Békés Megyei Népújság, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-15 / 268. szám

1980. november 15., szombat Új típusú vezetőképzés Hollywood csillogása és árnyai 4. Felzárkózott és lehagyta Európát A Békés megyei Pedagó­gus Továbbképzési Intézet a korábbi évektől eltérően 5 egész napos, változatos té­mákról szóló továbbképzést tart november 17-től 21-ig Békéscsabán, a megye gim­náziumi, szakközépiskolai és önálló kollégiumi igazga­tók részére. Ilyen komplex politikai, vezetéselméleti, munkaügyi, személyzeti és pedagógiai témákat felölelő továbbképzésre eddig me­gyénkben még nem volt pél­da. Az öt nap során neves tu­dományos kutatók, szakem­berek tájékoztatják az isko­lák vezetőit azzal a céllal, hogy gyakorlati, mindenna­pos tevékenységükhöz, veze­tési módszerükhöz segítséget nyújtsanak. Szó lesz többek Kislányom jelest kapott egy fogalmazására. Ez a tény önmagában még nem tartalmaz semmi rendkívülit. De az már igen, amiről írt. Mert utólag úgy gondoltam, igazságosabb lenne a kapott jelest megosztott díjként át­nyújtani. A fogalmazónak és a fogalmazás témáját nyújtó fiatal fogorvosnőnek. A dol­gozat címe ugyanis így szólt: Egy fogászati élményem. A történet előzményeihez hozzátartozik, hogy kislá­nyomat már hároméves ko­rában kíméletlenül megkí­nozták. S ez volt első fogá­szati „élménye”. Azóta csak óriási cirkuszok árán sike­rült elvonszolni a fogorvos­hoz. Mígnem egyszer fordult a kocka... Nemrég arra ébredtünk, hogy leányzóm arca ismét cipó formát öltött (sűrűn megesik vele), s a lakótelep fogászati rendelője éppen nem üzemelt. Az éjszakai pihenés nekem is drága kincs, így hát — körzet ide vagy oda — elmentünk a megyeszékhely egyik köz­ponti rendelőjébe. Helyi szo­kás szerint az ajtórésen be­dobtuk a szükséges igazol­ványt, s lesz ami lesz! eltö­kéltséggel készültünk az el­utasításra. Legnagyobb meg­lepetésemre elmaradt a szo­kásos kioktatás. Ezzel ‘szem­ben megkezdődött a harc a gyermek tejfogáért. (Bár­csak tíz évvel ezelőtt, a már tejnek igazán nem nevezhető fogaimmal így bántak vol­na !) Kulturális hetilap Stúdió ’80 címmel új kulturá­lis hetilap jelentkezik a képer­nyőn november 18-án este 20.50- kor az 1-es csatornán. A nemrég megszűnt Színházi Album, a Mű­vészeti Magazin és a Filmszem helyébe lépő program — az elő­dök funkcióit is részben magára között a köznevelés struktú­rájáról, működéséről, az is­kolákról mint pedagógiai rendszerekről, de szerepel a programban egy, a VI. öt­éves terv fő célkitűzéseit és a gazdasági irányítás tovább­fejlesztésének lehetőségeit vizsgáló előadás is. Izgal­masnak ígérkezik a vezetés- tudományról szóló előadás, amellyel a határozottabb, át­gondoltabb döntések megho­zatalát kívánják elősegíteni. Természetesen szó lesz az is­kola és a kollégium kapcso­latáról, a továbbtanulási le­hetőségekről, az alkotó neve­lői közösség kialakításának emléleti és gyakorlati kérdé­seiről, s végezetül a munka­ügyi szabályzat problémáiról is. A minden ízében reszkető gyerek a fiatal doktor néni megnyugtató, minden moz­dulatát megmagyarázó sza­vaira kezdett lecsillapodni, s hamarosan kíváncsian les­te a jó tíz perces manővert. A közös küzdelem végén hangos köszönéssel jelezte: meg van elégedve. Aztán még háromszor mentünk. Egyre nagyobb örömmel, bá­torsággal. A fogorvosnő cso­dát tett. S ezt az élményt a gyerek tőle szokatlan elis­meréssel hálálta meg. Olyan dolgozatot írt, amelyben szív­ből fakadóan jelenthette ki: — Éjn szívesen megyek a fogorvoshoz. Mert ott nem okoznak fájdalmat, s min­dent megtesznek a gyógyu­lásunk érdekében. A gyermeki pontatlansá­got, túlzott általánosítást nem. akartam kiigazítani. (De közben önkritikát is gyakoroltam. Azóta nem hangoztatom kedvenc mon­dásom; miszerint én az Sztk hősi halottja leszek.) Mert egy biztos: egyre több olyan doktor néni és doktor bácsi van, akikre a gyerekek jó szívvel gondolhatnak. Olya­nok, akik hivatásukat szere­tettel, kellő alázattal és hoz­záértéssel végzik. S amikor a társadalom nevelőerejéről beszél az iskola, akkor az ilyen doktor nénik magatar­tását, példájának jótékony hatását is érti alatta. Ezért szeretném azt a jelest át­nyújtani neki, és a hozzá hasonló, lelkiismeretes orvo­soknak. Megérdemlik. a képernyőn vállalva, heti egy órában infor­málja a nézőket a kulturális élet legfontosi. ib eseményeiről, je­lenségeiről. A műsor kitekint a világra is, tájékoztat más orszá­gok kulturális életéről. Helyet kapnak az adásokban kritikák, viták, eszmecserék. A világháború utáni hely­zet újabb lendületét hozta a realisztikus törekvéseknek Hollywoodban. Az antifasiz- mus hatása még tartott, a konjuktúra megszűnt, a le­szerelő katonák munkanél­külisége társadalmi mozgal­makat robbantott ki. Holly­wood leginkább William Wy­ler Életünk legszebb évei (1946) című filmjével — de persze nem csak ezzel — reagált az adott helyzetre. Ebben a filmben a leszerelt katonák a háborús éveket tartják életük legszebb ré­szének, mert akkor anyagi­lag és erkölcsileg megbecsül­tek voltak, szemben a lesze­relés utáni munkanélküliség­gel, degradáltsággal. Erre hivatkozott az Ame- rika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Kongresszusi Bi­zottság, amikor Hollywood- ellenes kampányát megkezd­te. Ez. már a hidegháborús hangulat és kommunistael­lenes hisztéria közepette volt. Amikor Rooseveltet vissza­menőleg azzal vádolták, hogy a szocializmusnak nyi­tott teret, és híveit azzal, hogy a Szovjetunió érdeké­ben tevékenykedtek. A hol­lywoodi művészek hiába in­téztek a bizottsághoz tiltako­zó memorandumot. Tíz mű­vésznek vallomást kellett tennie a bizottság előtt kom­munista kapcsolatairól, ami­ért több évi börtönt kockáz­tattak. így az ún. hollywoodi tízek nem tettek vallomást, ezért pénzbüntetést és egy évi börtönt kaptak a kong­resszus megsértése címén. Mindennek nyomán Holly­woodban feketelisták készül­tek a baloldaliakról, és tilos­sá vált a kisemberekről szóló téma. Több hollywoodi mű­vész ekkor hagyta el Holly­woodot és kültözött Európá­ba. így Charles Chaplin, Ju­les Dassin, Joseph Losey és mások. Hollywood 1952-re egyéb­ként is mélypontra került, hiszen az adott politikai lég­kör egészében nem tudta nem befolyásolni a filmkészítést. S a trösztellenes törvény alapján is megélénkültek a támadások. A televízió is egyre nagyobb konkurrenciát jelentett. Ebben az időben — az öt­venes évek második felében — azonban Európában már a modern filmművészet irány­zatai bontakoztak. Ezeknek az alkotásaihoz képest az amerikai filmek túlságosan hagyományosak voltak. Meg­újulásra volt tehát szükség Amerikában is. S Hollywood, ha Európához képest némileg megkésve is, de eljutott a megújuláshoz. Létrejött az ún. Űj-Hollywood. Az Oj-Hollywood jelensé­ge — bár bizonyos előjelei már 1967-ben voltak — való­jában Denis Hopper Szelíd motorosok (1969) című film­jétől számítható. Ezt a ren­dező kis cégnél, olcsón ké­szítette (negyvenezer dollá­rért), majd a hollywoodi cég, felismerve benne az üzletet, nagy reklám- és forgalmazási apparátussal húszmilliós be­vételt ért el vele. Ez a mód­szer kapta az Üj-Hollywood nevet: a piac kitapogatása egy-egy olcsón elkészített filmtípussal, majd annak széles körű forgalmazása, il­letve a nagy gyártási appa­rátusban való megjelenése. Hollywoodban ennek nyo­mán új tematikájú filmek jelentek meg. Maga a balol­dali radikalizmus is (Eper és vér), a háborúellenesség (Az ötös számú vágóhíd), az el­idegenedés (öt könnyű da­rab), a társadalomkritika összefonódása a szolidaritás eszméjével (Éjféli cowboy) stb., stb. Hollywood a meg­újulás folyamán olyan fokig jutott, hogy filmjei teljes mértékben tagadták — és ■ nemcsak részletesen kritizál­ták — a társadalmat. Ebbe persze belejátszott a divatos­sá vált európai új hullámok hatása, és az amerikai kísér­letező filmek terjedése is. Ezt a fordulatot — amely- lyel az amerikai film felzár­kózott az európai modern filmművészet mellé — ha­marosan, kb. 1972-től kezdő­dően újabb változás követte. A változást két csoport jel­lemzésével lehet bemutatni. Az első az ún. BBS-cso- port. Nevét legfőbb művé­szei nevének kezdőbetűiből kapta: Bob Rafelsőn (az öt könnyű darab rendezője), Bert Schneider és Steve Blauner. De ehhez a csoport­hoz tartoztak olyan rendezők is, mint például Dennis Hop­per, Peter Bogdanovich. En­nek a csoportnak tagjai fő­leg a gyakorlatban tanulták meg a szakmát, európai ha­tásra dolgoztak, személyes jellegű műveket készítettek, és teljes mértékben szemben álltak Hollywooddal. 1972- vel egyre jobban kiszorultak a filmgyártásból, sőt, egészé­ben háttérbe kerültek. A második csoport az ún. Coppola-kör, amelyhez Fran­cis Coppola mellett (aki el­sősorban a Keresztapa ren­dezésével tűnt ki),- olyanok tartoztak, mint George Lu­cas és Steven Spielberg. Ök a filmiskolán kerültek ösz- sze. Hollywood klasszikusai­ra tisztelettel néztek. Holly- wood-ellenesek voltak ugyan, de ez inkább — legalábbis átmenetileg — abban mutat­kozott meg, hogy igyekeztek nem Hollywoodban dolgozni (Coppola például San Fran­ciscóban hozta létre vállala­tát). Ugyancsak a személyes jellegű művek mellett álltak ki~ de a személyes jelleget nem mint a nagyközönségtől elkülönítő mozzanatot fogták fel. Az újabb fordulat első­sorban az ő nevükhöz fűző­dne Nemes Károly MOZI Szibériáda Ha jól belegondolunk, iga­za van Sumonyi Zoltánnak, aki azt írta az ÉS-ben Szi­bériáról, erről az iszonyú tá­volságokat hordozó földrész­nyi országrészről, hogy nem is olyan táyoli az, és Jelany, ahol a filmtörténet játszódik, talán nincs is sokkal mesz- szebb, mint Biharugra. Érteni kell, miért írta. Mi­ért hasonlította Szabó Pál Talpalatnyi földjének szerel­meseit a Szibériáda egymá­sért foggal, körömmel, dac­cal és vérrel küzdő ifjú pár­jához? Hogy mennyire vi­lágrészek, távolságok feletti az ember; hogy az érzések, kapcsolatok, feltámadások és bukások végső lényege meny­nyire egyforma; és ezt te­kintve a szibériai Jelany bi­zony semmivel sincs távo­labb, mint a mi Biharug- ránk ... Ezt az egészet csak azért említettem, hogy aláhúzhas­sam: a Szibériáda négyórás filmhömpölygését nézve lép- ten-nyomon magunkra isme­rünk. Szokásainkra, hagyo­mányaink erejére, a változó küzdelmére a régivel, az em­ber küzdelmére a jövőért, a „Nap városáért”, amit a filmtörténet hősei olyannyira szeretnének felépíteni, abban élni; sokkal szebben és job­ban, mint őseik, a mocsaras, végeláthatatlan, lakni alig lehet szibériai földön, „ahon­nan tovább már száműzni sem lehet az embert”. Koncsalovszkij, a rendező az egész huszadik századot felmarkolta, hogy filmjében époszi magaslatokba emelje a Szibériában élő embereket, múltjukat és jövőjüket. A múltat, mely a misztikumok ködéből sorjázza elő képeit, a jelent, mely emberfeletti küzdelem a föld mélyében rejlő kincsek felhozataláért, és megsejteti a jövőt is, mely — Koncsalovszkij bizony nem tagadja — nem úgy lesz, hogy valami jóságos bölcs int a varázspálcájával, és ott terem a Tündérország. Köny- nyel, kínnal, vérrel, akarat­tal és lemondással lesz iga­zán jövő a jövő, áldozatok nélkül, mindenre kész férfi­ak és nők nélkül semmi. Ez a film azt hiszem, azért jelentős alkotás, mert lehá­mozta magáról az egyszerű­sítés sémákba merevítő, túl­haladott gyakorlatát, és a bo­nyolult, a teljes élet képi, drámai felmutatására törek­szik. Két család, a szegény Usztyuzsanyinok és a tehetős Szolominok sorsa-élete so­dorja tovább a cselekményt, és viszi magával a nézőt át Jelany falucska közel egy évszázadán. Meg kell azon­ban kockáztatnunk: ha tö­mörebb, ha Koncsalovszkij a film első harmadának lenyű­göző erejét végig tudta vol­na vinni, a Szibériáda sok­kal nagyobb film lehetett volna. így is figyelemre mél­tó. Sass Ervin (Folytatjuk) Y Felavatták Győr határában Radnóti Miklós szobrát, Melocco Miklós szobrászművész alkotá­sát. Harminchat évvel ezelőtt, e helyhez közel, a Rábca hullámterében végezték ki a költőt huszonegy társával együtt (MTI-fotó - Matusz Károly felvétele - KS) Egy jeles háttérélménye B. S. E. MŰI MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.30: Lányok, asszonyok. 8.55: Romantikus szerzők mű­veiből. 10.05: Epizódok a magyarországi operajátszás történetéből. 11.01: Berki László népi zeneka­ra játszik, Martin János népdalokat énekel. 11.22: Rádiószínház. 12.20: Zenei anyanyelvűnk. 12.30: Magyarán szólva . . . 12.45: Perényi Miklós gordonká- zik. 13.00: Húszas stúdió. 14.00: Hol a boldogság mostaná­ban? 14.10: A párizsi Polifon együttes Jannequin-madrigálokat énekel. 14.30: Tudományos eredmények hasznosítása. 15.05: Oj Zenei Üjsá^. 16.00: 168 óra. 17.30: A hegedű virtuózai. 18.45: Rádiószínház. 19.31: Bikfalvy Júlia népdalokat énekel, Fábián Márta és - Fábián Jolán cimbalmozik. 20.00: Könyvbarázdák. 20.30: üj lemezeinkből. 21.00: örömök kertjében. 22.15: Művésztalálkozó. 23.15: Puccini operáiból. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05-: Régi forradalmi dalok. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Cigánydalok, csárdások. 9.05: Rose Marie. 9.42: Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.00: Szombat délelőtt. 12.00: Magyar fúvószene. 12.33: Jó ebédhez szól a nóta. 13.30: Prokofjev: Gyermekzene. 14.00: Harminc perc rock. 14.35: Orvosi tanácsok. 14.40: Slágerduettek. 15.00: Rigó Sándor népi zenekara játszik, Szabó Szilvia nó­tákat énekel. 15.35: Diákkönyvtár hangszala­gon. 16.33: Pophullám. 17.30: ,, . . . akkor kérem a mun­kakönyvem!” 17.45: Filmzene. 18.00: Szivárvány. 20.00: A debreceni dzsessznapok felvételeiből. 20.33: A Rádió Dalszínháza. 22.00: Szombat esti diszkó. 23.10: Slágermúzeum. III. MŰSOR 7.00: A szolnoki stúdió román nyelvű nemzetiségi műso­ra. 8.08: Iskolarádió. 8.38: Wolfgang Anheisser opera­áriákat énekel. 9.05: Baróti István orgonahang­versenye az egri székes- egyházban. 10.00: Töltsön egy órát kedven­ceivel. 11.05: Mozart Salzburgi szimfó­niái korabeli hangszereken. 12.11: Bemutatjuk új felvételein­ket. 12.25: 2000 felé. 13.07: Két zenekari szvit. 13.45: Kamarazene. 14.40: Wozzeck. 15.30: Harminc perc beat. 16.00: Kritikusok fóruma. 16.10: Romantikus kórusművek. 16.35: A kamarazene kedvelői­nek. 17.30: A dzsessz történetéből. 18.10: Hanglemezgyűjtőknek. 19.05: Beethoven: Fidelio. Közben: 20.18: Ének Bugács kánról, Der- sze kán fiáról. 20.49: Az operaközvetítés folyta­tása. 21.39: Zenekari muzsika. 22.45: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÚDIÓ 7.00: Román nyelvű műsor. Szerkesztő: Fretyán Ist­ván. 7.30—10.30: Kellemes hétvégét. . Szerkesztő: Merza Jenő. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna (ism.). 8.05: iskolatévé. Világnézet (f.- f.). 8.45: Óvodások műsora (f.-f.). 9.05: Perpetuum mobile. Honnan tudjuk? 9.50: Aprók tánca. 10.10: Egészségünkért! 10.15: Egybenyíló szobák. Ma­gyarul beszélő angol film (ism.). 14.00: Nagy tévében kis mozi. 14.30: Bélyegvilág (f.-f.). 14.40: A négy páncélos és a ku­tya (ism., f.-f.). 15.35: Nyitott boríték (f.-f.). 16.05: Szentendre. 16.20: Reklám (f.-f.). 16.30: Ménesek Díja ügetőverseny (f.-f.). 17.10: Hírek (f.-f.). 17.15: Fehérben. Ifjúsági vetélke­dősorozat az egészségügyi szakközépiskolák diákjai­nak — I. elődöntő (f.-f.). 18.05: Magyar tájak. 18.40: Reklám. 18.50: Egymillió fontos hangjegy. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Vers — mindenkinek. 20.05: A mesterdetektív. Magya­rul beszélő angol film. 22.20: Tv-híradó 3. 22.30: Egy este Acapulcóban Sammy Davissel Jr. Angol zenés film. II. MŰSOR 17.45: Reklám (f.-£.). 17.50: Egy óra három szerep. Márkus László műsora (ism.). 19.00: Vakáción a Mézga család (ism.). 19.30: Tv-híradó. 20.00: Vers — mindenkinek. 20.05: Fejes Endre: Vonó Ignác Közben: 20.50: Tv-híradó 2. (f.-f.). BUKAREST 9.00: Filmmúzeum (ism.). 10.40: Irodalmi antológia. 12.00: Mozaikműsor. Kultúra, művészet, sport. 17.35: A hét bel- és külpolitikai eseményei. 18.00: Tv-híradó. 18.20: Barangolás az országban. 18.40: Tévéenciklopédia. 19.25: A Michael Mullen eset. Amerikai film. 20.35: Egy vicc, egy dal. 21.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 14.25: Labdarúgás: Olaszország— Jugoszlávia. 16.15: Aranyfülemüle. Gyermek­fesztivál. 17.15: Kosárlabda. Rabotnicki— Cibona (közv.). 18.45: Tv-kabaré. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: X, Y és Z. Angol film. 21.55: Szombat este. A „Zagreb ’80” fesztivál. II. MŰSOR 17.15: Hét tv-nap. 17.45: Tudományos műsor. 18.30: Népi muzsika. 19.00: Válogatás. 19.55: Ma este. 20.00: Egy este Gertrud Muni­ticcsel. 21.10: Huszonnégy óra. 21.20: Találkozások. 21.55: Sportszombat. SZÍNHÁZ NEBÁNCS VIRÁG. Békéscsabán 19 órakor. Somlay- bérlet. MOZI Békési Bástya: A Szentév. Bé­késcsabai Építők: 5 órakor: Fe­hér agyar visszatér. 7 órakor: Fedora. Békéscsabai Szabadság: Őszi maraton. Békéscsabai Terv: A Noszty fiú esete Tóth Mari­val. Gyulai Erkel: Mackenna aranya. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Negyedik akadály. 5 és 7 óra­kor: Hálózat. Orosházi Béke: 5 órakor: Bob herceg. 7 órakor: A dal ugyanaz márad. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Koldus és királyfi. Fél 6 és fél 8 óra­kor: Luxusbordély Párizsban.

Next

/
Thumbnails
Contents