Békés Megyei Népújság, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-28 / 228. szám
a 1980. szeptember 28., vasárnap •mwjMag Szellemi gimnasztika” Volt egyszer egy Moldova- müsor a rádióban, néhány hónapja talán. Érdekes, nagyon mai és roppant izgalmas, hiszen az író választott stílusával élt itt is: nem kertelt, nem használt sztaniolt, nyíltan nézett a szemünkbe, képletesen mondva, a rádió hangszórójából. Feljegyeztem néhány mondatot, nem biztos, hogy szóról szóra, de a lényege pontos: „Valóságos szellemi gimnasztika’, amit csinálunk. Elhangzik egy bírálat, bátor, értünk harag- vó; megdicsérnek érte — és minden marad a régiben.” Most, hogy előkerült ez a jegyzetfüzetem, és elolvastam az akkor leírt sorokat, napokig fogva tartott a műsor régi élménye, „szellemi gimnasztikánk” nem is kevés helyen divatos ügyeskedése a bírálat és hatása tárgyában. Aztán más olvasmányaim is előhozakodtak arról, hogy a valamikori „5 százalék igazság” örve alatt hogyan le_ hetett a delikvens fejére olvasni 95 százalék valótlanságot, és hogy örülhetett, ha csak fejreolvasással megúszta. Szomorú sorsokra emlékeztem, jobb sorsra érdemesek ma már tragikomikusnak látszó bukásáról, és ezeken az emlékeken lovagolva megjelentek lelki szemeim előtt a „bíráló hősök” is, akik azóta szürke ismeretlenségbe távoztak kis és nagy közösségek fellélegző örömére. Hogy „bírálataikért” elnyerték-e méltó jutalmukat, nem mernék megesküdni rá, de hát mit tegyünk, ilyen az élet, a kerekei komótosan forognak. Esténként, amikor kikapcsolom a televíziót (ha bekapcsoltam), jó vagy rossz szokásom kis időre előszedni kedvenc olvasnivalómat. Mostanában bölcs emberek bölcs gondolatait szeretem, valahogy megnyugtatnak és megtámasztják bennem a lelket, hogy érdemes vállalni a csendes küzdelmeket és a kemény kiállásokat, a sokkal jobb — tehát pozitív — előjelű „szellemi gimnasztikát" azért, hogy adhassunk valamit a gigászi vállalkozáshoz, melyet lent és fent egyre többen és többen tesznek életük értelmévé. Ahhoz,. hogy nem lehet elég szavunk, tettünk, akaratunk a jövőért, nem kihagyva ebből a jelent sem, a jövő fundamentumát. Ahhoz, hogy okosabban, értelmesebben kell élnünk, hogy lehetőségeink birtokában ezerszer jobban és tökéletesebben kellene dolgoznunk; ahhoz, hogy áttörjük az új keletű közöny hadállásait, a mániákus szerzési vágy falait, hogy közéletünk alapigazságai mindenütt, mindig felragyogjanak. Tegnap Marcus Auréliust olvastam. Ez a római katona- császár a véres csaták szünetében írta naplóját, jegyezte fel gondolatait. Szeretem tépelődő önvizsgálatát, a szinte képtelen törekvést, hogy „tegyen vagy mondjon bárki bármit: nekem jónak kell lennem”. Miért szedem elő most ezt a rómait? Mert valami olyasmit irt, ami úgy illeszkedik e glossza témájába, ahogyan a fogaskerekek simulnak össze. Erről, hogy az sem mindegy, jóindulat vezérel-e abban, amit mondok, vagy egészen más? Idézek: „A jóindulat legyűrhe- tetlen, ha őszinte, ha nincs benne gúny vagy póz. Mert mit árthat neked még a legerőszakosabb ember is, ha mindvégig jóindulatú vagy vele, ha alkalomadtán szelíden figyelmezteted... De ne gúnyosan vagy megalázó módon tedd ezt, hanem szeretetteljesen, minden belső keserűség nélkül: nem is leckéztetve, és nem is úgy, hogy aki éppen hallja, bámuljon téged, hanem csak rá légy tekintettel, még akkor is, ha mások jelen volnának.” Honnan jön ez a mai intés? Kétezer esztendő időtávolából, hogy mostani századunk harmadik negyedének formáiban, körülményeiben testet öltsön. Mert testet ölt, tagadhatatlan, mert igaz és bölcs. Mert a gúnyos, a megalázó bírálat ma is visszataszító, és viszájára fordul. Mert az ilyenért sem dicséret, sem