Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-10 / 238. szám

NÉPÚJSÁG 1980. október 10., péntek Elnézést kérünk: ellenőrzés van! Hz új pártoktatási évad feladatairól Boros Sándor nyilatkozata Mi jut eszünkbe, ha azt mondják: Mozaik, Csillag, Delta ... ? Bizonyára a me­zőkovácsháziak, az orosházi­ak, a szeghalmiak és a kör­nyéken élők kedvelt bevá­sárlóközpontja, áruháza. De mire gondolunk, ha pénz­ügyi-gazdasági vizsgálatról hallunk? Ez már bonyolul­tabb ügy, hiszen sokrétű elemzésről van szó. A pél­dák között találkozhatunk jóval, rosszal is. A Pénzügy­minisztérium Bevételi Fő- igazgatóságának megyei hi­vatala augusztusban fejezte be azt a revíziót, amelyet megyénk 7 fogyasztási szö­vetkezetében tartott. Dr. Szi­lasi Mihály osztályvezetővel ezek között tallózunk. — Mire voltak kíváncsiak elsősorban ellenőrzéseik so­rán? — Mielőtt válaszolok, en­gedjen meg egy kis kitérőt. Szűkebb hazánkban 16 ÁFÉSZ dolgozik. Közülük most az orosházit, a kondo- rosit, a medgyesegyházit, a mezőkovácsházit, a szeghal­mit, a tótkomlósit és a bat- tonyait tettük nagyító alá. Ügy véljük: ezek jól repre­zentálják Békés megye szö­vetkezeteit. Gondoljunk ar­ra, hogy az évi 8 milliárdos összes bevételből ezek a gaz­dálkodó egységek 4 milliárd forinttal részesednek. Ezért mindenekelőtt az a cél vezé­relt bennünket, hogy meg­vizsgáljuk a számviteli ren­det, a bizonylati fegyelmet, a leltározások helyességét, a tagsági kölcsönök és a cél­részjegyek felhasználását, a társulásokkal kapcsolatos el­számolásokat, a bérgazdál­kodást. Leltár — Kezdjük az elején: mi­lyen a kiskereskedelem, a vendéglátás, a felvásárlás bi­zonylati rendje? — A tapasztalatok azt mu­tatják, hogy az áruterhelé­sek, a bolti befizetések, az elszámolások szabályozva vannak — mondja az osz­tályvezető. — Hozzá kell tennem: általában a szoros elszámolású egységekben nincs baj, annál több a sza- badkasszás üzletekben. A miértek között szerepel a szétszórtság, a dolgozók fel­készületlensége. Ezért a leg­jellemzőbb mulasztások kö­zött kell említeni a számo­lási hibákat, az utólagos ter­heléseket, jóváírásokat, a szabálytalan áruátvételt. Mindezek lehetőséget terem­tenek a visszaélésekre. Ilyen és ehhez hasonló hiányossá­gok fordultak elő a med- gyesegyházi vas-edénybolt- ban, Nagykamaráson az ipar­cikküzletben, a pusztaottla- kai vegyes- és italboltban. Mezőkovácsházán a 129-es presszóban például 1979 ok­tóberében mindössze hatszor adták postára a bevételt. — Kereskedelemről lévén szó, nagyon fontos a leltár- elszámolások pontossága, az esetleges hiányok okainak feltárása. A felelősségre vo­násról nem is beszélve ... — Természetesen — he­lyesel dr. Szilasi Mihály. — Ellentmondásosak a leltár­szabályzatok is. A mezőko­vácsháziaké nem tükrözi eléggé a szövetkezet sajátos­ságait. Aligha lehet egyet­érteni azzal, hogy a forga­Beérett a szelídgesztenye Beérett a zalai hegyhátak és a göcseji erdők ízletes őszi csemegéje, a szelídgesz­tenye. Zalában található a hazai szelídgesztenye-állomány egyharmada. A szórvány­gyümölcsösökben, erdőkben és az összefüggő telepítése­ken csaknem 70 000 geszte­nyefát tartanak nyilván. A termés zöme a cukrászdák­ba kerül, s mintegy 100 ton­nát dolgoz fel gesztenye- masszának a Magyar Hűtő­ipar zalaegerszegi gyára. lom 2 százalékát meghaladó többletek, illetve az 1,5 szá­zaléknál nagyobb hiányok okait vizsgálják csupán. Így komoly összegek maradnak kivizsgálatlanul. Medgyes- egyházán 1978-ban 25, egy évvel később 19 esetben ál­lapítottak meg összesen 815 ezer forint normán felüli lel­tárhiányt, de ennek az okára egyáltalán nem derült fény. Példamutató viszont az oros­háziak módszere, akik min­den 5 ezer forintot meghala­dó hiányra választ keresnek. Másutt a felelősségre voná­sok is felemásak. A mezőko­vácsházi ÁFÉSZ-nél két év alatt 300 embert marasztal­tak el a rossz leltár miatt, öt kereskedőt pedig elbocsá­tottak. Medgyesegyházán azonban a sorozatos leltár­hiánnyal elszámoló üzletve­zetőket sem váltották le idő­ben. Társulások — Mindenki tudja: a tag­ság nem kevés kölcsönt ad, illetve célrészjegyet vásárol, hogy ezzel is segítse a szö­vetkezetei. Szabályosak-e ezek az elszámolások? — Általában igen — vá­laszol az osztályvezető. — Sajnos, találkoztunk néhány kedvezőtlen jelenséggel. Négy szövetkezetben a tagsági köl­csön két év alatt 7,5 millió, hatnál a célrészjegy mintegy 24 millió forintra rúgott. Eb­ből is látszik, hogy különö­sen az utóbbi összeg nőtt számottevően. Ám, ez abból is adódik, hogy egyes szö­vetkezetek túllépik a saját maguk által megállapított keretet. Az orosháziak alap­szabálya rögzíti: legfeljebb 80 ezer forintos célrészjegyet válthat egy-egy szövetkezeti tag. Tavaly ezt az előírást 13-szor szegték meg. A bajt tetézte, hogy a kamat szám­fejtésénél is hibát vétettek. Ennek megfelelően 305 ezer forinttal megemeltük az adó­köteles nyereségüket. — A vizsgált ÁFÉSZ-ek mindegyike tagja valamilyen egyszerű társulásnak. Sőt, a mezőkovácsháziak és az oros­háziak gesztorként is közre­működnek, méghozzá ered­ményesen. Vajon ilyen jó a számviteli fegyelmük is? — A tagszövetkezetek bi­zonylati rendje jó — bizony­gatja az ellenőr. — A gesz­torként működő ÁFÉSZ-ek nyilvántartására sem panasz­kodhatunk túlságosan. Ez nem azt jelenti, hogy egyál­talán nincs gond. A mező­kovácsháziak 1970-ben alapí­tották a FOKT-ot, amely toll és baromfi feldolgozásá­ra, seprűkötésre szakosodott. A társasági szerződést azon­ban — az 1978. évi 4. számú törvényerejű rendelet alap­ján — nem módosították. így az utóbbi két esztendő első felében összesen 6,5 millió forintot számoltak el eredményükből a FOKT-ot megillető nyereségként. Az előírások szerint ezt csak az év végén tehették volna meg. Emiatt a szövetkezetnek 192 ezer forint késedelmi pótlé­kot kellett fizetnie. Gazdálkodás — Bizonyára azt is meg­nézték: hogyan gazdálkod­nak a szövetkezetek. Miként alakultak a költségek? — Örömünkre szolgált, hogy a költséggazdálkodás szervezett, az utalványozás rendje jó, elemzése megfele­lő — folytatja dr. Szilasi Mi­hály. — A költségek általá­ban csökkentek. Néhány szö­vetkezetben objektív okok miatt többet költöttek ener­giára, és emelkedtek a bank- és a felvásárlási kiadások. Ismét ki kell emelni az oros­házi ÁFÉSZ-t, ahol példás a gazdálkodás. Még 1976-ban szabályzatban rögzítették a tennivalókat, ösztönöztek a takarékos gazdálkodásra, ki­jelölték a felelős személye­ket. A költségek alakulását folyamatosan figyelemmel kísérik. Ennek eredménye­ként a vendéglátóiparnál, a kiskereskedelemben, a fel­vásárlásban jelentős megta­karítást értek el. — Végezetül, hogyan véle­kedik az anyagi érdekeltségi rendszer kidolgozásáról, a differenciált bérezés beveze­téséről, hatásáról? — Jó jel, hogy a hét szö­vetkezetben a létszám 1978- ban és 1979-ben lényegében nem változott — szögezi le az osztályvezető. A fizikai dolgozók ösztönzője tovább­ra is a jutalék, amelynek egy részét differenciálva oszta-' nak el. Mindenütt azon van­nak, hogy az étel és az al­koholmentes italok eladásá­nak a fokozásával növeljék a forgalmat. Zavart okoz vi­szont az alsó és a felső bér­határok jelenlegi rendszere. Itt ugyanis az eltöltött idő, nem a munka mennyisége és minősége a döntő. így a ki­sebb boltok vezetőinek sok­szor kevesebb a fizetésük, mint egy ABC-áruházban dolgozó eladónak. Világos, hogy az utóbbiaknak jobbak a munkakörülményeik, keve­sebb az anyagi felelősségük, mint a periférián levő, ta­nyasi bolt vezetőinek. A revizorok aligha stíl­szerűek. Nem teszik ki a táblát: Elnézést kérünk, el­lenőrzés van! Munkájuk mentes a látványosságtól, csupán tanulságos. Mert idő­ben felhívják a figyelmet a jogszabályok, az előírások megtartására. Ugyanakkor teret szentelnek a követendő kezdeményezéseknek, a jó Az október közepén kez­dődő új pártoktatási évad tanfolyamain várhatóan csak­nem 700 ezer párttag és pár- tonkívüli fejleszti majd el­méleti-politikai ismereteit. A politikai oktató munka soron levő feladatairól Boros Sán­dor, az MSZMP KB agitáci- ós és propagandaosztályának helyettes vezetője az MTI munkatársának elmondta: — A pártmunka minden területén, így a propagandá­ban is most legfőbb feladat, hogy biztosítsuk a kongresz- szusi határozatok egységes értelmezését és következetes végrehajtását. Arra van szük­ség, hogy pártunk legmaga­sabb fórumának iránymuta­tásait, döntéseit összefüggé­seiben is megvilágítsák a pártoktatás különböző fóru­main, s hogy a politikai kép­zés váljék a párttagságunk egyetértésével, s dolgozó né­pünk támogatásával elfoga­dott program végrehajtásá­ban az egységes cselekvés ösztönzőjévé. A pártoktatás tartalma — amely évről évre a bel- és a külpolitikai ese­mények jegyében módosul — ezúttal sem csupán elvont elméleti ismereteket nyújt. Éppen abban rejlik meggyő­ző, mozgósító ereje, hogy a tudományosan megalapozott politikai ismereteket az élet­ből, a valóságból, a napi gyakorlatból vett példákkal támasztja alá. A pártoktatás tanfolyama­in minden kongresszusi té­ma napirendre kerül. A ha­tározatokból kitűnik, a párt folytatja több évtizedes, be­vált politikáját, az alapvető elveket alkotó módon alkal­mazza a változó körülmé­nyekre, s ezáltal új megol­dásokkal gazdagítja az eddi­gi gyakorlatot. A pártoktatás célja, hogy elősegítse e fo­lyamatosság és a változás dialektikus összefüggéseinek megértését, fejlessze a tör­téneti szemléletet, erősítse az eszmei-politikai szilárdságot, és a nyitottságot az új fel­adatok, megoldási módok be­fogadására. A képzés külön­böző formáiban egyaránt nagy hangsúlyt kap a szocia­lista demokrácia szerepének, jelentőségének bemutatása a társadalmi érdekek érvénye­sítésében, a különböző osz­tályok és rétegek eltérő ér­dekeinek feltárásában, egyez­tetésében és megoldásában. A gazdaságpolitikai képzés ipari és mezőgazdasági tago­zatán az idei feladatok, majd a VI. ötéves terv teljesítése áll a propaganda középpont­jában. A kulturális kérdé­sekkel foglalkozók tanfolya­mán olyan összefüggéseket is feltárnak majd, mint a kul­túra szerepe a szocialista életmód kialakulásában, vagy a tudományos-technikai for­radalom és a műveltség vi­szonya. A nemzetközi politi­ka kérdéseit taglaló tovább­képzésben a békés egymás mellett élés és az ideológiai harc időszerű kérdéseivel, a nemzetközi erőviszonyok ala­kulásával foglalkoznak. Sok ezren vesznek részt a párt­irányítás és pártélet téma­körében szervezett, valamint Nyugdíjba készül egy idős telefonközpontos, róla írok — meséltem egyik ismerő­sömnek. — Sajnálom — mondtam —, mert mindig se­gítőkész volt, és ezután hiá­nyozni fog kedves, mély hangja. — Pöntyi néninek hívják? Én is tudom — mondta be­szélgetőtársam —,sokszor te­lefonálunk Pestre, más he­lyekre, és többnyire Pöntyi néni volt szolgálatban. Hány­szor segített türelemmel ki­várni egy hosszúnak ígér­kező hívást. — Nem is tudnám meg­mondani, ismernek-e más néven a városban — mond­ja bemutatkozáskor Katona Györgyi, Pöntyi néni. — Nyugdíjba kell mennem, be­látom. Kell a hely a fiata­loknak, hiszen az utóbbi évek alatt annyian végeztek a Sarkadi Postaforgalmi Szakközépiskolában, hogy szinte minden kapcsoló mel­lé szakképzett fiatal mun­kaerőt tudnak felvenni. Né­hány hónap híján 38 évet töltöttem a postánál, és tíz évvel tovább dolgoztam a nyugdíjkorhatárnál. — Mikor lett postás? — Elvégeztem a négy pol­gárit és mindenáron dol­gozni akartam. Többszöri próbálkozás után 1943. feb­ruár 3-án három hónapra feltételes munkamegbízást kaptam. A következő év ok­tóber 6-án véglegesítettek. Előbb a kézikapcsolós, majd a Rotari telefonközpontban, s mennyire szerettem volna majd az új Crossbar-rend­szerűn is dolgozni. Amióta a csabai központba átkerül­tem, egy helyen ültem, s kapcsoltam az ország szinte valamennyi vidékét, egészen az utolsó munkanapomig. — Sokat dolgozott Pöntyi néni, és gyakran helyettesí­tett, éjszakázott a központ­ban. Rengeteg barátot, is­merőst szerzett, s legfeljebb csak irigye lehet, haragosa egy sincs. a világnézeti és etikai kér­déseket elemző tanfolyamo­kon is. Az elméleti-politikai isme­retekben való jártasság meg- alaDozásában fontos lánc­szem a szocialista társada­lom fejlődésének folyamatá­val, valamint a magyar for­radalmi munkásmozgalom történetével foglalkozó tan­folyam. Ezekre — csakúgy, mint „A párttagok elméleti­politikai alapismeretei” című szemináriumra — elsősorban a fiatal párttagok jelentkez­tek — mondotta befejezésül Boros Sándor. — A fiam megnősült, és Pesten lakik, öt segítettem, amiben tudtam. Nyertem egy kocsit, odaadtam, mert én úgy sem tudtam volna ve­zetni. Más alkalommal tel­ket vettem neki, és kivet­tem a részem az unokák ne­veléséből is. Egyébként min­dig dolgoztam, és rendszerint sokat. Szerettem, amit csi­náltam, mert ezt a munkát csak az tudja csinálni, aki nagyon szereti. Elavult a központ, türelmetlenek az emberek. Én mégis, naponta visszasírom az elmúlt időt. Nehéz beletörődni, elfogad­ni, hogy csak magamnak, magamért éljek ezután. Per­sze, kell a pihenés, mert már én is elfáradtam. — A nyugdíjas búcsúzta­tón láttam, hogy milyen jó hangulat volt a központban. „Hát elmégy, Pöntyi mama? Ugye néha ellátogatsz? Majd gyakran felhívunk!” — mondták a közvetlen mun­katársai. — Olyan jó volt érezni, hogy számítanak rám. Tu­dom, szólnak majd értem, hogy gyere be, segíts, de ezt el is várom. Egy „lelakott” házban most már teljesen egyedül élek. Már azt ter­vezgetem, mit csinálok, ho­gyan osztom be a napjai­mat. — Elismerték-e a munká­ját? Megbecsülték-e több évtizedes tudását, tapasztala­tát? — Mert ő vállalt társa­dalmi funkció nélkül is so­kat segített a munkatársain. Idős kollégái, akik régről is­merik, mondják, hogy soha senkinek egy szóváltása nem volt vele. — Nekem az évek alatt két alkalommal adták át a Kiváló dolgozó kitüntető jel­vényt. Az igazi elismerés számomra az, hogy az embe­rek érdeklődnek utánam a telefonközpontban: „Hol a mély hangú ismerősünk?” Sz. J. példáknak is. Seres Sándor A Gyapjúfonó-ipari Vállalat Újpesti Cérnagyárának nagyatádi telepen az ötéves tervben előirányzott mennyiségnél ezer tonnával több hagyományos varró- és kézimunkacérnát gyártottak ez ideig. Termékeiket több mint negyven országba exportálják, közel kétezer színben és többféle kiszerelésben. A képen: orsócsere a korszerű gépsorok egyikén (MTI-fotó — felv. — KS) Az utolsó kapcsolás Az utolsó munkanap a telefonközpontban Fotó: Lányai László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents