Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-09 / 211. szám
1980. szeptember 9., kedd o Háromszakaszos munka Zavarelhárftás — karbantartás — felújítás Gajdács Pál festő kapcsolódik a beszélgetésbe. — De azt, amit mi megcsinálunk, meg is lehet nézni, az teljesen komplett. Nem csak a naplóba írjuk be. A társadalmi munkáink kézzel foghatóak. Balogh Sándor csoportvezető: — Véleményem szerint nem teljesen jó módszer, hogy egy-egy területen több brigád dolgozik. Különösen egy ilyen nagy vállalatnál, mint a miénk, meg lehetne oldani, hogy területeket osz- szunk ki a brigádok között: ez a tied, ez meg a miénk. Így sok kellemetlenséget, „rádolgozást” lehetne elkerülni. Mindenki tudná, mi a munkája, mit kell még megcsinálnia vállalásán belül, vagy azon túl is. Lőrinczi Pál: Patronálunk egy óvodát és egy bölcsődét Békéscsabán. Az egyik a Len- csési, a másik a Mokri-lakó- telepen van. Legutóbb a Mok- ri utcai bölcsődében egy pancsolót készítettünk el a gyerekek legnagyobb örömére. A vállalatnál rendszeresen véradást rendeznek, s ezeken mindig részt veszünk. A legutóbbi véradáson 9 liter vért adtunk. A szanazugi üdülőnkben egy új létesítményt fejeztünk be még az árvíz előtt. Női, férfimosdót. Száz négyzetmétert csempéztünk, 30 négyzetmétert mettlachiztunk — mindezt természetesen munkaidőn túl. A már említett Mokri-telepi bölcsődében pótvállalásként készítettük el a pancsolót, 288 órában, körülbelül 6 ezer forint értékben. Tulajdonképpen háromszakaszos munkát csinálunk. Feladatunk: a zavarelhárítás, a rendszeres karbantartás és az állóeszközök felújítása, kisebb beruházások teljesítése. A vállalatnál nagyon sok olyan kocsit mosnak le, amelyekről olajszennyeződés, zsírréteg kerül a lefolyóba. A környezet- szennyezés elkerülésére a vállalat egy olajfölöző berendezést szándékozik üzembe állítani. Ennek a bérént dezésnek egy részét mi már elkészítettük. Azt várjuk, hogy a többi rész beérkezzen. Ez felbontja, közömbösíti az olajat, a zsírt, így a csatornákba kerülő szennyvíz nem lesz olajfoltos. — Most min dolgoznak? — Kialakítás alatt áll egy számítógépközpont. Szeretnénk határidő előtt átadni... Béla Vali Nyugdíjas-találkozó a szarvasi Dózsa Tsz-ben Ízlésesen kifestett falak, csempézett mosdók, felszerelt gázkonvektorok, betonozott alapok, felhúzott falak, beszerelt villanykábelek. Egy nagy vállalat karbantartó brigádjának keze nyoma — területükön — mindenütt megtalálható. Egy szóval meghatározva, amft csinálnak: látványos. A 18 tagú brigád tagjai között található villanyszerelő, ács, gázszerelő, kőműves, festő, asztalos, géplakatos, vízvezeték-szerelő, lakatos. Így az alapozástól a kulcsátadásig fel tudnak építeni egy házat, annak összes szerelési, beépítési munkájával együtt. Hat évre visszamenően — ekkor alakult a Volán 8. sz. Vállalat Münnich Ferenc aranykoszorús brigádja — végigjárták a különböző fokozatokat, a zöld, bronz, ezüst, most másodszor az arany koszorú tulajdonosai lettek. A nagy területen fekvő, szétszórt vállalat egész karbantartási munkáit csinálják, azon ritka brigádok közétartoznak, amelyeknek újítani is van kedve és ideje. Lipcsei László lakatos és Mező Vince géplakatos mondja: — Vállalatunk a vasúttól raktárrészeket vett át használatra. Az épületek