Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-25 / 276. szám

1080. november 25., kedd o Szállításra várnak a gyöngyösök a vésztői Körösmenti Termelőszövetkezetben. A főként olasz piacokon kedvelt állatok tenyésztésével mintegy tíz éve foglalkozik a gazdaság Fotó: Veress Erzsi A Szegedi VasútigazgatóságnáI Újításokból 2,7 millió forint haszon (Tudósítónktól) , Egyre több munkahelyen ismerik fel az újítómozga­lomban rejlő lehetőségeket, és támogatják az újító ked­vű műszakiakat, munkáso­kat. Hiszen az újítások hasz­nosításával fokozatosan ma­gasabb műszaki színvonalat, jobb munkakörülményeket és hatékonyabb munkát lehet elérni. A közelmúltban a MÁV Szegedi Igazgatóságának te­rületén dolgozó újítási ügy­intézők, szakvéleményezők és a legeredményesebb újítók arról tanácskoztak, hogy az első háromnegyed évben mennyire volt hasznos a mozgalom. A vasutas újítók eredményessége mutatja, hogy az igazgatóság terüle­tén szeptember végéig 609 újítási javaslatot nyújtottak be, amely 15 százalékkal volt több, mint tavaly ilyenkor. A javaslatok mintegy 58 szá­zalékát elfogadták, a hasz­nosított javaslatok száma pe­dig meghaladta a 330-at. Mindez azt jelenti, hogy az idén újítással 2,7 millió fo­rintot takarítottak meg. Az eredmény többek kö­zött annak is köszönhető, hogy az igazgatóság az el­múlt év végén kiadta köz­ponti feladattervét,- amely­ben olyan gazdasági és mű­szaki feladatokra, szám sze­rint 118-ra, irányították az újítók figyelmét, amelyek leginkább befolyásolják a gazdaságos munkavégzést, a gépek és berendezések jobb kihasználását, a takarékossá­got. E központi ffladatter- vek alapján a szolgálati he­lyek is elkészítették a ko­rábbiaknál célszerűbb és reálisabb feladatokat kitűző összeállításukat. Ilyen fel­adatokra 44 újítási javaslat érkezett be a bíráló bizott­sághoz, akik ennek felét be­vezetésre el is fogadták. A Békés megyei munkahe­lyek közül különösen a bé­késcsabai és a vésztői vonta­tási telepeken szorgalmasak az újítók. Vésztőn idén a beadott 34 javaslatból 28-at, Békéscsabán pedig a benyúj­tott 24-nek felét elfogadták, és be is vezették. Ezek gya­korlati haszna jelentős. Elég, ha csak a békéscsabai kocsi­mosó berendezést említjük, amely Műhelyi István és Zentai János újítók kezde­ményezőkészségét dicséri. A kocsimosó a műszaki és gaz­dasági előnyök mellett, nagy­ban hozzájárul ahhoz, hogy a megyeszékhelyről tisztább vasúti személykocsik közle­kedjenek. Az újítás hasznát tehát a vasúton utazók is napról napra élvezhetik. A mozgalom eredményes­ségét a jól működő újítók klubja, kiállítások és ötlet­napok is jelzik. Legutóbb Vésztőn tartottak sikeres öt­letnapot, amelyen szinte mindenki részt vett, A von­tatási dolgozók 84 beérkezett ötletéből 39-et elfogadtak, és 28-at újításnak minősítettek. A megyében tevékenykedő újítók munkája is elősegítet­te. hogy a vasútigazgatóságok közötti újítási versenyben a szegedi igazgatóság újítói az első félév eredményei alap­ján harmadik helyezést ér­tek el. E szép siker az újítók anyagi és erkölcsi elismeré­sével is járt. Gell ért József Vállalati jövedelmek Az elmúlt években gyak­ran úgy ítéitünk: az állam- háztartás és a vállalatok osztozkodásából az utóbbiak járnak jól, s miközben az állam vállalatai gazdagok, a költségvetés szegényes. Az idei év eddig eltelt hónap­jainak tapasztalatai alapján bátran kijelenthetjük, hogy változott a helyzet. Az új szabályozók, a verseny-ár­rendszer átcsoportosította a vállalati jövedelmeket — a költségvetés javára. Egyes vélemények szerint olyany- nyira, hogy most már nem­csak az államháztartás sze­gény, hanem a vállalatok is azok. Igaz-e ez ilyen általá­nosságban, van-e alapja az effajta megállapításnak? Legutóbb a Parlamentben is fölvázolták a gazdasági helyzetképet, az esztendő első nyolc hónapjának ta­pasztalatait. Témánk szem­pontjából is fontos az a megállapítás, hogy a népgaz­daság alapvetően a terv kö­vetelményeinek megfelelően fejlődött, javult az egyen­súly. Az alapvető folyama­tok a kívánt irányba moz­dultak el, bár még kezdetén vagyunk annak az útnak, amelyet választottunk. Az általános megfogalmazás mögött érdemes megvizsgálni a változásokat: pontosabban, hogy miként is alakult a vállalatok jövedelme. A Pénzügyminisztérium ada­tai azt mutatják, hogy a korábbi évekhez képest na­gyobb a jövedelmek szóró­dása. Akik nemrég még „jók” voltak, ma akár „rosz- szak” is lehetnek és fordít­va, bár a valóban hatékony területeket épp az jellemzi, hogy az új körülmények kö-: zött is megtartják a kedve­ző helyüket. Igen nagyok az eltérések egy-egy szakágazaton belül. Kezdjük érzékelni, hogy az­zal az objektív mércével, amellyel a gazdaság mérhet, kik „jók”, kik járulnak hoz­zá a gazdaság fejlődéséhez és kik „rosszak”, kik hátrál­tatják a gazdasági fejlődést. A villamos gép- és készülék- gyártás például sok hellyel hátrább került a szakágaza­tok jövedelmezőségi sor­rendjében. de az elmúlt évi helyzetéhez képest lényege­sen hátrább van a közleke­dési eszközgyártás, a hír­adás- és vákuumtechnika, a gyapjú- és cipőipar is. Az eddigiekben is jövedelmező területek közül a háztartási- és kozmetikai vegyipar, a textilruházati ipar meg­őrizte helyét, sőt pozícióját is javította. Lényegesen jobb helyzetbe az alumíniumko­hászat, a fűrész- és lemez­ipar vagy a városi gázgyár­tás kerüit. A vállalati nyereségek szóródása különösen a fej­lesztési alap feszültségeiben mutatkozik meg. Egy koráb­bi állami fejlesztési banki felmérés szerint ,az 1980. évi fejlesztési alapot terhelő kötelezettség az 1979. évi amortizációból és nyereség­ből képzett fejlesztési alap 100 százalékát 15 vállalatnál, 75 százalékát pedig 17 vál­lalatnál haladja meg. Az el­ső csoportban 6, -a második­ben 4 olyan vállalat van, amelyet 1978-ban a gazda­ságtalan vállalatok kategó­riájába soroltunk, de több­nyire mindegyik gépipari, illetve textilipari vállalat”. összességében a vállalati nyereségek az állami költ­ségvetésben a tervezett kö­rül alakulhatnak. Ugyanak­kor számítani kell arra, hogy korábbi éveknél jó­val nagyobb lesz a vállalati nyereség szóródása s az év egészét tekintve a megszo­kottnál több lehet, a fejlesz­tési alaphiányos esetleg veszteséges vállalat. Mivel ez a változás n való helyze­tet. tükrözi — nem lesz ál­talános adósságrendezés. Ezért fel kell készülni a veszteség okozta problémák elkerülésére, illetve rövid idő alatti áthidalására. A tények azt mutatják, hogy az a bizonyos kívánt elmozdulás valóban meg­kezdődött — ám tény az is, hogy jó néhány vállalat, ■— ha szigorúbb követelmény- rendszerrel találja magát szembe — ennek kevésbé tud megfelelni. Ez sok he­lyütt jelentősen mérsékeli jövedelmeiket. A népgazda­sági helyzetkép ugyanakkor azt is elárulja, hogy a sza­bályozórendszer változásai jótékonyan hatottak a belső és a külső egyensúlyi hely­zetre. Az államháztartás pozícióinak ilyen javulása pedig végső soron a vállala­tok számára szintén kedve­ző —, még ha a jövedelem, a nyereség-csökkenés nem kis gondok« forrása is Matkó István Nemzedékváltás a mezőgazdaságban Nemcsak Dániában M emrég szűkszavú je­lentés számolt be ar­ról, hogy hazánkban az idén számos mezőgazda- sági üzem hektáronként több mint hatvan mázsa búzát termelt, sőt akad közöttük néhány, amely hetvenmá- zsás — hétezer kilogrammos! — eredményt ért el. Hozzá kell tennünk: ezek az ered­mények nem kísérleti par­cellákon születtek, hanem több száz hektáros, eseten­ként ezer hektáron felüli nagytáblákon, állami gaz­dasági, termelőszövetkezeti átlagban, mint Bolyban, vagy Tiszaföldváron, de hoz­hatnánk példákat Csongrád- ból, Győr-Sopronból épp­úgy, mint Fejérből és Bács- Kiskunból. Olyan tájairól az országnak, ahol nem is rég — tíz, tizenöt évvel ezelőtt — a mostani hozamok fele is szép sikernek számított: talán elegendő utalnunk az 1966—70 közötti öt esztendő országos átlagtermésére, amely alig valamivel halad­ta meg a huszonnégy má­zsát. Igen, az intenzív faj­ták, a nagy adagú műtrágya, a gépesítés viszonylag ma­gas szintje — mondják azok, akik számára ismerős a té­ma, mintegy magyarázatként a titok nyitjára. És ez a summázat valóban a lénye­get hangsúlyozza, természe­tesnek véve azt az össztársa­dalmi erőfeszítést, a tudo­mány, az ipar maximális se­gítségét a mezőgazdaságnak, amelynek révén ennyire ju­tottunk. Mégis, úgy gondo­lom, többről van itt szó. Dániában jártamban, an­nak idején, elidőzve az otta­ni falusi portákon, szót vált­va a legkülönbözőbb kor­osztályokhoz tartozó gazdál­kodókkal, leginkább a szem­léletük korszerűsége hatott rám. A fogékonyság minden iránt, ami új fejlemény a termelésben, a nyitottság annak befogadására, meg­valósítására, törekvés az eszközök koncentrálására egy-egy új módszer alkalma­zásánál. Az akkori, mienké- nél jóval fejlettebb kultu­ráltsággal találkoztam, ami­nek csak egyik tükröződése volt a búzából elért, akkor negyven mázsa körüli, orszá­gos termésátlaguk. A hatva­nas évek elején jártunk, ná­lunk idehaza akkoriban kez­dett terjedni a szélesebb kö­rű mezőgazdasági szakmun­kásképzés. Ha néhol gonddal-bajjal is, de benépesült az új in­tézményhálózat. önmagában ez a körülmény azonban nem oszlatta el a mezőgaz­dasági üzemek vezetőinek félelmeit. Hányszor hallot­tam mondogatni: „nem lesz majd, aki átveszi tőlünk a stafétabotot, ha mi nyugdíj­ba megyünk.. Az újat teremtés lendüle­tében nagyon gyorsan mú­lik az idő: mire körülnéz­tünk, elkövetkezett falun a nemzedékváltás ideje. Ma pedig elmondhatjuk, hogy a hatvanas évek végének ifjú szakmunkásai mára a derék­hadhoz tartoznak, s kapcso­latuk a földhöz, a gazdálko­dás régebbi hagyományai­hoz merőben más, mint apáiké volt. Kevesebb ben­ne az érzelmi momentum, sokkal több az ésszerűség. S ami különösen figyelem­re méltó: megváltoztak a gazdálkodás méretei. Mond­hatná erre valaki: ez aztán a nagy felfedezés, hiszen ezért tüntettük el a mezs­gyekarókat. Igenám, csak­hogy jó időnek kellett eltel­nie ahhoz is, hogy a tudat­ban is bekövetkezzék a mé­reteknek ez a változása. Meg kellett tanulni na­gyobb méretekben gondol­kodni. Nem volt ez egyszerű. Kiváltképp nem a tényleges érdekek helyes felismerése vonalán. Emlékszem: hosz­szú éveken át lehetetlennek tűnt megvalósítani az irá­nyító testületeknek azt a tö­rekvését, hogy október vé­géig földbe kell kerülniük az őszi gabonaféléknek, be kell fejezni a vetést. Akkor vált csak lehetségessé, ami­kor a határidő betartását központi alapból jutalmazták szép összegekkel. Egy-két év után azonban ez elma­radt, s azóta sem jött elő. Mégis, friss vetés várja a téli hótakarót mindenütt, reméljük, így lesz az idén is. A nagyobb tudás, a kor­szerű szemlélet, s tegyük hozzá, a korszerű eszkö­zök birtokában, a mostani gazdálkodók nem érzik töb­bé kiszolgáltatottnak magu­kat, mint elődeik. Holott milyen közelről csengenek még Erdei Ferenc szavai, azok is, amelyeket a Futó- homok-ban leírt „ ... örök­kévaló világnak tetszik ez a parasztvilág, eleve elrendelt- nek, és megváltoztathatatlan­nak a világegyetemben. A termőföld kiismerhetetlen és szenvtelen szeszéllyel tartja tenyerén az embert. Terem, vagy nem terem az elvetett mag, abban a föld, az eső, és a napsütés a döntő, sem az ember, sem az elültetett mag nem vehet erőt rajta.” L egutóbb, az országgyű­lés őszi ülésszakán hangzott el, hogy ga­bonatermelésben hazánk világviszonylatban az elsők közé került. Annyi bizo­nyos: nem kell már Dániába mennünk, hogy a korszerű­séget búzatermelésben és gondolkodásban megcsodál­juk. Itt van előttünk. Kovács Imre Javuló szarvasmarha-állomány A megye szarvasmarha-ál­lományának gümőkórmente- sítése 1964-ben kezdődött meg szervezetten. Abban az időben a mai értelemben vett nagyüzemi mentes állomány nem volt. A mentesítés kez­detben a tárgyi feltételek hiánya miatt csak szelekciós módszerrel indulhatott el. Ez sok buktatót rejtett magában, ezért az ilyen, állami támo­gatással mentesített üzemek többsége újra fertőződött. A későbbiekben az üzemek te­héntartó telepein a tárgyi feltételek kialakulását (bor­júnevelő, ellető stb.) követő­en sikerült a szaporulat gü- mőkórmentes felnevelésének feltételeit biztosítani. Ezzel lehetővé vált a gümőkór- mentes környezetben felne­velt vemhes üszőkkel végre­hajtani a generációváltásos, állománycserés mentesítése­ket, melyek a mentesség megtartását biztosítani tud­ták. Hosszú, fáradságos mun­kával 1979. december 31-re a nagyüzemi (termelőszövet­kezeti és állami gazdasági) szarvasmarha-állomány 100 százalékos gümőkórmentessé- gét gyakorlatilag elérték a megyében. A nagyüzemi ál­lományok állami támogatás­sal történő mentesítésével egy időben az évenkénti szű­rővizsgálatokkal fokozatosan csökkenteni tudták a fertő­zött udvarok számát is. E té­ren a-meggyőzés mellett ha­tékonynak bizonyult az ex­port hízómarhák értékesíté­sének gümőkórmentességhez kötött feltétele. 1979-ben a megye háztáji, egyéni és ki­segítő gazdaságaiban a men­tesség elérte a biológiai opti­mumot. Ez év június 30-ig az 1979-ben fertőzöttnek bizo­nyult összes egyedet vágóra értékesítették, így a 78 873 darabos nagyüzemi szarvas­marha-állomány mellett a 25 489 darabos kisüzemi ál­lomány is 100 százalékban mentessé vált. További feladat — a ko­rábban elfogadott program alapján — a mentesség meg­szilárdítása és megőrzése. Ennek egyik alapfeltétele, hogy az eddigiekhez hason­lóan valamennyi érdekelt szakember közösen munkál­kodjon az eredmény megtar­tásáért. mUMMMMHHMVWMVMMMHMMHMVMHtWWMMMIMmMMMMWMMtMWWV A rendkívül kedvezőtlen időjárás erőfeszítéseket követel a mezőgazdaság dolgozóitól. Embe­rek és gépek egyaránt megküzdenek azért, hogy időben végezzenek a betakarítással, és föld­be kerüljön a vetőmag. Képünkön: a romhányi Rákóczi Mezeje Mgtsz-ben folyik a cukor­répa-betakarítás (MTI-fotó: Király Krisztina fe étele — KS>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents