Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

1980. november 2., vasárnap I K7i\C]--------------------------------------------------------------------------------------.—--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------y mínímagazín Jl vásárfia: ötlet, módszer, öreg vasaló KISZ-védnöksóg Orosházán Az egész tavaly kezdődött el, amikor az orosházi váro­si klubtanács elhatározta, hogy a város felszabadulá­sának tiszteletére ifjúsági klubtalálkozót szervez, amely egyben hasznos tapasztalat­csere-lehetőséget is teremt. Így zajlott le azután, még ’79 őszén áz első találkozó, ami nem is volt olyan rossz, s ebből logikusan követke­zett, hogy folytatni kell. Így került sor a másodikra, amelyen hat ifjúsági klub vett részt. (Részlet két klubvezető beszélgetéséből: — Hát ak­kor ismét! — Na, igen, de hogy ki fog eljönni?! — Azt hiszem, én is baj­ban leszek! — Pedig van benne fan­tázia, csakhát az a sátorosdi, ahol eladni kell... — Azt én sem értem... — Hát módszertani sáto­ros vásár... — Na igen, ezt is a klub­tanács találta ki, de minek a sátor? Anélkül nem lehet? — Dehogynem ... Csak­hát kell a felhajtás ... — Na jól van... majd csak kialakul.) Alapjában véve a klubok kezdetben nem túlzottan lel­kesedtek a programért, de az utolsó előkészítő megbe­szélésen már körvonalazó­dott az egész. Megállapodtak abban, hogy a találkozó második napja, amikor a tényleges tapasztalatcserére kerül majd sor, csak úgy lesz sikeres, ha minden klub maga készül arra, hogy von­zó és érdekes legyen. Gazdag és sok, rövid műsorra van szükség, ami fprgószínpad- SZerűéh pereg majd — szólt a döntés. Képzeletbeli helyszíni köz­vetítés a megnyitóról és a sportversenyről: „Az oros­házi Táncsics Mihály Gim­názium tornatermében dél­után fél négykor felsorakoz­tak a klubok csapatai a ver­senyhez. Itt van a Petőfi Tsz ifjúsági klubja, az üveg­gyári klub néhány képvise­lője, a szakmunkásképző klubja, a Kossuth Klub, a házigazda Táncsics Klub, és az örökké vidám és lelkes csapat, az ifiklub. Körben a közönség áll, és akinek ju­tott hely, ülve várakozik, vannak összesen mintegy 130-an. Már-már hangzik is a biztatás, de előbb a városi klubtanács nevében ünnepé­lyesen megnyitják a kétna­pos rendezvénysorozatot. És aztán felhangzik a sípszó. Kezdődik az első ügyességi játék. Óriási a lelkesedés, hatalmas a buzdítás, forró, fiatalos hangulat uralkodik a tornateremben. Közben újabb és újabb buzdítok ér­keznek. A versenyszámok egymást váltják. A nemes verseny jó szellemet dicsér, hiszen a sportszerűség, a játékosság a döntő, s hogy volt első és utolsó a ver­senyben, az nem is lényeges. Az az igazi nagy eredmény, hogy csaknem 150 fiatal gyűlt össze, beszélgettek, ba­rátkoztak, drukkoltak csapa­taiknak és egymásnak ... Ezért érdemes volt mindezt megrendezni.” Az első napi rendezvényso­rozat két részből állt. Játé­kos sportvetélkedőt hirdet­tek, amelyre minden klub 5 leányból és 5 fiúból álló csa­patot állított ki. Igen jó volt az ötlet, hogy nem helyezé­seket adtak ki, hanem talá­ló jelzőkkel illették a ver­senyző klubcsapatokat. („Ez már csúcs”; „A leggyorsab­bak”; „A legsportszerűbbek”; „A legjobb munkásfiatalok csapata” stb.) A csaknem kétórás verseny jó nyitánya volt az idei találkozónak. A diszkó előtt aztán sor ke­rült az oklevél- és ajándék- osztásra. (Részlet a vasárnapi időjá­rásjelentésből: „A várható időjárás vasárnap estig: ál­talában erősen felhős idő lesz, több helyen ismétlődő eső, záporeső”.) . Az esős idő nem zavarta meg a második napot sem. Már 9 óra utári gyülekeztek a klubok az ifjúsági ház­ban. Egyesek már munkához is láttak, sátrakat állítottak, tüzet gyújtottak, és készítet­ték a bográcsot, hogy délig elkészüljön a