Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-23 / 275. szám
1980. november 23., vasárnap Beszélgetéseim szülőkről, „csövesekről”, eszményekről — Szoktál tévét nézni? — Alig. Ritkán! — Miért? — Még tudok jobb, enge- met érdeklő elfoglaltságot. Amiben én is benne vagyok. — Az októberi Fiatalok óráját sem nézted? — Ördögöd van, de! — És? Mi a véleményed? — Hazavágtam volna azt a két kis manuszt. Kapásból. Vagy a szüleit. Nem tudtam utána aludni. — Te nem csináltál még ilyet vagy hasonlót? — Ki is nyuvasztott volna a fater, ha megléptem volna! Amikor elmúltam tizennyolc, persze, kaptam tőle egy kapukulcsot ... — Szerinted a tizennyolcadik születésnap annyira vízválasztó? — Ha a törvény szerint az, akkor amúgy is az lehet, nem? — És használtad a kulcsot? — Egy jó hónap múlva. De előtte szóltam, hogy csak éjfél után jövök. Anyám képes lett volna addig ott korzózni a konyhában, meg a gangon. Pedig jó hideg volt azon a télen ... — Mit csináltál akkor, a „kimaradásodon”? — Na, mit? Hábén voltam. A mai tinik nem is tudják, mi az a házibuli. Valahogy a szülők is ... — Ezt nem értettem. Jól hallom?-* — Válasszuk akkor ketté: beszéljünk két szülői nemzedékről. Az első az, amelyik még az „átkosban” volt fiatal. S mert ők zömében nem dúskálhattak, a zsebükhöz képest nekünk, s gyerekeiknek igyekeztek mindent megadni. De mégiscsak a duma mellé kaptuk a pénzt. Persze akkor azt hittük, hogy csak azért sem hallgatunk az öregekre, de mégis bennünk volt: ennyit szabad, többet már nem. A másik nemzedék az, amelyik már a felszabadulás után, abban a bizonyos ötvenes években volt fiatal. A mai tinik anyukái és apukái. Ök elsősorban az ideológiát kapták. Csőstül és állandóan. A rengeteg agytágító miatt lehet az, hogy ma unnák, hogy csemetéjük fejecskéjébe is belecsepegtessenek vala- menyicskét. Csak pénzt a zsebecskébe. S a havi négyötszáz forintnyi zsebpénz, plusz a luxusigényeket is kielégítő magnó, lemezjátszó, csempészett lemezhalmaz, MZ vagy Toyota-moci és más egyéb: nem hinném, hogy ez önmagában boldogító és önmagában a nevelést, az ön- és a mások becsülésére késztető példamutatást, a tiszteletre nevelést szolgálná ... Lehet, hogy nincs igazam, lehet, hogy sajnos-szerencsére nincs minden mai tini családjában így, de szerintem ez is egyfajta magyarázata ... — Mindig csak a kapni igét használtad ... — Ne csiholjunk itt össze egy nemzedéki ellentétet, mert olyanokkal már mindenkinél totál tele a padlás. — Rendben! Szóval: a maiak nem hábéznak. Hanem aluljáróznak. — Csabán nincs aluljáró! — De van Kossuth tér, Csaba étterem ablakmélyedése, más efféle. — Úgy sem tudod bebizonyítani, hogy ezek a tejfelesszájú kis csipaszok egyen- lőek a csövesekkel! Ügy igaz, hogy délelőtt jó kisfiú és kislány vagyok a suliban, frankó kék iskolaköpenyben, aztán ruhacsere valami mosdóban és kész a csövesszerelés. Este vissza Marik László és Araczki György a présgépnél Újító fiatalok A két „talpaló” az egész, és puszi anyukának, mit kell segíteni... Nem, ez lehet, hogy társadalmi probléma, de csak mert csináljuk. — Vannak közöttük olyanok is, akiket már személyesen ismer a rendőrség. — Na, látod? Azokkal foglalkozzon a yard. Ez kettő! — De mégis ott lebzselnek ... — Mondj valamit, hová menjenek? A művelődési házakat ne, mert a népművelők mondják, hogy alig van valami igazán vonzó programjuk. Koncert, diszkó pedig nincs mindig. És ha lenne is, kinek van naponta legalább egy ötvenese? És hazamenni? Hová? A lakótelepi ötven négyzetméternyibe? öt-hat zajos srác? Gondolj bele, s látod, az sem megy. Az ember,- még ha tizenéves is, társas lény. Unalmas a duma, de akkor is így igaz. S minden korosztály csak saját környezetében érzi otthon és jól magát. Egy tizenkét éves kislány aligha mondhatja el a nagymamijának, hogy beleesett a másodikos gimnazista Pistába. Na, ugye?! — De