nyílászárói nagyon elhasználódott állapotban voltak. A defor- málódás olyan nagy volt, hogy a felső vezetősínből gyakran kiesett a kapu, és ez rendkívül balesetveszélyes volt. Újításunknak az a lényege, hogy felső görgős elvezetést alakítottunk ki, ami teljesen kizárja az ajtólap kiesését a pályáról. Megváltoztattuk az első vezetés formáját is. A korábbi sínben való görgős vezetés most egy kifordított szögvas ágyazásban lapos acélvezetéssel történik. Ez két szerepet is ellát: a fix vezetést, és megoldja a pálya tisztítását is. Lőrinczi Pál brigádvezető: — Miután a fiúkra mindig számítani lehet, így nem is nehéz eleget tennünk a hármas követelménynek. Mi, tudvalévőén, politikai érdeklődésűek vagyunk. A politikai oktatásokon majdnem teljes a megjelenés. Az aktuális politikai beszámolókat Balogh Sándor csoportvezetőnk tartja. Szeretjük a nótaesteket, így a Kétsoprony- ban tartott, szinte valameny- nyi esten ott vagyunk. Rendszeres könyvtárlátogatók is vagyunk. A vállalat jól felszerelt 10 ezer kötetes könyvtárában ugyanis megtalálunk kinek-kinek ízlése szerint minden olyan könyvet — szépirodalmat, műszaki, szakmai könyveket —, amire szükségünk van. Barátságos mérkőzést játszottunk legutóbb a MEZÖGÉP-pel. Szinte teljesen mi hoztuk rendbe a vállalat központi telepén levő sportpályát, kézilabdapályát. A Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság címmel többszörösen kitüntetett szarvasi Dózsa Tsz szeptember 7-én, vasárnap tartotta a hagyományos nyugdíjas-találkozót. A nagy eseményre • 165 nyugdíjas, illetve járadékos idős ember érkezett. Ott volt a szövetkezet valamennyi vezetőségi tagja is. A megjelenteket Kovács Péter, a szövetkezet elnöke köszöntötte, és részletes tájékoztatót adott a Dózsa Tsz eredményeiről, az időszerű munkákról, az őszi betakarításra, szántásra, vetésre való felkészülésről, a várható eredményekről, a további célkitűzéseiről. örömmel számolt be arról, hogy az 1980-as esztendő több területen jó eredményeket hoz a szövetkezetnek. Búzatermelésükkel az országos legjobbak közé kerültek. Ezt elsősorban annak köszönhetik, hogy ä jó szakmai irányítás mellett a növénytermesztés minden dolgozója szigorúan megtartja a technológiai fegyelmet. Nemcsak termelni, hanem betakarítani is megtanultak. így aztán a saját feladatok teljesítése után talajmunkában, betakarításban és egyéb területen segítenek társgazdaságoknak, kutatóintézeteknek. Beszélt az elnök arról is, hogy tejtermelésben évek óta az országos három legjobb között emlegetik a szarvasi Dózsa Tsz nevét. A növénytermesztés megfelelő mennyiségű és kiváló minőségű takarmányt ad, az állattenyésztők pedig lelkiismeretesen gondozzák az állományt. így ebben az esztendőben elérik az ötezer literes tejtermelési átlagot. Az V. ötéves tervet a XII. pártkongresszus tiszteletére befejezték, s most nagy gonddal munkálkodnak a VI. ötéves terv előkészületein. Úgy szervezik meg a munkát, hogy a költségek emelkedésével párhuzamosan ne csökkenjen a nyereség. Sőt! 1979-ben 14 millió 162 ezer forint tiszta nyereséget produkált a Dózsa Tsz. Az idén 17 millió a terv. Az eddigi eredmények azt mutatják: teljesítik, amit vállaltak. Az elmúlt napokban az aratásban részt vevőkkel találkozott fehér asztalnál a vezetőség, ősszel