Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-10 / 212. szám
1980, szeptember 10., szerda o Szarvasi Táncsics Tsz Nagy gonddal készülnek az őszi munkákra A sikeres nyári nagy betakarítás után gondosan készülnek az őszi csúcsmunkára a szarvasi Táncsics Tsz- ben. Szekeres István tsz-el- nök a következőket mondta el erről: — Az idei nyár — a rendkívül szeszélyes időjárásával — megmutatta: a Táncsics Tsz dolgozói nagy feladatok megoldására képesek. Űj színfoltja a majoroknak a szalmabálákból rakott kazlak egész sora. összesen 250 vagonnyi szalmát kazlaztunk be. A kalászosok földjén a járulékos munkákat is idejében megcsinálták. Most aztán minden erőt arra összpontosítunk, hogy készüljünk az őszre, hiszen a mezőgazdasági nagyüzemekben ez a csúcsmunkák ideje. Betakarítani, szántani, vetni, előkészülni a jövő évi jó termés megalapozására, ez nem kis feladat. Napraforgót 470 hektáron termelünk. A magas olajtartalmú Luciole francia napraforgófajta ugyancsak jó termést ígér. Megkezdtük a vegyszeres lombtalanítást, hogy egyszerre érjen be a termés, hogy veszteségmentesen betakaríthassuk a drága olajos növényt. Ugyancsak jó termést ígérnek a siló- és a szemes kukoricát adó táb-> Iák. A közöst és a háztájit egyaránt gépekkel takarítjuk be. Szövetkezetünkben megfelelő a gépi ellátottság, a műszaki felkészülést a tagok szorgalma, fegyelmezett, jó munkája egészíti ki. Így természetes, hogy nagy optimizmussal nézünk az ősz elé. Nagy dolog, hogy szemes és szálas takarmányból elegendő mennyiségű és kiváló minőségű termést takaríthatunk be. így az állattenyésztésben is jó eredményekre számíthatunk. a. Megüresedtek az alföldi gólyafészkek Megkezdődtek a nyárutói madárvonulások a Dél-Al- földön. Búcsúznak a gólyák: sorra üresednek meg a tanyaépületek kéményeire, a villanyoszlopok, az út menti fák tetejére épített fészkek. Az Alföld méltóságteljes madarai a mezőkön csapatokba verődnek össze, a gyülekezőhelyeken indulás előtt többször is felszállnak, így szoktatják a hosszan tartó repüléshez a íegfiatalabbakat. Legszebb trópusi madárvendégeink, a gyurgyalagok már meg is indultak a Tisza és a Maros mentéről délebbi tájakra. A folyók agyagos, meredek partjaiba vájták fészkeiket, a parti fecskék szomszédságában töltötték a nyarat. A kék, zöld és citromsárga tollazatú színpompás madarak Afrikában töltik a telet. A dél-alföldi tavak nagyobb vízfelületein vadrécék tízezrei verődtek össze. Kora reggeli és esti vonulásuk ugyancsak az ősz közeledtét jelzi. Elsők a legjobbak között A Budapesti Bútoripari Vállalat gyulai gyárában a 12 tagú tmk Testvériség Szocialista Brigádja arról nevezetes, hogy patronálja a gyularemetei gyermekotthont. Tavaly például a játszóteret hozták rendbe, nemrég pedig egy szolgálati lakás villanyvilágítását készítették el. Bármilyen javítanivaló xvan, az első hívószóra mennek. Ezermesterek, semmiféle munka nem fog ki rajtuk. Másik nevezetességük — bár sorrendben inkább ez az első —, hogy rendben tartják a gyár valamennyi gépét, berendezését. Tevékenységüket két szempont határozza meg: ne legyen fennakadás a termelésben, és ne forduljon elő baleset! — Tíz éve, amióta a brigád létezik, huzamosabb ideig nem állt egyetlen gép sem. A mi hibánkból termeléskiesés nem fordult elő — jelenti ki Márton Csaba, a tmk helyettes vezetője. A megállapítást Gerebe- nics János, a brigád vezetője Így egészíti ki: — A körfűrész vagy a maróberendezés percenként a tizenöt-tizennyolcezer fordulatszámot is eléri, ami fokozza a balesetveszélyt. Tíz éve azonban egyetlen olyan baleset sem történt, amit a tmk hanyag munkájából eredő géphiba okozott volna. — És a tavalyelőtti csonkulásos baleset? — kérdezem. — Igen, a marógép egy dolgozónak levágta három ujját. Megrendítő dolog volt. Idegesek' lettünk. Siettünk a géphez, hogy lássuk, mi okozta a bajt. Szakemberek is vizsgálták, és megállapították, hogy a sérült dolgozott szabálytalanul — emlékszik vissza a szerencsétlenségre Tóth Károly teremlakatos, aki egyúttal szakszervezeti bizalmi is. Márton Csaba folytatja: — Most egy új, lapmegmunkáló gépsort állítottunk! be. Ez a gépsor komplett bútoralkatrészt állít elő. Nemrég adtuk át. A próbaüzem sikerült. Ezentúl ennek is mi viseljük majd a gondját. — Mennyi a keresetük? — Éppenséggel nem dicsekedhetünk vele. Kevesebb, mint amennyit más gyáregységnél fizetnek. Azért is vállaljuk szívesen a túlórákat, hogy legalább több pénzt vigyünk haza — mondja Tóth Károly. — Sokat túlóráznak? — Nincs más megoldás, mert amikor az asztalosok termelnek a gépeken, itt kell lennünk. A tervszerű megelőző karbantartást csak munkaszüneti napokon tud- ; juk1 végrehajtani. Egyébként ■ mi nagy gondot fordítunk • arra, hogy ne legyen fenn- : akadás a termelésben. Leg- ■ alábbis miattunk. — Érdekük? — Természetesen. A tér- • melés összefüggő folyamat. I Ha az géphiba miatt vala- ■ hol megszakad, végig érezte- j ti a hatását. Hátrányos a : gyárnak, de kárunk szár- ; mazik belőle nekünk is. A ! rossz, gazdaságtalanul tér- : melő üzemet a mi vélemé- * nyünk szerint is meg kell • szüntetni. Mi 10—15 éve ; dolgozunk, ebből a munká- • ból élünk, s inkább azt akar- < juk elérni, hogy érdemes le- : gyen a gyárat továbbfej- ■ leszteni — vélekedik Tóth • Károly. Ói szigetekivakolat a Hitrokémiától Üj termékkel bővíti szigetelő műanyagféleségeinek választékát a Fűzfői Nitro- kémia. Kikísérletezték a műanyag vakolatot, amelyben a homokot a könnyű és jól szigetelő polisztirol helyettesíti. A Termo-pucc elnevezésű műanyag vakolat színező anyagokat is tartalmaz, így a festésére nincs szükség. Főleg lakóházak, különösen a salakbetonból készült épületek külső burkolására javasolják. Az újdonság kipróbálását már több építőipari vállalatnál megkezdték. Fél év alatt féláron, saját erőből épült ez a hodály! Fotó: Veress Erzsi Így maradt versenyben a dévaványai Lenin Tsz Nyúlvágihid épSI Környén A jelenlegi óránkénti 800- zai szemben 1600 nyúl feldolgozására lesz képes a Kömyei Mezőgazdasági Kombinátban az új nyúlvá- góhíd, amelynek építését most kezdték meg. A vágott nyúl keresett cikk Nyugat- Európában, s az export ré- ván a csaknem 100 millió forintos beruházás költségei egy év alatt megtérülnek. A rekonstrukcióval, amelyet legkésőbb a jövő év végén be akarnak fejezni, ez lesz az ország legnagyobb és legkorszerűbb nyúlvágóhídja. Kapacitásának kellő kihasználására is felkészült a kombinát, amely tovább bővíti nyúltermelési integrációját. Jelenleg hat megyében mintegy 120 ÁFÉSZ-en és termelőszövetkezeten keresztül sok ezer kistermelővel áll kapcsolatban, már az idén is a szerződöttnél több nyulat vesz partnereitől. Szavait Márton Csaba kiegészíti : — Van még valami: a szakmai önérzet. Akiből hiányzik, ne vállaljon gyer- mekotthon-patronálást és más társadalmi munkát sem. S hadd mondjuk még el, hogy a Testvériség Szocialista Brigád immár többszörösen kiérdemelte az aranykoszorús jelvényt. Az idén pedig a tavalyi eredménye alapján a gyár valamennyi szocialista brigádja között az első lett. Pásztor Béla .............................. O klevelet kapott a dévaványai Lenin Tsz a Békés megyei Állattenyésztési Felügyelőségtől. Lehet, hogy ez a hír első hallásra nem kelt különösebb érdeklődést, hiszen közös gazdaságaink közül jó néhányban oklevelekkel „tapétázzák” az irodák falát. A dévaványai termelő- szövetkezetnek viszont mindig is kevesebb jutott az elismerésből, amióta két egymást követő évben — 1972- ben és 1973-ban — szanálni kellett. Azóta is 12 és fél millió forintos adósságot cipelnek a saroglyábán. Kis lépések taktikája — Mai szóhasználattal azt kell mondanom: kedvezőtlenek az adottságaink, de rögtön hozzáteszem, hogy ebből a megállapításból még nem élünk meg — magyarázza az elnök, majd így folytatja: — Más kérdés az, hogy ezekben a nem egészen jó adottságokhoz lehet rosszul is, meg jól is alkalmazkodni. Hét évvel ezelőtt mi megpróbáltuk a korábbiaknál jobban kiaknázni szűkös lehetőségeinket. Tudtuk, hogy látványos eredményt nem érhetünk el, nehézségeink sem szűnnek meg máról holnapra. Hosszú, szívós, kitartó munka állt előttünk, s csak lépésről lépésre juthattunk egyről a kettőre. És a Lenin Tsz tagsága évről évre többet értett meg az új vezetés törekvéseiből, szép lassan felsorakozott a vezérkar mögött: ez volt az első igazi eredmény, amit természetesen jó néhány intézkedés előzött meg. A „kis lépések taktikáját” követve jelentős változásokról is dönteni kellett. Először a növénytermesztés került sorra. A kukoricáról bebizonyosodott, hogy ezeken a földeken nem tud a versenyben maradni, s hogy e tájon a jövő kultúrája az olajos növény. A napraforgó 800 hektárt, a repce 400-at hódított meg rövid idő alatt, s a dévaványai tsz-nek a KITE-hez társulva nem is kellett csalatkoznia ezen ipari növényekben. Az elmúlt esztendőben annyi olajos magot takarítottak be, hogy azzal a megye egyetlen gazdaságában sem vetekedhettek. A kalászosok ágazata ugyancsak újításra érett a termelőszövetkezet kritikus időszakában, amit jelzett az is, hogy akkor — hét évvel ezelőtt — 2300 kilogrammot is alig adott egy hektár búza. Ebben is csak esztendőről esztendőre érhettek el aprócska sikereket a megfelelő vetésváltás kialakításával, a korszerű talajművelés meghonosításával, új fajtákkal és okszerű tápanyag-gazdálkodással, a szükséges gépek folyamatos megvásárlásával. Nem átjáróház — A vetésszerkezetet az adottságok figyelembevételével az állattenyésztés igényeihez igazítottuk. Az a mezőgazdaságban az egyszeregy, hogy a jó állattenyésztés alapja a jó növénytermesztés. A kiterjedt lucerna- és silókukorica-termő táblák tükrözik ezt. Jó lenne a több mint ezer hektár legelőt is korszerű művelésbe vonni, de erre már végképp nem futja, pedig 400 tehén és 1600 anyajuh „hálálná” meg. — Szóval az állattartás sikere csak a jó takarmánytól függ? — Ezt egy szóval sem mondtam. Alapvető, és mindent meghatározó a takarmány, de nem jelent kevesebbet a tenyésztői munka és a takarmányozók, a gondozók lelkiismeretessége sem. Hadd mondjam el, hogy öt évvel ezelőtt még örültünk, ha 1900 liter tejet fejtünk egy tehéntől évente. Jöttek- mentek a tehenészek, minden volt csak rend nem. Ebbe nagyon szigorúan belenyúltunk, de akkor sem voltunk türelmetlenek. Eltelt ez az öt esztendő, S lám, itt a felügyelőség oklevele. A dévaványai Lenin Tsz- ben az öt évvel ezelőtti 1900 literrel szemben tavaly 3780 liter tejet adtak a tehenek éves átlagban. Az elnök szavainak igazát az is alátámasztja, hogy a fajtaátalakító keresztezésnek még csak a felinél tartanak. Ahogy a vá- nyaiak mondják: a Leninben a tehenészet nem átjáróház már, ha régen csábítani kellett ide az embereket, hát most bejutni nehéz a gárdába. A juhászaiban szakmai sikerként könyvelik el, hogy az utóbbi öt évben sose jutott 130 élve született báránynál kevesebb 100 anyára, s hogy egy anya két év alatt háromszor ellik, az már szintén általános. Az ágazat munkáját két főiskolát végzett szakember irányítja. Vezetésükkel a juhtenyésztés az állattartás tavalyi 48 millió forintos árbevételéhez 22 millióval járult hozzá, mégpedig jelentős nyereséget is hozva. Terjeszteni kellene — Mit tehetünk még ezenkívül? Nyitva tartjuk a szemünket, s igyekszünk meglátni a fától az erdőt. Példát is mondok rá: nyáron a birkák legelnek, a hodály üres. Ott hizlalunk meg egy szezonban 60 ezer libát a baromfifeldolgozónak. Ezen H millió forint jött be tavaly — fűzi tovább az elnök, azután az is szóba kerül, hogy maga a hodály is egy külön téma. — Ha a típusterv alapján építjük meg sokba is kerül, sokáig is tart. Az elmúlt év májusában úgy döntöttünk, hogy magunk építjük meg, saját erőből, saját elképzelés alapján vasvázas színből, mert nekünk az állami támogatás drága dolog: ameny- nyi támogatást kapnánk az építkezésre, annyit kellene visszafizetnünk a szanálási hitelből. Októberben már állt a hodály 2 ezer négyzet- méter alapterületen, és alig került kétmillióba. A típusterv szerint ugyanennyi saját pénzt kellett volna fölmutatni az állami támogatás elnyeréséhez. Láttuk a dévaványai Lenin Tsz juhhodályát, meggyőződésünk, hogy módszerüket terjeszteni kellene. Sokan panaszkodnak termelőszövetkezeti vezetők közül a mind szigorúbb gazdasági feltételekre: a dévaványai tsz-ben éppen ezek a feltételek mozgatták meg a vezetők fantáziáját. Biztos, hogy nekik is nyugodtabb lenne az álmuk, ha az a 12 és fél millió forintos visszafizetési kötelezettség nem terhelné őket. Ezen siránkozni azonban egy percre sem állnak meg, pedig a fejlesztésben nem kis hátránnyal kell számolniuk az előbbiekben ismertetettek szerint. A lényeg, hogy a biztonságra törekvő termelés — amely nem zárja ki a kockázatvállalást —, ha hosz- szabb idő alatt is, de meghozta eredményét. A leírtakból kiviláglik az is, hogy a kedvezőtlen adottságok sem kárhoztathatják az embert tehetetlenségre. A dévaványai Lenin Tsz már az elmúlt évben is több mint nyolcmillió forint nyereségre tett szert, ami valamennyivel meghaladta az egy esztendővel korábbit, s a remény megvan arra, hogy ez a folyamat az idén sem ér véget. * * * A kép teljességéhez hozzátartozik az is, hogy jól megválasztott melléküzem- ágak ugyancsak szerepet játszanak a ványai közös gazdaság talpraállásában, s abban, hogy ez az üzem ma már korszerű, nagy teljesít-; ményű gépparkkal is büszkélkedhet. Befejezésül pedig annyit: nem akartuk írásunkkal a dévaványai Lenin Tsz-t a piedesztálra emelni, ez ellen vezetői tiltakoznának először. Egy szövetkezetét akartunk csak bemutatni: olyan szövetkezetét, amely „nem adta meg magát” a kedvezőtlen körülményeknek. Kőváry E. Péter A szarvasi Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezet présgépe az „ingalkatrészeket” hevítő eljárással ragasztja össze Fotó: Martin Gábor
