Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-26 / 252. szám
1980. október 26-, vasárnap Kitekintés Velence süllyed vagy sem? Velence fő látványossága, a Szent Márk székesegyház. A nyári verőfényben semmi nem emlékeztet veszélyre értő egyetért, hogy a legfontosabb a város további süly- lyedésének megakadályozása. A szárazföldről kiépített vízvezetékrendszer megállíthatja a talajvíz további csökkentését, az árapály pusztítását megakadályozó zsilip„Látogasson Velencébe!” hirdetik az idegenforgalmi irodák, méltán dicsérve a la- gunaváros valóban kivételes szépségét, egyedi hangulatát, utolérhetetlen látnivalóit. Sajnos, azt a tanácsot is sokszor hallhatjuk, hogy utazási tervünket igyekezzünk gyorsan valóra váltani, mert az „Adria gyöngye” rohamosan pusztul. Lassan másfél évtizede már, hogy meghúzták a vészharangot a tengerre épült észak-olasz város fölött. 1966-ban történt meg először, hogy az „aqua altá”- nak (magas víznek) nevezett tengerár a csatornákon végighömpölyögve elöntötte a világhírű Szent Márk teret. A víz csak órákkal később vonult vissza, s a szennyes ár okozta pusztulás figyelmeztetett: a tenger, amely évszázadokig biztosította Velence fejlődését és gazdagodását — most fennmaradását veszélyezteti. A vizsgálatok kiderítették, hogy a „tengerek királynője” lassan (évente néhány milliméterrel) süllyed, elsősorban azért, mert a szárazföldi elővárosokban, Mestrében és Marg- herában megtelepedett ipari üzemek vízszükségletüket a tengerfenék alól szivattyúzzák ki. így csökkent a talajvíz szintje, és süllyed maga a talaj is, egyre magasabbra emelkedik a dagály. A kikötő növekvő forgalma, a csatornák mélyítése szintén károsnak bizonyult: házak ezrei állnak már lakhatatlanul. vizesen. Omlanak a faV híres velencei gondolák. A szelíden ringató tenger, a város létcleme egyben ellenség is lak, megoldatlan a csatornázás. A közeli olajfinomító és vegyi üzemek víz- és lég- szennyezése erősen rongálja a pótolhatatlan műemlékeket, freskókat, szobrokat. Velence veszélyeztetettsége nemzetközi segélytervek sorát indította el. Az UNESCO” részvételével jó néhány mentőakciót dolgoztak ki, a különböző programok s a római parlament által hozott intézkedések hatékonyságát viszont erősen rontja az olasz közigazgatás nehézkessége. Abban minden szakrendszer viszont változatlanul csak papíron létező elképzelés. Az üzemek kitelepítését egyrészt az ipari körök torpedózzák meg, másrészt a foglalkoztatottsági helyzet romlásától való félelem. (Az egészségtelen, korszerűtlen lakásokból amúgy- is nagy az elköltözés: Velence lakossága az elmúlt 30 évben 175 ezerről 90 ezerre csökkent.) A paloták, műkincsek helyreállítása vontatottan halad: egyelőre csak né- hánnyal végeztek, miközben a kevésbé kiemelkedők — s kevésbé szem előtt levők — tovább pusztulnak. Ez az „acqua alta”: bokáig vízben a Szent Márk téren Mégis, az utóbbi időben több, túlzott optimizmust sugárzó hírt lehetett olvasni. A francia Le Monde — a Velencei Hidrográfiai Intézetre hivatkozva — azt jelentette, hogy a süllyedés teljesen megállt. A londoni Econo- mist pedig a minap legalább száz évre tolta ki a város remélhető élettartamát, azt állítva, hogy az évi süllyedés mindössze egy milliméterre csökkent, s hogy ezért a kis vízemelkedésért is csak a sarki jég olvadása a felelős. Erre szokták azt mondani: bárcsak igazuk lenne! Egy biztos, a világ minden művészetet szerető embere abban reménykedik, hogy a város leromlása, ha vissza nem is fordítható, legalább megállítható; s színes plakátok évtizedek múlva is csábíthatják Velencébe a turistákat. Az „Adria királynőjének” pusztulása, mondta az egyik nemzetközi segélybizottság elnöke, „az évszázad iegnagyobb bűnténye lenne a művészetek ellen”. (szegő) Érdekességek Tudomány — technika Napóleon betegségéről Szállítás konténerben Napóleon döntő ütközetet vesztett Waterloo-nál 1815- ben. Az utókor hadtörténészei a császár súlyos hadvezetési hibáira mutatnak rá, Cartwright például a Waterlooi bizonytalan vezetést Napóleon egészségi állapotára vezeti vissza. Pontos képet fest Napóleon anamnéziséről, betegségeiről. Milyen betegségekben szenvedett Napóleon? Húszéves kora óta aranyérbántalmak kínozták. Veséje sem volt rendben. Az első vizelési zavarok 27 éves korában léptek fel nála. Borogyinónál 1812-ben két napot vesztegelt vesegörcsök miatt. Moszkvába egy vereséggel felérő győzelem után vonult be, vizelési zavarokkal küszködve, betegen, fáradtan. A császár körülbelül 40 éves volt, amikor a Fröh- lich-kór tünetei mutatkoztak nála. Ez a kór a hipofízis- mirigy működésének zavaraira vezethető vissza. Elhízott, különösen hasra és csípőre, pufók babaarcával nem volt valami férfias jelenség. És még egy biztos jel a Fröhlich-kórra: ettől az időtől fogva kifejezetten untatták a nők. Fiatalabb korában nem volt ellensége a női nemnek. Negyvenes éveiben elmélázó, gondolataiban elkalandozó emberré vált, pedig valamikor borotvaként fogott az agya. A boncolás során gyomorrák mellett a nemi mirigyek sorvadását tapasztalták Napóleonnál. A Waterlooi ütközet előéj- szakáján Napóleont heves aranyérfájdalmak kínozták. Nem tudott aludni, csak hajnal felé szenderedett el. 1815. június 17-én, a döntő napon, a császár csak 8 órákor kelt fel. A napfelkelte 4 óra 15 perckor volt. Végzetes „lustaság” egy ilyen napon. Miután átvette a kommandót, akkor is bizonytalannak mutatkozott, késlekedve adott ki parancsokat. A Waterlooi csatavesztés uralmának végét, egyben az európai történelem egy korszakának a lezárását jelentette. Kevés találmány gyakorolt olyan forradalmi hatást a fuvarozás fejlődésére, mint a konténer. A nagy szállítóládák száma a világon ma már meghaladja a kétmilliót, pedig alig negyedszázada, hogy az USA-ban elkészítették az első mintapéldányokat. Az Európába egy évtizedes késéssel eljutott kon- ténerizálási folyamatnak lendületet adott, hogy 1968-ban véget vetettek a méretek területén uralkodó zűrzavarnak, s nemzetközi szabványokat alkottak, amelyek alapjául a 20 láb (körülbelül 6 méter) hosszúságú konténeregységet (TEU) tették meg. A szállítóládák népszerűségének jellemzésére egy adat: az említett kétmillió konténert tavaly harminc- milliószor mozgatták meg a kikötőkben és pályaudvarokon. Ehhez persze speciális, mindenekelőtt gyors és biztonságos működésű teher- emelő-szerkezetekre is szükség volt, amelyekkel az elmúlt negyedszázad során ugyancsak ellátták a fontosabb be-, ki- és átrakodó- helyeket. Ami a jövőt illeti, a szakemberek még sok lehetőséget látnak a konténerek további elterjedése számára. A konténerizálási forradalom kiteljesedéséhez hozzájárulhat, hogy a hagyományos acélkonténer mellett olyan korszerű — összecsukható, hőszigetelt stb. — típusokat is kifejlesztettek, amelyek jelentősen kiterjesztik a konténerekben szállítható áruk körét. Mint már szó volt róla, az első konténereket az USA-ban állították elő. Ezután viszont Európa lett a konténergyártás fellegvára. (Franciaország, Anglia és az NSZK révén.) Jelenleg a Távol-Keleten van a konténerelőállítás súlypontja, Japánban és Dél-Koreában. Nem árt tudni, hogy a hazai iparnak is keresett exportcikke a konténer (Magyar Hajó- és Darugyár). Képünkön egy speciális, nagy kapacitású, önjáró konténerdarut láthatunk, amint éppen ráemeli az ugyancsak különleges kialakítású teherautóra a 20 láb hosszú szállítóládát. A 40 tonna teherbírású, angol gyártmányú daru járósebessége 10 km óra, emelési sebessége pedig 7 méter percenként. (KS) Egészség — higiénia A dohányosok esélye — harmincszoros Az egészségügyi világnap ez évi jelmondata — Dohányzás vagy egészség — válasz- szón ! — már ismertté vált. És talán egyértelműen kitűnik belőle az a cél is, hogy e választás elé a még egészséges ember kerüljön! Már a magzat károsodhat a dohányzás ártalmaitól. Ismeretes, hogy a dohányzó nők között gyakran fordulnak elő terhességgel kapcsolatos problémák, például a dohányzás mértékének növekedésével arányosan emelkedik a koraszülések száma. Szoptatáskor pedig a csecsemő az anyatejjel is magába szívja ,a dohányfüst káros égéstermékeit. Statisztikai adatok igazolják a szomorú tényt, hogy az iskolások rossz példák hatására — és nem utolsósorban feltűnési vágyból — egyre fiatalabb korban kezdenek dohányozni. Pedig ez — éppen a serdülőkor biológiai sajátosságai miatt — egészséges felnőtté válásukat igen hátrányosan befolyásolja. A fiatalok kedvelt időtöl- tésp a sportolás. A dohányfüstben levő káros vegyüle- tek •— például a szénmo- noxid — rontják a szervezet oxigénfelvevő képességét, aminek következtében csökken a szervezet fizikai teljesítőképessége, így a sportteljesítmény is. Nem véletlen, hogy az élsportolók között igen kevés dohányost találunk! A hosszú ideig tartó füstártalom ismert következménye a légutak idült hurutja. A dohányos ember reggelente krákogva-köhögve, köpködve ébred. Az üdült hurut a nyálkahártya fokozatos pusztulását okozza és igen nehezen gyógyítható. A fizikai teljesítőképesség csökkenésében fontos szerepe van a tüdőtágulásnak. Ez a légzőfelszín csökkenésével jár, és nehezíti az oxigénfelvételt. Bár nemcsak a dohányzás okozza, de dohányosok között lényegesen gyakoribb. Az élet derekán levő erős dohányosok 95 százaléka szenved ebben a betegségben A tüdőrák talán a legismertebb,, és egyben a legsúlyosabb betegség, melyhez „hozzásegíthet” a dohányzás. Mint számos kórkép, ez is több okra vezethető visz- sza, de ezek közül az egyik legfontosabb a dohányzás! Szakértők felmérései szerint: a dohányosok esélye e betegségre közel 30-szorosa a nemdohányzókénak. A szív és ,az érrendszer megbetegedéseiben — például a szívinforktus létrejöttében, a láb verőérszűkületének kialakulásában — lényeges tényező a dohányzás. Az emésztőrendszer is károsodhat. A pipázók ajak- rákj.a régóta ismeretes. Gyakori dohányospanasz az émelygés, a hányinger. Az erősebb dohányosoknak általában idült gyomorhurutjuk van. és csökken az étvágyuk. Manapság sokat beszélünk a környezet-szennyeződésről. Talán a levegő az, amelynek szennyeződésével szemben legvédtelenebb az egyén, hiszen erre folyamatosan és nagy mennyiségben van szükség. A gyárak, ipartelepek kéményei által ontott füsttel szemben valóban tehetetlen — e probléma megoldása a környezetvédelem, a társadalom egészének feladata. Amit az egyén tehet — sőt. tennie kellene — az az, hogy dohányzásával nem járul hozzá a levegőszennyezéshez. Különösen zárt térben, és mások rovására — nem! A dohányfüstös környezetben ugyanis a passzív dohányzás révén a nemdohányzók szervezetébe is jelentős füstmennyiség jut. Nyilvánvaló tény. hogy bizonyos ártalmak ellen nehezebben, mások ellen köny- nyebben védekezhetünk. A dohányzás a legveszélyesebb — egyben legkönnyebben elkerülhető, „kivédése” csak rajtunk múlik!
