Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-23 / 249. szám

1980. október 23., csütörtök Sarkadkeresztúr Kitörni a bűvös körből Ne csak egy hétig vigyázzunk! A képlet ismert. A föld rossz, gyakran elönti a víz, oda a termés. Ha van, az is kevés, olcsó és nem túl erős gépet lehet érte venni. Az vi­szont hamar eltörik, mert a talaj tömődött, kemény. A kör bezárult. Ha túlzott is a leegyszerűsítés, valóságot ta­kar. Ebből és hasonló körök­ből akar kitörni sok társával együtt a sarkadkeresztúri Egyetértés Tsz. Beletörik az ekevasuk A három és fél ezer hek­táros szövetkezet évek óta veszteségesen termel, ezt csak részben magyarázza az alacsony aranykoronaszám; vagyis, a föld csekély termő- képessége. A kevés termést is gyakran megsemmisíti a víz, többnyire alulról, alat­tomosan támad a növények­re. és csökkenti termésüket. Az idén 70 hektár búzát tel­jesen kipusztított, a többi növényt pedig foltokban ká­rosította. Ez utóbbi a na­gyobb baj, hiszen csak a gazda szeme látja, hogy ke­vesebb termett, mint amire számított. Erre pedig nem fi­zet a biztosító. A másik évek óta vissza­térő gond a gépesítés. A gép­gyártó ugyanolyan ekét gyárt a laza, illetve a kötött tala­jokra, ráadásul drágán. A sarkadkeresztúriak gépvásár­lásra fordítható két és fél, hárommillió forintos amorti­zációs alapjából csak a szin­ten tartásra telik. Képtele­nek ebből a pénzből olyan gépet vásárolni, amelyik bír­na a kötött földekkel, és ne menne tönkre idő előtt. De nem csak a pénz hi­ányzik, kevés a szakember a szövetkezetben. Mindössze négy diplomás dolgozik itt, pedig alig nagyobb tsz-eknél gyakran tízszer ennyi főis­kolát vagy egyetemet vég­zett sem bizonyul soknak. Nem törik fel a legelőt Az év júliusában a szaná­ló bizottság befejezte mun­káját, és a szövetkezet hatá­rozatai szellemében készítet­te el saját intézkedési tervét. Ennek egyik legfontosabb pontja a szakemberellátás ja­vítása. Azóta került a szövet­kezetbe az említett négy szakember. Hogy többen le­gyenek, igyekszenek megte­remteni a feltételeket. Ezek közül első a lakás. Hat szol­gálati lakás épül két minisz­térium és tsz-szövetség tá­mogatásával, helyben, illet­ve Sarkadon. Alapozásuk a napokban kezdődik meg, s jövőre már remélhetőleg la­kójuk is lesz. Hogy legyen, nem csak idegenben keres­nek. Igyekszik a mostani ve­zetőség meggyőzni a pálya- választás előtt álló sarkad­keresztúri fiatalokat a mező- gazdaság szépségeiről, hogy majdan diplomaszerzés után visszatérjenek falujukba, an­nak szövetkezetébe. A tsz vezetősége már ko­rábban is próbálkozott, hogy valamelyest kifogjon a ter­mészet mostohaságán. Olyan termelési szerkezetet alakí­tottak ki, amely olyan jól jövedelmez, hogy legalább gazdaságilag elviseli a víz­károkat. A búzára és a cu­korrépára esett a választás, mintegy ezerötszáz hektáron díszük ez a két növény. A hagyományos kender ter­mesztése mellett a gyep- és fűmagtermesztésben látják a jövőt a szakemberek. Meg is kezdték a művelési ág vál­toztatását. Az idén 100 hek­tárra telepítettek füvet, jö­vőre ennek háromszorosára nő a mesterséges legelő te­rülete. Ha van fű, hát érdemes birkát, hízómarhát tartani. Ezt vallja a mostani vezető­ség, és ezért a szükséges tá­mogatások igénybevételével ezeregyszáz bárányt vásárol­tak, hogy felnevelésük után négyezerre nőjön az anyaju­hok száma. Három új juh- hodányt építettek, és a régie­ket is felújították, felkészül­ve ezzel egy intenzív hizla­lásra. Sikerült megvásárolni a hiányzó gépeket. Igaz, hogy egyik sem drága, „luxus”- gép, de arra elegendők, hogy elvégezzék a szükséges fel­adatokat. Talajrendezésre törekszenek Az október vége máris bi­zakodással töltheti el a mind­össze 150 aktív dolgozót számláló tagságot. A nehéz aratás ellenére hektáronként hatszáz kilóval több búzát hordhattak be a magtárak­ba, mint azt korábban ter­vezték. Befejezték a napra­forgó vágását is. Termése szép jövedelmet hoz a szö­vetkezet kasszájába. De nem csak ez a lényeges. Az, hogy az őszi esőzések előtt bizton­ságba került a növényter­mesztésük hetven százalékát adó két növény. Nagy baj már nem történhet, hiszen a kis területű kukorica is meg­termett, a kender is szépen fizet, és javulnak az áUatte- nyésztés eredményei is. Hogy mit akar az idén a szakvezetés? Szerény nyere­ségre számít, s erre minden esélye megvan. — Hogy érzi magát? — kérdezem Torma Józsefet, aki épp a nehéz aratás előtt vette át a tsz vezetését. — Jól érzem ma­gam, a tagok bíznak ben­nem. Azért is jöttem vissza a gyulai járási pártbizottság­ról. Hiszen azelőtt is itt dol­goztam 11 évig, mint üzem­gazdász. Ők hívtak vissza. Igyekszem a bizalmat meg­hálálni. Szeretnénk elfelejte­ni a veszteséges éveket. Úgy érzem, ehhez a tagságban is megvan az akarat. Most jó helyzetben van a szövetkezet. Hála az időben érkező támogatásnak, a vi­szonylag jól sikerült betaka­rításnak. Ez az év azonban csak egy. Az idén csekély területet károsított a víz. Hogy máskor ennél is keve­sebb legyen, már készül a bé­késcsabai AGROBER-nél a tsz teljes körű talajrendezé­si terve. Magyarul kifejezve, ez azt jelenti, hogy a jövő év első felében már meg is kez­dődnek azok a vízrendezési, talajjavítási munkák, ame­lyek úgymond rendezik a ta­lajok állapotát. Ezzel meg­teremtik a termelési bizton­ságot, a termelés alapját. Mert mint -sok helyen má­sutt, Sarkadkereszt úron is ez lesz az igazi segítség, megol­dás. M. Szabó Zsuzsa Ma ér véget az az akció, amelyet a megyei Közleke­désbiztonsági Tanács az Idő­sek hete a közlekedésben címmel rendezett. Adatok, tapasztalatok még nem áll­nak rendelkezésre e hétről, annyi azonban bizonyos, hogy nem volt haszontalan, s in­dokoltságához sem fér két­ség. Az idős korúak ugyan­is — a gyerekekkel együtt — a közlekedés legveszélyezte­tettebb résztvevői. Bizonyít­ja ezt, hogy a halálos bal­esetek áldozatainak több mint 40 százaléka 60 éven felüli. Van még egy jelleg­zetesség, hogy megyénkben különösen magas a kerékpá­rok száma, s ezekkel na­gyon sok idős ember is köz­lekedik. Nemcsak nyáron, hanem a veszélyes téli hó­napokban is. Januárban és februárban például 16 hat­van éven felüli kerékpáros szenvedett balesetet, ebből 3 halálos volt, 9 pedig súlyos sérüléssel járt. S ha nem vonjuk meg mereven 60 év­nél az idős kor határát, ez a részarány még magasabb. Mit lehet hát tenni az idő­sek közlekedésbiztonságának javításáért? Sokunknak sok mindent. A megyei Köz­lekedésbiztonsági Tanács például — épp a kerékpáro­sok nagy számából kiindul­va — javasolta a kerékpár­utak építését. Jelenleg az országban összesen 39 kilométer kerékpárút van, ebből — a most ké­szülőkkel együtt — 10 kilo­méter a megyében. Nem ál­lunk tehát rosszul, sőt, to­vábbiak építését is tervezik, nem csupán Békéscsabán, hanem több városban, nagy­községben. Ezzel lényegében a nagy forgalmú utakról biz­tonságosabb helyre terelik a kerékpárosokat, s mivel kö­zöttük igen sok az idős, az ő biztonságukat ez jól szolgálja. Nem lehetünk azonban elé­gedettek az idősek körében végzett felvilágosító propa­gandával. Szervezettebbé, rendszeresebbé kellene tenni ezt, elsősorban a városi, já­rási közlekedésbiztonsági ta­nácsoknak. A nyugdíjasok ideje is megengedi, hogy részt vegyenek egy-egy köz­lekedési témájú előadáson, amelyeken hasznos ismerete­ket szerezhetnek. Azután fo­kozottabban lehetne ellen­őrizni a kerékpárokat, van-e rajtuk lámpa és használják-e azokat? Vagy az ittasan ke­rékpározókkal erélyesebben lehetne fellépni, hiszen igen magas az ittasságból szárma­zó baleset. A legtöbbet azonban ma­guk a közlekedésben részt vevők tehetnek. Mert hiába a biztonságos kerékpárút, a lámpa és egyéb — hiszen nemcsak a kerékpárosokról, hanem a gyalogosokról is szó van —, ha a volán mel­lett ülők türelmetlenek, és a fokozott figyelem és gondos­ság helyett néha még meg­jegyzéseket is tesznek a zeb­rán lassabban áthaladó idő­sekre. Pedig tudni kellene, hogy idős korban a figyelem is szétszórtabb, és a reflexek sem a régiek már. Több idő kell, míg felmérik a pilla­natnyi szituációt, abban a legjobb cselekvést, ami még így is lehet bizonytalan. Mindez persze utoléri a vo­lán mögött most még türel- metlenkedőket is. Vigyáz­nunk kell tehát egymásra, s nemcsak egy kampány ide­jén, mert azzal mit sem érünk. Mindennapos gyakor­lattá kell válnia az elővigyá­zatosságnak. különös tekin­tettel az idősekre. Van a nyugdíjasoknak egy találó jelmondatuk. Ügy szól: életet az éveknek. Raj­tunk is múlik, hogy ez — minden közlekedő esetében — fordítva is igaz legyen: éveket az életnek. p Háztáji Mezőhegyesen Csanádapáca Jól gazdálkodik a Széchenyi Termelőszövetkezet Mezőhegyes nagyközségben öt évvel ezelőtt, 1976-ban ál­lapodott meg az állami gaz­daság, illetve a Mezőkovács- háza és Vidéke ÁFÉSZ ve­zetősége abban, hogy a kis­üzemi sertéstartást a gazda­ság támogatja, míg a kisál­lattenyésztést és a zöldség­termesztést az ÁFÉSZ segíti. E tevékenység eredményes­ségét vizsgálva az állapít­ható meg, hogy a gazdaság és a fogyasztási szövetkezet az elmúlt öt esztendőben ele­get tett vállalásainak. A hagyományos kocatartás ugyan az utóbbi időkben erő­sen csökkent — ez a folya­mat már korábban a legelte­tések megszűnésével kezdő­dött, s most folytatódik az­zal, hogy az állattartók a majorokból a községekbe köl­töznek — ugyanakkor a ma­lac- és süldőtartás iránti kedv szembetűnően növek­szik. Minderről a statisztikai adatok is tanúskodnak. Míg jó tíz évvel ezelőtt 1800 ko­cát tartottak a háztájiban, a mai napig ez a szám 800-ra csökkent. Ezzel szemben az állatforgalmi vállalatnak át­adott háztáji süldő öt év alatt 1800-ról háromezerre, az értékesített malacok szá­ma pedig 2 ezerről 6 ezerre emelkedett. A zöldségtermesztés adatai arról vallanak, hogy a mező- hegyesi kertekből felikínált áruk mennyisége újabban nem növekszik. Még inkább igaz ez, ha az elmúlt évi adatokat a kiugró 1977-es esztendő számaihoz hasonlít­juk. Akkor paradicsomból több mint 9 tonnát, zöldpap­Előre csomagolt kerítést vásárolhatnak néhány hét múlva a telektulajdonosok: az Enyingi Vegyesipari Szö­vetkezet lakatosüzemében november elején megkezdik az előre csomagolt, házilag összeszerelhető kerítésele­mek készítését. Előrelátható­an húszezer darab, összesen rtkából több mint 23 tonnát forgalmazott a háztáji, ta­valy pedig csak 4 tonnát, il­letve 9 és fél tonnát. Hason­ló a helyzet a kisállattartás­ban is annak ellenére, hogy a kisállattartóknak nem kell különösebb nehézségekkel küzdeniük a tenyésztésben, a tojástermelésben. Kivétel ez alól a nyúlhústermelés, amely 1976-tól kezdődően fo­lyamatosan emelkedett, s tavaly már meghaladta a 22 és fél tonnát. Az ÁFÉSZ a gabonaforgalmi és malom­ipari vállalattal együttesen látja el táppal a mezőhegye- si kistermelőket, öt év alatt megkétszerezte így a háztáji takarmányforgalmat. A nagyközség vezetőinek megállapítása szerint — az elmondottak mellett figye­lembe véve a jól megszerve­zett növényvédőszer- és ker* tiszerszám-ellátást is —meg­felelően alakult a háztáji termelés Mezőhegyesen, ami­nek színvonalát csak növeli, ha az ÁFÉSZ megtalálja a zöldség-, gyümölcsfelvásár­lás javításának újabb lehető­ségeit. E megállapítást alá­támasztják a háztáji gazdál­kodás idei első félévének eredményei is. A kertekből június végéig több mint 14 tonna zöldséget értékesítet­tek, s ezzel egy időben 11 tonna nyúlhús, fél tonna ga- lambhús, 129 ezer tojás ke­rült ki a portákról, ahonnan 2 és fél ezer hízót, 3 ezer süldőt és több mint ötezer malacot vásároltak fel az év első hat hónapjában. mintegy negyven kilométer hosszúságú kerítéselemet gyártanak évente, tízféle mintával. Az elemeket szak­ember igénybevétele nélkül bárki összeszerelheti, felál­líthatja néhány órai mun­kával. Az új fajta kerítés­elemek november közepétől kerülnek forgalomba. Az idei évre szóló cselek­vési program, amelyet a csa- nádapácai községi pártbi­zottság az 1980-as gazdasági év elején elkészített és elfo­gadott, két gazdálkodószerv­re, a Széchenyi Tsz-re, vala­mint az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ helyi szervére terjed ki. A program a hatékonyság növelését, a magasabb minő­ségi követelményeket tűzte ki célul. Legutóbbi ülésén azt tárgyalta meg a községi párt­bizottság, hogy hogyan tel­jesítette gazdaságpolitikai feladatait a két gazdálkodó szerv az első félévben. Ma­radjunk ezúttal a tsz-nél, amelyről szólva természete­sen szóba kerültek már az őszi munkák is. — A pártbizottság úgy foglalt állást — mondta Szatmári Sándor, a csanád- apácai községi pártbizottság titkára —, hogy a Széchenyi Termelőszövetkezet a szél­sőséges időjárás ellenére jól teljesítette terveit, helyesen gazdálkodott. Az eredmény, megítélésünk szerint a tsz vezetőségének és tagságának összehangolt, jó munkája nyomán született. A nyári betakarításra szinte személy­re szóló, precíz tervet készí­tettek, és ugyanez történt az őszi munkák előtt is. Most a kertészetben dolgozók tesz­nek ki nagyon magukért, sze­retnék időben, jó minőség­ben betakarítani a zöldség­féléket. De mielőtt tovább folytat­nánk a beszélgetést, lássuk, hogy s mint gazdálkodott a Széchenyi Tsz az év első fe­lében. A tsz üzemi pártveze­tőségének cselekvési prog­ramjában szerepel a termő­föld teljes kihasználására va­ló törekvés. A tsz-vezetőség ezt szinte maradéktalanul vérehajtotta, a lebontott ta­nyahelyeket bevonták a nagyüzemi művelésbe, a ma­jor környéki területeket pe­dig takarmánynövények ter­mesztésével hasznosították. Tavasszal minden területet bevetettek, a júniusi esőzé­sek következtében azonban több száz hektár szenvedett belvízkárt. Mivel a közös gazdaságot évről évre sújtja a belvíz, szükség lenne mi­előbb a belvízelvezetésre. A tsz az AGROBER Vállalaton keresztül elkezdte a meliorá­ció megtervezését. A jó adottságokkal ren­delkező közös gazdaság ve­tésszerkezete az utóbbi évek­ben nem változott. A mint­egy 4 és fél ezer hektárnyi szántóterület 67—70 százaié' kán kukoricát és búzát ter­melnek, a többi a zöldség és a takarmánynövény vetéste­rülete. A cselekvési program az állattenyésztésen belül a szarvasmarha- és sertéstar­tással foglalkozik kiemelten. A tejtermelés az első félév­ben elmaradt a tervezettől, és a borjúszaporulat sem volt kielégítő. A háztáji termelés a múlt év azonos időszaká­hoz képest valamelyest növe­kedett, különösen érvényes ez a sertéshizlalásra; a le- szerződöttnél több hízót ad­tainát a tsz-tagok. — Milyen napi gondokról esett szó a pártbizottsági ülésen? — Amiről vita volt — vá­laszolta Szatmári Sándor —, az a tenménykiszállftás a ta­gok számára. Akik ugyanis a tsz-ben befizették a gabo­na árát, egyúttal kifizették a szállítási költséget is. A ház­hoz szállítást viszont pilla­natnyilag nem tudja megol­dani a tsz, nincs rakodómun­kás. Természetes, hogy most a betakarítás az első, s ah­hoz a járművekre és min­den munkáskézre szükség van. Jövőre valószínűleg már nem számítanak fel szállítá­si költséget, és így elkerülik a mostani helyzetet. — A párttagság ismeri az aktuális feladatokat? — A tsz-ben három párt- alapszervezet működik. Ter­mészetesen megvitatták an­nak idején a terveket, és most az anyagot is, ami a községi pártbizottság elé ke­rült. Sőt, brigádértekezlete­ken is napirenden volt. Nincs gond a hozzáállással, hiszen a tagság tudja, látja, az ő boldogulása is függ a közös­ségétől. Külön felhívtuk a figyelmet a közgazdasági té­nyezőkre, a hatékonyabb, jobban szervezett munkára, a takarékosságra. A mennyi­ségi szemléletet nem lehet egyik napról a másikra le­vetni, de reméljük, azért fo­kozatosan sikerül az „átál­lás”. T. I. Szedik a cukorrépát Csorvás határában Fotó: Martin Gábor K. E. P. Kerítés - elére csomagolva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents