Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-01 / 230. szám
1980. október 1., szerda Nyomdászok, második műszakban i Hárman — Vágréti László, az SZMT munkavédelmi felügyelője, Zelenyánszki András, a Kner Nyomda megbízott munkavédelmi vezetője és Fercsik György szakszervezeti társadalmi munkavédelmi felügyelő — esti, éjszakai ellenőrzést tartanak. Velük megyek én is. Első utunk Gyomára vezet, ahol Kovács Sándor műszakvezető arról tájékoztat, hogy jelenleg 70-en dolgoznak a nyomdában. A kéziszedőteremben kezdődik a látogatás. — Most nagy munkában vagyunk, a Koronázási ékszerek című könyvet készítjük angol, német és orosz nyelven. Persze több más kiadványon is dolgozunk — mondja Bolehovszki Jenő csoportvezető, aki egyúttal szakszervezeti társadalmi munkavédelmi felügyelő is. Egy másik teremben jókora zajt csap a működésben levő monóöntőgép. — Érdemes itt dolgozni? — kérdezem. — Van hallásvédő, jók az elszívó berendezések, rendszeres orvosi ellenőrzés alatt állunk, ráadásul ezt a munkát fizetik meg a legjobban. Érdemes tehát — válaszol. — Sok a baleset? —a kérdést Bolehovszki Jenőnek címzem: — A monóöntőben legutóbb öt évvel ezelőtt megsérült egy dolgozó ujja. Néhány napra táppénzes állományba került. A gépteremben három hete volt kézsérülés, ami ugyancsak néhány napon belül gyógyult. Két kéziszedő — Dávid Istvánná és Turcsányi Mik- lósné —'amiatt panaszkodik, hogy nincs meleg víz a mosdóban, az öltözőnél pedig három zuhanyozóból kettő rossz. — Régen? — kérdezem. Turcsányi Miklósné válasza: — Másfél éve dolgozom itt, azóta biztosan rossz. A gyulai telepre este fél 8-kor érkezünk. A műszakvezető Vári László, aki egyebek közt arról tájékoztat, hogy a második műszakban 30-an dolgoznak. A nyomdában tartózkodik Mile Imre rendész is. Tőle kérdezem: — Rend van? — Azelőtt előfordult néhány lopás. Ezeket sikerült felderíteni, és persze a fele- lősségrevonás sem maradt el. Veres Antalné, akit mindenki Kata néninek nevez, tizenhat éves kora óta dolgozik a nyomdában, nyugdíj előtt áll. — Csak jót találjanak! — mondja nekem kissé aggódva, azt gondolván, hogy én is ellenőr vagyok. És mindjárt védelmébe veszi a nyomdát: — Itt mindenki és minden rendes. Mások nevében is csak azt mondhatom, hogy elégedettek vagyunk, és szívesen dolgozunk. Rácz Kálmán gépmesterrel váltok még néhány szót. Beszélgetés közben kiderül, hogy szívesen tölti a szabad idejét horgászással a Körösök partján. Érdeklődöm: — Fogott halat az idén? — Nem is láttam halat, olyan rossz volt a víz. — Akkor? — Mindig van remény. Nekem szórakozást és pihenést jelent a vízparton töltött idő. Próbálna csak naponta 8 órát dolgozni ennél a zajos gépnél, akkor biztosan szívesen horgászna. Békéscsabán, a Dürer Nyomdában először Viczián Gyu- láné monószedővel találkozom. Ibsen Vadkacsa című színművének a szedésére készül. — Ki irányítja itt a munkát? — A monószedőkét? — kérdez vissza. — Jelenleg senki. Megkapjuk előre a feladatunkat és csináljuk. Csak a gyártás-előkészítőkkel van néha nézeteltérésünk. A kötészetben Laczó Lász- lóné és Karli Kálmánná egy asztalnál dolgozik. — Van munkájuk? — Jócskán. De az a jó, mert teljesítménybérben dolgozunk. Néha még vasárnap is bent vagyunk — válaszol Laczó Lászlóné. — Szeretik ezt a munkát? — Igen... De a pénzt is — mondják, és jókedvűöl összemosolyognak. A laprészleg Fehér László mettőr irányításával készíti a Békés megyei Népújságot. — Most 9 óra van. Másfél óra múlva elkészülnek az oldalak, kezdődhet a nyomás — mondja. Mindenki teljes erőbedobással dolgozik. — Nem nehéz mindennap késő estig ezt csinálni? — Vállaltuk. Fiatalok vagyunk, bírjuk. Lakást vettünk, kell a pénz. — Gondolom, tv-t ritkán látnak... — Valóban. Még szabad szombatunk sincs. Az eseményekről csak az újságból értesülünk. De aki nálunk rendesen dolgozik, az a keresetéből megél. Tíz óra fele jár az idő, amikor a Kner Nyomda központi üzemébe érünk. Az ofszet-teremben már megállították a gépeket. Kárpáti Vilmosné kirakó még elmosogatja a vedreket, letörli a gépet és takarít. ö is szereti a munkakörét. A „főnöke” Szatmári Lajos gépmester, aki röviden így jellemzi az asszonyt: — Csak a legjobbat mondhatom róla. A terem levegőjéről azonban nem sok jót lehet mondani. Párás és meleg, ami a légzést is megnehezíti. A dobozragasztó teremben is műszakváltás következik. — Eddig 7 gép üzemelt, éjszaka csak kettő fog Megrendelés ugyan volna, de nincs elég ember — tájékoztat Guriga János csoportvezető. Fekete Borbála, Gergő Má- tyásné és Németh Melinda készül az éjszakai műszakra. — Nem álmosak? — Most nem, de éjjel 4 óra felé már nehezen tartjuk nyitva a szemünket. Egyébként három műszakra vettek fel minket, kapunk éjszakai pótlékot, és több a pénzünk. Indul a gép. A mélynyomó-gépteremben nagy táblán ez olvasható: Robbanásveszély. A toluol festékhígító gyúlékony, zárt helyen robbanásveszélyes. Itt 6 órás a műszak, a dolgozók rendszeres orvosi ellenőrzés alatt állnak. Akinél a legcsekélyebb ártalmat észlelik, azonnal más munkakörbe kerül. — Eddig nem volt baj — tájékoztat Wagner László, aki három éve vezető gépmester. De hozzáfűzi még: — A toluol nem fér össze az alkohollal. ö szívesen dolgozik ebben a munkakörben, amit így indokol : — Itt havi 150 óra alatt többet keresek, mint másutt napi 8 órás műszakban. Az esti, éjszakai munkavédelmi ellenőrzés befejeződik. Vágréti László, Zelenyánszki András és Fercsik György jegyzetfüzeté sem marad üres. Munkavédelmi vonatkozásban van néhány javítanivaló. Azt azonban el keli ismerni, mindenütt azt tapasztaltuk, hogy szervezett a munka a nyomdákban, és a dolgozók hangulata jó. Pásztor Béla Reménykedő rizsesek Rózsáson Nem kell hoziá szakértőnek lenni, a városlakó, földhöx nem értő ember is láthatja: a Szarvasi Állami Tangazdaság rózsást kerületében szépen érik a rizs. Talán szót sem érdemelne a dolog, de egy olyan ágazatról van szó, amely évek óta válsággal küzd. S hogy a „rizsesek”, a rizstermesztés szakemberei nehéz emberek, azt jól példázza az a törekvés, kutatás és az a sok áldozat, ahogyan a termesztés legjobb megoldásait keresik. A rózsás! kerületben is találkozunk olyan kísérletekkel, eredményekkel, amelyek megérdemlik a figyelmet. Mint korábban beszámoltunk róla, nehéz volt az idér. elvetni a rizsmagot, munkások és vezetők minden leleményére szükség volt ahhoz, hogy időben földbe kerüljön a mag. S hogy milyen hűvös, csapadékos volt az idei nyár, azt sem kell különösebben bizonygatni. A kényes rizs mégis „magához tért”, s több helyen olyan szép szemek fejlődtek a kalászon, hogy az nem bírja a saját súlyát. Nem csoda, hogy bíznak benne a szakemberek. A rizstermesztés egyik kritikus pontja a gyomirtás. A növény legnagyobb ellensége a kakaslábfű. Vannak ellene megfelelő vegyszerek, de ezek kiszórása sok buktatót rejt. Egyenletesnek, sávmentesnek kell lenni- a vegyszerezésnek és a kijuttatás idején földi gép nem tud rámenni a területre ... Maf-ad a repülőgép, de nem mindegy, hogy milyen. Az idén kiderült, hogy az AN— 2-es merevszámyú az igazi, a vele kiszórt szer alaposan meghátráltatta Rózsáson a kakaslábfűt. Sok gondot okozott a telepítés a gazdaságban annak ellenére, hogy a legmodernebb gépekkel végezhetik azt. A talajegyengető ugyanis olyan mélyebb rétegből származó, vadföldnek hívott talajt terített a termőrétegre, amely alaposan lecsökkentette az adott rizskalitka termését. Vadföld, azaz nem termő S, hogy teremjen, az idén hektáranként ötven tonna istállótrágyát szórtak rá. Az eredmény máris látszik; a szervesanyagot kapott táblák legalább olyan szépen díszlenek, mint a régebbi, jó földű kalitkák. * * * A valóban régi, 7—8 éves, rizst adó földeken új gonddal küszködnek a szakemberek. Elszaporodott a békaszőlőnek nevezett gyom. s akadályozta a rizspalánták növekedését. így azok nem tudtak fejlődni, a többi telephez képest fele. vagy negyede termést adják. A gyomirtás szakértői, a vegyészek eddig nemigen foglalkoztak vele, kiirtásukra jó módszernek tűnik a vetés, váltás. A vetésváltásnak kedvez, hogy az idén a felettes szervek föloldották azt a tilalmat, mi szerint az állami támogatást csak akkor kapja meg az üzem, ha nem csökkenti rizsterületét. Rózsáson éltek is ezzel, tavasszal 170 hektár rizsföldbe vetettek lucernát, vörösherét. Két évig termesztik ezeket a kultúrákat, hozamukat az állattenyésztés hasznosítja. Ezután lézeres berendezéssel simára dolgozzák a talajt és 4—5 évig újra rizst vetnek bele. A közbenső talajmunkákat is számítva, három évig nem terem rizs ezeken a földeken, de ha figyelembe vesszük a lucerna és vöröshere jótékony, talajjavító hatását, és a később mutatkozó rizs terméstöbbletet, feltétlenül megéri. Nem tudni még ilyen biztosan, hogy érdemes-e meliorációval egybekötni a rizstermesztést, annak magas költségei miatt. Mindenesetre, Rózsáson egy négyhektáros kalitkában azzal is próbálkoznak. Alag- csöveket helyeztek el a talajba, hogy azzal tetszés szerint irányítsák a talaj vízforgalmát. Mindez kísérlet, s a módszer helyességét a jövő igazolhatja csak. Négy éve kísérleteznek a Nevirol 20 WP, előzetes engedélyezés előtt álló szerrel is. Ez a hormonhatású vegyszer megnyújtja a nőivarú bibék virágzását, s ezzel párhuzamosan nő az esély rá, hogy több termékenyül meg belőlük, azaz több mag lesz a bugán. A vegyipar szakemberei szerint a növényekre is jellemző spontán abortuszok száma így csökken, jobb lesz a terméskötés, több a termés. * * * Nagyon fontos, hogy olyan emberek termesszék a rizst, akik szeretik és értenek hozzá. Rózsáson ezzel nem kísérleteznek, nem bízzák a véletlenre. Pontos mérésekkel állapítják meg, ki, ho- gyon vetett, a rizsőr hogyan kezelte a vizet. Ez a jutalmazási rendszer nagyban hozzájárul a minőséghez. Elég egy példát említeni. Az a rizsőr, akinek a területén a terv feletti mennyiség termett, minden mázsa terméstöbblet után ezer forintban részesül. Ennél jobb ösztönzőt nehéz lenne találni. De ösztönöznék a technikai körülmények is. A Szarvasi Állami Tangazdaság rózsási kerületében az idén 4 Claas Dominátor áll munkába A féllánctalpas kombájnokhoz a bábolnai IKR-en keresztül jutottak hozzá. Kettő már próbaképpen levágta egy kis területről a rizst. Esztétikai látványnak sem utolsó, milyen szép rendet hagytak maguk után. Az egyenletesen alacsony tarló igazán a gépek és kezelőik becsületére válik. Sikerült megoldani a rizsszalma okozta gondot is. A gépekbe utólag beépített szecskázó apró darabokban fújja ki magából a fölösleges szalmát, amely egy későbbi bedolgozáskor a talaj szervesanyag-tartalmát dúsítja. Lehet, hogy nem is lesz szükség késői bedolgozásra, hiszen olyan jói kiszáradtak most, aratás előtt néhány nappal a kalitkák, hogy valószínűleg mód nyílik az őszi műtrágyázásra. Ez is újdonság „rizses berkekben”, hiszen általában csak tavasszal tudnak műtrágyázni, éppen a nedves talaj miatt. Ha sikerül ősszel kiadni a műtrágyát, az jobban beépül a talajba és jobban is érvényesül majd. * * * Szép rizstelepekkel, ötletes újdonságokkal és olyan gazdasággal ismerkedhettek meg szeptember 24-én Szarvason és Rózsáson megtartott szakmai tanácskozás résztvevői, akik nem sajnálják az anyagi áldozatot sem o jobb eredményekért. Megjelentek a vegyszerellátásban érdekelt gyárak kutató- intézetek képviselői is. s ez azt bizonyítja, hogy nem hiába reménykednek a rózsási rizsesek. vannak érdeklődők és segítők. M. Szabó Zsuzsa A Gyomai Háziipari Szövetkezet kollekciója a Könnyűipari Minisztérium díját nyerte el Megyénk a BNV-n A fogyasztási cikkek nagy seregszemléjén, az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron megyénk könnyűipari vállalatai és szövetkezetei legújabb termékeiket mutatták be. Egyre több termék mellett látható a címke, mely a forgalomba hozatal időpontját adja tudtul. A Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet barokk stílusú bútorai keresett exportcikkek is A Budapesti Harisnyagyár gyulai gyárában készült frottírzoknik sokszínű bemutatója A Békési Kosárfonó Szövetkezet termékei Fotó: Lónyai László
