Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-12 / 240. szám
1980. október 12., vasárnap Diáklapszemle Rendkívüli számmal jelentkezett október elején a sarkadi Ady Endre Gimnázium és Postaforgalmi Szak- középiskola diáklapja, az Ady Szemle. A pályaválasztási hét alkalmából, ,a pálya- választás jegyében adták közre 9. évfolyamuknak ezt a számát, amely nem tartozik ,a legsikerültebbek közé, mégis dicséretet érdemelnek érte a szerkesztők, mert gyors, aktuális. Az első írásban — melynek szerzője Molnár Edit és Pintér Lenke — Csausz Vilmos, az iskola igazgatója elmondja többek között, hogy: „A jövőről szólva megállapíthatjuk: minden személyi és tárgyi feltétel biztosított ahhoz, hogy tanítványaink még eredményesebben tanulhassanak tovább ... Tavaly kezdtük meg a postaforgalmisták érettségiztetését. Munkahelyükről csak jót hallottunk róluk ... Iskolánk tudja kötelességét — a kötelesség teljesítése azonban nemcsak a tanároktól, hanem a tanulni akaró fiataloktól is függ.” Az intézmény képzési céljáról, a tantárgyakról, ,a követelményekről, a felvételekről Pásztor Éva ír, kedvcsináló szándékkal. Olvashatunk továbbá a kollégiumi önkormányzatról, majd a KISZ-munkáról. Hunya Jolán cikkéből megtudjuk egyebek között, hogy megkezdődött az iskolában a taÚttörök írják Heti postánkkal a tótkom- lósi szlovák iskola és a szarvasi szlovák tanítási nyelvű általános iskola úttörőcsapatától kaptunk levelet. „Nálunk minden évben rendeznek akadályversenyeket — írja Kergyó János Tótkomlósról —, az idén az úttörőévet kezdtük egy nagy versennyel. Most nemcsak .a sportoláson volt a hangsúly, hanem azon, hogy felnőtteket is hívtunk. A szülők nem jöttek el nagy számban, de a szocialista brigádok, az ifivezetők nagyon lelkesen versenyeztek velünk együtt. Különösen az ÁFÉSZ fiataljai és a termelőszövetkezetek brigádjai tettek eleget a meghívásnak. Reméljük, szüléink máskor eljönnek majd. s így együtt fogjuk jól érezni magunkat. Másnap az egész csapat vasat, papírt nulmányi mozgalom, a szaktárgyi versenyek Ami a művelődést, szórakozást illeti: ki kell használni az iskolai klub adta lehetőségeket — javasolja Széplaki Judit, a KISZ iskolai bizottság titkára a cikkben —. továbbá erősíteni a kapcsolatot más klubokkal. A „Régi tanulók emlékeznek” című kétoldalas összeállításban iskolaigazgató, katonai főiskolai hallgató, óvónő, tanár, tanárnő, állatorvos. gépészmérnök idézi a diákéveit — valamennyien a sarkadi gimnázium tanulói voltak. Megtudhatjuk a továbbiakban, hogy az iskola szép, új tornatermét jól kihasználják, hogy a kéztlab- dás lányok az országos versenyen jól szerepeltek, hogy a Velencei-tónál a* ODK- táborban remekül szerepelt Németh Endre sarkadi diák. Az építőtáborról szólva — az építőtáborozásra buzdít Kita Anikó. Kubik József negyedikes diák tavaly az országos tanulmányi versenyen szerzett hírnevet az iskolának második helyezésével — őt mutatja be a következő cikk. Az utolsó oldalon a szerkesztők összefoglalják mindazt. amiről a lapban szó esik, és azzal zárják a sorokat: „Vár benneteket iskolánk!” S hogy vlóban sikerült-e a pályaválasztókat a sarkadi gimnáziumba csalogatni, az a jelentkezésekkor kiderül. gyűjtött. A hulladékért járó pénzt a járási tábor építésére küldjük el.” A szarvasi szlovák iskola úttörőcsapatából Bencsik Mária írja: „Úttörőcsapatunk is megemlékezett a fegyveres erők napjáról. Az őrsök akadályversenyen vettek részt, az egyes állomásokon ifjú- gárdisták pontozták a teljesítményünket. A kisdobosoknál a Mókus őrs, az úttörőknél pedig a Barátság őrs lett az első.” Kergyó Jancsival együtt mi is reméljük, hogy legközelebb több szülő látogat el az úttörőrendezvényre, ahol meggyőződhet róla, érdemes ilyesmire időt szakítani, és közelebbről megismerkedni a kisdobosok, úttörők életével, amelybe a gyermekszervezet igyekszik bevonni minél több felnőttet, szülőt is. „A kisdobos szorgalmasan tanul, és