Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-07 / 210. szám
Fiatalok a pult mögött Fotó: Veress Erzsi A targoncás „bajnok” — Mire jó a szocialista brigád? — kérdez vissza Ho- lecska Károly boltvezető. — Arra semmi esetre sem, hogy a soha fel nem használt színházjegyeket, bérleteket legyen kiknek eladni. Azon vagyunk: száműzzük a formális követelményeket, megszűnjön a tervteljesítési ro- hamcsapatjelleg. Rájöttünk, hogy nem a papír a fontos, hanem a tartalom. Az én munkámat is meghatározza, segíti a kollektíva. Jobban szót értünk a differenciálásban, egymás megbecsülésében. A hármas jelszót megérteni és átélni nem könnyű. Megvalósítani csak jó feltételek között, az öntudat bizonyos fokán lehetséges. Helyszín: a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ Ifjúsági Áruháza, a megyeszékhelyen. A 18 tagű Ság vári Endre brigád 3 éve alakult, s a tavalyi eredmények alapján az idén tavasszal elnyerték a szocialista címet. Közülük mindössze öten szakképzet- lenek, de ketten nemsokára megszerzik a szakmunkás- bizonyítványt. Az átlagéletkor alig éri el a 25 évet. Mária, a brigádvezető (Nógrádi Mária barna, mosolygós kislány. Ruházati eladóként szabadult fel 1975- ben. Többnyire a pénztárgépet kezeli. Szinte gyerekkori álma volt, hogy kereskedő legyen. Sikerült. Most is lelkesen beszél a szakmájáról.) — Egyáltalán nem unalmas, amit csinálok. Gyakran váltjuk egymást. Így lehetőségem van az áruátvételre, az eladásra. Ez több szempontból is előnyös. Például átvételnél jól megjegyzem az árakat, a termék minőségét, amit a pénztárban kamatoztatni tudok. — Könnyen boldogul a brigádtagokkal? — Amikor a vezetőjük lettem, tudták, milyen ember vagyok. Elfogadtak. Ez szerintem nagy dolog, igyekszem is a bizalomnak megfelelni. A munkabeosztás miatt azonban rettenetesen nehéz egy-egy összejövetelt megszerveznünk. Ennek ellenére nem panaszkodom, minden évben felmegyünk a BNV-re, közösen kirándulunk, vetélkedőkön veszünk részt. Társadalmi munkában patronáljuk a Lencsési úti lakásóvodát. Ja, és el ne felejtsem: a szövetkezet női kispályás futballcsapatának hét tagja az áruházból kerül ki. A tavaszi fordulóban a 4. helyen álltunk. Természetesen marad még idő a tanulásra, a mozgalmi munkára is. Ketten a kereskedelmi szakközépiskolába járnak, öten pedig tagjai a KISZ- alapszervezetnek. Gabi, a tanulófelelős {Palyusik Jánosné, Gabriella 1969-ben lett eladó az Univerzálnál. Budapesten megnyerte a Szakma Kiváló Tanulója versenyt. Már két gyereke volt, amikor levelezőn leérettségizett a közgazdasági szakközépiskolában. Két évig oktatóként dolgozott a szakmunkásképzőben. Az áruházban először reszortfelelősnek, majd a bolt helyettes vezetőjének nevezték ki. Mellesleg tanulófelelős. A kereskedést hivatásnak tartja.) — A jó eladónak áruismeretre, szaktudásra van szüksége. Ebbe beletartozik az ízléses öltözködés, a türelem és a jó modor is. No, meg az emberség. így öröm venni és eladni. Nem állítom, hogy könnyű a fiatalokkal bánni. Volt már olyan tanuló, akit néhány hét után eltanácsoltunk. Semmi nem érdekelte a csövezésen kívül. Azért az otthoni nevelésről sem szabad lemondani. Bernünket kötelez az üzlet jó hírneve. — A vásárlók könyve mit bizonyít? — Azt, hogy nincs szégyenkeznivalónk. Eddig még egyetlen panaszt sem jegyeztek be. Állandó vevőink is vannak. A közelmúltban egy pesti vásárló is elégedetten távozott. Jó a kapcsolatunk a COOPTOURIST-tal, így elég sok külföldi keresi fel az áruházat. Nézze meg, egy osztrák turista dicséri a tisztaságot, a rendet, a figyelmes kiszolgálást. — Pedig az elején nem sokan bíztak a sikerben... — így igaz. Még a saját szövetkezetünkben is viták voltak, hogy az Univerzál Áruház árnyékában pánikszerűen beadjuk a kulcsot. A számok önmagukért beszélnek: 1978-ban 37,5, egy évvel később 45 millió forint forgalmat értünk el, lényegében változatlan létszámmal. Ugyanakkor a ruházati cikkek nagy részének csökkent az ára. Ebben az esztendőben 50 milliós forgalmat