Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-11 / 239. szám

1980. október 11., szombat MHilUl-fíTd Sándoriáda, avagy: a Hintőpor-tói jobban lehet látni?! Azt is mondják, hogy ez az egész humoralizmus úgy született, hogy kezdetben rosszul osztotta be a leve­gőt. A mondat végére már nem maradt. El kellett ha­rapni. Mondjuk így: (Mi lesz ebből a gyerekből, ha nagy lesz. Ha már most ilyen. Kicsi. A valószínűsé­ge.) És később tudatossá vált ez a levegőbeosztás. És lett belőle humoralizmus. A for­ma szolgálta tartalom. Most, az elmúlt hét végén Sándor György megyénk hat tele­pülésének hat ifjúsági klub­jában kipróbálta a hetediket a Sándoriádából, a Hintőpor címűt. A hónap végén Bu­dapesten lesz az igazi ősbe­mutató. A pesti közönség előtt. (Vétkesek közt cinkos, aki. Cinkosok közt vétkes, aki né­ma. Némák között cinkos, aki vétett. A cinkos néma, aki között cinkos; aki vétett. A cinkos néma, aki vétkes között, aki csöndben marad. Vagy elhallgatja. Vagy más­ról beszél. Miközben a töb­biek vétkeznek, bűnöznek, ártanak. Pontosan olyan bűn­tettként kezelhető, mintha a vétkes, a cinkos és azok, akik a vétkesek közt cinko­sok, most némán ma­radnak.) Ügy vettem észre, nem sze­reti a nagy-nagy létszámú közönséget. Hogy be tudja fogni látókörébe a rá figye­lőket. S hogy azok is, őt. S talán a témák is bizonyos mérvű intimitást kívánnak. Hangsúlyban? Létszámban? Kapcsolatban? Valamennyi­ben? Vagy tévedek? Mégis: a klubközösség a megfelelő számára. S a klubközösség­nek is, ő. Népszerűség? Ö a kedvenc? A hályogot leope­ráló csodadoktor. Ezt kü­lönben nem ő mondta. Érzem, hogy nekem be­szél, csak nekem. S azt is tudom, hogy a néma, az ar­comra öntudatlanul is kiülő válaszaimat érti, aztán a kö­vetkező mondatában már ar­ra kérdez vissza. És így to­vább. Beszélgetünk. Az en­gem leginkább érdeklő kér­désekről. S a mellettem ülő is ezt érezheti. Mindannyi­an. A Hintőpor végeredmény­ben egy hetven—nyolcvan perces sűrített szóhalmaz- genezis. Az Ember (a min­denfajta) születésének, fel- növekedésének, belső és kül­ső küzdelmeinek, átkos-gyö- nyörű viadaljainak és majd pusztulásos halálának hite­les, mégis fura története. (Apróhirdetés. Elveszett egy 0 kilométerkő-formájú, zéróra redukált, törékeny emberi lét. A minimum alatt. Aki az egyént, vagy semmi­be vevését megtalálja a tár­sadalomban, nincsen egye­dül. Lassan elindulok a temető felé. Aki tud valami bizta­tót, szóljon utánam.) Valóban, mi választja el és különíti el igazándiból a pesszimizmust az optimiz­mustól a groteszk világában? Hol a határ? Itt őnála, alig­ha kinyomozhatóan, de: se­hol. A kettő mindig átfor­dul, mint a rosszul hívott film. Csak hát arra is fi­gyelni kell, hogy groteszk ez és játék. Még ha véresen ko­molynak is vesszük. (Közvéleménykutatás. Az a kérdésünk, hogy egyet tet­szik-e érteni? Mivel? Ja, ak­kor már könnyű!) Szereti az életet. Bizako­dóan és hittel. Az embere­ket, az emberekért. Az értel­mes, a haladást, a jobbat