Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-28 / 228. szám

1980. szeptember 28., vasárnap minimagazin Milyen legyen a KISZ-vezetű? „Amilyen a KISZ-titkár, olyan az alapszervezet”, szokták mondani, leegyszerű­sítve a dolgokat. S ahogyan az általánosítások, ez sem igaz mindig és mindenütt. De az vitathatatlan, hogy a KISZ-vezetők személye na­gyon fontos. Számos példa bizonyítja: ha jól választ a tagság, akkor szervezett, tar­talmas a közösségi élet, ha viszont ez a vezető távozik, széthull a közösség. (Persze a legráternTettebb KISZ-tit- kár sem tud mit kezdeni a kollektíva, vagy legalábbis az aktív mag együttműkö­dése nélkül.) S hogy milyen legyen egy KISZ-vezető? A KISZ KB az ifjúsági szövetségben fo­lyó kádermunka továbbfej­lesztéséről 1974 szeptemberé­ben hozott határozatában olvasható: „A KISZ-vezetők kiválasztásánál továbbra is legyen érvényes a politikai alkalmasság, a szakmai hoz­záértés, valamint a vezetői rátermettség hármas köve­telménye.” Majd alább, a harmadik pontban: „Alapve­tő feladat a munkában és a társadalmi életben kitűnt szervező-vezetőkészséggel rendelkező tehetséges fia­tal fizikai munkások és ter­melőszövetkezeti parasztok vezetővé válásának tervsze­rű, folyamatos és fokozatos elősegítése.” Hogyan érvényesül ez a határozat a gyakorlatban Gyulán, a dolgozói KISZ- alapszervezetekben? Erről tett jelentést a KISZ gyulai városi bizottsága a KISZ megyei bizottságának a leg­utóbbi ülésen. Gyulán 70 dolgozói alapszervezet mű­ködik, ebből 30 az iparban, 21 a mezőgazdaságban, élel­miszeriparban és 19 intéz­ményeknél. A KISZ-vezetők kiválasztásánál — állapítja meg őszintén a jelentés — még sok helyen elsődleges szempont, hogyan végzi munkaköri feladatait az il­lető fiatal, s így gyakran előfordul, hogy a kiválasz­tott ifjúsági vezető nem ren­delkezik kellő mozgalmi is­meretekkel, és vezetői ráter­mettsége is alakulóban van. Másfelől az is gond, hogy a párttagok soraiba ajánlott, és a pártba felvett fiatalok nem vállalnak tovább a KISZ-alapszervezetben funk­ciót. Ami a KISZ-titkárok álta­lános és szakmai műveltsé­gét illeti, az elmúlt küldött- értekezlet óta tovább javult a kép; mind többen rendel­keznek felsőfokú végzettség­gel, és jelenleg is sokan ta­nulnak. A megfelelő politi­kai végzettséggel rendelke­zők aránya azonban még mindig nem kielégítő. A ve­zetőségekben kedvező a fizi­kai dolgozók aránya. A tit­károknak' csaknem a fele, a vezetőségi tagoknak 48 százaléka munkásfiatal. Az alapszervezeti vezetők több­sége átlagosan két évet tölt el funkciójában. A gyakori változás oka azonban az esetek többségében nem az alkalmatlanság, hanem az új munkahely, illetve más funkció, megbízatás. S végül a káderképzésről: az után­pótlásként számításba vett, illetve jelenleg funkcionáló KISZ-vezetők képzése városi titkárképző tanfolyamon és 4—6 hetes KISZ-iskolán tör­ténik. Film és ifjúság Országos vetélkedösorozat kezdődik Az elmúlt évben nem re­mélt sikerrel zárult a Könyv és ifjúság elnevezésű or­szágos vetélkedősorozat. A Művelt ifjúság elnevezésű akció keretében, a tavalyi „könyves verseny” folytatá­saként, a KISZ Központi Bizottsága és a MOKÉP újabb versenyt írt ki az alapszervezeteknek, üzemek­ben, vállalatoknál, intézmé­nyekben dolgozó, iskolákban, tanintézetekben tanuló fiata­loknak. A Film és ifjúság több te­rületen zajló játék. Az írás- műpályázatra például for­galmazott filmekről szóló kritikákat, kisebb tanulmá­nyokat, elemzéseket lehet 1980. december 31-ig be­küldeni a megyei moziüzemi vállalatnak. Az úgynevezett Filmhír­adó-játékba bizonyára sokan bekapcsolódtak megyénkből is; a sorozat már igencsak a befejezéséhez közeledik. Az „igazi” a Filmvilág­játék, amelyet a Békés me­gyei Moziüzemi Vállalat — és természetesen a megyei KISZ-bizottság — hirdet meg. Az első fordulóban az üzemi, tanintézeti, vállalati KISZ-alapszervezeteknek kell megrendezniük a csa­patversenyeket. Ezekhez az alapot a megyei filmforgal­mazási vállalat szolgáltatja. A részletes kiírás is hamaro­san megérkezik a fiatalok­hoz. Többek között Gaál István: Sodrásban, Stanley Kramer: A Dominóelv és Oleg Nyikityin: Az ötödik évszak című filmjeit kell megnézni. A filmeket a vál­lalat kérésre bárhol és bár­mikor levetíti a benevező csapatoknak. Emellett az október 1. és november 31. közötti helyi moziműsorok­ban is szerepelnek olyan fil­mek, amelyeknek megtekin­tése nélkül nem lehet részt venni a most induló játék­ban. Az első fordulóban leg­jobb csapatok az 1981. ja­nuár 31-ig sorra kerülő já­rási-városi vetélkedőkben vesznek részt. Az első fordu­ló követelményein túl a magyar film történetét, ne­vesebb alkotóit és alkotásait, valamint a kortárs szovjet, amerikai és olasz filmmű­vészetet is ismerniük kell a versenyző csapatoknak. Az itt legjobb teljesítményt fel­mutató csapatok részt vehet­nek az 1981 februárjában sorra kerülő megyei döntőn. Természetesen a követel­mény fokozatosan emelke­dik: erre a harmadik for­dulóra már az egyetemes filmtörténetről is áttekintést kell szerezniük a fiatalok­nak. Jövő év tavaszán lesz Szolnokon az ifjúsági film­szemle, ennek keretében ren­dezik meg a megyék leg­jobbjainak országos selejte­zőjét. A filmről legtöbbet tudók pedig — a tervek sze­rint — a televízió kamerái, az ország nyilvánossága előtt mérhetik össze tudásu­kat. A tét nem csekély: az országos döntő díjai között például a moszkvai film- fesztiválon való részvételi jegy is szerepel... Termé­szetesen minden forduló he­lyezettjeit díjazzák. A játék­ról részletes felvilágosítást a megyei moziüzemi vállalat, és az illetékes KlSZ-bizott- ságok adnak. Eredményes, élményekben gazdag versenyzést és játé­kot kívánunk! Kulich Gyula mellszobra a békéscsabai sportkollégium ud­varán Sportkollégium Békéscsabán A békéscsabai Kulich Gyu­la középiskolás fiúkollégium­ról legutoljára 1977. decem­ber 17-i számunkban írtunk részletesebben. Akkor mind­össze csak azt jeleztük, hogy az évek során sportkollégi­ummá kívánják átalakítani az intézményt. Most, néhány héttel a tan­évkezdés után újra elláto­gattunk a kollégiumi rangot szerzett diákotthonba, hogy írásunkban a legújabb fejle­ményekről is beszámolhas­sunk. Emlékeztetőül annyit: a sportkollégium létesítését Araczki János, a városi ta­nács elnöke kezdeményezte 1977-ben. Közben az Előre elnöksége