Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-05 / 208. szám
EQ2IZ2jJcj 1980. szeptember 5., péntek Békés megyei kozmetikus* és fodrászsiker Napirenden az általános iskola munkája A XII. Alföld Kupát Szolnokon rendezték meg augusztus 31-én. Négy megye: Bács-Kiskun, Békés, Csong- rád és Szolnok versenyzői és modelljei álltak a rajthoz a női, a férfifodrász és kozmetikus szakmákban. Megyénkből első ízben vettek részt a szövetkezet szakmunkásjelöltjei ilyen versenyen. Az „A” kategóriában felnőttek versenyeztek, a „B” kategóriában az ifjúsági csapat tagjai indultak. Mindkét csapat első helyezést ért el az összetett versenyben, ezzel harmadszorra nyerték el a kupát, amely így véglegesen a Békés megyeiek tulajdonába került. Tizenkét év óta másodszor nyerték el véglegesen a megye szolgáltatóiparának képviselői a serleget. A felnőttek versenyében a férfifodrászok között Nagy Kálmán összetett versenyben harmadik lett, Békéscsabán a Szabadság téren dolgozik. Nőknél Szabó Márta békési fodrász összetettben első, Mi- halik Ilona békéscsabai fodrász második lett. A kozmetikus szakmában összetettben, Majláth Mihályné munkájával a második, Gabnai Mária a harmadik helyezett. Az ifjúsági csapat tagjai közül 'férfifodrászatban Kiss Mária békéscsabai fodrász eiső,.Bagdi Ildikó gyulai versenyző második helyezést ért el. A női frizura készítésben Háló Katalin békési versenyző az összetett versenyben első, Kóródi Mária békéscsabai induló második, Kaposvári Gézáné mezőhe- gyesi rajtoló negyedik lett. A fiatal kozmetikusok közül Fekete Andrea második, a békéscsabai Lencsési úti szolgáltatóházban dolgozik. Igen jól rajtoltak a szakmunkásjelöltek. Mindhárom szakmában első helyezést értek el, és mindannyian másodévesek. Itt is Békés megye hozta el a pálmát. Stefu- la Ildikó férfifodrász a Szabadság téren, Szluka Ildikó női fodrász a békéscsabai szolgáltatóházban, Kiszely Erzsébet kozmetikus, ugyancsak a szolgáltatóházban tanuló. A különdíjak közül Békés megye kettőt mondhat magáénak. A Kertészeti Egyetem Tangazdaságának erőspusztai kerületében megkezdték a csemegeszőlő — a Csabagyöngye — szedését. Az idén kilencven—száz vagon termésre számítanak, s ennek mintegy felét a főváros piacain értékesítik (MTI-fotó: Fehér József felvétele — KS) Import helyett hazai Hőálló kenőzsír Magas hőmérsékleten is jól használható kenőzsír üzemszerű gyártását kezdik meg rövidesen a Komáromi Kőolajipari Vállalatnál. A Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézettel közösen kidolgozott Trikomplex elnevezésű terméket, amely 170—200 Celsius-fokon is jól használható, már kipróbálták a Dunai Vasműben, a MÁV-nál és több téglagyárban is. Az import terméket és kenőolaj helyettesítő kenőanyagból az idén 50 tonnányit készítenek. A Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézetben az import pótlására kifejlesztették a hőálló Termol- tex nevű kenőolajat is, a textilipar igényeinek kielégítésére. Ebből az intézet kísérleti üzemében az idén háromtonnányit állítanak elő, s ezzel 4,5 millió forintnak megfelelő deviza kiadásától mentesítik a textilgyárakat. Gyengén és mérsékelten Nem tudom, ki hogy van vele, nekem borsózik a hátam, ha tönkremegy többnyire egyetlen strandcipőm. Nemcsak a pénz miatt, hanem mert gyakran zsákbamacskát, azaz cipőt vásárol az ember, aminek letörik a sarka, beázik, szétszakad. Mindez gyakran néhány nappal a vásárlás után bekövetkezik, s a vásárló szaladhat fűhöz, fához és vissza a boltba. Lehet, hogy mert engem is érintett, de sosem hallottam annyi beázott cipőről, mint a múlt ősszel és télen. Ugyanis, mint amolyan naiv vevő, sorstársaimmal együtt volt merszem télen (!) bélelt csizmában járni, mert úgy gondoltam, a biztosan vízálló gumicsizma hideg lenne. Hogy honnan jutott ez eszembe? Az előbb jártam a cipőboltban, és nézelődés közben felfigyeltem egy cédulára. Az semmi, hogy az öntapadós címkét a talpba ragasztották, hogy felolvadva tönkretegye a vásárló zokniját! Lassan már megszokjuk. Inkább a címke mondanivalója ragadott meg. Közli, hogy az illető lábbeli „nem vízálló”, „gyengén vízálló”, illetve „mérsékelten vízálló”. Negyedik kategória, azaz vízálló nincs, legalábbis, én nem találtam. Pedig kerestem, és közben azon morfondíroztam, mi a különbség a „mérsékelt” és a „gyenge” között. Hiába, nem jöttem rá. De van egy gyanúm. Az idei ősz és tél is esős, havas lesz, mint évszázadok óta általában. A már kapható őszi—téli modellek láttán, úgy tűnik, a cipőipar ismét „mérsékelten” és „enyhén” készült fel erre. De legalább most már bevallják a címkén is. Ez is valami, az ember legalább tudja, mit vásárol. Igazán megnyugtató azonban az volna, ha mind több lábbelin tűnne fel a „vízálló” felirat. — m. szabó — Tegnap, szeptember 4-én délután 2 órától rendezték meg a tarhosi tanács ülését. Elsőnek Herpai Sándor tanácselnök számolt be a két tanácsülés között végzett végrehajtó bizottsági munkáról, így többek között kitért az árvízi hetekre. Köszönetét mondott'a jelenlevő tanácstagoknak azért az áldozatos munkáért, amelyet a nehéz időszakban végeztek. Ezt követően az általános iskola munkájáról számolt be Kis József né iskolaigazgató. Értékelte az elmúlt tanévben végzett munkát. Mint elmondta 8 tanulócso- oort működött, s mivel . az iskola hét tanteremmel rendelkezik, egy szükségtanteremre is igény volt. Beszélt arról, hogy az elmúlt évben új szemléltetőeszközöket rendeltek, melyek egy része már megérkezett, s hogy az iskola mintegy 14 ezer forint állami támogatásban is részesült. Problémát jelent, hogy a szertárak túlzsúfoltak. A beszámoló kitért a diákok magaviseletére, tanár-diák, illetve a tanár-szülő viszonyra. Célként tűzte ki, hogy tovább kell erősíteniük a nevelési központú szemléletmódot. Szó esett az 1980/81-es tanév nem éppen könnyű elkészítéséről. A nyári nagytakarítást az árvíz megszakította, így jelenleg is folynak az átalakítási, a felújítási munkálatok. A gyerekek most három szükségtanterembe kerültek. A könyvtár és az ifjúsági ház adott otthont számukra, míg a munkák befejeződnek. Mint Kis Jó- zsefné elmondta, a nevelők mindent megtesznek, hogy tanítványaik ne érezzék hátrányát e megoldásnak. Várható, hogy októberre a megszokott körülmények között tanulhatnak majd a tarhosi gyerekek. A tanácsülés második napirendi pontjaként dr. Trisch- ler Anna körzeti orvos beszámolójából a község egészségügyi helyzetével ismerkedhettek meg a résztvevők. A tanácsülés bejelentésekkel ért véget. Herpai Sándor, kérte többek között a tanácstagokat, hogy vasárnapra szervezzenek társadalmi munkát a gátak helyreállítására. N. Á. Tudományos tanácskozás kezdődött az élelmiszer-termelésről Hazánk természeti adottságai önmagukban még nem szavatolják élelmiszeripari termékeink versenyképességét. Magyarország környezete — mely rendkívül sokágú élelmiszer-termelésre ad módot — előnyös és hátrányos lehet: a piaci sikert végül is az anyagi, műszaki felkészültség, a központi irányítás és a vállalati magatartás alapozza meg — hangzott el csütörtökön g MTESZ-szék- házban, ahol kétnapos tudományos tanácskozás kezdődött a hazai élelmiszer-termelés továbbfejlesztésének feltételeiről. A Magyar Tudományos Egyesület rendezte eseményen az élelmiszer- termeléshez kapcsolódó valamennyi tudományos és szakmai ág művelői szóhoz jutnak, így a hazai élelmiszer- termelés helyzete, jövőbeni feladatai a vállalati vezető és az egyetemi tanár, a munkaügyi szakember és külkereskedő szemüvegén át egyaránt elemzésre kerül. A tanácskozás — amelynek nyitó plenáris ülésén részt vett Tóth János, a MTESZ főtitkára és Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár — pénteken szekcióüléseken vitatja meg a továbbfejlődés lehetőségeit. Feloldották a vízhasználati tilalmat A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság és a Békés megyei KÖJÁL a bakterológiai vizsgálatok alapján a vízhasználati (horgászási, halászati) tilalmat a következő helyeken — a