Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-26 / 252. szám
1980. október 26., vasárnap IgUiUMTd KULTURÁLIS MELLÉKLET Tanulmánykötet a Sárrét központjáról Testes, közel 700 oldalas, szép kivitelű kötet jelent meg a közelmúltban Szeghalomról, erről a mozgalmas múltú, izgalmas jelenű, környékének egyre inkább városias központjává fejlődő településről. Címe: „Szeghalom. Történelmi, néprajzi és földrajzi tanulmányok.” Szerkesztette: Miklya Jenő és Szabó Ferenc. Kiadta: Szeghalom nagyközség Tanácsa. A kötet előszavában Kozák Sándor tanácselnök jogos elégedettséggel tekinti át Szeghalom fejlődésének valóban új korszakot jelentő utóbbi évtizedét, utal az érkékes hagyományokra, azok megőrzésének, megismertetésének és cselekvő felhasználásának fontosságára, a szellemi központtá válás igényére. A kötet egyik mércéje kétségkívül az lehet, hogy mennyiben felel meg ezeknek a jó értelemben vett lokálpatriotizmusból fakadó és mindenképpen jogos követelményeknek. Az értékelés másik támpontját az adhatja, hogy a kötet szerzői mennyire „látnák ki” a sajátos szeghalmi problémakörből, mennyire sikerül a specifikust az országos összefüggésekbe ágyazniuk, kutatási eredményeikkel mennyiben sikerül gazdagítaniuk, árnyaltabbá, pontosabbá tenniük az egyes fejlődési folyamatok országos, általános rajzát. Jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a Szeghalom-kö- tet tanulmányai — bár nem azonos mértékben — mindkét értékelési szempontból állják a próbát. A következetes és igényes szerkesztési koncepció nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kötet méltó helyre kerüljön az alföldi helytörténeti és néprajzi kiadványok, az Orosházáról, Mezőberényről, Vésztőről, Gyoméról, Tápéról és a hajdúvárosokról megjelent tanulmánygyűjtemények és monográfiák örvendetesen gyarapodó sorában, a szeghalmi könyvkiadásnak pedig — a Sárréti írások két kötete, a Bibliotheca Beke- siensis szeghalmi száma és a Péter András Emlékkönyv után — eddigi csúcsteljesítménye legyen. A kötet 15 tanulmányt tartalmaz. Közöttük az alcímben megjelölt diszciplínák közül a történelmi és néprajzi tárgyúak vannak többségben. A település és környéke természeti környezetének bemutatását szolgálja Giricz Béla: Szeghalom természeti földrajza című színvonalas összegzése. Elsősorban a szakirodalomra támaszkodva, de saját megfigyelésekre is utalva tekinti át a térség geológiai, geomorfológiai, éghajlati, vízrajzi és talajviszonyait. Különösen adatgaz. dag a vízrajzi fejezet. Kár, hogy a természetes növény- és állatvilág tárgyalása ezúttal elmaradt. Ecsedy István: Űjkőkori falvak Szeghalom környékén c. tanulmánya a Körös-kultúra kezdetétől a rézkorig veszi számba a környék régészeti leleteit, megalapozott következtetéseket vonva le az akkor élt népek életmódjáról is. A 33 fényképpel és több térképpel illusztrált írás a kötet egyik legérdekesebb olvasmánya. A Nadányi-családról, erről a Szeghalom török utáni újratelepítésében is szerepet játszott ősi magyar nemzetségről közöl alapos, leszármazási táblával is illusztrált tanulmányt Móricz Béla. Részletesebben mutatja be Nadányi Jánosnak, Szeghalom tudós, haladó szellemű újratelepítőjének alakját. A múlt ma már néha nehezen követhető továbbélésének érdekes megnyilvánulása, hogy a szeghalmi címerben ma is szereplő két hal a Nadá- nyiak családi címeréből származik. Molnár Ambrus Szeghalom török hódoltság utáni újjáéledéséről közöl alapos levéltári kutatásokra támaszkodó feldolgozást. Megállapítja, hogy az újratelepítés időpontjaként nyilvántartott 1711-ben Szeghalomnak már pecsétje és harangja volt, így az újjáéledés időpontja korábbi, feltehetően 1708. A tanulmány részletesen, dokumentálva vizsgálja a korábbi újratelepítési kísérleteket, a település 16—17. századi kontinuitását, Szeghalom népességének eredetét (zömmel Szabolcs, de Bihar, Bereg, Pest megye is), és kitér a település szerepére az újratelepítés utáni jobbágyvándorlásban. Egy település, egy táj múltjára vonatkozó mondák változnak, csiszolódnak, esetenként torzulnak is, de mindvégig megőrzik a hitelesség magvát. E mondákból közöl egy változatos csokrot- Miklya Jenő tanulmánya (a Sebes-Körös regéje, Várhely, Ördögárka, Szeghalom nevének eredete, a Szomorúhát története stb.). Milyen jó lenne, ha ezek a mondák ifjúságunk műveltségének, érzelmi kötődésének eleven alkotórészeivé válhatnának! Jár öli József adatgazdag tanulmánya az 1848—49-i forradalom és szabadság- harc szeghalmi eseményeit foglalja össze. Részletesen taglalja az áprilisi legelőfoglalási kísérlet lefolyását, majd megállapítja, hogy ennek a község alapvető érdekét jelentő akciónak a kudarca ellenére Szeghalom népe mindvégig a progresz- szió oldalán állt, jelentős terheket és áldozatokat vállalva érte. Szervesen illeszkedik az előzőhöz Bereczki Imre: A jobbágyvilág és 1848—49 emléke a szeghalmi néphagyományokban c. tanulmánya. A megtörtént események korra jellemző rögzülése, az ízes nyelv az ösz- szeállítást élvezetes olvasmánnyá avatja. Tág horizontú kitekintés, Szeghalom társadalmi-gazdasági folyamatainak sokoldalú és mélyreható elemzése biztosít megkülönböztetett helyet a kötetben Szabó Ferenc 1918—19 szeghalmi eseményeit bemutató tanulmányának. Az összefüggésrendszer világos feltárása révén a két forradalom lefolyásának (és megtorlásának) eseménysora, a szereplők tevékenysége érthetőbbé válik, általánosabb jelentőséget kap. Vigh Károly Tildy Zoltán nagy ívű, tanulságos, ellentmondásoktól sem mentes életútjáról közöl nagy lélegzetű, reális mércéjű tanulmányt. Az 1889-ben született és 1961-ben elhunyt politikusnak igen jelentős szerepe volt Szeghalom életében, és általa került Szeghalom is az 1930-as évek hiásodik felében az országos politika sodrában kiemelkedő helyre. A tanulmány mindvégig kiemelten kezeli ugyan Tildy szeghalmi tevékenységét és kapcsolatait, de valójában a politikus életútjának az országos politika kapcsolatrendszerébe ágyazott teljes képét adja. Tárgyánál — de a szerző korrekt tárgyalásmódjánál és élvezetes stílusánál — fogva is ez a kötet legizgalmasabb tanulmánya. Sok átfedést gyanítottam a néhány éve megjelent Péter András Emlékkönyvben leírtakkal a szeghalmi gimnázium közművelődési szerepéről szóló tanulmányban. U. Nagy István impozáns kezdeményezésekről és teljesítményekről számot adó tanulmánya azonban meggyőzött tévedésemről. Gyötrő kérdést szakít fel ismét az írás: miért nem játszanak ma hasonló szerepet gimnáziumaink a közművelődésben, mint tették azt hajdan, a mainál jóval nehezebb körülmények között? Boruzs József né Szeghalom felszabadulás utáni (1945—1949 közötti) kulturális fejlődéséről közös összefoglalást. Áttekinti az országos kibontakozás helyi megjelenési formáit, a demokratizálódási folyamat eredményeit, az új kezdeményezéseket, ír a különböző rétegegyletek megszüntetéséről. Történelmi változásában tárgyalja Szeghalom paraszti gazdálkodását Bellán Tibor tanulmánya. Szeghalmon a földművelés és állattenyésztés szerepe megközelítően azonos volt. Ennek megfelelő arányú a gazdálkodás társadalom- és néprajzának tárgyalása is, bár a juhászat, és a vele kapcsolatos tejfeldolgozás — indokoltan — kiemelt jelentőséget kap a dolgozatban. A tanulmány fotói külön értéket képviselnek. Nyéki Lajos: Adatok Szeghalom mezőgazdaságáról c. tanulmánya egyetlen a kötetben, amely napjainkig, ill. a közelmúltig elemzi tárgyát. Szeghalom termelőszövetkezeteinek mezőgazdasági termelési feltételeit és eredményeit tekinti át, összevetési bázisul a járás többi települését használva. Adatgazdag, de az elemzéssel néhol adós maradó tanulmány. A szeghalmi paraszti lakáskultúrának a 20. század első felében bekövetkezett változásairól ad szemléletes képet Cs. Tábori Hajnalka gazdagon illusztrált tanulmányában, mely a tárgyi néprajzban (is) bevallottan hiányos tájékozottságú recenzenssel együtt a nem szakembereknek is tanulságos olvasmány lehet. A kötet zárótanulmánya Tábori György: A szeghalmi nép ruházkodása a 19—20. század fordulóján című írása. Benne a szerző életkorok, nemek és foglalkozási ágak szerint ad szemléletes képet arról az időszakról, mely a házi készítésű és gyári textíliák egy- másmellettiségével jellemezhető. A szerkesztők utószavával záruló kötet színvonalas ábrái Baukó Tamás, ízléses megtervezése és kivitelezése Petőcz Károly munkáját dicsérik. A könyv tanulmánykötet, nem teljes tematikájú monográfia. Így értelmetlen lenne a tematikai hiányokról szólni. A recenzens legfeljebb reményét fejezheti ki, hogy a majdan megszülető Szeghalom-monográfiában ezek a most hiányzó részek is avatott szerzők színvonalas feldolgozásában kerülnek az olvasók elé. Ez a mostani tanulmánykötet után mindenképpen jogos várakozás. Dr. Tóth József Vajnai László: Eper is van Még nyílnak a virágok, eper is van, az úton libasorba állnak a fák, és bogarak szállnak a réten át, De minden múlandó s egyszer lábam alól kicsúszik a föld meglásd. Napon-izzó éveimmel rád gondolok testvér. Engedd meg, hogy szeresselek, bármilyen nemzedékhez tartozol ' mindegy milyen pohárból iszod a szavak italát, egyre megy, ha a világrészek gerince megremeg. Még nyílnak a virágok, eper is van TESTVÉR. Még feléd vezet az útnak ezre. Hát addig várni nem szabad, míg az Ut nem vezet semerre. Vincze Katalin : Eső lennék, haj! Virág vagyok, haj, nap csillog a szemem előtt, nap csillog a szemem alatt, hogyne nyílnék, haj! Eső esik, haj, kell a földnek, mint a kenyér, abból lesz majd fehér kenyér, esik, esik, haj! Essék, essék, haj! A kenyérért én is esnék, rózsa helyett eső lennék, eső lennék, nem remegnék esni, esni, haj! Ruzicskay György: Világegyetem Villámsújtott Rapsodia Hongroise