al­kotón építő-szolgáló Embert. Ez talán hitvallása is, amely ott él minden humoralista mondatában. Ha az töredé­kes és szaggatott is. De csak a kiejtett mondat! (Kedves Tévénézőink! Azt hiszem, azzal mindnyájan egyet értünk, s az értelmiség sem tagadhatja, hogy primi­tív emberből van a legtöbb. A nagy számok kizárják a minőséget. Én mégsem an­nak a pár hozzáértőnek írok, akik tévénézés helyett rend­szeresen olvasnak, művelőd­nek, a dolgoknak általában utánanéznek, hanem annak a több millió fél-analfabétá­nak, akik bambán belebá­mulnak a világba. Most is ezt a tévéműsort nézik. Az eltérő kérdésekben, igaz, eltérőek a vélemények. De a lényegesekben minden esetben úgy határozunk, hogy a határozat legyen a vélemé­nyünk. Korra, nemre, véle­ménykülönbségre való tekin­tet nélkül. Érdekes. Gondolkodom és még mindig vagyok.) A parabolaíven mozgók hirtelen emelkednek fel, majd hirtelen zuhannak alá. És legtöbbször maguk sem tudják, hogy miért ezen az íven mozognak. Pedig eb­ben van (lehet?) a legtöbb ráció. Amit az eszünk dik­tál. A kérdés most már csak az, hogy ebbe hagyjuk (és hagyhatjuk-e) szívünket is beleszólni? És ez a műsor is ilyen parabolaíven repít. Né­ha nagyot zuhanunk. Aztán az utazás végeztével — amelynek során sűrűn és jó­kat, néha szívből és gyomor­ból, röhögtünk — rádöbbe­nünk : a humoralizálásból az értelmes és bennünk tovább­lüktető moralizálás volt az erősebb. S a lényegesebb; ha szélsőségesen, néha tán túl­ságosan is vaskosan hang­zott. Illetve, akkor azt hit­tük. De a végére teljes ívű egészre sűrűsödik össze — az Élmény. Véget ért az uta­zás. (Gépünk másodperceken belül eléri a legalacsonyabb magasságot. A betonteknőt. Síkra szállunk. Csak átuta­zók voltunk itt, a Földön.) (...) (Érzem a derekamat. Már a jó szóra se hajlik. Bead­jam? Statisztikai adat. Majd­nem minden cseresznyében benne van a kukac.) Sándor György a Népmű­velési Intézet Szkénetéka cí­mű kiadványsorozatában sok évvel ezelőtt megjelent kö­tetében említi, hogy számá­ra minden fellépés más: egy­ben alkotás. A közönség rea­gálásai alapján továbbpereg­nek a kimondottak. A gon­dolatok, a mellettük-mögöt- tük élő szándékok. A Békés megyei „főpróbasorozat” egyes alkalmaival is így tör­tént. A Hintőpor című „szó­genezis” minden szakaszára — majdnem minden klub­ban — másképpen, különbö­ző érzelmi és értelmi mély­ségekből eredő erősséggel reagáltak a fiatalok. Ez (csak?) annyit bizonyít, hogy mégis mindenki kidesztillál­hatta magának a neki tet­sző, az ő gondolataihoz pasz- szoló Sándoriádát. Mert ez a Hintőpor arra jó, hogy job­ban és élesebben láthassunk tőle. (A hét kérdése. Szabad-e harmonikusan élni egy disz­harmonikus világban?) A Hintőpor azt mondja: szabad. Sőt: kell és érdemes. S akkor csak harmonikus lesz! Nemesi László „Barátság” klub Endrődön Sokat beszélnek manapság az internacionalista nevelés­ről. Régi pedagógiai sza­bály, hogy az elméletet a gyakorlatban lehet mara­dandóan megtanulni. Ezért volt hasznos kezdeményezés, nemcsak a nemzetköziségre nevelés, hanem a nyelvtanu­lás szempontjából is az end- rődi Nemzetközi Barátság Klub létrehozása. Ricsei Ba­lázzsal, az általános iskola nyelvtanárával, a klub meg- alakítójával és vezetőjével a kis közösség múltjáról, jele­néről beszélgettünk. — Hogyan született meg a „Barátság” klub gondolata? — Hosszú története van ennek — kezdi az őszes ha­jú „Balázs bácsi” eleinte ki­csit akadozva, aztán egyre jobban belelendülve. — Esz­perantó szakkört vezettem úgy tíz évvel ezelőtt. Eszem­be jutott, hogy akik kikerül­nek az iskola kapuján, el­vesznek a mozgalom számá­ra. Ezért alakítottam 1974- ben egy klubot, amely az eszperantó égisze alatt mű­ködött a művelődési házban. Az általános iskolásokon kí­vül középiskolások és ipari tanulók, de még felnőttek is tagjai voltak ennek a kö­zösségnek. A speciális fel­adaton túl voltak közös já­tékaink, megtanultuk a ba­ráti népek táncait, dalait, jártunk nemzetközi táborok­ba. Talán a szórakoztató, szí­nes program, a klubszerű kö­tetlenség volt az oka, hogy [sokáig együtt maradt ez a társaság. Aztán később, mi­vel a tagok többsége mégis gyerek volt, kezdtük keresni a kapcsolatot az úttörőszer­vezettel. Ki is alakult, s et­től kezdve vitákkal gazdago­dott a programunk. A klub fő vonzóereje szerintem az volt, hogy elsődleges profil­ján, a levelezésen kívül álta­lános kulturális igényt elé­gített ki. — Hogyan lett „Barátság” klub az eszperantó klubból? — Kezdtek elmaradni az idősek, s erősödött az úuö- rőmozgalom hatása. Közre­játszott az is, hogy megszűnt az orosz szakkör, s szünetek­ben állandóan jöttek a gye­rekek a levelekkel. A Szov­jetunióban levő klubok min­tájára alakult a Nemzetközi Barátság Klub, amelynek a más országok népeivel való kapcsolatteremtésen keresz­tül feladata volt az interna­cionalista nevelés. Az eszpe­rantón kívül orosz, angol, né­met nyelven leveleznek a gyerekek. Van levelezőpart­ner a Szovjetunióban, Bulgá­riában, Jugoszláviában, Cseh­szlovákiában, az NDK-ban, de még Angliában, sőt Ja­pánban is. Évente készülünk orosz és eszperantó verseny­re. Érdekes, hogy a klubta­gok többsége rendkívül ak­tív az úttörőéletben, a klub­nak tehát van egyfajta kö­zösségformáló szerepe is. — Milyen távlatai vannak a klubnak? Fotó: Gál Edit — Szeretnénk kiszélesí ;-i- ni a kapcsolatainkat, nem­csak levélben, hanem szemé­lyes találkozásokkal is. Egyik varsói kultúrház hasonló csoportjával nemrég ismer­kedtünk meg. Együttműkö­dési szerződést ajánlottunk nekik, így velük és a 30 or­szágból hozzájuk csatlakozó klubokkal talán módunk nyí­lik találkozni. Az új iskola és a diákotthon lehetőséget nyújtana az elhelyezésükre, de ez még csak terv. Aztán a foglalkozásokat szeretnénk színesebbé, érdekesebbé ten­ni. Üj formákkal kísérlete­zünk, és küzdünk az elszín­telenedés ellen. Ez egyre ne­hezebb, ugyanis a gyerekek rengeteg információt kapnak otthon, sokan külföldre is járnak a szüleikkel. Nehéz újat, érdekeset mondani ne­kik. Előtérbe kell helyezni a klubszerűséget, mert a kö­zösség iránti vágy azért csak itt tartja, vagy ide hozza őket. És ha néhány év után abba is hagyják a levelezést, bizonyára megmarad bennük a közösség szeretete, s a más népek iránti tisztelet. —gubucz— MOZI Csontváry Csontváry Kosztka Tiva­dar patikáriusnak nincs és feltehetően nem is lesz he­lye az egyetemes művészet- történet izmusrendszerében. Csontváry őrült-zsenijével felette áll mindenfajta beso­rolásnak; hagyatéka több, nagyobb, erősebb minden magyarázó kényszernél. Ta­lán ezért van az, hogy az író-költő-festő-zarándok Csontváryról eleddig még nem születhetett életrajzi re­gény, munkásságát igazán átfogó tanulmány. Huszárik Zoltán filmrendezőt kell te­hát az elsőnek tartanunk, aki vállalkozott valami ökonomikus összefoglalóra. Vagy inkább egy megmagya­rázhatatlan, a „tehetség és a tragédia egységét” leíró életpálya illusztrálására. Kötve mindezt egy hasonla­tos, közelmúltban megsza­kadt színészbarát, Latino­vits Zoltán emlékezetéhez. A nézők zöme nem érti a „Csontváry”-t. Ennek elsőd­leges oka abban van, hogy az emberek zöme nem isme­ri a festőt, képeit. S az élet­rajzi adatokra, az alkotások­ra itt csak utalásokat, a Hu- szárik-féle képi jelrendszert látjuk. Mese, hallható és hétköznapi történetbonyolí­tás nélkül. Mert történet, sztori, mese sincsen. Csak impressziók, érzetek és ér­zések, néha beteges emó­ciók buja kavargása annyi­ra, amennyit a kamerával le lehet rajzolni. Csontváry alakjában (de mellette, pár­szor fölötte, ritkábban he­lyette, de mindenkor érte) a tragikus életvégű színész te­hetségvázát is fölépíti Hu­szárik Jankura Péter kame­ráján keresztül. Vitatni — a fentiektől függetlenül is — aligha lehet, hogy néha e jelrendszer útvesztői meg­próbálják elnyelni az alko­tókat, magyarán: egy-egy je- lenetsomál (ha a csak mély­ségében összefüggéseket mu­tató képsorokra ráilleszthető a jelenet jelző) akár bóbis­kolhat is a néző. Lehet, hogy neki van igaza ? ... Mégis: ma már megtehet­jük, hogy hébe-hóba — és nem kizárólagosan! — olyan filmeket is készítsünk, amely a feldolgozandó, a megjele­nítésre szánt téma minden ellentmondását átörökíti, s azok megoldására nem az egyszerűsítést, hanem gyö­kereinek újbóli életre kelté­sét akarja megvalósítani. Aki szereti, ismeri, tiszteli Csont- váryt (Latinovitsot?), az ezt az alkotást is megérti. Csont­váry műveinek ismeretter­jesztésében a film aligha jó eszköz. Mivel hiányzik a fo­kozatosság, hiba a széles nyilvánosság előtt forgal­mazni a Csontváry című filmes „emlékművet”. N. L. M0I MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.30: Lányok, asszonyok. 8.55: Tipegő. 9.30: Kedvenc állataim. 10.05: Világjáró zenekarok. 11.13: Vajúdások kora. Kalando­zások a XVI. században. I. rész. 12.20: Zenei anyanyelvűnk. 12.30: Magyarán szólva . . . 12.45: A Szkopjei Rádió napja. 13.10: Ami sürgős, az ráér! Ki­rályhegyi Pál szerzői est­je a Fészek Klubban. 14.10: Egy kis figyelmet kérek! Darvasi István írása. 14.20: Egy sárközi nőtafa: Oláh Istvánná Berekai Éva. 14.30: Anyagi érdekeltség a nö­vénytermesztésben. 15.05: Űj Zenei Ojság. 16.00: 168 óra. 17.30: Az új magyar zene hó­napja. 18.45: A Szkopjei Rádió napja. 19.29: Bemutatjuk új felvételün­ket. 19.40: Örökzöld dallamok. 20.38: Világirodalmi Dekameron. 21.07: Nagy mesterek — világhí­rű előadóművészek. 22.15: A kamarazene kedvelői­nek. 23.12: Birgit Nilsson és Jussi Björling operafelvételeiből. 0.10: Melódiakoktél. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Verbunkosok. 8.20: Tíz perc külpolitika.- 8.33: Operettmuzsika. 9.20: válaszolunk hallgatóink­nak. 9.35: Hétvége. 11.40: Fiataloknak! 12.33: Jó ebédhez szól a nóta. 13.30: Éneklő Ifjúság. 14.00: Harminc perc rock. 14.35: Orvosi tanácsok. 14.40: A Szkopjei Rádió napja 15.00: Körkapcsolás bajnoki lab­darúgó-mérkőzésekről. 15.50: A Drakula őrs állást vál­toztatna. Lőrincz László rádiójátéka. 16.36: Pophullám. 17.30: Közvetítés az Ű. Dózsa— Videoton bajnoki labdarú­gó-mérkőzés n. félidejéről. 18.15: Talabér Erzsébet nótákat énekel. 18.33: Egy rádiós naplójából. 19.30: A két flamingó Madarász. Takács Ferenc dokumen­tumjátéka. 2.* rész. 20.38: Portré slágerekből. 21.35: Kállai Kiss Ernő klariné- tozik. 21.45: Hübele Sámuel. Wode- house elbeszélése rádióra alkalmazva. 22.15: Klasszikus operettekből. 23.10: Slágermúzeum. ni. MŰSOR 7.30: A miskolci körzeti stúdió szlovák nyelvű műsora. 8.08: Fordulók a líra történeté­ben. 8.38: A London Sinfonietta a budapesti zenei heteken. 9.58: Schultz Katalin, Martin János és Faragó Laura népdalokat énekel. 10.25: Slágerlista. 11.05: Reneszánsz kórusmuzsika. 11.31: A főszerepben Tito Gobbi — IX/l. Rossini: A sevillai borbély. 13.52: Egy mikrolánc. Jász Ist­ván rádiójátéka. 14.44: Zenekari muzsika. 15.25: En úgy szerettem volna élni. Szép Ernő versei. 15.30: Harminc perc beat. 16.00: Kapcsoljuk a Magyar Nemzeti Galéria barokk kiálUtásl termét. Tusa Er­zsébet és Lantos István négykezes és kétzongorás hangversenye. 17.10: Francia operákból. 18.00: Szombat esti diszkó. 19.05: A Magyar Rádió és Tele­vízió énekkara Kodály- kórusműveket énekel. 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadé­mia nagytermét. Brigitte Fassbaender dalestje a budapesti zenei heteken. Közben: kb. 20.20: A Szkopjei Rádió napja. 20.40: A dalest közvetítésének folytatása. 21.20: Hangszerszólók. 21.50: A progresszív beat híres előadói. 22.30: Az új magyar zene hó­napja. 23.21: A King’s Singers együttes madrigálfelvételeiből. SZOLNOKI STÚDIÓ 9.00: Hétvégi kaleidoszkóp. Szerkesztő: Dalocsa István. 9.30: Beatdalok klasszikus fel­dolgozásban. 9.50: Kamera. Riporter: Cseh Éva. 10.10: Filmslágerek. 10.25: Hirösszefoglaló. 10.30: Műsorzárás. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.10: Tévétorna, (ism.) 8.15: Iskolatévé: Világnézet. Anyagfejlődés, (f.-f.) 9.00: Osztályfőnöki óra. (Ált. isk. 3—4. oszt.) 9.45: Tizen Túliak Társasága, (ism., f.-f.) 10.25: Bűntárs, vagy áldozat? NDK bűnügyi tévéfilm. 11.25: A tenger titkai. NSZK filmsorozat, (ism.) 12.15: Reklám, (f.-f.) 12.20: Játék a betűkkel, evtélke- dőműsor. (ism., f.-f.) 14.15: Csak gyerekeknek! Kis- film-összeállítás: 1. A schildai polgárok. NSZK bábfilmsorozat. 10. rész: Az elsüllyesztett harang. 2. Almosfalvi rakéta. NDK rajzfilm, (f.-f.) 14.55: Murányi Éva emlékére. Magyar rövidfilmek. 1. Egy kisváros kincse. 2. Vissz­hang. 3. Sziget-Liget-Szig- liget. 15.55: Reklám, (f.-f.) 16.00: Az emberiség hajnala. 16.50: Hírek. (í.-f.) 16.55: Reklám, (f.-f.) 17.00: A kengyelfutó gyalogka­kukk legújabb kalandjai. Amerikai rajzfilmsorozat: XHI/10. rész. 17.20: Tájak, városok, emberek. Nemcsak a tánc ritmusá­ban. A litván dokumen- tumfilm-stúdió afrikai rö­vidfilmje. 17.40: Főzőcske — de okosan. Halászléfőző verseny. 18.05: Pusztuló műemlékek?! Ri­portműsor. (f.-f.) 18.45: Reklám. 18.55: Egymillió fontos hangjegy. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. ^ 19.30: Tv-híradó. 20.00: vers — mindenkinek. 20.05: Képviselő úr. Tévékomédia Guthy Soma és Rákosi Viktor szindarabjából. 21.05: Budapesti művészeti he­tek. 21.40: Egy meg egy. Svéd film. 23.10: Tv-hiradó 3. n. MŰSOR 17.30: Reklám, (f.-f.) 17.35: Vakáción a Mézga család 18.00: Fekete István: A koppányi aga testamentuma. 19.30: Tv-híradó. 20.00: vers — mindenkinek. 20.05: Az andersonvillei per. Csehszlovák tévéfilm. 21.55: Tv-híradó 2. 22.15: Beszélgetés Ligeti György- gyel. BUKAREST 12.00: Mozaikműsor. Kultúra, művészet, sport. 18.00: Tv-híradó. 18.20: Barangolás az országban. 18.40: Tv-enciklopédia. 19.50: Tiszta szívből. Amerikai film. 21.15: Tv-híradó. 21.30: Varietéműsor. BELGRAD. I. MŰSOR 14.25: Labdarúgás: Zagreb—Ve­lez. (közv.) 16.20: Dokumentumfilm. 17.15: Rajzfilm. 17.45: Gyermekműsor. 18.45: Tv-kabaré. 19.15: Rajzfilm. 19.231 Ma este. 20.00: Éjszakai őrjárat — ameri­kai film. 21.55: Hét végén. n. MŰSOR 17.15: Hét tv-nap. 17.45: A szántóföldtől az aszta­lig­18.30: Népi muzsika. 19.00: Válogatás. 19.55: Divat az önök számára. 19.55: Ma este. 20.00: BEMUS *80: A bambergi szimfonikusok. 21.40: Tv-tárca. 22.10: Sportszombat. SZÍNHÁZ SZERELEM. Somlay-bérlet, 19 órakor. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: A nagy medve fiai, 6 és 8 órakor: Negyedik fázis. Békéscsabai Épí­tők Kultúrotthona: 5 órakor: Mackenna aranya, 7 órakor: Só­gorok, sógornők. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Pie- done Afrikában, 3 órakor: Film­klub, 6 és 8 órakor: Mondd, hogy mindent megteszel értem. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Volt egyszer egy vadnyugat I., n rész. Gyulai Erkel: Színes tintákról álmodom. Gyulai Pe­tőfi: 3 órakor: A dzsungel köny­ve. 5 és 7 órakor: Tűzharc. Orosházi Béke: Gengszterek so­főrje. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Az utolsó vérbosszú, fél 6 és fél 8 órakor: A kétdimen­ziós gyilkos.

Next

/
Thumbnails
Contents