ez már csak ügy!... — És ki segítsen rajta? Én? S ha már azt mondtad, hogy ügy, akkor nemcsak azt a kérdést lehetne feltenni, hogy ki a jó gyerek, hanem azt is, hogy ki a jó szülő... — Te mondtad, hogy ne szítsuk a nemzedéki ellentéteket. — Mert manapság ezt már nem annak hívják, attól teljesen függetlenül, hogy a tartalom ugyanaz. Minden nemzedék meg szeretné mutatni, hogy ő másabb, minta szülei. Nem jobb, hanem csak másabb. És a legegyszerűbb ilyenkor, ha a külsőségeket változtatják meg. Te sem azt nézed valakin, hogy jó ember-e az első pillanatban, hanem azt, hogy milyen a külseje. A mi tinikorunkban volt a hosszú haj, a farmer, a mezítláb. Tíz évvel ezelőtt ez új volt, és legfőképpen: megbotránkoztatott néhány felnőttet. Ha nem csináltak volna belőle akkora nagy grimbuszt, más után néztünk volna, amiből csinálnak. Most baboskendő van. Persze, ez is uniformis, végső soron éppen azt csinálják a mai srácok, ami ellen tiltakozni akarnak. A felnőttek uniformizáltsága, komformizmusa ellen önmagukat uniformizálják, kom- formizálják, csak éppen más kellékekkel. Utólag belegondolva, kész röhej. — A baboskendőt sem a srácok találták ki ... — A gombafrizurát és a farmert sem mi. Tizenéves korban valakire fel kell nézni. Tudom, hogy a mai srácok ezt tagadják, hogy nem kell semmi idea. De ez is marhaság, s ezt ők is érzik. Más kérdés, hogy ez a felnézés mennyire fel, vagy mennyire le. Szóval: ki az, akit választanak. Vagyis: akit választani lehet! És azt fogják választani, azt választották évszázadokkal ezelőtt is, aki egyrészt a közelükben van — s nemcsak fizikai értelemben —,s aki jó vagy rossz válaszokat, de valamilyen feleleteket tud adni a rengeteg, kimondott-ki- mondatlan kérdéseikre. Aki figyelni tud rájuk. — Most már magam sem tudom, ki akart kit meggyőzni ... s — Majd legközelebb folytatjuk. Akkor, talán, hagyom magamat... Lejegyezte: Nemesi László Diáklapszemle Nem tartozik a legsikerültebbek közé a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szak- középiskola Szemfüles című lapjának idei, októberi száma, amely az 1980/81-es tanévben az első. Megkezdődött az új tanév — ez az első írás címe —, ám erről ilyenkor, november táján, korántsem a tanévnyitó szeptemberi hangulat jut az olvasó eszébe. Inkább az, hogy kissé elkésett az új tanév első diáklapjával a szerkesztő bizottság — és nem csupán a Szemfülesé, hanem a többi diáklapé is. De lapozzunk tovább. Az országos diáknapok keretében, 1981-ben ismét megrendezik Gyulán az Erkel- diákünnepeket — adja hírül a Szemfüles —, s ez jubileumi EDÜ lesz; tizedik alkalommal lobban majd fel Gyulán az Erkel-láng. A kulturális seregszemlét iskolai és megyei diáknapok előzik meg. A gyulai Erkel Gimnáziumban decemberben tartják az iskolai bemutatót. Szakköreink életéből — e főcím bizonyára egy sorozatot fog össze, amelyben lapról lapra egy-egy szakkör mutatkozik majd be. Ezúttal a rajzszakkör híreit olvashatjuk. Az iskola és a művelődési központ közös ifjúsági képzőművész köre október 1-től működik. Jelenleg a gimnázium rajzszaktantermében tartják a foglalkozásokat, de — a cikk szerint — valószínűleg még ebben az évben egy szakköri műterembe, a Kohán Múzeum egyik helyiségébe költözhetnek a fiatalok. A következő cikk is bemutatkozó; a Hajós Alfréd KlSZ-alapszerve- zet tagjai nevében Keresztúri Attila ír a közösség életéről. Szó esik továbbá az Olvastuk az Ifjúsági Magazin idei novemberi számában, Tardos Péter Beat, pop, rock rovatában, hogy 1981. január 1-től megszűnik a tévében az „Egymillió fontos hangjegy” című műsor, amelyet szombat , esténként láthatunk, hallhattunk. Jövőre hosszabb, nagyobb költséggel készülő produkciók lépnek e műsor örökébe. Beszámol Tardos Péter arról is, hogy: „Sikerült meghallgatnom előzetesen Szörényi Levente, valaiskolai vöröskeresztes alap-, szervezet