésben, hogy azt hisszük: csak az öregek és a törődöttek hajlanak a halál felé, holott oda visz már a csecsemők és az ifjak, s mind a többiek útja is. Be végzi művét a sors: kiirtja belőlünk a halál gondolatát, s maga a halál, hogy könnyűszerrel be­surranjon, az élet álarca mögé rejtezik: a csecsemőkort magába olvasztja gyermekkorunk, gyermekkorunkat a serdülés, ifjú korunkat az öregség szívja fel. Minden gyarapodásunk, ha jól meggondolod, veszteség.” Legyen hát az elmúlás gondolata figyelmeztetés: a legőszintébb megbecsüléssel akkor emlékezhetünk ha- lottainkra, ha tiszteljük, becsüljük — egymást, az élőket. (tóth) A csabai tanya a megnyitás pillanatában Fotó: Veress Erzsi Koszorúzást ünnepség Biharugrán, Szabó Pál sirjánál teni. Rákos Imre Átadták a Tiszai Köolajflnomítót

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents