Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-23 / 275. szám
1980. november 23., vasárnap T udománytörténet Schwarz Dávid, a kormányozható léghajó magyar feltalálója A Schwarz-féle léghajó első felszállása 1897-ben A világ egyik legnagyobb technikatörténeti múzeumában, a müncheni Deutsches Múzeumban, ahol a történelmi jelentőségű gépek és felfedezések eredeti példányait gyűjtik, több magyar vonatkozású tárgy is szerepel. Eötvös torziós ingájának, Mech- wart hengerszékének, a Pol- lák—Virág-féle gyorstávírónak eredeti példányai mellett, a világ első transzformátora — Zipenovszky, Déri, Bláthy magyar feltalálók alkotása — és más jelentős magyar találmány között szerepel Bánki Donát porlasztója (karburátora) és Schwarz Dávid kormányozható léghajója is. Schwarz Dávid, a kormányozható léghajó magyar feltalálója 1845. február 28-án született Keszthelyen. Nem volt mérnök, még csak technikus sem. Fakereskedő volt, de a technika iránti vonzalma e téren is megmutatkozott. A fakitermeléshez gépeket szerkesztett, és egyre jobban belemélyedt a műszaki kérdésekbe. Természetesen rövidesen őt is —mint korának minden műszaki érdeklődésű emberét — foglalkoztatta a repülés kérdése is. Schwarz Dávid a léghajózást tanulmányozva új útra lépett. A léghajó ballonhüvelyét új anyagból, egész- vékony alumínium lemezből tervezte. Alumínium vázával és a légcsavaroknak a léghajó testén való elhelyezésével új irányt adott a léghajózás fejlődésének. A feltaláló részletesen kidolgozta tervét, és miután a magyar ipar még fejletlen volt, a bécsi hadügyminisztériumba vitte el. Bécsben azonban mindentől irtóztak, ami magyar volt, és Schwarz Dávid tervét „meg- oldhatatlan”-nak minősítették, és elvetették. A fejlődő orosz technika figyelemmel kísért minden új találmányt, és Schwarz Dávid rövidesen meghívást kapott a cári Oroszországba, tervei kivitelezéséhez... Két évig folytatta a magyar feltaláló kísérleteit Szentpéter- várott, de a léghajójához fűzött remények nem váltak be. Schwarz Dávid azonban nem vesztette kedvét. Egész vagyonát a további kísérletekbe ölte. Németországban az imperialista fejlődés hadi célokra alkalmasnak vélte a magyar feltaláló ötletét, s miután az alumínium új felhasználási területét is meglátta a találmányban, lehetőséget adtak Schwarz Dávidnak léghajója elkészítéséhez. Végre 1895 október havában sor kerülhetett az első felszállási kísérletre. A léghajó megtöltéséhez a német vegyi gyárak csak gyenge minőségű gázt tudtak szállítani, s így az első kísérlet sikertelen volt. Schwarz Dávid (1815—1897) A hír, hogy megfelelő gázt tudnak szállítani, már csak a feltaláló temetésére érkezett meg, akit a hír érkezése előtt két nappal, 1897. január 11-én ragadott el a halál. A porosz hadügyminisztérium azonban folytatta Schwarz munkáját, és 1897. november 3-án megtörtént az első tényleges felszállás, a 3500 kg súlyú, 47,5 m hosz- szú, szivar alakú, a világ eddig legnagyobb — 3607 köbméter — térfogatú léghajójával. A próbarepülés csak félig sikerült. A léghajó a tempelhofi repülőtérről 400 méter magasra szállt fel, és kormányozható volt. A kedvezőtlen időjárás azonban kényszerleszállást követelt. A szerencsétlen próbarepülés azonban széles körű érdeklődést keltett. A szakértők megállapították, hogy „Schwarz Dávid elgondolása helyes volt, fémléghajó építhető, fel is bocsátható, és mód van arra, hogy a légcsavarokat a hajó testén helyezzék el.” A keszthelyi feltaláló ötlete tehát nem volt „rögeszme” — ahogy sikertelen kísérletei közben gúnyolták. Schwarz Dávid özvegye a feltaláló halála után nyomorba jutott. Férje minden vagyonát felemésztették a kísérletek, s amikor gróf Zeppelin — alig egy évvel Schwarz halála után — ajánlatot tett a szabadalmak megvételére, az özvegy 15 000 márkáért eladta minden jogát. .. ... és két évvel később a Boden-tó partjáról felszállt az első „Zeppelin” ... ... és 25 év múlva Ecke- ner kapitány, egy „Zeppelin” rendszerű léghajón 80 órán belül Európából Amerikába repült... A „Zeppelin” rendszer diadalra jutott, de magyar feltaláló elődje, aki nélkül nem kerülhetett volna sor megvalósítására, a feledés homályába merült... Pap János Furcsa tiltakozás Furcsa módját választotta a reklamálásnak a 67 éves olasz Peppino Lenzillo. Megunván, hogy otthona közelében soha nem lehet bélyeget vásárolni, ezt a véleményét furcsa módon közölte a postával. Bélyeg helyett — ha egyszer ugye nem kapott — útlevél-fényképét ragasztotta egy boríték sarkába, mellé pedig leírta panaszát. Fogadást kötött egy barátjával, vajon megérkezik-e saját címére a különös levél, ö nyert. A végeredmény: 350 líra portó büntetés — és 50 ezer líra nyereség a fogadáson. (Sz. G.) (Fotó: AP — MTI — KS) Hasznos tudnivalók Lyukmélyítés ütve — fúrva Mikor lett a kutya háziállat? Eddig úgy tudtuk, hogy az őskőkorszakban (a paleoliti- kumban) még nem volt az ősembernek háziállata. Csak a kőkorszak közepén, kb. tízezer évvel időszámításunk előtt kezdődött meg a háziasítás (domesztikáció): az első háziállat kétségtelenül a kutya volt, ezt követte időrendben a juh, a kecske, a szarvasmarha és a ló. Mikor lett a kutya az ember segítőtársa? Ezt kb. hatvan évvel ezelőtt egy Bonn melletti (Oberkassel) jégkorszaki ásatásnál előkerült csontmaradvány alapján ko- , rábban hibásan határozták meg. Nemrégiben a kutatók felülvizsgálták a Canis lu- pusnak (farkasnak) meghatározott alsó állkapocsmaradványnak a korát, s azt kb. tizennégyezer évesre becsülték. A 70 mm hosszú alsó állkapocsdarab jóval kisebb testű állattól származhatott, mint például azé a késő jégkorszaki farkasé, amely Vlasac mellett került elő. Ennek tépőfogai is fejlettebbek voltak (27—33 mm), az oberkasseli Canida- lelet tépőfogai csak 25,8 mm hosszúságúak. Az anatómiai vizsgálatok és mérések is azt igazolják, hogy a Canida-le- let nem farkastól, hanem egy igazi házi kutyától származhatott. Feltételezik, hogy az Oberkassel környékén hajdan élt fiatal paleolitikus kutya már elkísérte a cromagnoni embert halászó-vadászó portyáira, és a mai farkaskutyához hasonlíthatott. Egy magdaléniai lelet is azt erősíti meg, hogy i. e. tizennégyezer évvel a kutya már háziállatként élt. Ukrajnában (Mezin környékén) is találtak hasonló maradványokat. Más kutatók Irak északi részén a Palegawra barlangban találtak egy kutva-alsóállkapocs-marad. ványt, amely a domesztikáció jeleit mutatta; legalább tizenkétezer éves lehet. A villamos kézi fúrógépeket kezdetben csak ipari célokra gyártották. Jókora méretűek és tetemes súlyúak voltak még ezek a szerszámok, de azért jó szolgálatot tettek. Időközben azonban az elektromotor-építés technikája jelentős fejlődésen ment keresztül, ami kedvező hatással volt a villamos kézi- szerszámok — többek között a fúrógép — méretváltozásaira is. Így az egyre kisebbedé és mind elérhetőbb árú villamos fúrógépek a háztartásokba is bevonultak: a bar- kácsfelszerelés szinte nélkülözhetetlen tagjai lettek. A változtatható fordulatszámú fúrógéppel sok különféle feladatot meg lehet oldani, csupán egyet nem: a beton fúrását. Még akkor sem, ha keményfémlapkás csigafúrót erősítenek a tokmányba. Amíg ugyanis csak az apró szemcsés, szürke betontömegbe kell behatolnia a fúrónak, még csak halad valahogy, de amikor kavicshoz és a fúró hegye, megakad a tudomány. E nehézséget az ütvefúrógép megszerkesztésével hidalták át a konstruktőrök. Olyan villamos fúrógép ez, amelynek a tokmá- nya — benne a csigafúróval — nemcsak forgó mozgást végez, hanem tengelyirányú _ (axiális) elmozdulást, rezgést is. E módon a fúró hegye percenként több ezer ütést mér az előtte jelentkező akadályra, s közben forogva áthatol rajta. Képünkön egy ilyen villamos ütvefúrógépet láthatunk, mely egyike a legkorszerűbbeknek. Acél, színes- és könnyűfémek, természetes és műkő, beton, fa, műanyag egyaránt megmunkálható e 750 wattos motorral hajtott szerszámmal. Az elektronikusan vezérelt, kétáttételes, erős készülék a fúráson kívül — kiegészítő szerszámokkal felszerelve — más műveleteket is el tud végezni. Így alkalmas fűnyíró, sövénynyíró, kézi- és asztali körfűrész meghajtására is. Burkolata részben üvegszállal erősített poliamidból készült, ami szívós, ütésálló és jó villamos szigetelő. (KS) Egészség — higiénia Ha ordít a fogfájástól Alig van olyan betegség, amely az emberiséget annyiszor és annyira kínozná, mint a fogfájás. A fogak romlása közel 200 éve terjedt el és vált népbetegséggé, a foghúzás azonban alig 50 éve, hogy fájdalommentes orvosi beavatkozás. Talán ezzel magyarázható, hogy hogy még ma is nagyon sokan idegenkednek a fogorvostól, és csak a kibírhatatlan fájdalom, ami elkergeti az embert a rendelőbe. A fogfájásnak is több fajtája ismeretes, attól függően, hogy a fájdalmat a fog milyen típusú megbetegedése okozza. A fog romlása során kialakul a szuvas üreg, amely nagyobbodásával egyre közelebb ér a fog pulpájá- hoz (fogbél). Az üregben levő baktériumok egyre könnyebben tudják befertőzni ezt, amely erre gyulladással reagál. A gyulladás alkalmával vérbőség keletkezik, és tulajdonképpen ez a fogfájás alapvető oka. Bizonyára sokan tapasztalták már, hogy az első fogfájás fekve, éjszaka lepi meg az embert, és válik hasogatóvá, rohamszerűen kibírhatatlan- ná. Ez azért következik be, mert — sajnos — a kezdeti tüneteket a beteg vagy félelme, vagy nemtörődömsége miatt nem vette figyelembe. Ezek közül a legfontosabb, hogy a szuvas üreg növekedésével a fog ingerekre (hidegre) egyre érzékenyebbé válik. A pulpa üregében a fogat ellátó artéria és véna mellett található a fog beidegzését szolgáló ideg is. Gyulladás esetén a vérbő artéria vénanyomást gyakorol az idegekre, amelyre a fájdalom jelentkezik. Mivel mindez a fog belsejében történik, a gyulladás miatt a térfogat egyre szűkül, és a fogideg olyan nyomás alá kerülhet, amely a fájdalmat szinte elviselhetetlenné fokozza. Alkati kérdés, hogy egyes embereknél a fog belső ürege milyen nagyságú. Van, ahol már a gyulladás kezdetén rövid fájdalom után az ideg elhal, a fájdalom megszűnik —, de a fogon keresztül a fertőzés tovább folytatódik. Tulajdonképpen ezek a „szerencsés” emberek járnak rosszul, mert egy bizonyos idő eltelte után a fertőzés olyan mértékű lehet, amely már nem teszi lehetővé a fog megmentését, és a fogat el kell távolítani. Különösen a frontfogaknál a fogorvosnak rendelkezésére állnak azok a lehetőségek, melyekkel a fájós fogat még megmenthetik. Megfelelő érzéstelenítés mellett, az úgynevezett idegkezelés ezt a célt szolgálja. Látszólag tünetmentes, de elhalt (gangénés) fogaknál is jelentkezhet a fogfájás, ez a szervezet számára már sokkal veszélyesebb. Míg a pul- pitises fájdalom rohamszerűen jelentkező, éles, hasogató, addig ez a fajta fogfájás tompa, lüktető, és állandóan jelenlevő. Ilyenkor a gyulladás és a fertőzés már a fog körüli csontra és a csonthártya alatt terjed tovább. Ha a csonthártyát a gyulladás áttöri, akkor érdekes módon a fájdalom megszűnik, de a kötőszövetekben gyorsan terjedő fertőzés 1-2 órán belül ijesztő arcduzzanatokat tud produkálni. Ilyen esetekben a fog megmentésére már kevés remény van, mert a fertőzést legeredményesebben a fgg eltávolításával tudjuk megállítani. Ezért hibás a még mindig tapasztalható nézet, hogy ilyenkor nem keresik fel a fogorvost, abban a hiszemben, hogy jobb megvárni, amíg az arcduzzanat elmúlik. Félnek a foghúzás fájdalmasságától. Megfelelő műfogásokkal ilyenkor is fájdalommentes a foghúzás, és megakadályozható, hogy jelentős mennyiségű genny szűrődjön be az arc szöveteibe. A fogfájások másik fajtája akkor jelentkezik, amikor a fogat már eltávolították. Az ilyen típusú fájdalom hasonlít az előzőhöz, mert a gyulladás az állcsont szöveteiben zajlik. Gyakran fordul elő, hogy a fog eltávolítása után keletkezett csontseb elfertőződik, és 2-3 nap múlva a csontsebben levő vérömleny szétbomlik, és bűzössé válik. Megfelelő szájhigiénia nélkül a szájszag már messziről elárulja, hogy másodlagos fertőzésről van szó. Ilyenkor értelmetlen az otthoni szenvedés, mert kellő gyógyszeres kezeléssel és sebtisztítással a fájdalom megszüntethető. A fájdalom — mint látható — megfelelő jelzőrendszer a szervezet számára, hogy jelezze a fertőzés helyét és módját. Ajánlatos, különösen most, a fogászati hónáp idején, hogy ne várjuk meg a fájdalom jelentkezését, hanem azt megelőzve, időben keressük meg az orvost. dr. König János