segíti társait.” (A kisdobosok 6 pontja közül a 3- pont.) Fotó: Veress Erzsi hangszereikhez. Mégis nagyobb az EDDA füstje, mint a lángja. Nem túl változatos zenét játszanak, és néha szentimentális, néha blőd szöveget énekelnek. A hangulatot fokozni szándékozó, a diszkó légkörét utánozó összekötőszöveg, a sokatmondó hangsúllyal előadott lapos sztorik pedig egyenesen ellenszenvesek voltak. EDDA-művek: tinikörökben fogalom ez a név. A divat hullámvasútja most épp’ a magasba röpíti őket. Hogy elég eredeti, elég jó zenészek-e ahhoz, hogy tartósan fönnmaradjanak, azt majd a jövő dönti el. —gubucz— azt érzem az EDDÁ-ban, hogy „miskolciságát” nem tagadja meg. Igaz, az „Elhagyom a várost” című nóta (amely befutó számuk, és máig az egyik legjobb) kérdésessé tesz mindenfajta kötődést. Egyszóval a szülőföld addig szülőföld, a barátság addig barátság, amíg ad valamit. Kissé önző élet- szemlélet ez, s bár akad, akinek tetszik, a fiatalok többségére azért nem jellemző. Szerencsére a koncertek közönsége — mint ezt szerHz első munkanap Faggatom szomszédom fiát: hogy sikerült az első munkanap? Hát — hangzik a leplezetlenül csalódott válasz — jobbra számítottam. Torkában dobogott a szíve, mikor a gyárkapun belépett, elintézte a formaságokat, aztán odavitték a művezetőhöz, aki tessék'lássék leparolázott vele, s azzal már mondta is, hogy mi lesz a dolga. De még előbb jött egy ember, kezébe adott valami nyomtatványt, hogy olvassa át iziben, aztán írja alá ... Alighanem ez volt a baleseti oktatás, amit még ha megértett volna ennyi idő alatt, akkor sem tudná fejben tartani, hogy micsoda, mire vonatkozott. Ismerem a fiút hátulgom- bolós kora óta, nem éppen lángész, de nem is ijed meg a saját árnyékától. Jó szándékú, hűséges srác, szociális lény, olyan, mint a legtöbb ember. Fejébe vette, hogy érettségi után dolgozik pár évet, ne lógjon már a szülei nyakán, s majd menet közben talál magának valamilyen mesterséget. Nincs ebben semmi hóbortosság. Mindig tisztelettel nézett fel a kétkezi munkásokra, s így a maga munkába állását semmivel sem tartotta kevésbé ünnepélyes alkalomnak, mint amikor gimnazista korában először jöhetett haza este nyolc óra után. Most meg ... hiába is szépítené a dolgot, csalódott. Nem azért, mert valami egészen rendkívülit várt. Tudta jól, hogy meg kell fogni a munka végét, kivált annak, aki legalul van a hierarchiában, mégis valahogy arra számított, hogy kezdettől jobban odafigyelnek rá. Abban reménykedett, hogy azoknak is jelent valamit az ő színre lépése, akik közé betársult. De hát az üzem nem lelkiklinika, hallani mindenfelé, ott mindenki el van foglalva a maga dolgával... Hogy kinek van igazsága? Szomszédom idő előtt megmegkeseredett fiának, mert nem omlott minden leendő munkatársa egyből a nyakába, akik kisebb bajukat is nagyobbnak tartják annál, semhogy egy zöldfülűt ba- * busgassanak, vagy a már régen ott levő dolgozóknak, azt én el nem döntöm. Legfeljebb arra hajlok, hogy az üzemieknek kell tenni az első néhány lépést, többek között azért is, mert nem szívességét tesznek azzal, hogy valakit maguk közé fogadnak. Minden közösségnek szüksége van az egészséges fiatalításra, utánpótlásra. A munkástapasztalatok csak úgy élnek hatékonyan tovább, ha újabb és újabb nemzedékek kerülnek tűz- vonalba — magukkal hozva természetesen azt a gyönyörű lehetőséget, hogy idővel továbbfejlesztik alkotó módon tisztességgel szerzett örökségeiket. A rideg, közömbös fogadtatás lenne az első próbatétel? A felnőtt társadalom kivagyiságának reprezentálá- sa? Hadd hulljon a férgese iziben? Vagy megszoksz, vagy megszöksz! — villan eszembe gyerekkorom viszszatérő szentenciája. Kegyetlen szelektálás, annyi szent. Alighanem egyik meghatározó oka a fiatalok elbizonytalanodásának. Akik közül legtöbben nem egyszerűen szerencsét próbálnak másutt, ha vándorbotot vesznek a kezükbe. Felismert közösségét senki nem hagyja el jószántából. A közösségei, amely befogadja, feladatot bíz rá, fontosnak, nélkülözhetetlennek tartja jelenlétét. Ki ne ismerne jó néhány olyan fiatalt, akik a szamárlétrán ugyan még seholse tartanak,, de a világért sem adnák le máshol a munkakönyvüket. Egyszerűen azért, mert bizalmat éreztek az első pillanatban. S ez a bizalom még nem azonos azzal, amit a későbbiekben már úgy fogalmazunk, hogy „megtaláltuk a számításunkat”. Ez a fógadjisten úgyszólván mindennél fontosabb, s nem is annyira a formális elemei számítanak, mint a tisztán felfogható érzelmi megnyilatkozások: egy kézfogás, hátbaveregetés, valaminek az elmélyült megmagyarázása. Egyszóval valami olyasmi, amit csak az igazán jó szülőktől kaphat az életnek nekivágó ember. Kertész Péter. Kopaszok Eddája Eddig volt a hosszú haj. A Beatlesek korában a fejtetőről lágyan aláomló sörény még jelképezett valamiféle szelíd szembeszállást. Később a vállat-hátat verdeső frizura szokássá csontosodott. És most itt az új. De ez már nem szelíd, ez már agresszív. S nemcsak az EDDA-fejek kopaszsága, de zenéjük' is agresszivitást hordoz. Aztán, szemben a nyak- kendős, jól fésült divattal, ők kopott, lebegő munkásköpenyt hordanak. Hogy külsejük csupán a megszokottól való berzenkedést, vagy valamiféle filozófiát jelképez-e, talán ők maguk sem tudnák megmondani. Nem is akarják, hiszen nem a szavak, hanem a dallamok, ritmusok emberei. Az életről alkotott felfogásuk nem is érdekli a tiniket, csöveseket, hiszen elég számukra a „nem hasonlóság” ténye. S hogy ez csak külsőségekben nyilvánul meg, az senkit nem zavar. A képlékeny életszemlélet a legjobb: abba mindent bele lehet magyarázni. „Van elég hitem ...” énekli az együttes. De hogy milyen, és mihez, az titok marad. Persze, ahhoz kellett némi hit, hogy fővároscentrikus beattársadalmunkba betörjön egy vidéki együttes. Talán legszimpatikusabbnak dán este a békéscsabai téglagyárban láttam — nemigen figyel a dalok szövegére. A fiatalok nagy részének csupán ürügy a koncert. Hogy mire? Ez változó. Van, akinek társasági együttlétre, van akinek a berekedésre, vagy a leizzadásra, de akad olyan is, aki kedveli a tömeget. A zenét egyébként a többség már ismerte a nagylemezről. Az EDDÁ-ékat látni pedig csupán néhány székreállónak adatott meg, de nem hinném, hogy túl nagy vizuális élményben volt részük. És a zene? összeszokott társaság, nem vitás. Az is kétségtelen, hogy értenek a (A képet a Magyar Ifjúságból vettük át.) Daltanulás a Misa Mackó őrsben Egy hónap Zánkán Százhúsz Békés megyei hatodikos tanuló cserélte fel egy hónapra lakóhelyét a Balaton északi partján fekvő zánkai úttörővárossal, hogy a tanulás mellett vezetői ismereteit gyarapítsa, a Somogy és Szolnok megyei pajtásokkal együtt. A gyerekek az őrsvezetői és rajtitkári tisztséggel járó vezetői feladatok ellátásához kapnak segítséget a tábori csapatösz- szejöveteleken, a különböző foglalkozásokon. Szegedi Erzsi Sarkadról érkezett. Szerinte nagyon jó dolog, hogy sok új dalt, játékot tanulhatnak, amit otthon majd továbbadnak. Tetszik a sok változatos, ötletes faliújság is, ami a folyosókon, a termekben hívja fel a figyelmet. Az egyik raj összejövetelén a vezetés ügyes-bajos dolgairól volt szó. Hajdúk Peti kétegyházi úttörő szerint a jó őrsvezető sok mindent a tisztségviselőkre bíz, s ezzel jó barátként, társként megosztja a vezetést. A tapasztalatok szerint az egyhónapos tanfolyamról hazaérkező gyerekek újult lelkesedéssel folytatják mozgalmi munkájukat, de ha a felnőtt úttörővezetők magukra hagyják őket, könnyen elbizonytalanodnak. Éppen ezért fontos, hogy a pedagógus rajvezetők ezeket a pajtásokat továbbra is segítsék, figyeljenek rájuk. A Békés megyei pajtások október 13ón, holnap a délutáni és esti órákban érkeznek haza, sok-sok élménnyel, mesélni- valóval, és hasznos ismerettel. A szabadtéri szobortárlat egyik szép alkotása Kiss István Béke című szobra Fotó: Gutyan Mihály