terveztünk. Bevonjuk a fiatalokat az árubeszerzésbe, az önálló munkába. Egyszóval: megpróbálunk régi alapokon, új módon kereskedni. Gyöngyi, a bizalmi (Bereczki Gyöngyi 1977- ben fejezte be a kereskedel- mi tanuló-iskolát, a SZÖV- KER-raktárban kezdte, később a Centrum Áruházban gyakorolta az eladást. A szakmunkásképzőben a KISZ-szervezet titkára volt. Az ÁFÉSZ-nél beválasztották az ifjúsági bizottságba, az idén Dedig újra szakszervezeti bizalmi lett. Vékony, törékeny lány. Az indulás nehéz hetei, hónapjai ma is élénken élnek benne.) — Szeretem a kicsinyeket. Ezért is akartam gyermek- felügyelő vagy óvónő lenni. Kicsit elkeserített a sikertelenség. Kereskedőnek is sokan jelentkeztek akkoriban. A pótfelvételizők között Indultam, így vettek fel ruházati eladónak. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de nem bántam meg. Jól érzem magam a lakástextil- és bőrdíszműosztályon. Az emberek manapság nem nagyon szeretnek vásárolni, türelem kell hozzájuk. Pedig az eladás és a vásárlás jő dolog, mindkét félnek örömet okoz. — Vannak törzsvevői? — Nem is egy. Dolgoztam élelmiszerboltban is. Az utcán fehér és piros köpeny nélkül is megismernek. Az nem igaz, hogy a kedves, türelmes eladóhoz a vásárló gorombán, türelmetlenül szól. Ha tízfajta árut kér, leszedem mind a tízet a polcról. — A munkatársaival is ennyire előzékeny? — Velük egyenlő partnerek vagyunk. Mindent megteszek azért, hogy képviseljem az érdeküket a megfelelő fórumokon. Megkérdeznek, adnak a véleményemre a vezetők, ami további önbizalmat ad. Fiatalok, a jövő emberei. Egy formálódó közösség tagjaként alakítják a társadalmat, az életformát, új tartalommal gazdagítják a szocialista erkölcsiséget. Seres Sándor Barátunk a könyv Irodalmi klubdélutánt rendeznek szeptember 15-én, hétfőn délután a szarvasi Krecsmarik Endre Üttörő- házban, ahol meghirdetik, Barátunk a könyv címmel az úttörőközösségek III. járási-városi vetélkedőjét. E versenyt 1981. június 6-án a békésszentandrási művelődési házban bonyolítják majd le, s e rendezvényt természetesen hosszú felkészülés előzi meg. A szeptember 15-i klubdélutánon, a vetélkedő meghirdetése után zenés irodalmi műsort láthat a közönség. Pályázat! A KISZ kecskeméti városi bizottsága országos karikatúrapályázatot hirdet, amelyen bárki részt vehet, ha beküldendő rajzait még sehol nem közölték. Maximum három alkotással lehet pályázni, jeligéveL Technikai megkötöttség nincs. A témakörök a következők: politikai humor (napi problémáink, belpolitika) és geg humor (szöveg, szövegelés nélküli ötletek, sziporkák). Az első helyezett díja 2 ezer forint, a másodiké 1500 forint, a harmadik helyezett pedig ezerforintos díjban részesül. Lesz közönségdíj is, a kiállításon leadott szavazatok alapján. A KISZ-bizottság vándordíját alapít, melyet minden évben az első helyezett nyer el. Ajánlott technikák és témák: színes vagy fekete-fehér rajzok, grafikák, fotómontázsok, kollázsok, karikatúraszobrok, humoros tárgyak, bábok, eddig még fel nem fedezett technikák, módszerek, ötletek. A beküldési határidő: 1980. október 10., és a cím: KISZ kecskeméti városi bizottsága, Kecskemét, Szabadság tér 1/A, irányítószám: 6000. ajánlások A békéscsabai ifjúsági kluboknak és a KlSZ-alapszer- vezeteknek ajánló jegyzék összeállításával szeretne segítséget nyújtani — elsősorban a közművelődési munkához — a megyeszékhely Kulich Gyula Ifjúsági és Üt- törőháza. Az ajánlás egyrészt az itt fellelhető dokumentációs anyagok — kézikönyvek, műsorok forgatókönyvei, játékgyűjtemények és daloskönyvek — listáját tartalmazza, másrészt a ház klubjaiban, szakköréiben márki- próbáit és bevált, a helyi sajátosságokra könnyűszerrel átformálható programokat, szórakoztató játékok leírását adja meg. Az ajánlás tartalmazza az amatőrfilmes kör tizenegy kész kisfilmjének címjegyzékét, pontos műszaki adattárral kiegészítve, valamint a textilfestők kiállítási anyagának leírását. A klubok és alapszervezetek bizonyára élnek majd az ajánlás zárórészében szereplő javaslattal, amely a közművelődési KISZ-alapszervezet tagjainak vállalásait tartalmazza; A Földrajztudományi Kutatóintézet fiataljai például gazdaságpolitikai előadások, az ifjúsági ház KISZ-esei játékok és vetélkedők levezetését, megszervezését vállalják, a múzeumi szervezet KISZ- tagjai pedig munkájuk műhelytitkaiba avatják be az érdeklődőket. S természetesen mindezt társadalmi munkában. „Na, a targoncások!” — jó pár éve még legyintve, rosszalló hangsúllyal emlegették őket az Orosházi Üveggyárban. Általánosítva. De mostanában már elmarad a legyintés, és általánosítani sem lehet. Akadt ugyanis néhány fiatal, aki rangot szerzett ennek a foglalkozásnak. Közéjük tartozik Pataki Ernő, a „bajnok”. A targoncavezetők idei országos versenyén, augusztusban ő lett a győztes az ifjúsági korcsoportban, a Diesel-kategóriában. Szerény, lassú beszédű fiatalember, alaposan megfontol; minden kimondott szót. 1974 óta az Orosházi Üveggyár munkása, kezdettől targoncavezető. Három műszakban dolgozik, ráadásul bejáró, Nagymá- gocsról utazik naponta a munkahelyére. Ügy mondja, jó volna beköltözni a városba, de hát saját családi házuk1 van Nagymágocson, édesanyja is velük lakik. — Mikor idejöttem, nem is gondoltam, hogy ittragadok — meséli. — Eleinte magam se voltam megelégedve önmagámmal. Nem tudtam gyorsan, pontosan dolgozni a géppel, így aztán nem is lelkesedtem nagyon a targoncázásért. Aztán mégiscsak belejöttem, legalábbis ez derült ki az első versenyen, 1975-ben, amikor a gyárban első lettem, de persze a megyein még sehol sem voltam. Valóban alaposan „belejött” hiszen 1978-ban már harmadik helyen végzett a megyei versenyen, az idén pedig — de hiszen ezt a bevezetőben már elárultuk. — Tanult a versenyre? — Kénytelen voltam a szakmai, biztonságtechnikai, elméleti kérdéseket átvenni, mert a mindennapi gyakorlatban sok minden nem egészen úgy van, mint papíron. A gyakorlat? Munka közben annyi rutint szerezhet az ember, hogy az bőven elég. Ámbár, a versenyeken más gépet kaptam, mint amilyenen dolgozom. Aki látta már, hogyan emelik fel a sokmázsás súlyokat, hogyan viszik, rakják* szállítójárműre a bálákat ügyes kis masinájukkal a targoncakezelők, azok bizonyíthatják, valóban nagy rutin, jó érzék, összeponto- sított figyelem kell ehhez a munkához. S ha még hozzávesszük, hogy ebben a gyárban üvegeket rejtenek* a bálák! — Szörnyülködtem én is annak idején, az első időkben, amikor láttam, hogy szinte futtából kapják föl az emelővillára az üvegbálákat! Na, gondoltam, ha ez leesik! Aztán én is megtanultam, hogy csak össze kell hangolni a mozdulatokat, és kész. — Hogyan lesz valaki targoncavezető? — Eléggé egyszerű a dolog, ez ugyanis nem szakma, hanem foglalkozás. Én a debreceni nehézgépkezelői iskola kihelyezett könnyűgépkezelői tanfolyamán tanultam, ami*t ehhez meg kell tanulni. Általában úgy történik a felvétel, hogy valaki jelentkezik*, aztán először is kiokítják biztonság- technikából, majd megmutatják neki a targoncát, elmagyarázzák a működését, aztán ráülhet, s ha tetszik a munka, mehet tanfolyamra. Az a baj, hogy sokan kitanulnak itt nálunk, aztán továbbállnak. Ügy néz ki, hogy csak a jogosítványért jönnek ide. — Haragszik a vándormadarakra? — Hát, mióta itt vagyok', kicserélődött a gárda, tán többször is — legyint —, kevés már a régi, a zöme olyan, hogy forog, mint a gép, ez pedig senkinek se jó. De tudja, mi a nagyobb baj? Mégis annyi az alapórabére, mint azé, aki régóta itt van. — Tanul? — Majdnem belevágtam a szakközépiskolába, de már itt, a gyári előkészítőn olyan magasnak tűnt a követelmény, hogy visszaléptem. Rég jártam ki az általánost, nincs meg az alap, meg aztán vidéki is vagyok*. Később talán valami szakmát mégiscsak szerzek, legyen szakmunkás-bizonyítványom. A targoncás Pataki Ernő sikerének híre gyorsan terjed a gyárban. S az erkölcsi elismerés mellé jutalom is társult: órabérét egy forinttal megemelték, pénzjutalmat kapott, és két hetet külföldön tölt majd.