Berettyóban, a szeghalmi gimnáziumtól a folyó torkolatáig, a Sebes-Körösben, a gátszakadástól a folyó torkolatáig, a Hortobágy-Berettyó- ban, Ecsegfalvától az árvízkapuig, valamint a Félhalmi holtág egész szakaszán — feloldotta. A Kettős-Körösben a dobozi hídtól Körös- tárcsáig a víz szennyezettsé- gi foka miatt a vízhasználat egyelőre nem ajánlott. Tizenkét évre ítélték az OTP-rablót A Legfelsőbb Bíróság jelentős értékre fegyveresen elkövetett rablás és más bűn- cselekmények miatt csütörtökön hozott ítéletet a 26 éves Donászi Aladár tapolcai lakos ügyében. Megalapozottnak találta az első fokú ítéletet, ezért azt helyben hagyta. A bíróság Donászi Aladárt 12 évi szabadságvesztésre ítélte, és további tíz évre eltiltotta a közügyektől. Donászi lopott fegyverrel ez év márciusában Budapestre utazott, hogy pénzt szerezzen. A XI. kerületi Irinyi utcában leparkolt, s megnézte, mikor nyit ki az OTP-fiók. ö volt az első „ügyfél”. Rövid ideig figyelte a dolgozókat, majd a pénztárablakhoz lépve az ott ülő asszonyra fogta a pisztolyt. A dolgozóknak a fenyegetett helyzetben mozdulatlanul kellett nézniük, hogy Donászi a pénztárból 372 500 forintot aktatáskájába rak. Ismét megfenyegette a dolgozókat, majd távozott. Szerencsére egyiküknek sikerült működésbe hoznia a riasztó- berendezést, így a férfit, aki a Gellért Szállóban szobát bérelt, hamar elfogták. A Legfelsőbb Bíróság ítéletének indoklásában aláhúzta: Donászi az egyik legsúlyosabb bűncselekményt követte el, fegyveresen, ezért vele szemben a törvény teljes szigorával kell eljárni. Olyan büntetés kiszabására volt szükség, amely alkalmas a vádlott és mások visz- szatartására az ilyen és hasonló bűncselekmények elkövetésétől. Figyelembe vették azt is, hogy a közvélemény mély felháborodását kiváltó rablások az utóbbi időben gyakoribbá váltak. Demokrácia a hivatalokban a különféle hivatalokban dolgozó emberek közérzete többszörösen is közügy, önmagában azért is, mert több százezren vannak, és a társadalom számára nem lehet közömbös, milyen érzésekkel, hangulatban végzik mindennapi munkájukat. De fontos közügy még valamiért. Míg a gyárakban, üzemekben a munkások anyagokkal, szerszámokkal, vagyis holt tárgyakkal dolgoznak, az. „irodisták” jelentős része más emberek aktáit, ügyeit intézi. Csupán a tanácsoknál ügyféli minőségben évente gyakorlatilag valamennyi magyar állampolgár megfordul, sokan többször is. Az ügyintézők közérzete, munkahangulata tehát hatásában aligha maradhat meg a hivatal kapuján belül: naponta gyűrűzik ki valamilyen formában az ügyfelekre, az állampolgárokra, tovább javítva vagy mérgezve a légkört. Akarva-akaratlanul maga az ügyfél is tovább hordozza a jó vagy rossz hangulatot: ha gyorsan, bürokráciamentesen intézték el az ügyét a hivatalban, maga is lelkesebben, jobb kedvvel végzi munkahelyi, otthoni teendőit. És fordítva ... Éppen az említett összefüggések miatt érdemes közelebbről is szemügyre venni, hogy mi minden határozza meg ma egy hivatali dolgozó közérzetét? Sok ilyen tényező van, de ezek között kétségtelenül a legfontosabbak között szerepel a munkahelyi demokrácia. Aligha kell magyarázni, hogy az ügyintéző jóval nagyobb kedvvel-lelkesedés- sel végzi mindennapi, s olykor cseppet sem köny- nyű munkáját, ha tudja, érzi: vezetői számítanak véleményére, döntéseiknél figyelembe veszik észrevételeit, tanácsait. Ha nem olyan utasítások végrehajtását erőltetik „kívülről” rá, amelyek feleslegességét, helytelenségét gyakorlat igazolta érvei sokaságával tudta volna bizonyítani — ha megkérdezik. Ha vezetői intézkedéseiben viszontlátja a munkaértekezleteken általa vagy kollégái által felvetett javaslatokat. Ha meggyőző módon azt is mondják neki, hogy esetleg miért helytelen saját elképzelése. Konkrét példák sorával igazolható, hogy mi, ügyfelek, szinte a hivatal, az iroda levegőjében érezzük: jó vagy rossz-e ott a munkahangulat. Ahol az ügyintézőknek tényleges beleszólásuk van a hivatal belső ügyeibe, ahol fontos, megbecsült embereknek érzik magukat, ott óhatatlanul az ügyféllel és kedvesebbek, előzékenyebbek. S ami még fontosabb: ott gördülékenyebb, gyorsabb az ügyintézés is. Ahol viszont nem tartanak igényt a vezetők a hivatal dolgozóinak alkotó közreműködésére, vélemény- nyilvánítására, ott az ügyintézők előbb-utóbb elkerülhetetlenül sértődöttek, idegesek, türelmetlenek lesznek. S belső feszültségeiket jobb híján gyakran éppen azokon a nekik kiszolgáltatott embereken vezetik le, akik pedig az egészről semmit sem tehetnek: az ügyfeleken. Ha csupán erről az oldalról vizsgáljuk a kérdést — aminek persze még számos más összetevője is van —, akkor is kétségtelen, hogy a demokráciára — ami szocialista társadalmi rendszerünk lényegi vonása — nemcsak az üzemekben, hanem a hivatalokban, a különféle intézményeknél is nagy szükség van. Fontos ezt hangsúlyozni azért is, mert néhány évvel ezelőtt voltak akik vitatták a munkahelyi demokrácia létjogosultságát a közszolgálatban. Azzal érveltek, hogy a tanácsok, a minisztériumok irodáiban alapvetően más a helyzet, mint például az üzemekben, hiszen itt a demokrácia a közélet olyan fontos, választott testületéinek irányító szerepén keresztül érvényesül, mint amilyenek a tanácsülések- és persze elsősorban az országgyűlés. Né- hányan a hivatalok egyszemélyi felelős vezetését próbálták szembe állítani a demokrácia érvényesülésével. Az utóbbi években több fórumon is foglalkoztak ezzel a témával, s a különféle testületi viták végső következtetése mindenütt egybecsengett : a hivatalokban éppúgy szükség van a belső demokratizmusra, a dolgozók véleményének kikérésére és figyelembe vételére, mint az üzemekben. A hivatali demokrácia legfőbb fórumai a munkaértekezletek, a különböző rétegtanácskozások és a vezetői fogadóórák. Abban, hogy ezek a fórumok valóban élők és hasznosak legyenek, igen nagy szerepük, feladatuk van a szakszervezeteknek. Hiszen hiába várnak a vezetők az érdemi, őszinte vélemény- mondásra, ha a tanácskozások nincsenek megfelelően előkészítve, ha hiányos a dolgozók tájékoztatása, vagyis, ha nincs miről véleményt mondani. Arra is ügyelni kell, hogy a dolgozók által felvetett javaslatok, észrevételek ne maradjanak válasz nélkül, s a vezetők beszámolóikból minél inkább száműzzék1 a formalizmust. L assan egyéves lesz a Minisztertanács és a i SZOT együttes határozata, amely a hivatalok, intézmények sajátos helyzetének megfelelően szabályozta a hivatali demokrácia kereteit és formáit. Azóta már sorra megjelentek az egyes ágazatok, területek sajátosságait tartalmazó közös irányelvek is, az érdekelt szakszervezetek elnökségeivel egyetértésben. Így a jogi keretek adottak ahhoz, hogy a hivatalok belső demokratizmusa is egyre tartalmasabb legyen, nemcsak a több százezer közalkalmazott, hanem több millió állampolgár érdekében. Deák András Változó világgazdaság Megjelent az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet alföldi osztálya, a megyei tanács művelődésügyi osztálya a Pedagógus Továbbképzési Intézet földrajzszakos tanárok részére készített tájékoztatója, a Változó világ- gazdaság 10. száma. A Baukó Tamás szerkesztette kiadványban a tavalyi esztendő világexport-alakulásának mutatói mellett a Japán beruházások főbb adatai szerepelnek az első oldalakon. A napi világhírekben viszonylag ritkán előforduló ország, Ausztrália nyersanyaghelyzetéről is olvasható rövid összefoglaló. A Szovjetunióban a legolcsóbb elektromos energiát előállító nureki vízi erőműről, s a BAM-ról is szolgál friss adatokkal a kiadvány. Érdekes végigböngészni a világ milliós városait felsorakoztató adathalmazt, amelyből kiderül, hogy a japán Tokió-Yo- kohama agglomeráció a világ legnépesebb települése, a mintegy húszmillió 485 ezer lakosával. A gyermekmunkaerő alkalmazásának világméretű adatai elszomorító tényekre hívják fel a figyelmet. Végezetül, a mindössze 300 példányban megjelenő Változó világgazdaság, Zimbabwét mutatja be a számok tükrében.