pörkölt, vagy a kolbászos krumplipaprikás. Az egyik teremben Plesko- nics András dzsessz- és rock-' felvételeiből mutatott be jó néhányat, beszélt a különféle irányzatokról. A közönség? Az igazság az, hogy be se fért mindenki a terembe. Az­tán kezdődött a zenevetélke­dő, műveltségi vetélkedő ... A nagyteremben rajzfilme­ket vetítettek, s közben ala­kult a módszertani vásár is. A legsikeresebb klubfoglal­kozások, vetélkedők forga­tókönyveit cserélték ki egy­más között a csapatok, de közben licitálni lehetett ócs­ka szenesvasalóra, alig mű­ködő öngyújtóra, és más egyébre. Általános a jókedv, s közben a bogrács felé ka­csingatott mindenki, finom illátok terjengtek. A záró­program az ebéd, majd a Spóra együttes hangversenye volt. (Ellesett beszélgetés: — Na? Megérte? — Mondtam én, hogy jó lesz... — Mondtad? El se akartál jönni! í — Márhogy én? Tudtam, hogy klasszul sikerül az egész...) Ez év áprilisában kezdő­dött el Orosházán az Alföldi Kőolajipari Gépgyár 500 millió forintos költséggel épülő öntödéjének beruházá­sa. Az öntöde különleges mi­nőségű acélok előállítására, az üzem pedig ezáltal a leg­korszerűbb technológiái be­rendezések, eszközök gyártá­sára lesz alkalmas. A beru­házás befejezését követően jelentősen csökken majd az olajipari csőelzáró szerelvé­nyek importja. Az építkezést a tervek szerint 1981 novem­berében fejezik be. A beruházás felett a közel­múltban az orosházi gyár fiataljainak kezdeményezésé­re KISZ-védnökséget vállal­tak. Az ezzel kapcsolatos do­kumentumot eddig 18 válla­lat RISZ-szervezetének kép­viselője és igazgatója írta alá. Az Alföldi Kőolajipari Gépgyár fiataljai a közel­múltban rendkívüli küldött- értekezleten hagyták jóvá az ezzel kapcsolatos legfonto­sabb teendőket. Megalakult többek között az acélszerel­vény-öntöde fejlesztésére lét­rehozott operatív bizottság. • A bizottság tagjai figye­Nagy volt a meglepetés: a 19 éves Róbert Shafran hir­telen meglátta a college-ban a saját, élő tükörképét — és így ismerkedett meg az ikertestvérével, Eddy Gel- landdal. Mindkettőjüket más-más szülő fogadta örök­be mindjárt a megszületésük után, és sejtelmük sem volt egymás létezéséről. Az ese­mény szalagcímeket kapott, és nagy fotók mutatták be az olvasóknak a két diákot. A fotó valóságos sokkot váltott ki egy harmadik di­ákból: amikor az ugyancsak Nemrég újra találkozha­tott megyénk közönsége a 60-as évek egyik legkedvel­tebb táncdalénekesével, a bé­késcsabai származású Aradszky Lászlóval. Egyik fellépése után beszélgetett vele Lipták Judit. — Azt hiszem, az ön mű­sora — ahogyan azt a szín­padon említette is — való­ban nem lett volna teljes, ha nem énekli el egyik régi slágerét, a „Nem csak a 20 éveseké a világ” címűt. — Igen. Ez a dal elsősor­ban a közönség azon részé­nek szólt, akik már a hatva­nas években is ismerték, szerették dalaimat. Minden vidéki fellépésem alkalmá­val igyekszem egy-két ré­gebbi slágeremet is műsor­ra tűzni, főként a középko­rúak számára. — Annak idején kis elté­réssel szinte együtt kezdte pályafutását Korda György- gyel és Koós Jánossal, őket még ma is gyakran halljuk a rádióban, láthatjuk a tele­vízióban. Miért nem szere­pel gyakrabban? — Erre a kérdésre sajnos nem tudok válaszolni. Ma­gam sem tudom, nem értem, miért van ez így. Igaz, már vannak biztató jelek is. A televízióban elkészült egy show-műsorom, amelyet vár­hatóan novemberben mutat­nak be. Nemrégiben a Pécsi Nemzeti Színházban volt egy koncertem, amelyet a rádió teljes egészében felvett és sugárzott. Bízom benne, hogy lesz folytatás is. lemmel kísérik az építkezést, segítséget nyújtanak a be­ruházás gyors befejezését akadályozó szervezési és be­szerzési akadályok feltárá­sában. A létesítmény átadá­sát követően pedig a folya­matos üzemeltetés feltételei­nek megteremtésén fáradoz­nak. Állandó kapcsolatot tar­tanak fenn az építkezésben részt vevő vállalatok képvi­selőivel. Az operatív bizottság a ké­sőbbiek során védnökségi napokat szervez. Tevékeny­ségének legfontosabb része azonban az átadást követő időszakra esik. Az öntöde építésével kapcsolatos koope­rációs külkereskedelmi szer­ződés ugyanis öt évre szóló tőkésexport-száilítást ír elő. Nagy szükség lesz tehát ar­ra, hogy 1981 novembere után az üzem minél gyor­sabban a tervnek megfelelő mennyiségű szerelvényt gyártson. A KlSZ-védnök- ségben részvevőknek fontos feladata lesz, hogy segítse a fiatalok átképzését, feltárja a beüzemelés esetleges aka­dályait. 19 éves David Kellmann fel­csapta az újságot, nem akart hinni a szemének: ott volt előtte a saját arca két pél­dányban. Egy pillantás a tükörbe és „egyáltalán, fel sem tudtam fogni. Ott ültem leesett állal és teljesen meg voltam dermedve.” Gyorsan a telefonhoz, és David fel­hívta Eddy anyját: „Bizto­san nem fogja elhinni, de az az érzésem, hogy én vagyok a csapat harmadik tagja.” Dávidét is rögtön a megszü­letése után örökbe fogadták. (Ford.: Zentai Dénes) — Nincs olyan hely, ahol rendszeresen fellép? — Ez túlságosan nagy helyhez kötöttséggel járna, amit nem szeretek. Igaz, nemrégiben gyakrabban fel­léptem a budapesti Moulin Rouge-ban. További terveiről beszél­gettünk. — Még ebben az évben fellépek Jugoszláviában. A jövő év elején valószínűleg Kanadába utazom, egy vár­hatóan hathetes turnéra. Ezen kívü] természetesen itt­hon is szeretnék énekelni. — A televízió néhány hó­napja bemutatott egy műsort önnel. Akkor még, úgy tu­dom. az éneklés mellett, más munkahelye is volt. így van ez még most is? — Már nem. Ez a páiya teljes embert igényel, sőt több ember munkája fekszik egy énekes tevékenységében. — Van- egy kisfia. Bizo­nyára ő is zenei pályára ké­szül? ... — Azt hiszem, erről még korai beszélni. Fiam, aki most 8 éves, szereti a zenét. A mai divatos, modern ze­nét éppúgy, mint az én da­laimat, bár nem tudom, mennyire van ennek szub­jektív alapja. — Próbál stílust változtat­ni. igazodni ,a mai fiatalság igényeihez? — Nem. Ügy gondolom, a mai fiatalságnak is szüksé­ge van a dallamos zenére, az olyan dalokra, amelyeket énekeltem az elmúlt évek­ben, s énekelek ma is. Három perc, és... Szőke, kék szemű és mo­solygós. Valahogy így rajzol­nám le, ha megkérdeznék, ki az a Sajben Klára? Aztán hozzátenném, hogy a békés­csabai Sebes György Közgaz­dasági és Kereskedelmi Szak- középiskola negyedik D osz­tályába jár. Ez persze még nem jelent semmit, hiszen lehet, hogy sok ilyen külle­mű leányzó ül a padokban. Igen ám, de Klára a napok­ban az elsők között végzett az „Édes anyanyelvűnk” or­szágos versenyen, és ez bi­zony már nem kis dolog. An­nál is inkább nem az, mert ezt a szép eredményt hosz- szas felkészülés, izgalmak előzték meg. Sok mindenről szó esett, amikor találkoztunk. Nem csoda, hiszen saját bevallá­sa szerint is szeret beszélni. Elmondta, hogy 4 éve indul ezen a versenyen, ám eddig a megyei vetélkedőkön nem jutott tovább. Ott is mindig a hetedik helyezés volt szá­mára „kibérelve”. — Az idei megyei verse­nyen elhatároztam, hogy leg­alább hatodik leszek, hogy ne menjen kárba a 3 éves előkészület. Mert készülni azt kellett. Tanárnőm, dr. Vi­rág Lászlóné hetente két- szer-iháromszor is leült ve­lem. Feladatlapokat talált ki számomra, melyeket otthon töltögettem. Máskor olyan témákat jelöLt meg, melyek­ről — mint később a verse­nyen — három percig kellett beszélnem. Édesanyámék, ha éppen a feladatlapokat bön­gésztem, soha nem zavartak, ilyenkor még segítenem sem kellett. De lám, megint el­kalandoztam a lényegtől... Ismét a versenyre emléke­zett. A megyei erőpróbától félt jobban, talán az előző évi kudarcok miatt. Most azonban megtört a jég, és Klárát november 23-án Sá­toraljaújhely felé vitte a vo­nat. Ott rendezték meg az országos versenyt, amelyre a megyéből négyen jutottak to­vább. — Nagyot néztem, amikor megismertem a többieket, akikkel ott találkoztam. Szó­nokversenyeken, szavalóver­senyeken vagy másfajta or­szágos rendezvényen szerez­tek már rutint. Nem egy közülük magyar szakos gim­náziumba jár. Velük álljak ki? Én, aki matekból meg statisztikából készülök ver­senyezni? Aztán a csüggedés hamar elmúlt, sodortak az események. Az írásbeli stí­luselemzésből, nyelvtani fel­adatok megoldásából és he­lyesírásból állt. Ügy érzem nem ment rosszul. Ezt kö­vette az a bizonyos szóbeli, Úttörőőrsök, figyelem! Pajtások! Bizonyára em­lékeztek még a 10 fordulós pályázati rejtvényünkre, amely a nyár elején jelent meg a Minimagazinban. Most a Magyar Úttörők’ Szö­vetsége Békés megyei El­nöksége és a Békés megyei Népújság ismét rejtvénysoro­zatot indít, ezúttal őrsi kö­zösségek számára. A „Bará­tunk, az újság” kulturális játékban minél többen ve­gyetek részt. A feltételek: rendszeresen olvassátok a Békés megyei Népújságot. A rejtvényt fejtsétek meg, és határidőre küldjétek be minden alkalommal! Rend­szeresen küldjétek tudósítá­sokat a Minimagazinnak az úttörőcsapat, -őrs életének eseményeiről, pajtásaitok si­Fotó: Gál Edit a 3 perces... Én a hollóházi kirándulás élményeiről be­széltem. A zsűri arra volt kíváncsi, hogy gondolatain­kat mennyire építjük fel lo­gikusan, hogy milyen a kö­zönséggel kialakított viszo­nyunk, milyen stüuseszközö- ket használunk, és természe­tesen a kiejtésre is ügyelni kellett. Érdekes módon, nem­igen izgultam. A 3 percet az utolsó pillanatig kihasznál­tam, az egyik zsűritag még meg is kérdezte, honnan tud­tam ilyen pontosan, meddig beszélhetek? Klári így az első nyolc kö­zött végzett, s megkapta a Kazinczy-emlékérmet, illetve a szép eredményért járó ok­levelet. — Ügy tervezem, hogy je- lentkezek a Közgazdasági Egyetemre. Ne hidd, hogy nem veszem hasznát az „Édes anyanyelvűnk” tapasz­talatainak. Vegyük csak pél­dának a felvételit. Nem mindegy milyen a fellépé­sem, és az sem mindegy, hogy majd a bizottság előtt hogyan fejezem ki magam. Az érettségiről nem is be­szélve ... És még valamit. Egy közgazdásznak is kell tudnia szépen beszélni. A nyelvészeknek, s egyáltalán akiknek szemernyi nyelvér­zékük van, már feltűnt, hogy milyen nyakatekert a köz­gazdászstílus. Nos, ebben, hogy ez ne legyen így, én is tudok majd segíteni. Csak igyekeznem kell... Ha megkérdeznék, ki az a Sajben Klára, elmondanám, hogy szőke, kék szemű és mosolygós. Ám beszélgeté­sünk után e jellemzésben még valamit feltétlen ki­emelnék. Azt, hogy szépen tud és szépen akar beszél­kereiről. A rejtvények meg­fejtéséhez felhasználhatjá­tok a „Nagy úttörők kis könyve” című kiadványt, amely az Úttörők kiskönyv­tára VI. kötete. A rejtvényjátékon rend­szeresen részt vevő őrsök között májusban értékes ju­talmakat sorsolunk ki. A fő- díj: a nyertes őrs kéthetes nyári táborozáson vehet részt Zánkán. Az első rejtvényfel­adatot a legközelebbi, ez­úttal november 7-én megje­lenő Minimagazinban talál­hatjátok, s ott közöljük- rész­letesen a tudnivalókat is. Ézt követően havonta, min­den hónap első vasárnapján olvashatjátok a következő rejtvény feladatot. A pályá­zat májusig tat Sok sikert! —fb— „Az úttörő edzi testét és őrzi egészségét” — így szól az úttö­rők 12 pontja közül a 10- Felvételünk Endrődön készült Fotó: Gál Edit Iker-sztori „Nem csak a húszéveseké a világ...” Rejtvény! Rejtvény!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents