Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-07 / 210. szám
1980. szeptember 7„ vasárnap A Balassi táncegyüttes Dániában Előadás a Bakkenben Csaknem kétéves előkészítés után, a Kulturális Minisztérium támogatásával a nyárutón végre elérhető közelségbe került a Balassi táncegyüttesnek a dániai vendégszereplés. A solo-sok próba, az útikönyvek, térképek böngészése után elérkezett az Indulás várva-várt napja: augusztus 20. A városi tanács minden igényt kielégítő, kényelmes Ikarus autóbusza pontban 22 órakor indult. Integetés a szülőknek, barátoknak, ismerősöknek, s irány Dánia! Utunk Csehszlovákián és a Német Demokratikus Köztársaságon keresztül vezetett. Sajnos, a sok szép látnivalót csak menet közben tudtuk szemügyre venni, sietnünk kellett, hogy a komphajót elérjük. Így kénytelenek voltunk lemondani a drezdai alvásról is, ahova nagy késéssel, éjfél előtt futottunk be. Wame- mündébe már időben érkeztünk, s a szükséges formaságok után izgatottan vártuk a behajózást. Délben a hajó fedélzetén voltunk. Telt, múlt az idő, de mi csak egy helyben álltunk. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a tréfás kedvű fiatalok azonnal kitalálták, miért nem indulunk, s jókat nevettünk saját képtelenségeinken. A valódi okot csak késő este, Gedserben tudtuk meg, hogy a nagy vihar miatt kellett a kikötőben várakoznunk. Az 500 sziget országa Dánia földjén várt minket a házigazda, Knud Polycarp úr, és néptánccsoportjának egyik tagja. Az üdvözlésekre nem sok idő jutott, ezért Knud beült autóbuszunk idegenvezetői helyére és irányításával folytattuk utunkat Koppenhága felé. Útközben elmondta, hogy a főváros a sok száz dán sziget közül, a keleti fekvésű Sjaelland szigeten elterülő tengerparti város. Koppenhága 1967-ben ünnepelte alapításának 800. évfordulóját. Itt összpontosul az ország ipari termelésének több mint a fele, kulturális és oktatási intézményeinek kétharmada. Rövid dániai tartózkodásunk alatt magunk is tapasztaltuk, hogy az 500 sziget országa a mi Alföldünkre hasonlít; nincsenek hegyek, de a természet varázsosan szép. Nem véletlen, hogy itt születtek! a világirodalom legszebb tündérmeséi... Késő estére járt, mire Koppenhágába érkeztünk. A két és fél napos utazás után meleg ételre, fürdésre és pihenésre vágytunk. Hangulatos étteremben, gyertyafény mellett vacsoráztunk, s módját ejtettük annak is, hogy a világhírű Tuborg sört megkóstoljuk. Dániai tartózkodásunk első reggelén megízleltük a nemzeti ételeket, főleg a vajat és a sajtot, amelyek értékét tovább növelte, hogy „kísérőül” csabai kolbászt ettünk hozzá. Az öt nap folyamán többen kénytelenek voltak új oldalukról is bemutatkozni: egy-egy jóízű magyaros rántotta készítésével. Evés közben érdeklődéssel tanulmányoztuk a dán és magyar nyelven írt programunkat, amelyről hamar kiderült, hogy csupán iránytűnek tekinthető. Ami — majdnem — biztos volt benne, az az előadások kezdési időpontja. Két példa ízelítőül a program jelentéséről: városnézés: egyenlő másfél órás, 30 kilométeres körúttal, amelynek fő célja az együttes tagjainak ösz- szegyűjtése szálláshelyeikről; ebéd: egyenlő papírvékony szelet kenyérből készített szendviccsel, amelyről először azt hittük, hogy előétel ... „ßür” a Bakkenben Első nap, szombaton két előadást tartottunk a Bakkenben. A Bakken a Deer parkban fekszik, szórakoztató központ tánchelyiségekkel, szabadtéri színpaddal. Mint elmondották', a parkban szelíd állatok is sétálhatnak. Mi sajnos, nem láttuk őket. Az első előadás alkalmával azonban jól megtanultunk egy dán szót: „bür”. Jelentése: zivatar. Miután éppen a legesősebb hónapban voltunk Dániában, gyakran hallottuk ezt a szót. A színpad egyik része úgy csúszott, hogy az egyik táncosunk korcsolyamutatványokat is bemutatott, miközben társai szorosan körültáncolták, hogy állva maradhasson. Nagy élmény volt számunkra az esti fellépés a nemzetközi diákcentrumban, ahol a zenekarnak már csak a folyosón jutott hely. Alighanem az első alkalom volt számukra, hogy a falaknak — mármint a falakkal szemben játszottak. Vasárnap, a dán reggeli után — aminek ott nagy kultusza van! —, ismét a Bakkenben volt előadásunk. Végre kisütött a nap is! Több ezren nézték meg programunkat. Egy idegenbe szakadt hazánkfia jóvoltából alkalmam nyílt az életszínvonalról egyet-mást megtudni. Benyomásaim szerint egy átlag dán életszínvonala nem magasabb a mieinknél. Az átlagfizetés tízezer korona, ebből lejön a 40 százalék adó. Egy kétszobás lakás lakbére havi 2—3 ezer korona. Bár a dánok nem szeretik annyira a hasukat, de jellemző, hogy 1 kilogramm kenyér 8—10 korona, egy kilogramm hús 80 koronánál kezdődik. A ruházati és iparcikkek is drágák, még az ottani fizetésekhez képest is. Emellett egyre nő a munkanélküliség, az árak pedig állandóan emelkednek. Este az iskola tornatermében több száz fős közönség előtt mutatkoztunk be, a Polycarp együttessel közös műsorban. Hétfőn a Lajos nap megünneplésére készültünk. Ügy látszott, hogy csoportunk két, e névre hallgató tagja jó megoldást talált. Felköszöntésükre — a programban szereplő — Tuborg sörgyári látogatással kívántak válaszolni. Végül a valóság: az ebédet a buszban fogyasztottuk el, néhány üveg Tuborg-sör kíséretében. Délután szabad program keretében a bátrabbak gyalogos városnézésre indultak — a változatosság kedvéért — esőben. Megnéztük a Citadellát és környékét, végigsétáltunk a Langelinie partján, megcsodáltuk a horgonyzó jachtokat, de még inkább a szökőkutakat. Nagy élmény volt számunkra Andersen mesealakjának, a Kis sellőA Kis sellő, Koppenhága jelképe nek a bronzszobra, amely világszerte Koppenhága jelképe. A fényképezés hevében néhányan olyan közel kerültek a szoborhoz, hogy ruhástól meg is mártóztak a tengerben... A hűvös dánok lelkes tapsa Augusztus 26. délelőttje a „szokásos” városnézéssel telt el. Délután a Dán Királyi Tanártovábbképző Iskolában mutatkoztunk be, kis számú, de lelkes, értő közönség előtt. Az előadás után — programon kívül — fogadott minket az iskola rektora, s meleg szavakkal gratulált az együttesnek. Este elérkezett a turné fénypontja: előadás a Tivoliban! A Tivoli Koppenhága belvárosának nyugati részén fekszik. 1843-ban alapították, s az idők folyamán olyan szórakozóhellyé fejlődött, hogy számos hasonló rendeltetésű létesítmény, többek' között a budapesti Vidám Park számára is mintául szolgált. Egy szabadtéri szórakoztató központot kell elképzelni, százezernyi színes lámpával, virágpompával, színpadokkal, koncerthelyiségekkel, éttermekkel és természetesen céllövöldékkel, hullámvasút- tal, elvarázsolt kastéllyal. Azt szokták mondani, hogy aki nem látta a Tivolit, az nem látta Koppenhágát. Számunkra nagy öröm volt ott fellépni, hiszen alig egy órával korábban előttünk a New York>-i balett szerepelt, akikkel a Balassit egy plakáton hirdette a Tivoli. Itt említem meg, hogy bár a dán emberek a nálunk megszokottnál talán hűvösebbek, azért kétszeresen jólesett a műsorunkat megtekintő mintegy három és fél ezres tömeg hosszan tartó, ütemes tapsa. Dániai tartózkodásunk utolsó estéjén a főváros egyik' kerületében, a Hvi- dovre-ban, egy művelődési központban tartottuk meg búcsúelőadásunkat. A program után az ottani művészeti együttesekkel táncházban vettünk részt. Útban hazafelé már jobban szerveztük meg utazásunkat, ugyanis Drezdában néhány órát már alhattunk is. A mi kis „fővárosunkba”, Békéscsabára szombaton hajnalban érkeztünk haza. * * * Azt hiszem, nem túlzás az a megállapítás, hogy a Balassi táncegyüttes és kísérő zenekara számára a dániai vendégszereplés teljes sikerrel zárult. A békéscsabai táncosok jól éltek azzal a lehetőséggel, hogy egy tőlünk másfél ezer kilométerre levő országban megszerettessék a magyar és a haj zánkban élő nemzetiségek néptánc- és népzenekincsét. Mindnyájan bízunk' abban, hogy még sok alkalma lesz az együttesnek arra, hogy a magyar néptánc és népzene Békés megyei követőiként öregbítsék a világ országaiban jó hírnevünket, újabb barátokat, tisztelőket szerezve ezzel hazánknak. — i — s Séta Koppenhága belvárosában Új tagokat vár a csabai ifjúsági ház A megyeszékhely legnagyobb közművelődési intézménye, a békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőház a most kezdődő évadra is több érdekesnek ígérkező, vonzó programot kjnál a fiataloknak, az érdeklődő közönségnek. A 14 évnél idősebbeket októbertől tizenöt szakkör, klub és tanfolyam várja. Zömük hagyományos, több éve eredményesen működő. Természetesen az új tagok jelentkezését is várják a Fiatal Utazók Klubjába, a Fiatal Pedagógusok Klubjába, a világnézeti, a természetbarát, az orosz társalgási, a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Klubjába. Az Ifjú Gárda vezetőinek, tagjainak kínál jó programokat az IG- klub, a KlSZ-alapszerveze- tek kulturális munkáját szeretné segíteni a Kultúrosok Klubja. A fotósokat és az amatőrfilmeseket szakkör várja. Akit a textilfestés — azaz a batikolás — érdekel, vagy akiket az elektrotechnika vonz, azoknak is szakkör áll rendelkezésére. Több évi szünet után képzőművészkört is szeretne indítani a ház Tóth Ernő festőművész vezetésével. Két tanfolyam kezdődik októberben. Az egyiket természetesen lányoknak, fiatal- asszonyoknak, esetleg a gasztronómia tudománya iránt érdeklődő férfiaknak ajánlják: a főzőtanfolyamot. A nemzetközinek ismert nyelv elsajátítását biztosítja a kezdő és haladó szinten forduló eszperantó nyelvtanfolyam. A klubok, szakkörök, tanfolyamok tagjai — jelentkezés után — tagsági könyvet is kapnak. A kedvezményeket biztosító tagság után diákoknak havi öt, dolgozó fiataloknak pedig havi tíz forintot kell fizetniük majd egy központi állami utasítás értelmében. Az úgynevezett nagytermi, tehát alkalmanként sorra kerülő rendezvények is megannyi érdekességet, élményt ígérnek. Akiknek eddig nem volt alkalmuk megismerkedni a a budavári palota melletti Korona cukrászda nemzetközi irodalmi rendezvényeivel, azoknak szólnak a következő évadban a ház irodalmi estjei. A Korona Pódium alkalmaira többek között Horváth Teri (elsőként, októberben), Bodrogi Gyula, Juhász Jácint és An- dai Györgyi, valamint Psota Irén színművészeket szeretnék meghívni. Az első félév kiemelkedő eseményének ígérkezik a november 15-i nyílt nap. Ezen a szabad szombaton reggeltől késő estig várják az érdeklődőket, de nemcsak a fiatalokat. A program is változatos : lakberendezési tanácsadó, otthon is elkészíthető játékok bemutatója, szabásminta-szolgálat, divat- bemutató, a korszerű étkezésről szóló előadás, jogsegélyszolgálat, népi iparművészek vására, a kicsiknek bábelőadás, játékfoglalkozás és rajzverseny, valamint könyvárusítás, tejtermékbemutató, a fotózással, filmezéssel, barkácsolással és túrázással kapcsolatos tájékoztató lesz a nyílt nap programjában. A ház klubjainak és szakköreinek, érdeklődő tagjainak havi egy-egy alkalommal színházlátogatásokat szeretnének szervezni Budapest és az Alföld kiemelkedő bemutatóira. A csabai ifjúsági és úttö- róház október 1-től hétfőtől csütörtökig, reggel 8 órától este tízig, pénteken reggel nyolc órától este 8 óráig, szombaton és vasárnap pedig igény szerint tart nyitva, és várja az érdeklődőket. Az elmúlt évhez hasonlóan az idén is havonta megjelenik majd az intézmény részletes műsorfüzete. Orosházi színházi program Szeptemberben a Szegedi Nemzeti Színház vendégszereplésével kezdődik a színházi évad Orosházán. Kálmán Imre Bajadér című operettjét mutatja be a társulat. Ugyancsak szeptemberben nézheti meg a város színházkedvelő közönsége Bródy Sándor Tanítónő című darabját a Népszínház művészeinek előadásában. Országos premier is lesz az idén Orosházán. Biró Lajos Sárga liliom című színművét a Népszínház társulata tolmácsolja. Érdekesnek ígérkezik a Hosszú az út az éjszakába című O’Neill-dráma, amelyet a szegedi színház mutat be. Ugyancsak ez a társulat adja elő Puccini híres operáját, a Pillangókisasszonyt. A Békés megyei Jókai Színházzal az idén négy darabra kötött szerződést a Petőfi Művelődési Központ. A Kincskereső szeptemberi száma A háromhónapos nyári szünet után ismét sok érdekes, izgalmas olvasnivalóval jelentkezik a Kincskereső. Az fodiántörténetek kedvelői bizonyára örömmel fogadják Rónaszegi Miklós most induló folytatásos regényét, A Sánta Bölényt, amely egyfo- diánfiú férfivá érését meséli el. Mint minden nyáron, az idén is találkoztak a lap szerkesztői és leghűségesebb olvasói (mindenekelőtt a Kincskereső-klubok tagjai) a szegedi Kincskereső-táborban. A táborozásról és a szakcsoportokban folyó munkákról maguk a gyerekek számolnak be, s szép válogatást olvashatunk a táborban keletkezett versekből, tréfás történetekből is. Karinthy Frigyes írása, a Reggel . hétkor arról 6zól, hogy milyen nehéz is egy diáknak iskolaidőben felkelnie, különösen, ha még Magyarország térképe sincs tussal kihúzva... A történelmi mondák iránt érdeklődők éppúgy találnak olvasnivalót (Lengyel Dénes: A Les-hegy), mint a természetrajongók (Fekete István: Nyár). A versszeretők is sokszínű lírai miniantológiát találhatnak a Kincskereső lapjain Fehér Ferenc, Orbán Ottó, Horgas Béla és mások verseiből összeállítva. Sokakat megnevettet Moldova György: Az új csillag című sportszatírája és Tamási Áron humoros állatmeséje, A hazug sün. A televízió szegedi körzeti stúdiója a nyáron mutatta be Janikovszky Éva írónőről készített portréfilmjét. E film keletkezéséről mesél a Janikovszky— Réber-sorozat „különkiadása”, Az úgy volt... címmel. A rovatok közül az Édes anyanyelvűnkben megjelent Tótfalusi István-írásra hívjuk fel a figyelmet.