tevékenységéről, majd az építőtábort, és az őszi munkán szerzett élmények beszámolói következnek. Nos, az írások alapján — miután itt csak az „egyik fél”, tehát a diákok szólalnak meg — nem lehet eldönteni, ki a hibás abban, hogy a munka örömét nem ízlelték, nem lelték meg a fiatalok. Legalábbis a beszámoló írói nem. De valóban csupa kényelmetlenség, megpróbáltatás volt az élet az építőtáborokban? Az őszi munkákról már valamivel jobb volt a vélemény. Bartyik Beatrix és Nagy Éva szerint „a két hét alatt a hangulat any- nyira jó és felszabadult volt, hogy talán nyugodtan kijelenthetem: a két hét jólesett. Jó érzés volt tudni, hogy két hétig — annyira- amennyire — függetlenek vagyunk a? iskolától.” Ámbár, ha csak azért volt jó a hangulat az őszi munkán ... Ami pedig az itteni munkát illeti, az a cikk szerint „unalmas és egyhangú volt”. Szemfüles szerkesztő bizottsága sem értett egyet a beszámolókkal, kitűnik ez a megjegyzésből, amely szerint összességében sikeres volt az-őszi munkában töltött 12 nap. Szintén a szerkesztők tollából olvashatjuk, hogy a diákok véleménye szerint hiányoznak a vitaindító cikkek a Szemfülesből. Az újságíró-szakkörösök kér- dezősködésére elmondták azt is a tanulók, hogy szívesen olvasnának diáklapjukban a zenéről, aktuális témákról. „Ehhez elsősorban a ti segítségetekre lenne szükség” — jegyzi meg a szerkesztő bizottság. Ezzel egyetértünk: sokféle izgalmas, érdekes kérdés foglalkoztatja a diákokat, s ezekről érdemes lenne a diáklapban is szólni. mint Bródy János önálló lemezeit. A körülmények kedvezőek voltak: Bródy János lakásán, szemben hangfalaival.” A cikkíró dicséri mindkét lemezt. Szörényi majd teljes egészében a folk- rock muzsikának szentelte második önálló lemezét. Bródy János maga írta minden szerzemény dallamát, szövegét, és ő is énekli azokat a Fonográf kíséretében. „Igazi .szerzői lemez. Mintha egy költő felolvasná saját verseit, mintha egy színész előadna sanzonokat.” Így dicséri a Bródy-lemezt Tardos Péter. Megcsap a forróság és a gumiszag. Persze, hiszen nem a virágüzletbe léptem be. A Volán. 8. sz. Vállalat gumiműhelyében, Békéscsabán, nyáron az átlagos hőmérséklet megközelíti a 60 Celsius- fokot. Ha már igazán tél van, és kínt a hőmérő higanyszála jóval a mínusz alatt áll meg, nos, akkor esetleg 30 Celsius-fokkal „megússza” az itt dolgozó. Persze, ha egész nap nyitva van a műhely ajtaja. Igaz, ehhez tudni kell azt is, hogy a vulkanizálóprés alatt 160 Celsius-fok szükségeltetik ... Marik László és Araczki György — ami a legtöbb újításukat illeti — elválaszthatatlanok. Együtt „ötlik” kü azokat a munkával kapcsolatos, munkavédelmi, a fizkai munka megkönnyítését szolgáló és a termelékenységet növelő találmányokat, amelyeket aztán a vállalat nagyobb részben hasznosításra elfogad. Rendszeresen beneveznek az évenként megrendezésre kerülő Alkotó Ifjúság pályázatra, ahol a legjobb helyezésük' idáig a II. hely volt. Legjelentősebbnek az anyagmegtakarítással kapcsolatos találmányaikat tartják. Ez három, egymással összefüggő újításból áll, és a gazdasági eredmény meghaladja az 500 ezer forintot. Becslésem szerint a két fiatalember együtt sincs 60 éves. Ennek ellenére hosszú éveket töltöttek már a Volán gumiműhelyében. Marik László művezető, Araczki György a helyettese. Kérdéseimre először Marik’ Laci — mint rangidős — válaszol: . — Azt hiszem, mondanunk sem kell, hogy egy közlekedési, szállítási vállalatnál milyen jelentős a gumifelhasználás. A vállalatnál levő szovjet OP—I. vulkanizáló présben 1979. I. félévében 239 darab 1100—20-as méretű diagonál köpeny tal- palásos félújítását végeztük el. Ezeket azonnal felszerelÚttörők írják Pajtások! Bizonyára emlékeztek rá, hogy amikor a „Barátunk az újság” pályázatot meghirdettük, a feltételek között szerepelt a következő is: rendszeresen küldjétek tudósításokat az úttörőcsapat, őrs életéről, pajtásaitok sikereiről. Nos, a kondorosi Zrínyi Ilona úttörőcsapat Arany János rajának Tulipán őrse tollat fogott, és többek között a következőkről számolt be: „Örsünkben nagy az összetartás. Több versenyen is eredményesen szerepeltünk. Tavaly például a tanulmányi verseték. Fél év után az üzemelő köpenyből 60 vált selejtté. A kiselejtezett gumiabroncs- köpenyek felújítás utáni átlagteljesítménye 14 ezer 300 kilométer. Hathónapos üzemeltetési tapasztalat szerint a hatása, az időjárást tekintve, az úthoz való tapadása fékezéskor és gyorsításkor megfelelt az előírt követelményeknek. Araczki György: — A magas gumiköltségek csökkentése érdekében javasoltuk, hogy futózás helyett térhessünk át a talpalásra. Igaz, ez nem újszerű technológia, de a nálunk üzemelő OP—I-es gép újrafutózásra készült. Ezt kellett hát átalakítanunk, hogy talpalásra alkalmas legyen. Amikor is a gép beüzemelése után az új- rafutózást elkezdtük, tapasztaltuk', hogy a gumiköpenyek — annak ellenére, hogy a technológiának megfelelően készültek — éllettartama igen rövid. Jellemző hiba volt, hogy a gumiabroncs vállrészeinél, ahol az igény- bevétel igen nagy, a felrakott javítóanyagunk rétegesen elvált. Fölöslegesnek tűnt tehát a gyárilag megépített vállrészek újraépítése. Javaslatunkat számokkal bizonyítottuk. Egy gumiköpeny újrafutózásának vállalati önköltsége közel 1500 forint. Talpalásának költsége viszont 890 forint. Nyilvánvalóan észerűbbnek tűnt az utóbbi megoldás. — Egyébként — veszi át a szót ismét Marik László — 1980 I—VI. hónapjának termelési értéke, amit a gumiműhely teljesített 3 millió 760 ezer forint volt. Kétezer - kilencszáznegyven vegyes méretű gumiköpenyt újítottunk fel a fentiek szerint. Marik László újításaiért megkapta a Kiváló Újító bronzfokozatot. A műhelyből kilépve, mélyet szippantok’ a friss levegőn — hiába a gumiszagot szokni kell... nyen őrsünk mindig az első helyen állt. Fizikai munkát is végeztünk. Az idén ősszel a paradicsomszedésben elsők lettünk. Szeptemberben vasgyűjtés volt, s a felelős őrsök között a 10. lettünk. Raj- és őrsi falunkat átalakítottuk, a szélén híres emberek képei és életrajzuk látható. Októberben, mi nyolcadikosok rendeztük meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra emlékező ünnepi műsort. Rajvezetőnk, Mravik Mi- hályné több érdekes kirándulást szervezett, most novemberben pedig egy romániai utat tervezünk; szeretnénk ellátogatni Arany János szülőhelyére.” Szeghalmon: diáknapok A többesszám nem tévedés, valóban, e tanévben először nem egynapos diáknapi rendezvény lesz a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépiskolában, hanem november 24-től 28-ig: diáknapok. Hogy mi minden történik a holnap kezdődő eseménysorozaton, arról a Minimagazinban később beszámolunk. Annyit azonban elárulhatunk, hogy lesz önkormányzati nap, diák—tanár meccs, rendhagyó óra, zsibvásár, komoly és vidám játékos programok egyaránt. (tóth) Kakaóbár Az ötletes és nagy tetszést arató kezdeményezésért az orosházi ifjúsági házat és a vendéglátóipari vállalat helyi KISZ-szervezetét illeti a dicséret. Az intézmény vezetői, és a venléglátós KISZ-esek ugyanis összefogtak Orosházán, és a Gólyafészek étteremben kakaóbárt szerveztek a gyerekeknek. November 2-án volt a „premier”, ezen a vasárnap dél- előttön 150-en lesték figyelmesen egy szegedi bűvész mutatványait, s a rajzfilmeket. Két hét múlva, november 16-án pedig a Horváth—Benedek-duó adott elő gyermekverseket. Az első vasárnapon kakaó és kuglóf került az uzsonnaasztalra, a második alkalommal, amikor 90-en voltak, karamell és kakaós kalács várta a vendégeket. A következő kakaóbár december 7-én lesz. Ezúttal az ifjúsági ház „Hétszínvirág” felnőtt bábegyüttese ad műsort. Meglepetés is lesz, hogy mi, azt természetesen nem árulhatjuk el. Kép, szöveg: Béla Vali