a „bátor” jelző nem mérhető ki senkinek. A gonosz demagógia nem téveszthető össze az értelmes, jóindulatú figyelmeztetéssel, a hibáira és nem az emberre mért segítő össztűzzel. Es, hogy minden marad a régiben? £n abban hiszek, hogy nem marad. Ha pedig naponta eggyel többször nem marad, máris érdemes. S eljön az idő, amikor elfelejthetjük, mi volt a jelentése annak, hogy „szellemi gimnasztika”. Sass Ervin „Nem tettünk le arról, hogy az egyesítést megvalósítsuk!” Kétegyházi változások Egy évvel ezelőtt, 1979. október 26-án „Egységes irányítás Kétegyházán — Meggyőző valóság, biztató tervek” címmel jelent meg riportunk a nemzetiséglakta nagyközség közművelődési intézményeinek egyesítéséről. Árgyelán György, a művelődési ház igazgatója akkor a következőket mondotta: „Korábban havi bérletet fizetett a könvtár. Sok vitánk volt a takarítás körül. (...) Nem utolsósorban soksok szakmai átfedéssel dolgoztunk. Így jött az ötlet, egyesíteni kellene a két köz- művelődési intézményt, ha már fizikai értelemben úgyis együtt van.” Az egy évvel ezelőtti riport így folytatódik: „A kétegyházi lcultúr- centrum — más név még nincs rá, ilyen szervezeti forma másutt nemigen akad — valóban az ésszerű takarékosság ügyét szolgálja. Így csökken az energiaköltség, kisebb létszámú személyzettel lehet dolgozni, a folyóiratokból és lapokból is kevesebbre kell költeni, jobban kihasználható a könyvtár helyisége. Az egyesítésnek tehát tartalmi és gazdaságossági hasznai, előnyei vannak.” Az egyesítés, a közös irányítás azonban nem tudott gyökeret ereszteni. Röviden így is mondhatnánk: befulladt. S aligha a művelődési ház és a könyvtár dolgozói, vezetői tehetnek róla. A megyei könyvtár — mint a kétegyházi könyvtár szakmai irányítója — nehezen indokolható okok miatt nem járult hozzá a közösséghez. Maradt tehát minden a régiben. Közös épület, szakmai átfedések stb. Bár a két intézmény dolgozói minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy segítsék, támogassák a másikat. Hiszen egy a cél: a közművelődés feladata. „Nem tettünk le arról, hogy az egyesítést megvalósítsuk” — mondotta most Árgyelán György, aki a tavaszi választások után tanácselnökhelyettes is lett. Az „egy célért” elv gyakorlatát több minden bizonyítja. A befejezéséhez közeledik az egykor táncteremnek épített hatalmas helyiség átalakítása 220 négyGálaműsor a színházban A színházak régi hagyománya az évad eleji bemutatkozás. A Békés megyei Jókai Színházban pénteken különös jelentősége volt ennek, hiszen 17 új művész szerződött az 1980/81-es évre Békéscsabára. Jöttek Debrecenből, Szegedről, Győrből, a Népszínházból, de még Temesvárról is. A Nyílt szín közönsége láthatott jól ismert arcokat, és egy színháznyi közönség előtt első ízben fellépő, friss diplomásokat. A gála mindig ismerkedő, a társulat és a közönség első találkozása. S mivel köztudottan nagyon fontos az első bemutatkozás, így félő volt, hogy a fiatal művészek a színpadon töltött néhány perc alatt mindent akarnak adni tehetségükből. Hogy ez nem így történt, kellemes meglepetésként ért mindenkit. Bizonyára a rendezés erénye, hogy az egyéniséget, a karaktert próbálta bemutatni, okosan tálalva a színház sokszínű, sokféle közönségigényt kielégítő műsorát. A műfajok sem keveredtek véletlenszerűen: zenés blokk volt a bevezető, bemutatva gyakorlott és még gyakorlatlan énektudást, majd versek és darabrészletek következtek. Végül vidám jelenet zárta a műsort, amelyben már nemcsak az egyén teljesítménye, hanem a színházi közösségben oly leAz fontos „csapatmunka” hetőségei is felvillantak, est szellemes házigazdájának bizonyult Széplaky Endre és Porcsin László dramaturg. Az újak közül