Békés Megyei Népújság, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-22 / 248. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG 1 MEGYEI PÜRTBIZOnSÚG ES D MEGYEI TBNÚCS LOPID 1980. OKTÓBER 22., SZERDA Ára: 1,20 forint XXXV. ÉVFOLYAM, 248. SZÁM Az első tanácsválasztás Magyarországon E mlékezetes nap 1950. október 22-e a szocialista államépítés történetében: ekkor választották meg először hazánkban a helyi és a területi tanácso­kat. Gyökeresen új közigazgatási szervezetek jöttek létre az ország minden részén. Történelmünkben első ízben a város és a falu dolgozói által közvetlenül választott, visz- szahívható, a népnek felelős küdöttekből álló tanácsok alakultak, amelyek az államhatalom és. az államigazga­tás egységes rendszerét alkották. Az idősebb generáció jól emlékszik még a hajdan volt közhivatalokra, ahová lúdbőrös háttal mentek a telepü­lés polgárai. Az emberekbe évtizedeken át beívódott, hogy a hatóságtól félni kell. Ezt a beidegzést igyekeztek mindörökre száműzni a tanácsok első tiszviselői, alkal­mazottai, akik maguk is a dolgozók közül kerültek az íróasztalok mögé. És a népből választották azokat is, akik a lakosság érdekképviseletével felruházott testüle­tekben kaptak megtisztelő megbízatást. A néphatalom új szervei, a tanácsházak mindenki előtt nyitva állnak. Kezdetben jó ideig szokás maradt, hogy reggeltől estig bárki felkereshette a község, a város hi­vatalát. Az élet, a társadalmi, gazdasági fejlődés azonban újabb változásokat követelt. Sürgette például azt, hogy az ál­lampolgároknak még több szavuk, még közvetlenebb be­leszólási lehetőségük legyen a közügyek intézésébe, la­kóterületük alakításába. Ezért az első tanácstörvényt (1950.) módosító második törvényerejű szabályozás (1954.) a többi között előírta, hogy a tanács tagjait ezentúl vá­lasztókerületenként kell megválasztani. Korábban ugyan­is a lakosság küldötteit csoportosan, lajstromokkal hagy­ták jóvá, adott területen az összes választók az összes ta­nácstaggal voltak kapcsolatban, s így nehezebben ala­kult ki közvetlen kapcsolat, közvetlen érdekképviselet. Kezdetben a tanácsokat a kisebb falvakban is meg­szervezték, ezzej is kifejezésre juttatva, hogy az állam közei került az emberekhez. Ám ezek gyakran csak 2-3 fős hivatalok voltak, a hatósági munka többségét a já­rási székhelyeken intézték. Az önálló gazdálkodás is az elaprózott erők egyesítését sürgette. Községegyesítések, közös tanácsok létrehozása jelezte a fejlődést. Igaz ugyan, hogy egyes aprófalvakból „ki­költözött” a hivatal. De így vált lehetővé nagyobb lét­számú, szakképzett apparátusok foglalkoztatása, s ke­rülhetett jó néhány hatósági ügy intézése a járásoktól a helyiekhez. S ahogy múltak az évek, úgy növekedtek a tanácsok­kal szemben támasztott követelmények'. Az 1971-ben jog­erőre emelt harmadik tanácstörvény már nemcsak ál­lamigazgatási, népképviseleti szerepüket hangsúlyozta, hanem önkormányzati jellegüket is. Az önkormányzat nyilvánvaló következménye a helyiek nagyobb önállósá­ga, felelőssége, elsőként is a gondjaikra bízott pénzzel való szabadabb, önállóbb gazdálkodás, önkormányzat persze az is, hogy a tanácsok maguk dönthetnek a tele­pülések, a területük fejlesztéséről. Például arról, hogy hol, milyen ellátó intézményeket hozzanak létre, s mind­ehhez mozgósíthatják az üzemeket is. Az önkormányzati szerep fejeződik ki a máig is érvé­nyes törvény sarkalatos tételében: a község a város, a megye fejlesztésének, a lakosság ellátásának minden fon­tos ügyében kizárólag a választók küldötteit tömörítő testület, azaz a tanács döntsön. Kétségtelen, hogy egyre több csatornán jut el a taná­csokhoz az állampolgárok véleménye, javaslata. Ezek többségét a tanácsülések döntései tükrözik. Törvény ír­ja elő azt is, hogy a falvakban minden egyes tanács székhelyén gyűlést kell tartani a lakosság véleményének, a megismerésére, hogy a szakemberek, „első kézből” ér­tesüljenek a gondokról. így kaphat a tanács sokoldalú képet a tervező munkához, így bontakozik ki a lakosság tenniakarása is. Az emberek jól tudják: nem teljesülhet