majd az állattenyésztőket is meghívják baráti találkozóra, eszmecserére. A szocialista brigádok felajánlották, hogy segítenek az arra rászoruló idős embereknek a háztáji takarmány hazaszállításában, és az egyéb munkákban. Az idősek nevében Trabok György köszönte meg a felajánlást, amelyet nagy örömmel fogadtak a nyugdíjasok. a. A kunágotai Bercsényi Tsz a lehetőségekhez képest rendszeresen bővíti gépparkját. Az idén két lánctalpas kombájnt vásárolt 600—600 ezer forintért. Képünkön: szeptemberi munkához készítik elő a cirokbetakarító gépeket Fotó: Bukovinszky István Tízmilliárdos beruházás Épül az LKM kombinált acélműve Első csapolás november 7-én A főcsarnok egy részlete Elég nehezen jutok be a diósgyőri Lenin Kohászati Művek (LKM) kombinált acélművének az építkezéséhez. S ahogy közeledek a hat főbb hajóból álló főcsarnokhoz, úgy nő az ámulatom. A méretek lenyűgözőek. Egy füzetben kiadott tájékoztató adataiból a következőket jegyzem fel: „A csarnok alapterülete 29 600 négyzetméter, térfogata 992 ezer köbméter, átlagos magassága 33 és fél, a legnagyobb magassága pedig 70 méter.” — A beépített acél- szerkezet súlya 17 400 tonna, ami a régi körösladányi Se- bes-Körös-híd súlyának mintegy 60-szorosa. Az acélmű két lépcsőben épül. Terv szerint az első ütem 1980, a második 1982 negyedik negyedévében fejeződik be. A beruházás költsége 10 milliárd forint. Lenyűgözőek a méretek és a gépek sokasága. Lenyűgöző az emberek viszonylag kis helyen és különböző magasságban való szorgoskodása is. Mintha mindenki kü- lön-külön tenné azt, ami a dolga, ám roppant összehangolt az építkezésben részt vevő (a tervezőkkel együtt) több mint 50 vállalat munkája. Elkészülnek-e időre? Szabados Géza, az acélmű beruházási főosztályvezetője csak néhány percnyi időt tud szakítani a tájékoztatásra. Meg is kérdezem mindjárt: — Melyek a generálkivitelező vállalatok? — Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat (ÉÁÉV), a Ganz-MÁVAG, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat és a Villanyszerelő-ipari 'Vállalat. Egyébként a berendezéseket az NSZK-beli DEMÁG cég szállítja és közreműködik japán, svéd, olasz és szovjet cég is. — Mit gyártanak majd az új acélműben? — Ötvözetlen és ötvözött, de a legmagasabbrendű saválló és rozsdamentes acélt is, amelyek minden hazai igényt kielégítenek. Gondolok például különböző gépalkatrészekre, orvosi műszerekre. — Mennyi a beruházási költség (a 10 milliárd forint) várható visszatérülési ideje? — Számítások szerint 6—8 év. — Mikor várható az első csapolás? — November 7-én. Miskolcon városszerte emlegetik ezt a dátumot. Nagy ünnep lesz, csak valósuljon meg a terv. Sok még a tennivaló, de mindenki abban a tudatban dolgozik, hogy a határidőt meg kell tartani. Meg is kérdezem az ÉÁÉV egyik festőbrigádjának a vezetőjétől: — Elkészülnek időre? — Igen, feltétlenül? — Kifogástalan lesz a munkájuk minősége is? — Nem kapkodunk, hanem rendes ütemben dolgozunk. Pontosan megtartjuk például az ebédszünetet, és munkaidőben nem lopjuk a napot. Túlórát is szerveznek néha, amit mi elvállalunk. Csak így lehet megfelelő minőséget elérni, amire gondosan ügyelünk. Cselényi Csaba művezető közbeszól. — Rendszeresen 110—120 százalékra teljesítik a tervüket, és egyszer sem volt kifogás a munkájuk minőségére. Természetesen jól keresnek, de megértik azt is, hogy a 10 milliárdos beruházási költség minél előtt kezdődő visszatérülése fontos társadalmi érdek. — A hasznát mi is látjuk majd — mondja Oláh Balázs. Fegyelmezett munka Füzesséry Csaba, az ÉÁÉV szakipari főépítésvezetőségének a művezetője, egyben vezető főbizalmi is. Ácsok, burkolok, festők, szigetelők, üvegezők, bádogosok tartoznak hozzá. — Elég nagy a zsúfoltság ezen az építkezésen — magyarázza. — Eleinte kifogást is emeltünk a nem megfelelő szociális ellátottság miatt. De rendeződtek a dolgok. — Most mit tart a szak- szervezet legfontosabb feladatának? — A határidők megtartását, a minőséget és a fegyelmezett munkát. Sikerült megértetnünk a dolgozókkal, hogy a november 7-i határidő megtartásának mi a jelentősége. Ha kell, zokszó nélkül túlóráznak, és még egy kommunista műszakot is vállaltak. Sztrik Ferencet, az ÉÁÉV szb közgazdasági bizottságának a vezetőjét, a betegség miatt távollevő szb-titkár helyettesét ugyancsak a határidő megtartása foglalkoztatja elsősorban. — A finisben vagyunk. Bízom abban, hogy sikerül elérnünk a célt. A feltételek biztosítottak. Elősegítjük a vezetők munkáját. A legjobb szakembereink dolgoznak ezen a nagy beruházáson. — Mit tart a legfontosabbnak? — Ébren tartani az emberekben, hogy milyen nagy jelentőségű ennek az óriási létesítménynek a határidőre való befejezése. Van már gyakorlat Joósz Gábor tavaly szeptemberig az LKM beruházási és fejlesztési igazgatója volt, aztán az ÉÁÉV, az egész ország egyik legnagyobb gyárépítő vállalatának az igazgatója lett. — A vállalat — tájékoztat — az új kombinált acélmű főcsarnokát, az oxigéngyárat, a transzformátorházat, a levegő- és vízszűrőházat, aszociális épületet, az étkezdét és a kiszolgáló üzemek csarnokát, a csatornahálózatot, az utat és a vasutat építi. — Mennyi itt az éves termelési érték? — Tavaly több mint 1 milliárd forint volt. A kombinált acélmű építése a vállalat kapacitásának mintegy 65 százalékát kötötte le, az idén 10 százalékkal kevesebbet. A feladatunk igen nagy, de a vezetők és a dolgozók az évek során már egy sor Borsod megyei nagyberuházás megvalósításában vettek részt, és kellő gyakorlatra tettek szert. — Hogyan szervezte meg a munkát a vállalat? — Ezen a nagyberuházáson külön főmérnökség létesült, melynek vezetője Gyarmati Jenő. Három — mélyépítő, acélszerkezeti és út-, vasútépítő főépítésvezetőség tartozik hozzá, melyek létszáma 300—400 ember a műszaki irányítókkal együtt. A vállalat szakipari főépítésvezetősége javarészt ugyancsak az acélmű építésében vesz részt. — Lesz csapolás november 7-én? — Lesz — jelenti ki határozottan Joósz Gábor. Exportra is jut acél Ha pedig lesz, akkor majd el lehet mondani, hogy a beruházók, a tervezők és a kivitelezők nagyszerű teljesítményt nyújtottak. Tízmilli- árd forintból 7 milliárd — huszonnyolc hónap alatt — beépül. Amikor pedig 1982 végén „elfogynak” a milliárdok, az acélmű a magyar^ gépipar minden igényét kielégíti majd. A sokféle acélból jelentős mennyiség jut exportra, és az import minimális lesz. Ráadásul ez az acélmű, amelynek oxigén lesz a fűtőanyaga (kevés gázolajjal és földgázzal kiegészítve) Miskolc levegőjét sem fogja szennyezni. Pásztor Béla