tetszett Vajda Márta, Géczi József, Hodu József, Kátó Sándor és Joó Katalin alakítása. A társulat régi tagjai közül Kárpáti Tibor és Nagyidai István produkált említésre méltót. Fontos a bemutatkozás, azonban sohasem szabad határozott véleményt formálnunk az első benyomásokból. A pénteki gálaműsor két óra alatt csupán vázlatos képet adott az új társulatról. Valódi képességeiket, egyéniségüket csak egész évi munkájuk alapján ismerhetjük majd meg. —gubucz— zetméteres könyvtárrá. November 7-re tervezik az átadást. Az új könyvtár egyik felében galéria lesz; fönt a román nyelvű könyvek, alatta zenei részleg kap helyet. A galéria anyaga talán ismerősnek tűnik azoknak, akik a csabai megyei gyermekkönyvtárban jártak; annak lebontásából került ide. Vagyis: csak így lehetett úgy vészettel foglalkozókat tömöríti. Néptánccsoport is lesz, tizenéveseknek. S még egy újdonság: a nagyon kedvezményes díjú román és francia nyelvtanfolyamok — gyermekeknek és szüleiknek — egy időben lesznek. Korábban csak gyermektanfolyam volt, s igen sok szülő az előtérben várta annak befejeződését. „November 7-től itt lesz az új könyvtár” — mutatja Ár- g.velán György _ ., Foto: Gál Edit A színészek dallal köszöntötték a gálaest közönségét Fotó: Gál Edit 200 ezer forintból „kihozni” az átalakítást... — A mostani felújítási, kisebb átalakítási munkálatok az ötévi költségvetésünket emésztik fel — magyarázza az igazgató. — A legkisebb pénzből igyekszünk mindent megcsinálni. A nyáron egy kollégámmal falat bontottunk, hogy a régi öltözők egymásba szakítása után új klubhelyiségünk legyen. A szakkörvezetők is segítenek, természetesen társadalmi munkában. De jön az önzetlen segítség máshonnan is. Az ÉRDÉRT vállalat ifjúsági szocialista brigádja éppen most tíz rajzállványt készít a képzőművészszakkörünknek. Az egy évvel ezelőtti tervek zöme tehát megvalósul. Készen van a központifűtésrendszer; a próbafűtés után már csak festeni kell a csöveket, radiátorokat. Az előtér átalakítását most csinálják. A szakköri év október elsejei kezdésére az is meglesz. Még egy térelválasztó hiányzik. így majd a büfé asztalait némiképpen szeparálni lehet a másféle tevékenységet folytató, az előtérben elhelyezett játékokat, folyóiratokat, újságokat, tájékoztató füzeteket használó, olvasó látogatóktól. Ezekben a napokban tucatjával érkeznek a jelentkezési lapok az igazgatóhoz. Az induló huszonkét kiscsoport közül tizennégy az általános iskolás gyerekeké. A jelentkezési lapra rákerül a szülő beleegyező aláírása is. Ügy tűnik, telt ház lesz mindegyik szakkörben, klubban. A könyvtár új helyiségbe költözésével felszabadul a másik félszáz négyzetméteres klubterem is; kényelmesebben férnek majd el a látogatók. A felnőtteknek, fiataloknak a hagyományos csoportok mellett két újat is indítanak. Poptyilikán János vezetésével román nemzetiségi klub indul, amely az énekkart, a hagyományápolókat, a mesemondással, népműA tavalyi riport így végződött: „A nagyszabású tervek költségei viszonylag alacsonyak. S hogy szükség van rá, azt bizonyítja a művelődési ház egyre növekvő népszerűsége.” S az új, 1980/81-es évadban — úgy tűnik — ez a népszerűség még tovább fog nőni. (Nemesi) Napjaink virágnyelve Gazdasági helyzetünk „szigorodásával” egészen rendkívüli nyelvi leleményekkel igyekszünk a tényeket ködösíteni. Nemrég nagyszerű példájával találkozhattam egy több órán át tartó értekezleten. Az elmúlt öt esztendő mérlegelését követően a jövő feladatainak meghatározásakor az előadók, s a részvevők is egészen különleges virágnyelven kerülgették azt a tényt, hogy a következő ötéves tervben korábbi álmainkat, vágyainkat nem tudjuk megvalósítani, vagy legalábbis a tervezettnek csak töredékét. Ezt az ott ülők mindegyike tudta. Mégis, mintha ösz- szebeszéltek volna, mint valami illetlent, kerülgették a lényeget, a frappánsan kifejező tagadó szót. így születtek meg aztán a diplomácia nyelvét is megszégyenítő „ha akarom, így értem, ha akarom, úgy” kifejezések, megfogalmazások. S ennek a nyelvezetnek — mivel a lényeget írja körül — van egy átkos tulajdonsága: irgalmatlanul hosszadalmas, időigényes. A gyorsan, és néha hasztalanul múló idő mindenkit irritált. Azokat is, akik húzták. De a varázst senki sem akarta megtörni. S akkor felállt az ülés levezető elnöke, s minden különösebb indulat nélkül, néhány mondatban megfogalmazta a lényeget. Nem szemérmeskedett. Egyszerű, világos, a tényeket pontosan fedő szavaival kimondta: ezt meg ezt szerettük volna megvalósítani, de erre meg erre, ezért meg ezért nincs pénz. Marad tehát az egyetlen járható út: iobban kihasználni a meglevő eszközeinket, s némi ötletességgel kutatni az átmeneti, hasznos megoldásokat. Ez már beszéd! — sóhajtott fel fnindenki felszabadulva a varázslat alól. Én is. Csak azt nem értem még most se. hogy ki, vagy mi kényszeríti ránk ezt az önkéntes álszemérmet közös dolgaink megvitatásában, holott az ég világon senki sem várja el tőlünk? Mert spéciéi én jobban szeretem a „Szembe babám, ha szeretsz” nótát, mint a „Lányomnak mondom, hogy menyem is értse!” népi bölcsességet. B. S. E. Új évad előtt a MÁV Klubkönyvtár A békéscsabai MÁV Klubkönyvtárban nyáron is sokan kereshettek szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget. A diákok hétfőnként jöhettek össze a gyermekklubban, ahol játékokat szerveztek részükre, máskor filmet vetítettek a pajtásoknak. A nyugdíjasklub is működött. A nyári hónapokban nem egy kirándulást szerveztek számukra, így többek között Szolnokra és Szegedre látogattak el az idős emberek. Októbertől új évad kezdődik a klubkönyvtárban. Mint Dányi Pálné, az intézmény vezetője elmondta, még jobban szeretnék megszilárdítani a kapcsolatot a 10-es és az 1-es számú általános iskolával. Több nyermekszak- kört indítanak, így fotózni, gitározni tanulhatnak az iskolások, emellett a klub- könyvtár irodalmi színpadának kollektívájában is szívesen látják őket. Bábszakkör is indul az idén, amelynek célja részben, hogy a gyerekek megismerkedjenek a bábozás tudományával, s ha ez sikerül, felléphetnek a gyermekklub foglalkozásain. A jó néhány éve működő vas- útmodellező szakkör továbbra is sok érdekes összejövetelt ígér tagjainak. A klubkönyvtárban a felnőttekről sem feledkeznek meg. Különösen a nőket érdekelheti majd a kézimunka-, a szabás-varrás, valamint a makramészakkör. Angol nyelvtanfolyam és eszperantó baráti szakkör is működik majd az idén. A gitár- és a fotószakkör felnőttek részvételével is indul. Azok a családok, akiknél kisgyermek van, nehezen tudják megoldani az esti szórakozást. Számukra „Családi esték” címmel előadás- sorozat indul. Minden nagy szabad szombat előtti péntek kora délutánján összejönnek a kisgyermekes szülők. Gyermekeikről a klubkönyvtár dolgozói gondoskodnak. Míg a gyermekszobában folyik a játék, a felnőttek sem unatkoznak majd. Erről a „Szemaforbár” gondoskodik, no és mindazok, akik fellépnek ezeken az estéken. Lesznek itt artisták, bűvészek, tánc és népdalénekesek, választhat ki-ki ízlése szerint. Ha egyéb kívánság van, azt a kívánságládába elhelyezendő papíron közölhetik majd. A családi estékre nemcsak a vasút dolgozóit, hanem a környékbeli lakókat is szeretettel várják. Mindezek mellett szeptember 1-től folyamatosan üzemel a vasútállomáson átadott bejárók klubja, amelynek programjáról ugyancsak a vasutas klubkönyvtár dolgozói gondoskodnak. N. Á.