minden kívánság máról holnapra, minden egyes forint­nak előre megszabott helye van. De ha nyíltan és ala­posan tájékoztatják őket, akkor egyetértés lesz a taná­csok és a választók között. Ezt bizonyítja, hogy az el­múlt hét évben 20 milliárd forint értékű társadalmi munkát vállaltak és teljesítettek országszerte a lakóhelyi és az üzemi kollektívák. H arminc esztendő alatt nagyot változott, fejlődött a tanácsok belső élete is. Ezt azoknak is el kell ismerniük, akik — olykor joggal — berzenked­nek a még fellelhető bürokratikus magatartás, a nehéz­kes ügyintézés miatt. A városokban és a nagyobb fal­vakban ügyfélszolgálati irodák segítik az ügyfeleket fel­világosítással, az egyszerűbb ügyek azonnali elintézésé­vel. Mind több modem gép gyorsítja az adminisztrációt. Mikrofilmek, elektromos író-, sokszorosító gépek, üze­netrögzítő készülékek könnyítik a napi munkát. És a fej­lődés nem áll meg: az államigazgatásba is betört a szá­mítástechnika, „adatbank” gyűjti a lakossággal, az üze­mekkel, a vállalatokkal kapcsolatos, az ügyek intézésé­hez szükséges információkat. — Hogy gyorsabbá, zök­kenőmentesebbé váljon ügyeink intézése ... Palkó Sándor Tanácskozás a kereskedelmi társadalmi ellenőrzésről A kereskedelem legfonto­sabb feladata, hogy megőriz­ze és megszilárdítsa a lakos­ság áruellátásának jelenlegi színvonalát, a vásárló kifo­gástalan minőségű áruhoz jusson, és semmilyen szem­pontból ne károsodjon — er­re hívták fel a figyelmet a kereskedelmi társadalmi el­lenőrök keddi tanácskozásán, ahol az ellenőrzés tapaszta­latait és feladatait vitatták meg. A SZOT-ban tartott érte­kezleten Lauthán Ferenc belkereskedelmi miniszterhe­lyettes és Duschek Lajosné, a SZOT titkára egyaránt megállapította, hogy a több mint tízezer kereskedelmi társadalmi ellenőr munkája az utóbbi időben hatásosab­bá vált. Az árakkal, a minő­séggel, egy-egy olcsóbb ter­mék eltűnésével kapcsolat­ban egész sor hibára hívták fel a figyelmet. Jelzéseik nyomán sok intézkedés is történt. Különösen hasznos az a kezdeményezés, hogy a belkereskedelem termelő­ket keres hiányzó cikkek gyártására. Az idén ilyen módon sikerült mintegy hat­van hiányzó cikkre gyártót találni. Gyakran a boltok túlzott óvatossága teremt hiányokat. Különösen szom­bati napokon fordult elő, hogy a boltvezetők óvatos­ságból a szükségesnél keve­sebb árut rendelnek, ezért jóval záróra előtt elfogy a kenyér, a tej vagy egyéb áru. A termékek minőségé­vel sincs minden rendben. Ezt szemlélteti, hogy az idén az iparvállalatok csaknem 50 százalékkal több kötbért fi­zettek a kereskedelemnek, mint az előző esztendőkben. Ez azt is jelzi, hogy az áru minőségéért mindenekelőtt a gyártó vállalat felelős, az áru körültekintő átvétele és a jó minőség megőrzése azonban a kereskedelem feladata. A miniszterhelyettes el­mondta, hogy a belkereske­delmi irányító és ellenőrző szervek nagy figyelemmel kí­sérik a társadalmi ellenőrök jelzéseit, a legutóbbi időben a társadalmi ellenőrök jelzé­seire az állami szervek is széleskörűen vizsgálták egye­bek között a zöldség- és gyümölcsellátás helyzetét és az iskolaszerek forgalmazá­sát, s ahol fennakadást ta­pasztaltak, intézkedtek. A legegyszerűbbnek tűnő hi­bák is tömegeket érinthet­nek, ezért továbbra is elen­gedhetetlen a társadalmi el­lenőrök munkája. Duschek Lajosné az áruk kifogástalan minőségének fontos követelményére hívta fel a figyelmet. Mint mon­dotta, itt különösen fontos az ösztönzés és az ellenőrzés, s ehhez az is hozzá tartozik, hogy a minőségrontásnak le­gyen erkölcsi és anyagi kö­vetkezménye. Mint mondot­ta, a jó minőség pénzbe ke­rül, a legtöbbet azonban a rossz minőségű árura fizeti rá a népgazdaság, a vállalat és a fogyasztó egyaránt. A szakszervezetek nagy gond­dal ügyelnek arra, hogy a lakosság mindig hozzájusson a napi cikkekhez, s örvende­tesnek tartják, hogy az arra illetékes állami szervek is erre törekednek. A hiány­cikk-lista csökkentésére tett intézkedéseket tovább kell folytatni. A vitában több társadalmi ellenőr azt szorgalmazta, hogy nyújtsanak számukra lehetőséget szakismereteik bővítésére. Elhangzottak olyan javaslatok is, hogy sza­kosítsák a társadalmi ellen­őrök munkáját, mert így hozzáértőbben fel tudják tár­ni egy-egy szakterület hibá­it. Többen elmondták, hogy a vásárlóktól is nagyobb se­gítséget várnak. Ha a_pénz- tárnál a társadalmi ellenőr a számla túlméretezését te­szi szóvá, a pénztárnál vára­kozók az ellenőrnek címzett nem ritkán epés megjegyzé­seik helyett az érdekükben fellépő társadalmi ellenőrt támogassák. A tótkomlósi Haladás Tsz-ben csőtörővei aratják és kézzel fosztják a hibridkukorica-vetőmagnak termelt csöveket. A nagymama tanítja unokáját, hogyan kell kézbe venni és le­húzni a csuhét a csőről. A kukoricafosztásról szóló írásunk la­punk 5. oldalán található Nagykamarás Dél-Békés megyei tsz-szövetségi elnökségi ülés Érdemi hozzászólások és őszinte viták színhelye volt tegnap, kedden a nagyka- marási Ságvári Termelőszö­vetkezet. A Dél-Békés me­gyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének el­nökségi ‘ülésén a házigazda termelőszövetkezet gazdálko­dását vitatták meg. A szö­vetség felmérést készített a tsz helyzetéről és ajánláso­kat, tett a fennálló problé­mák megoldására. Az elnök­ségi ülés résztvevői — kö­zöttük Nyíri Béla, a TOT főtitkár-helyettese — megál­lapították, hogy a szövetségi szint alatt gazdálkodó me­zőgazdasági üzem fő gond­ját, a több mint ezer hektárt elborító belvizet, csak a kö­vetkező ötéves terv végén lehet orvosolni. Addig ,a tsz feladata a jelenlegi adottsá­gok maximális kihasználása, a jövedelmező ágazat fej­lesztése lehetőségeinek ha­táráig. Az elnökségi ülés megtár­gyalta a gyermekgondozási segélyen levő nők helyzetét a termelőszövetkezetekben. A szövetségben csak kevés kivétellel — 3 kismama — nem veszik igénybe ,a gyes által nyújtott lehetőségeket. A segélyen levő kismamák igen nagy számban intenzív háztáji tevékenységet foly­tatnak, amihez a termelőszö­vetkezetek sok segítséget ad­nak. Probléma, hogy a gyes­en levő nők a fiatalabb kor­osztályhoz tartoznak, ám en­nek ellenére jelentős szám­ban szakképzetlenek. Ezért mind a szövetkezetek, mind az egyének érdeke az lenne, hogy a 3 év alatt valamilyen szakirányú képzésben részt vegyenek. Ezek az érdekek még igen kevés számú gaz­daságban találkoztak. A tanácskozás harmadik napirendi pontja a termelő- szövetkezetekben folyó belső ellenőrzési munka és a szö­vetség ellenőrző tevékenysé­gének értékelése. Megállapí­tották. hogy az ellenőrzési iroda jól végzi hasznos mun­káját, vizsgálja n tsz-ek mű­ködésének és gazdálkodásá­nak törvényességét, a nép- gazdasági érdekekkel össz­hangban álló termelését és a közös vagyonának megőrzé­sét, folyamatos gyarapítását. Az elnökségi ülés bejelen­tésekkel zárult. Vfzi úton olcsóbb A Közlekedéstudományi Egyesület szervezésében ked­den Kelet- és Nyugat-Euró- pa hét országából érkeztek szakemberek, továbbá a ha­zai külkereskedelem és szál­lítmányozás, a közlekedés és a hajóipari képviselőinek részvételével megkezdődött a Duna—tengerhajózás fej­lesztését szolgáló kétnapos nemzetközi kollokvium a Technika Házában. A ta­nácskozás első napján Ko­vács István, a KPM hajózá­si főosztályvezetője, a MA­HART vezérigazgatója a Duna—tengerhajózás közle­kedéspolitikai jelentőségéről, a folyam-, tengerhajózás szélesítésének lehetőségeiről, s az ezzel kapcsolatos hazai és nemzetközi teendőkről tartott előadást. A kétnapos tanácskozáson ezenkívül még nyolc előadás alapján vitatják meg a du- na—tengeri szállítás műsza­ki-gazdasági, szervezési kér­déseit, legkorszerűbb mód­szereit a hajózás hazai és külföldi szakemberei Világviszonylatban is az egyik legmodernebb technológiával dolgozó mükorund- és szem­csegyártó üzemet adtak át Mosonmagyaróváron, a timföld- és mükorundgyárban. Az új lé­tesítmény évente tizennyolcezer tonna mükorund gyártására alkalmas. Az anyagot kiváló hőállcsága folytán kemencék betétanyagául használják. Rendkívüli keménysége miatt csi­szolóanyagokat is készítenek belőle. Képünk az új üzemcsarnok egy részét mutatja (MTI-fotó: Matusz Károly felvétele — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents