Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-24 / 250. szám
1980. október 24., péntek o Árvíz után a dobozi Petőfi Idézet egy cikkből, amely ez év januárjában jelent meg e lap hasábjain, amikor a dobozi Petőfi Tsz megkapta az átfogó talajrendezéshez szükséges állami támogatást, a tsz tagjai új elnököt választottak: „Abban bizakodunk, hogy amit elvetettünk, azt majd be is tudjuk takarítani... Olyan helyzetet kell teremteni, hogy végre kijussunk a partra. EJ szeretnénk felejteni azokat a nyárutókat, amikor azt hallottuk, kevesebb búza, árpa, repce termett a tervezettnél, nagyok a veszteségek. Ha egy tájékoztatót a tsz helyzetéről így kezdtek vezetőink, tudtuk már, év végén mire számíthatunk... Részben a belvíz miatt, 1979-ben a tsz 20 millió forintos veszteséggel zárta az évet.” A Gyomai Háziipari Szövetkezetben augusztusban tértek át a háromgépes rendszerről a négygépesre, japán automata és félautomata síkkötők beállításával. Bár így egy dolgozó három gép helyett négyet szolgál ki, ez a munka termelékenységében és a dolgozók keresetében egyaránt 20 százalékos emelkedést jelentett i , A dobozi határt szemlélő elé egészen július végéig biztató kép tárult. A búza, a még zöldellő kukorica, napraforgó szép termést ígért. Azután július 29-én, a Körösök árvize következtében 3 ezer hektár került víz alá ... Azokban a napokban még az ijedtségre is alig jutott idő. A fenyegető veszély láttán mentették a még menthetőt: terményt, állatokat, berendezéseket helyeztek biztonságba. A központi telephelyet gáttal vették körül. A veszteséget azonban minden erőfeszítés ellenére is csak mérsékelni lehetett. Pedig ígéretes termésre számítottak az ötszáz hektár napraforgóból, a 400 hektár kukoricából és a 700 hektár lucernából, vörösheréből. Nagy mennyiségű széna és szalma került víz alá, tönkrementek a vízrvezető árkok, műtárgyak. A sertéstelep állatállományát július 29-én telepítették ki. a tenyészállományt Ger- lára, a hízókat Méhkerékre, Sarkadkeresztúrra szállították szükségépületekbe. A bábolnai típusú 400 anyakocás telep, csaknem két hónapig állt vízben. A szarvasmarhaállományt még idejébeil sikerült áthajtani a Körös túlsó partjára. A 11 ezer pecsenyelibát korábban szállítot* A Békéscsabai Zöldborsó Termelési Rendszer 1977-ben alakult. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium pályázata alapján ,a rendszergazda, a Békéscsabai Állmi Gazdaság lett. A rendszer a zöldborsótermesztés új módszereinek elterjesztésére és nem utolsósorban a feldolgozó üzemek nyersanyaggal történő, meg-* bízható ellátására törekedett. Az első időszakban tevékenységét sok ellentmondás kísérte. A zöldborsó-termesztési rendszer állami minősítésére ebben az évben került sor. Körültekintő elemzés után a BZR-t államilag elismert rendszerré nyilvánították és felvették az Országos Szak- tanácsadói Hálózatba. Mindez nem a véletlenen múlott ... Három évvel ezelőtt a rendszerben részt vevő gazdaságok még csak 1500, ebben az évben már 7 ezer hektáron termesztettek zöldborsót. A termésátlagok is rohamosan nőttek. 1980-ban már 43 mázsa zöldborsót takarítottak be átlagosan a ták vágásra, emiatt jelentős árbevételi kiesés érte a té- eszt. Tönkrement 70 vagon műtrágya, 600 vagon istállótrágya, 130 vagon szalma, 45 vagon széna. A forgóeszközökben keletkezett kár 4,7 millió forint volt. A leltár azonban ezzel még korántsem teljes. Az első felmérések alapján a kár meghaladja a 110 millió forintot. A helyreállítás költségei pedig a 80 milliót. — A tsz tagjaira nemcsak az árvíz idején, most is az elszánt tenni akarás jellemző. Siettetnék a helyreállítást. Erre azonban saját erőből képtelenek lennének. A megye mezőgazdasági üzemei sokat segítenek. Az árvíz idején a szomszédos gazdaságok biztosítottak szálas takarmányt. Most kedvezményes áron vásárolunk a nagyszé- násiaktól 200 vagon kukoricát, az újkígyósiaktól 25 vagon szénát, a tótkomlósi SERKÖV-től pedig kocasüldőket. A Dél-Békés megyei és a Körösvidéki Tsz-szö- vetség ezenkívül is jelentős anyagi támogatást ad — mondja Sári Béla, a téesz elnöke. gazdaságok egy hektárról. A rendszer tevékenysége hét megyére terjed ki. Időközben megoldották a szaktanácsadást, új technológiát dolgoztak ki, a HÓD- GÉP-pel kötött szerződés alapján MOBIL-rendszerű kombájnokat biztosítottak. Ezekből ma már több mint 70 dolgozik a gazdaságokban. A szolgáltatások közé tartozik a vetés és betakarítás programozása, fajták és tápanyagok biztosítása, kombájnszerelők és vezetők képzése is. A Zöldborsó Termesztési Rendszer a VI. ötéves tervben már 10 ezer hektárra növeli területét A zöldborsó mellett zöldbab termesztésére is vállalkoznak. Az eddigi gyakorlattól eltérően a jövőben a BZR kívánja biztosítani a vetőmagot is. Az alkatrészellátás javítása érdekében konszignációs raktárát hoznak létre. A mező- gazdasági és ipari feldolgozó üzemekkel együtt vetési programban állapodnak meg. Bővítik a szaktanácsadóhálózatot, hatékonyabbá teszik a szervizszolgáltatást. Tsz-ben A szövetkezet a teljes felmérés után december végéig kapja meg a helyreállításhoz szükséges támogatást, kártérítést. Ennek összege még nem ismert. A közelmúltban kapott kárelőleg egy részét gépek vásárlására fordították. Az új berendezések is a helyreállítás munkálatait segítik. A szakemberek véleménye szerint ahhoz, hogy a föld visszanyerje korábbi termő- képességét, legalább egy évnek kell eltelnie. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a 3 ezer hektáron addig szüneteltetik a termelést. Az elöntött területeken, amint lehet, mindenütt elvégzik a talajmunkákat, földbe juttatják a tápanyagot, vetőmagot. Legalábbis ezt szeretnék megvalósítani. Az októberben lehullott több mint 80 milliméter eső azonban, úgy tűnik, keresztülhúzza a szövetkezet vezetőinek számítását. — Eddig a 3 ezerből 300 hektáron tudtuk elvégezni a szántást. Az esőt követően azonban már kénytelenek voltunk leállítani a munkákat, a gépekkel nem lehet rámenni az árvíztől még lágy, itt-ott vízzel borított földre. Arra számítunk egyébként, hogy egy hosszabb esőmentes időszak után, novemberben vagy decemberben valamennyi területen elvégezzük a talajmunkákat. Gépeinkkel addig a szomszédos gazdaságoknak segítünk — mondja az elnök. A sertéstelepen, ahol már elkezdték a helyreállítást, a víz nemcsak az épületekben okozott kárt, de tönkrement a berendezések egy része és a közműhálózat is megsérült. Az évente 8 ezer 400 hízósertést kibocsátó telepen a későbbiekben rekonstrukciós munkákat is végeznek. Ennek befejezését követően évente már 14 ezer sertést állítanak elő. A helyreállításhoz segítséget nyújtott eddig is az állattenyésztési felügyelőség, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát, az AGROBER, az ISV és a KA- HIB termelési rendszerek. A múlt héten kezdődött munkálatok jó ütemben haladnak, így az épületek betelepítése decemberben megtörténhet. A helyreállítási munkálatok 1981 végéig teljes mértékben befejeződnek. Egyúttal folytatódik az a 20 millió forintos meliorációs program, amelyet ebben az évben kezdtek el. Jövőre ezt a munkát mintegy 2 ezer hektáron végzik el. A talajrendezés befejezése a 4200 hektáros gazdaságban 1982-ben várható. A doboziak az árvíz után Újra bizakodással láttak munkához. Az állami támogatás, a gazdaságok és vállalatok segítsége reményt ad arra, hogy a természeti csapásoktól többszörösen is sújtott, korábban belvízzel küszködő szövetkezet rövid idő alatt megszilárdítja gazdálkodását. Textilipar Folytatása következik A textilipar helyzetéről — Moldova könyve után — beszélgetni éppen olyan, mint a közgazdaságról, vagyis támadt egy újabb téma, amihez mindenki ért. Nem tudom, a könyv szerzőjét tiszteletbeli szövőnőnek választották1^, ahogy dr. Tatár megjósolta, de mindenképpen illdomos lenne, ha meghívót kapna a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének XXV. kongresszusára, melyet október 25-én és 26-án tartanak Budapesten. Itt szó lesz a textilipar eredményeiről, a reális lehetőségekről, az időszerű tennivalókról, tehát a folytatásról, a Szent tehén második kötetéről. Több gép- kevesebb ember A textilipar 1971-ben megkezdett rekonstrukciója, amelynek első szakasza 1975-ig tartott, eredményesen zárult — az V. ötéves tervidőszakra kitűzött célok tükrében. Ugyanis ekkor még a textilipar elé főleg mennyiségi követeléseket támasztott a hazai piac és a szocialista export. Ma már mindenki megérti a „begyűrűzés” terminus technikusát, aminek1 hatására a textilipar feladata megváltozott, a termelés mennyiségét alárendelték a hatékonysági és gazdaságossági szempontoknak. A IV. és V. ötéves tervciklusban mintegy 26 milliárd forintot fordítottak a vállalatok beruházásra. A technikai fejlesztés második szakaszára biztosított 12—13 milliárd ugyan módot adott az elavult gépek kicserélésére, új technológiák bevezetésére, de ez általában és alapjaiban nem haladta meg a szocialista ipar más területein végrehajtott fejlesztést. (Az alapok pedig ismertek.) A textilipar termelési értéke 1971-től — a több mint 10 ezres létszámcsökkenés ellenére — 83 százalékkal, megközelítően 20 milliárd forinttal növekedett. A termelés ütemét meghaladó módon növekedett a tőkés export is. Megkezdődött a termékszerkezet javítása. A textilipari termékek jelentős része kicserélődött, számos korszerű termék gyártását vezették be a szakágazatok, vállalatok. (A kép színesedne, ha nem lépett volna fel a munkaerőhiány.) Szőke Annik nincsenek Több mint tíz éve történt, hogy a slágermúzeumból ismert Szőke Anni elindult messze, mert hívta a város, hívták a fények. Mint megannyi faluról elkerült sorstársa a városban a textilipar vonzásába került, itt kapott ugyanis egy szakképzetlen ember a legköny- nyebben munkát. Ma már a textilipar nem annyira népszerű az állást keresők körében. Ezt mutatja az iparág 10 százalékos létszám- csökkenése. Ez a 10 százalék csak akkor hat nagynak, ha az alap a száz- és a kétszázezer között mozog. A vállalatok korábban nem gondoltak a csökkenés ilyen arányára, a tendenciát nem kellően vették figyelembe. Ma már a tervek a közelebb kerültek a valósághoz, célirányosabbá vált a létszám- gazdálkodás. Kicsit részletesebben megvizsgálva, a fizikai és nem fizikai állományú dolgozók aránya alapvetően nem változott, de néhány vállalatnál a nem fizikaiak állománya indokolatlanul magas. Változatlanul jellemző, hogy a közvetlen termelők, az alaptevékenységet folytatók száma erőteljesen csökkent. A pamutfonodákban például a munkáskezek hiánya kritikus mértéket öltött. A létszámcsökkenés üteme a központi bérpolitikai intézkedések hatására 1977— 78-ban viszonylag mérsékeltebb formát öltött, azonban tavaly a korábbinál sokkal magasabb volt. Ez a folyamat pedig együtt járt a gyors és állandó munkaerőkicserélődéssel, mely a munka- és technológiai fegyelmet is hátrányosan éfintet- te. A vállalatok azonban meg akarják tartani dolgozóikat. Vizsgálták a kilépés okait, a kezdő fiatal szakmunkásoknak kedvezményeket biztosítottak. A szakszervezeti és szocialista brigádközösségek a fiatalok munkássá válásához, a szakma iránti ragaszkodás, a munkahelyhez való kötődéshez, lépéseket Fotó: Veress Erzsi tettek, ma még nem nagy eredménnyel. Az érzelmi kötődés erősítésével sem sikerült ellensúlyozni a textiliparra jellemző munkarendet és munkakörülményeket. Ma — a kedvezőbb feltételeket teremtő ágazatok elszívó hatása miatt — elsősorban ezek a meghatározói a dolgozók elvándorlásának. Ha tudnák a manökenek „Ha tudnák a manökenek, milyen csúnya és veszélyes munkával készülnek azok a szép anyagok, amiket ők felvesznek” — mondja az egyik textilvállalat balesetvédelmise az említett riportkönyvben —, „a gáz és gőz éget és forráz, anyagmozgatásnál a lábak sérülnek, az összefutó hengerpárok, kalanderek elkapják és roncsolják a kezet és kart.” A keserű hang ellenére, számos intézkedés történt a balesetek megelőzésére. Míg 1975-ben 3549 balesetet jelentettek a vállalatok, addig 1979-ben ez a szám 2922-re csökkent. Éppen a csonkulásos balesetek mérsékelésében sikerült jelentős eredményt elérni. A textiliparban a leggyakrabban mozgó gépen történő hulladékeltávolítás, a csavarodás szabálytalanul végzett megszüntetése okoz csonkulásos balesetet. Ezeknek az oka a szakképzetlenség és gyakorlatlanság. Ezek megelőzésére igen fontos feladat a fegyelem megszilárdítása és a műszaki biztonság megteremtése. A textilipari dolgozók bére az elmúlt öt év alatt 35 százalékkal nőtt, ez forintokban annyit jelent, hogy míg 1975-ben egy textiles 2438 torintot keresett, addig 1979-re ez a szám 3309- re emelkedett. Nem teljes a kép, ha a pénzbeli juttatásokat vizsgáljuk. Üzemi konyhák, éttermek korszerűsítése, és újak létrehozása, a gyermekintézmények fejlesztése — a textilipar dolgozóinak 70 százaléka nő — mind, mind igen fontos munkáskézmegőrző feladat. * * * Megyénkben jó' néhány textilipari üzem működik — együttesen mintegy 11 ezer embernek, túlnyomó többségében nőknek adnak munkát —, van, ahol még százéves gépeken, van ahol már korszerű automatákon dolgoznak az emberek. A textilipar ismeri gondjait. A mai intézkedéseket, melyek már igyekeznek enyhíteni a problémákon, remélhetően több követi majd. Vagyis: folytatása következik. Kelt en T. Magda Kepenyes János Hajnal a halastavon Fotó: Veress Erzsi A BZR államilag elismert termelési rendszer