átalakult és társa­dalmi vezetés vette át az irányítást. A végrehajtó bi­zottságnak négy olyan tagja lett, akik nemcsak akarnak, hanem tudnak is tenni a sportélet fellendítéséért és az utánpótlás felkészítéséért. Például a Május 1. Tsz el­nöke nem kis szerepet vál­lalt ebben. Szerződés aláírá­sára is sor került az ifjúsági sporttelep létesítésével és a társadalmi munkák szervezé­sével kapcsolatban. Ily mó­don megoldódik az atlétikai szakosztály kérdése. Medovarszki János igazga­tó tájékoztatása szerint ebbe a sportkollégiumba elsősor­ban olyan fiúk kerülnek, akik valamelyik sportágban tehetségesek és valamelyik békéscsabai középfokú okta­tási intézményében tanulnak. A 90 diák zöme a Sebes György Szakközépiskolába, illetve a Rózsa Ferenc Gim­náziumba jár. Beiskolázás­kor a Kemény Gábor Szak- középiskolában is figyeltek arra, hogy a Kulich Gyula Kollégiumba kerülő fiatalok „értsenek a sporthoz”. Egyéb­ként az ott lakó diákoknak mintegy fele az Előre iga­zolt sportolója. Akadnak kö­zöttük olyanok, akik tagjai az országos serdülő labdarú­gó-válogatottnak, sőt még az NB I-ben is játszik egy ta­nuló. Nemcsak szorgalmi időben, hanem nyáron is ebben a kollégiumban étkeznek a tor­naszakosztály versenyzői. Ugyanakkor ez az intézmény ad otthont az Expressz szer­vezésében utazó diákoknak, az építő-, edző- és úttörőtá­borok résztvevőinek, vala­mint az egy-, két- és három­napos tartózkodásra érkező turistáknak. Ettől a tanévtől kezdve pályázaton vehetnek részt az Előrében sportoló csabai kol­légisták. Aki sikeresen ele­get tesz a követelményeknek, kedvezményes ellátást kap. Ha valakinek a tanulmányi eredménye, vagy magatartá­sa' a későbbiekben már nem éri el a megfelelő szintet, a különböző juttatásokat meg­vonhatják tőle. Tekintettel arra, hogy a sportkollégium diákjai — hétfő kivételével — mindennap edzenek, s a hétvégeken versenyeken is részt vesznek, az egyik leg­fontosabb feladat: a kaló- riaigényesebb táplálkozás feltételeinek megteremtése. A sportkollégium napirend­je — éppen e sajátos funk­ció miatt — eltér a többitől. A nevelők a diáktanáccsal közösen határozzák meg: ki, mennyi időt töltsön el tanu­lással? Akinek a tanulmá­nyi eredménye alatta marad a kívánalmaknak, annak szombaton kell pótolnia a mulasztásokat. A korábbi évek tapasztalatait figyelem­be véve ilyen jellegű szigo­rítások csak ritkán fordultak elő. A diákok nagy része hétvégeken hazautazik. Pél­dául az országos jellegű fel­hívás alapján, a kollégiumok közötti versenyben — a me­gyei művelődési osztály és a KISZ-bizottság értékelése alapján — ez az intézmény nyerte el az „Aranyokleveles Kollégium” címet az elmúlt tanévben. Társadalmi mun­kában szintén jó helyezést értek el a középfokú tanin­tézetek versenyében, ezért a Kulich Gyula fiúkollégium 4 ezer forint jutalmat és okle­velet kapott. Kép, szöveg: Bukovinszky István Úttörötáncosok Három éve működnek fo­lyamatosan a szarvasi Vajda Péter Művelődési Központ­ban néptáncszakkörök. Az úttörőcsoportok hetenként egyszer tartottak próbát, ami kevésnek bizonyult. Az idén a szarvasi városi úttörőel­nökség segített abban — ad­ta hírül levelében Holub Sándorné táncpedagógus, s az úttörőegyüttes harminc tagja —, hogy a kiscsopor­tok legjobbjaiból létrejöhes­sen a Vajda Péter tánc- együttes. Az úttörőelnökség július végén szaktábort ren­dezett, ahol napi 7—8 órai tánc- és énektanulással meg­alapozták tudásukat a gye­rekek. Az 1980/81-es tanév­ben szeretne az együttes he­ti háromórás próbákat tar­tani, s ehhez szükséges az is, hogy az úttörőcsapatok­ban a népitánc-tanulást út­törőmunkának tekintsék. Az úttörő táncegyüttes nagy igyekezettel készül, hogy az 1981-es úttörő kulturális szemlén bizonyítsa tudását. Tessék választani! A nyári hónapokban is sokféle érdekes, hasznos programot szervezett az út­törőknek az orosházi ifjúsá­gi ház, így most szeptem­berben nem elkezdődik a munka az intézményben, in­kább fogalmazhatunk úgy: új lendülettel folytatódik. A szeptember a szakkörök, klubok szervezésének hónap­ja a házban; a kisdobosok, úttörők választhatnak, hogy orosz nyelvi levelező, báb-, asztalitenisz-, fotós, színját­szó, ügyeskezek-, német nyelvi, riporterszakköre, a nyolcadikosok klubjába, út­törőzenekarba vagy a gyer­mekklubbal járnak-e az új úttörőévben. A KlSZ-fiata- lok számára szervezi az in­tézmény a Kossuth-klubot, a Táncsics-klubot, a szakmun­kástanulók, a fotó-, a politi­kai, az Atlasz testedző, az „Együtt egymásért” ifiklubot, és a bábcsoportot. A szakkö­ri évnyitó október 3-án lesz. II koreográfus Gyalog László, a gyomai művelődési ház előadója egy­ben a Körösmenti táncegyüt­tes művészeti vezetője és ko­reográfusa is. Nagyon fia­tal, huszonöt éves, de már öt éve családos ember, két kicsi gyermek apja. Munká­ja a művelődési házban és a tánccsoportban az, amit na­gyon szeret, és semmi más­sal nem cserélne el. Amott táncos és zenekari kiscso­portokkal foglalkozik, s ren­dezvények lekötésével, lebo­nyolításával; emitt táncol, tanít, koreografál, vagyis táncot tervez. S hogy csak az utóbbiaknál maradjunk: eredményesen, amit az együttes sikerei mellett a személyes elismerés is jelez. A nyáron nyerte el a kore- ográfusi díjat, a Balatonnál megrendezett VIII. országos szövetkezeti néptáncos ta­lálkozón és versenyen. — Hogyan lett koreográ­fus, készült rá, vagy csak a véletlen hozta? — Készülésről szó sem volt. Azzal kezdődött, hogy a szüleim zenére akartak ta­níttatni, de ehhez nem volt kedvem. így a zeneiskola helyett a táncot választot­tam. Egy életre megszeret­tem. Később persze a zenét is. Általánosban kezdtem a táncot, s mint gimnazista már asszisztensi feladatot is kaptam, s negyedikesként pedig egy kis csoportot ta­nítottam. Érettségi után a művelődési házba mentem dolgozni, de az együttest sem hagytam el. Táncoltam tovább. — És egyszercsak elkez­dett táncokat tervezni? — Elkezdtem, de nem egyik napról a másikra. Évekkel ezelőtt mint szóló­táncos első díjat nyertem. Felfigyeltek rám, és a Nép­művelési Intézet tanfolyamá­ra küldtek, ahol a három­éves anyagot fél év alatt el­végeztem. Majd egy újabb — a B kategóriás — tanfo­lyam után néptáncoktató be venni az együttest, a táncosokat, akik majd meg­valósítják. — És sikerre viszik, mint annyiszor tették már a Kö­rösmentiek. Legutóbb a Szé­ki táncot, amire koreográ- fusi díjat kapott. — Valóban szép múltra tekinthetünk vissza az 1967- es alapítás óta, a belföldi és külföldi fellépések terén egyaránt. Ez utóbbiból az el­ső az osztravai néptáncfesz­tivál volt 1970-ben, s azóta szinte minden szocialista or­szágban jártunk, így a Szov­jetunióban is a testvérme­gyében, Penzában. Négy éve volt az első nyugati utunk, s azóta Franciaország és Görögország, Hollandia és Spanyolország is megismerte a gyomai táncosok produk­cióit. De legalább ilyen fon­tos, hogy minden turné egyben meleg hangulatú baráti találkozó is. — Ugyanakkor fárasztó munka is? — Ez velejár, mert a tánc valójában nehéz szellemi és fizikai munka. Fellépéskor, készüléskor egyaránt. A fesztiválokon azért, mert sokat vagyunk színpadon, a tanulás idején pedig a na­gyon fegyelmezett munka miatt. Heti háromszor há­rom órát próbálunk rendsze­resen, természetesen mun­kaidő után, hiszen amatőr együttes vagyunk. Tagjaink diákok — 14 éves kortól —, s dolgozó fiatalok, akik a táncművészetet hosszabb-rö- videbb ideig aktívan műve­lik. S később is barátai ma­radnak és támogatják, bár­milyen poszton dolgoznak, mert a tánc szeretete meg­marad. — Együttesük mint kol­lektíva is igen jó. Ez a lég­kör a táncszeretetnek kö­szönhető? — Az amatőrcsoportok ál­talában jó közösségek, hi­szen önként, örömmel csi­nálják a maguk választotta művészeti tevékenységet. És Egy régebbi próbán. Bal szélen Gyalog László Fotó: Gál Edit lettem. Aztán egyszer az OKISZ szakreferense, aki sűrűn járt hozzánk Gyomá­ra, egy új számot akart ké­szíteni, s megbízott egyes figurák kikeresésével. Mire újból jött, már be is taní­tottam ezeket, neki meg any- nyira megtetszett, hogy rám bízta az egész munkát. És a Vasvári verbunk olyan jól sikerült, hogy antológiaszám lett, s mint ilyet még ez év­ben bemutattuk Pesten is, a Madách Színházban. — Ennek, és nemsokára a Méhkeréki táncoknak is ko­moly visszhangja lett. — Igen, és ami nagy szó egy községi tánccsoport éle­tében, a kiemelt, élenjáró együttesek közé kerültünk, S akár a többieknek, nekem is még nagyobb kedvem lett a munkához. Egyébként is remek dolog belemélyedni egy-egy táj tánchagyomá­nyába, majd az elméleti és gyakorlati ismereteket ösz- szegezni úgy, hogy a saját elgondolásunkat is belevi­gyük. Ugyanakkor figyelem­a cél: a közös ügy, amiért érdemes sokat dolgozni, s az erőket összefogva produkál­ni. Ezért mint másutt, ná­lunk is szívesen vállalják a tagok a kemény munkát, a fegyelmet. S bár elég nagy a korkülönbség, az együttes a baráti társaságot is jelen­ti, s ez az, ami nekünk fia­taloknak olyannyira fontos az értelmes időtöltésen kí­vül. — De ez az időtöltés tény­leg sok idejébe kerül an­nakr akinek a kenyérkereső munkája szintén nagyon le­kötött. Aki népművelő. Ma­rad idő a családra? — Mindent elkövetek, hogy egyik munka se men­jen a család rovására, s minden szabad időmet ve­lük töltöm. Szerencsére a feleségem is táncolt az együttesben, és így megérti, mit jelentenek időben és munkában a próbák és fel­lépések. Én meg ezt sok se­gítséggel viszonzom, amikor otthon vagyok. Vass Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents